Tyűha, utoljára a Mamacka-festette hóemberkor jártam itt, hogy felpörgött azóta a topic!
Kedves Laci, ahhoz képest hogy "még nem vagy itt"
...
Jaj, annyira bírom, ahogy érvelsz! Komolyan, igazi csemege olvasni Téged, üdítő...talán egyszer nekem is válaszolsz
Igaz, már Edit válaszolt egy másik topikban...
...aztán VALAKI más is válaszolt nekem
na nem a neten.
Amikor már minden kezdett (bennem) összeomlani, jött az advent, és az advenntel az Úr kegyelme...alaposan, keményen és irgalommal helyrerakott, nagy-nagy békét adott, és most minden olyan egyszerű,világos, hogy mit kell tennem, és hogyan lesz erőm hozzá...
azért érdekel még mindíg a válaszod, meg mindenkié, a föntiekre! (már archv)
Szeretnék érdemben is reagálni, de őrületes tempót diktáltok, elolvasni is alig van időm
Talán most csak ennyit:
Alíz,
az, hogy végigolvasgattad az archívokat...az elég nagy meló, én is átrágtam magam... szóval ez a tény azt sejteti, amit később írsz is, hogy valóban érdekelnek a Válaszok Téged!
Ez Isten előtt kedvesebb sokkal, mint a közöny,mert ami langyos, azt az Úr is "kiköpi a szájából". Ez még akkor is jobb, ha látszólag Ellene lázadsz, mert valójában nem Isten ellen, hanem az ellen küzdesz, ami Róla a hazugság, mert olyan erős benned az Igazság ismerete utáni vágy.
Ha ez nem hagy nyugodni Téged, és nem éred be kevesebbel, mint a Valóság, akkor, én biztos vagyok benne, meg is fogod találni. Nem feltétlenül egy topik olvasása közben, bár ki tudja
Tehát a kérdéseket föl kell tenni, még ha botrányosak is... bár hogy van-e értelme a vitának, azt nem tudom. Mert...
Isten nem értehtő meg! Nem elemezhető ki vagy ilyesmi. (Mármint messziről, távolságot tartva nem, egyedül csak viszontszeretve Õt ismerhető meg!) Mint ahogy a kör nem értheti meg a gömböt. amit közölt magáról, az annyi, amennyi nekünk fontos, hogy megtaláljuk Õt. Hogy engedni tudjuk, hogy Õ megtaláljon minket, nem több. Magunkból kiindulva megismerni Õt lehetetlen! Mert akkor ez van, csak kivetítjük az emberi romlott természetet egy fogalomra, azt mondjuk: isten, de ez nem Isten! Amíg nem ismerjük Õt, ráaggatjuk a magunk tulajdonságait, és azt hisszük, hogy biztos Õ is önző, gőgős, bosszúálló, cinikus, igazságtalan, stb. Amikor pedig valóságosan találkozunk Vele (tehát VELE, nem a teológiával, nem az egyházakkal csupán) akkor olyan nyilvávalóvá lesz, hogy Õ a végtelen szeretet, végtelen irgalom, végtelen igazságosság, végtelen jóság. Most azt mondom végtelen, de ő még ezekkel a szuperlativuszokkal is leírhatatlan, mert az ő létezése egészem más létezés, bár a lehető legvalóságosabb létezés.
Nem lehet itt és most Õt bebizonyítani Neked. Viszont mihelyt Õ bemutatkozik Neked, feleslegessé válik minden bizonyítás, mert bizonyosságod lesz belül, amit nem vehet el senki. És amikor találkozunk vele, csak akkor lesz világos, hogy Õ A Szeretet, és hogy az irgalma és az igazságossága is a szeretetéből fakad. De csak az Õ bölcsessége tudja, hogy ennek a találkozásnak mikor jön el az ideje... bár erre is mondhatunk nemet, mert szabadnak teremtett...
Egyébiráént nem csak a hit, a vallás, de még az egyház, vagy bizonyos egyház sem egyenlő azzal, amit egyik-másik szolgája közvetít. Bár iszonyú durva, nagyon súlyos, amit írtál, és ezek után emberileg értem is, hogy, főleg gyerekként, elfordultál tőle. Az a pap el is kell hogy számoljon azzal a gyalázatos rombolással, amit tett. Viszont kár volna azt hinni, hogy akkor az egész rossz, ahogy van...
(Szerintem minden általánosítás rossz: ismerek egy ilyen-olyan mittudomén cigányt, zsidót, szektást, papot, akárkit, és mivel megbotránkoztat, utálom a cigányokart, zsidókat, akárkiket, papokat...
Na erről ennyit.)
