Aliz , nekem úgy tűnik, hogy te egyszerűen haragszol Istenre (és ez kicsit emlékeztet, arra, amilyen én voltam. )
A haraggal az a gond, hogy egy beszűkült és eltorzult látással jár. Aki haragszik, ráfókuszál arra a vélt, vagy akár valódi dologra, ami miatt jogosnak érzi a sérelmét. És közben szépen elfeledkezik a pozitív dolgokról a másikkal kapcsolatban. Így még a jogos sérelmek miatti harag is gyakran eltúlzott indulatokat és reakciókat eredményez.
Az nem jelent neked semmit, hogy Istenben erős és gazdag szeretet van az irányodban??? Õ meg akar menteni a rossztól!
Ez az egész attól nehéz, hogy az a bizonyos rossz pont az emberben lakik, és amikor Isten rá akar mutatni a bennünk lévő bűnre, akkor az ember úgy érzi, hogy őt mindenestül vádolja és veti el az Isten, és ezért úgy reagál, mintha az ellensége lenne, aki rosszat akar neki. Pedig az elutasítás csupán a bűnnek szól, és Isten pont azért irányítja rá a spotlámpáját a bűnre, hogy az ember meglássa azt önmagában, és a sorsa elszakadjon tőle. Isten más sorsot szán az embernek, mint a bűnnek. De amíg valaki össze van kötve a bűnnel, addig a személyes sorsát is az határozza meg. Õ senkire nem erőszakolja rá a jót, ha az nem akarja. A szabad akaratod tényleg szabad, választhatod vele a rosszat is.
A bűn
<blink> NEM SZEMÉLYTELEN </blink> valóság, ahogyan az Igazság sem az. Mindkettő egy-egy konkrét valóságosan létező személyből fakad. Az Igazság Jézusban van, belőle árad ki, a bűn atyja és szellemi forrása viszont egy bukott főangyal. Az igazság és a bűn is csak személyekben tud létezni, személytelen valóságokkal kapcsolatban, amik nem rendelkeznek lelkiismerettel, erkölcsi érzékkel és nem tudnak döntéseket hozni, teljesen értelmezhetetlenek is.
Meglepő de még a pokol és a halál sem személytelen valóság, hanem egy-egy konkrét bukott angyal. "Szép" kis munkamegosztás van közöttük: sátán a földi életben azon dolgozik, hogy minél több bűnt elkövessenek az emberek, hogy minél több jogalapja legyen a halálnak hozzájuk, aki előbb-utóbb leszállítja az "árut", amit a pokol "elraktároz". Szerintem még a keresztények közül is nagyon sokan nincsenek tisztában vele, hogy az ítélet végső helye nem a pokol - az csak egy átmeneti állapot az emberek számára - hanem az a "hely", amit a tűznek a tavának nevez a Biblia. És ez viszont eredetileg NEM az emberek számára készült, hanem a bukott angyalok számára. A pokol és a halál maga is itt fog kikötni. Sajnos az ember is beállt a lázadásba, és ha nem ragadja meg a megváltásban felkínált mentőövet, akkor az ő sorsa is ugyanitt végződik.
Tulképpen ez az egész elég egyszerű: most a Földön jelen van Isten és sátán is, de mindkettő csak korlátozott mértékben. Itt és most még részesedhetünk a jóból, mert a Földről Isten nem vonult ki teljesen, ezért itt még van jó!!!
És rossz is.
Viszont az örökkévalóságban már csak két állapot lesz. Az egyikben Isten TELJES valósága lesz jelen, itt ismeretlen lesz a rossz. A másikból viszont teljesen kivonul, és ott ismeretlen lesz a jó.
Aliz, szerintem érdemes lenne végiggondolnod kicsit jobban, mire is vágtad rá ilyen könnyedén, hogy az neked megfelel. Az ítélet helye elsősorban sátánnak és a többi gonosz angyalnak készült, és ők már tuti biztos, hogy oda is kerülnek. Nem éppen kellemes társaság egy örökkévalóságra . . . meg Hitler és az a számtalan gyilkos, akik végig öldökölték az emberi történelmet . . .
A bukott angyalok nem itt a földön laknak, azt a "helyet", ahol kiépítették a főhadiszállásukat a Biblia a "második ég"- nek nevezi. Onnan sugározzák ki a gonosz lényüket és szándékaikat a földre és fejtik ki a befolyásukat az emberekre. Egyébként nagyon sokan úgy gondolják, hogy ezt fizikai térben is kell érteni, és úgy lehet elképzelni, hogy ide gyűltek a Föld köré, és akár már a sztatoszféra felső részében is lehetnek. Ezt az egészet csak annak érzékeltetésére írtam le, hogy itt a földön nem nagyon lehet megtapasztalni, milyen a gonosz angyalok közvetlen személyes közelsége, hogy milyen az, amikor belekerül valaki a tömény jelenlétükbe. Néhány alkalommal volt már sajnos lehetőségem kapni némi ízelítőt, abból az életérzésből, amit a közelségük hoz létre. Nincs földi szó, ami akár csak megközelítőleg is érzékeltetné mennyire undorító.
És arra se, hogy Isten közelsége, mennyire
<blink>nagyon-nagyon jó</blink>.
Ez nem egy kis fajsúlyú döntés, nem érdemes elhirtelenkedni. Lehet és érdemes is tájékozódni előtte.
.
