<font color="ff6000">Sziasztok!!
Olyan jó érzés, hogy ennyire örütetek nekem!
Annyira zsúfoltak mostanában a napjaim, hogy azt se tudom néha, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Bár amikor ez nem ugrik be, akkor csak lenézek a pocimra, és rögtön tudom a választ.
Szóval, ha nem a doki-baba miatt mászkálok, akkor a szoba pofozása van műsoron, meg mindig van valami, amit még venni kell. Vagy tegnap pl. szétválogatam méret szerint a 2 óriás zsáknyi babaruhát. Most jöttem rá, hogy milyen sok van. Azt se tudtam, hova rejtsem el azt, ami még nem kell!! Az első két méretet az ünnnepek közt majd kimosom, vasalom, berendezem.
Voltam ma a kórházban cukor ellenőrzésen, meg gondoltam beszélek a szülésznőmmel. Eddig őt nem nagyon látogattam, mert megvártam, mit mond el a szülés-felkészítőn, hogy ne kérdezzek duplán. Hétfőn megvolt a felkészítő, így ma már fix kérdésekkel odamentem hozzá. Nagyon kedves volt. Pedig még csak 1* látott két hónapja. Mindent aranyosan elmondott, meg rögtön befogott, elvitt cgt-re, vérnyomit mért, vizeletet nézett, kitöltötte előre a kórházi lázlapot, meg ráírt mindent, amit megbeszéltünk. Előre leírta január végéig a beosztását, hogy ha be akarokmenni hozzá, akkor tudjam. Persze telefonon bármikor elérhető. Meg mondta, hogy a cukor miatt valószínűleg gyakrabban kellene bejárnom ctg-re, meg ilyenekre, de ezt egyeztessem le a dokimmal is. Szóval kellemes csalódás volt.
Ctg: Persze előtte ezerrel ugrált a kisbabóm, majd kiszakadt a hasamból. Közben pedig megdermedt. Megpróbáltuk megmozgatni, de épphogy valamit produkált. Bezzeg utána! Ismét rákezdett csárdást járni. Most is alig tudok ülni tőle!!!
Holnap reggel negyek ultrahangra, meg kész lesz a cukorlelet, meg megvolt az újabb vérvétel, annak a leletét is vinni kell, és megkeresni UH után a dokinénit. Kíváncsi leszek, miket mond majd.
Meg végre újra láthatom a kicsi fiamat. Vajon mekkora lehet!?!? </font>
Odex! A diétát bírom, de mivel nem tudok se kenyeret, se zsömlét, stb enni, csak az Abonett-et bírom, néha már leülök kajálni, és elmegy az étvágyam, annyira unom. De hát csak kibírom. Nincs már sok hátra. Zseppy! <font color="ff6000">Igen emlékszem rátok. Azért még jöhettél volna előadásra!!! Képzeld, most a harmadikra sikerült apának is végre odaérnie!!!
Igaz, hogy csa félkor esett be, de legalább végre "időben" el tudott szabadulni a melóhelyről. Már emlegettem is neki, hogy remélem, nem ilyen időpomtban fog rámjönni a szülés, mert akkor arról is lemaradna
Ja, és apa azt mondta, hogy a vajúdásra be szeretne jönni, csak a kitolásnál megy majd ki!!
Haladunk. Eddig szigorúan elzárkózott mondenféle bent léttől!!!
Még az is lehet, amit a védőnőm mondott, hogy amelyik apa a vajúdásra bejön, az úgyse megy ki, és szépen bent ragad. Hát nagyon örülnék neki. De erőltetni nem fogom. Ezt is akkor találta már ki, amikor letettem arról, hogy megpróbáljam rábeszélni, és békén hagytam a témával.
A látogató szoba tényleg azért nincs délelött "nyitva", hogy a kontorllra vissza térő anyukák ott nyugodtan szoptathassanak, meg pelenkázhassanak. Ezt elmondták az előadáson is.</font>
Zkatica! Köszi az aggódást! Óvatosan pakoltam. Meg nem nújtóztam. Jó kislány voltam. Otyka! <font color="ff6000">Gratulálok a szép nagy babódhoz!!!
Csajok!!
A negyedik előadás nem lesz megtartva, mert 26-ára esik, és az ugyebár ünnep. Szóval jan 2.-án kezdődik újból előlről a nőgyógyis előadással. Megkérdeztem a Magenheim doktornőt, és 100 %, hogy megtartja 2.-án. Akkor is el fogok menni, mert jönne apa is, meg unokatesóm is. Õ lesz ugyanis, aki bejön velem, ha apa nem bírja...
Hirtelen "csak" ennyi jut eszembe.
Bocsi, ha kicsit hosszú lettem, de volt mit bepótolni. Meg mostanában annyi minden történik...
Mindenkinek Jó Éjt!!!
Szilpa
35!!!</font>