Sziasztok!
Üdv az új topiclakóknak.
Nem vesztem el, Edóka, köszi a hiányolást!
Gólyahírezés jó volt, annyi élményt szereztem, egész nap arról meséltem a férjemnek. Már legalább annyit tud a nyílt örökbefogadásról, mint én.
Fantasztikus volt látni azokat a boldog embereket, akik azáltal lettek család, hogy örökbefogadhattak egy kisbabát. Megható történetek hangzottak el. Nagyszerû, amit csináltok, Edóka!
Az egész úgy kezdõdött, hogy Liesel fölhívott, el tudnék-e menni helyette, neki családi ünnep jött közbe. A következõ napjaim azzal teltek, hogy alaposan utánanéztem mindannak, amit az örökbefogadott babák szoptatásáról tudni lehet. 5 oldalas vázlatot írtam, aminek ott aztán a tizedét adtam elõ. Inkább a szoptatás lelki fontosságára helyeztem a hangsúlyt, nem akartam technikai részletekkel terhelni a hallgatóságot.
Jelen volt két olyan anyuka, akik szoptatták az örökbefogadott babájukat. Hatalmas élmény volt hallgatni õket, ahogy arról beszéltek, mit jelentett számukra a kisbaba szoptatása. Az egyik az ikreinek adta a tejét; mivel már leszoktak a cicirõl, fejte és üvegbõl kapták. A másik a Szoptanít készülék segítségével indította be a tejét, de sajnos néhány hét után abbahagyta a szoptatást. Egyrészt azért, mert a ragasztótól begyulladt a melle, másrészt viszont azért, mert a védõnõ azt mondta neki, hogy "minek szoptat, úgysincs a tejében semmi". Pedig dehogyis nincs!
Edóka, szóltam a Ligában, hogy van érdeklõdés, mindenki felkészülten várja a telefonokat, nyugodtan küldhetitek hozzánk a családokat. Ha igény van rá, akkor külön csoporttalálkozót is szervezünk az örökbefogadó családoknak. Ott persze a technikai részleteket is megbeszéljük.
Pele, jó volt veled beszélgetni! Látod, Babszem tudta, hogy mikor nem szabad kibújni.
Madárka, a férjem azt mondja, úgy látszik, minden anyósnál eljön a bili és a tehéntej-mánia, csak túl kell élnie a gyereknek. Hozzáteszem, nekünk is...
Anikó, szegény bátyád! Remélem, jobban van.
Király Kati, remélem, lassan helyrerázódsz a baleset után. Milyen jó, hogy ennyivel megúsztátok!
Virág, Norcsi, hol lehet ilyen jó képecskéket találni?
Evey, tényleg mindig náthásak a lurkóid, szegény macik. Lehet, hogy majd kérek tõled tanácsot, virágültetést illetõen.
Bográcsolás kitûnõ ötlet, fõzni mi is segítünk ám. Ha már Visegrád, akkor ott van Mogyoró-hegy, klassz játszótérrel. De pisildére nem emlékszem.
Móni, az egy régi tévhit, hogy a szilárd kajától majd végigalusszák a babák az éjszakát. A babáknak szükségük van az éjszakai szopizásra. A tejpép, és minden más is felesleges és káros 6 hónapos kor elõtt. Azt javaslom, inkább szoptasd a kicsi babádat olyan gyakran, amilyen gyakran csak szeretné. Az természetes, hogy úgy érzed, estére kevesebb a tejed, ez mindenkivel így van. Ezen segíthet egy délutáni szunyókálás és a gyakori mellretétel. Éjjelre pedig az a legjobb, ha minél közelebb van hozzád a kisfiad. Sok családban az együttalvás válik be, olyankor a mamának sem kell felkelni, ha meg akarja szoptatni a kisbabát, gyakorlatilag félálomban tud szoptatni.
Pankamama, de jó, légvonalban nagyon közel leszünk, csak mi a másik oldalán!
Szerintem, ne aggódj a tejcsi miatt, nem baj, ha Panka nem kap tehéntejet. De ügyelni kell a kalciumban gazdag étrendre. Pl. kelkáposzta, brokkoli, bab, spenót, tenger gyümölcsei, halak, szardínia különösen. Tejtermékeket kipróbáltátok már? Azokat néha tejérzékeny emberek is tolerálják.
De ha szívesen megissza, akkor adhatsz Pankának kalcium pezsgõtablettát is, az 500mg-osat.
Úgy a negyedik hónap táján valószínûleg érzékelhetõen kevesebb lesz a tejed, de ez nem biztos, hogy elriasztja Pankát a szopizástól. Aztán a harmadik trimeszterben átváltozik colostrummá.
Remélem, már nem görcsölsz! Vigyázz magatokra!
Magunkról:
Gergõ (2,5 éves) folyton énekel (akárcsak Andris). Kívülrõl fújja a karácsonyi és mikulás énekeket, nem is beszélve Gryllus Vilmos dalairól. Fõleg a felelgetõseket szereti: volt egy kicsi kakasom, te kis juhász, hallod-e te kis kovács, stb. Ja, és imádja a népdalokat, meg a verbunkosokat: elmélyülten játszik, aztán egyszer csak hallom, édesanyám, ki a huszár, ha én nem, meg azt hogy ejhaaj, ruca, ruca, kukorica derce.
Andrist (majdnem 7 éves) beírattam az iskolába, és képzeljétek, azóta már akar is menni. Már nem mondja, hogy inkább itthon tanítsuk. Persze volt néhány ismerkedõs foglalkozás: egyszer zene, egyszer kézmûves, egyszer pedig tornaóra. Nagyon jól érezte magát, már ki is találta, hogy zeneszakkörre fog járni, ahol alsóban furulyát, felsõben pedig gitározást tanulnak majd. Õ egyébként amolyan kis mûvészlélek. Ja, és csillagász szeretne lenni.
Isti (11 éves) tegnap iskolai bulin volt este 10-ig. Komolyan elgondolkoztam azon, nem késõ-e ez egy 11 éves gyereknek?! Õ nyolckor ágyban szokott lenni. De talán egyszer-egyszer megengedhetõ. És olyan jól érezte magát. Bár nem tudom, mi volt a nagy élmény, egész este csak rohangáltak a suliban. Na, jó, üvegeztek is és olyan feladatok voltak, hogy puszit kellett adni a lányoknak.
Dicsekedhetek? Tegnap volt a La Leche Liga éves közgyûlése, tisztújítással. Én lettem a Liga egyik alelnöke (vagy elnökhelyettese, vagy igazgatóhelyettese, ahogy tetszik). 34-bõl 25-en szavaztak rám, 73,5 százalékos támogatottságot élvezek. Persze, választási beszédet is mondtam, igértem mindenfélét, ingyentejet a babáknak, ingyenbabát a mamáknak. Hihihi.
Mindjárt meg is ragadom az alkalmat egy kérésre: nagy szükségünk lenne szopis élménybeszámolókra, amelyeket az újságunkban megjelentetnénk. Különösen nagy örömmel fogadjuk azokat a történeteket, amelyekbõl kiderül, hogy a Ligától, vagy valamelyik képviselõjétõl kaptatok segítséget. Ezen kívül szeretnénk összegyûjteni azokat a tévhiteket, rossz tanácsokat is, amelyeket családtagtól, orvostól, védõnõtõl hallottatok, kaptatok. Írjatok röviden, vagy hosszan, ahogy nektek megfelel. A leveleket küldjétek az email címemre:
eboy@freemail.hu Köszönjük.
Puszi nektek
Iboly