Amon,
én azt gondolom, egy dolog a tudomány, és egy más dolog a hit. Nem mintha a hit igazságai tudománytalanok lennének, találkoznak is egyes pontokon... De a tudomány ezt az anyagi világot próbálja megfejteni, a hit pedig Isten Országát, vagyis ami túl van ennek a világnak a keretein. Az ember ennek a kettőnek a közös halmazában van (lehet hogy ez rossz kép)Mivel Isten a világba testesült, az időben és térben vannak ennek bizonyítékai is...de nem ez a lényeg! Szerintem a belső bizonyosság ritkán fakad tudományos vagy egyéb bizonyításból.
A Biblia nem történelemkönyv, bár kétségtelenül vannak benne történelmi tények is. Nem verseskötet, bár sokszor nagyon lírai. Nem életrajzi regény, bár valós emberekről esik szó benne. Sorolhatnánk, hogy mi NEM.
A Bibliában CSAK az van benne, ami az üdvösségünk - tehát Istennnel való létezésünk - szempontjából lényeges. De erről mindent elmond, és feleslegessé tesz más könyveket (persze, kultúrkincsek azok is, sőt, az igazság is felcsillanhat bennük itt-ott...)
Aki szenzációs sztorikra vadászik, vagy mindenféle spekulációkba, elméletekbe bocsátkozik, annak nem mond a Biblia semmit, nem "nyílik meg", mert NEM ERRE VALÓ!
Érdekes, h azt írod, hogy szerinted Lacinak csak egy halom papír a Biblia... úgy tűnik, hogy épp számodra holt betű csak. Lacinak Élet, mint nekem is, mert Isten Igéje. És Isten Igéje nemcsak a leírt szó, hanem maga Jézus Krisztus, a második Isteni személy, aki kezdetben volt, és aki Él. Ma. Akivel szeretet-kapcsolatban lehet lenni, ami által a szavai is megelevenednek, és akkor hirtelen a Biblia személyesen nekem kezd szólni. Akkor majd úgy olvasod, mint egy szerelmeslevelet!
De mondom, csk akkor, ha találkozol Vele.
És akkor összeáll a kép.
De csak HA TÉNYLEG VALÓBAN ÕT KERESED! Amíg mást keresünk, (ideológiát, elméleteket, önigazolást) csak azt a mást találjuk meg, amik bálványokká lesznek, és eltakarják Istent előlünk. Mihelyt nem elégszünk meg mással mint Istennel, ledőlnek az istenek, és akkor megnyílhatunk a Valóságra...
És még egyszer, Isten, épp mert szeretet, szabad döntést enged nekünk, hogy szabadon választhassuk Õt. Ez olyan egyszerű! Ha nem őt választjuk és elkárhozunk, attól Isten szenved a legjobban! Ha Õt válsztjuk és vele élünk itt és most, ezt tesszük majd egy örökkévalóságon át. Ha elutasítjuk Õt, mert nélküle akarunk élni egy örökkévalóságon át, akkor nélküle fogunk élni. Mert Õ tényleg nem küld senkit a Pokolba, sőt, mindenkit hív... de a szeretetet nem lehet kierőszakolni senkitől, mert nem így működik, még Õ sem teszi. Mintha lemondott volna mindenhatósága egy darabjáról, hogy mi szabadok lehessünk. Hogy ezt szeretetből teszi, azt csak később, Nála fogjuk megérteni...
Ez a fogalom, hogy Isten "ítélete"... talán sokszor félreértjük! Igazából a bűneink ítélnek el minket, azok következménye a kárhozat(talán nem mondok olyan nagy csacsiságot) Mintha ledobnám a tányéromat és összetörne, aminek az a következménye, hogy nincs tányérom. Isten Jézusban mintha új tányérat akarna adni (buta hasonlat), megrakva olyan ételekkel, amitől sohasem éhezek meg többé, de én nem fogadom el, dacból, gőgből... és éhen halok... mit tegyen akkor velem? Nem tukmálhatja rám magát...
A bűnök (nemcsak a konkrét bűnök, hanem a bűnre való hajlamosságunk, az Isten ellen való lázadás állapota) megakadályozza, hogy szabad akaratunkból Õt válasszuk.
És végül: ami a Bibliában horror, az nem Isten miatt az, hanem az ember miatt, aki szabadságát rosszra használta... ne kenjük az Atyára a mi bűneinket!
Na nem okoskodom tovább.
Ja, Laci, tényleg nem kötözködésből, egy észrevétel: Persze, sejthető, hogyha Hitler a poklot választotta egész életében, akkor biztos ott is van... de nem tudhatjuk, hogy mi történt vele, benne az agónia pillanatában, hogy miképpen döntött akkor... Isten végtelenül irgalmas! Arról vannak viszajelzések, hogy bizonyos emberek Istennél vannak, de hogy a pokolban, azt nem tudhatjuk igazából! Még. Ez csak úgy elgondolkodtatott...állítólag halála előtt Kádár is kiengesztelődött az Istennel, az öcsém ismeri a papot, aki nála járt akkor... nem tudhatjuk, szvsz ne tegyünk elhamarkodott kijelentéseket!
Zsuzsa