Szia Lányok!
Gyorsan a lényeg:
Ildi és Kata!!!!! Megkaptam a cédéket!!!! Nagyonnagyonnagyon hálás vagyok, köszönöm!!! De még mindíg nem tudom, hogy én mit küldjek a Mikuval cserébe Nektek, és hová???
Kata, lehet hogy tényleg nem írtam a mézet? 25 dkg kell!!!
A telítődésről: Én azt vettem észre, aztán olvastam is okos könyvekben, hogy egy idő után nem érezzük a telítődést, tehát nem feszül, mégis lehet hogy elegendő van benne!! Főleg ha jól gyarapszik a baba. És már csak az tűnik föl, érzetre, ha a szokásosnál több tej termelődik, ha a baba többat kezd szopizni, és utóléri a tejtermelés az igényeket...aztán ezt se érzed pár nap után. Az én mellem hónapok óta üresnek tűnik! Pedig nem az, Marci folyton szopik, és sűrűn nyel! Biztos minden OK!
Milyen érdekes, hogy a gyerekek átveszik a mi hullámhosszunkat, érzelmi állapotunkat, és visszatükrözik, nem?
Betti, de jó lehet éjjel aludni! Csak maradjon így!
Viki, jobbulást neked!! Mi is így megszenvedjük a fogzást, hát még a babák!
Ránk is vár egy műtét, ha Marci egy éves lesz (fütyigond, az oldalán van a hugycsőnyílás, nem a végén, és ettől görbe...tehát ezt muszáj műteni) de én is pont ettől félek, az altatástól!! Pedig a legjobb sebész csinálja, dr. Verebély Tibor. Azt mondják, ma már jól be tudják lőni az altatás mértékét...és mégis félek tőle.
Timi, köszi, azt hiszem, tényleg nem kiszáradás, azért alszik annyit, mert a sok ácsorgás-lépegetés kifárasztja...
Te jobban vagy már? Gyógyulj meg! A fejfájáshoz meg kitartást!
Jaj, nem irigyellek, rettenetes lehetett, hogy elvitték a babát tőled Pestre, mikor megszületett! Én még azt a csaszi utáni 10 órát is alig éltem túl, mikor a szomszéd osztályon volt! Tényleg szuper, ahogy küzdöttél a szopiért, mint Zita is!
Timi, a műtéthez minden jót, gyors felépülést Lillának!
Zita, az anyai megérzések, hogy valami nincs rendben... Jázika, gyógyulj hamar! Viszont akkor már tudod, hogy mi a baj, ha majd nem fáj már a torka, többet eszik, meglátod, vissza is áll a tejtermelésed gyorsan!
És te Sasiorsi? Te is beteg vagy még?
Orsi, jó hogy rendbejöttök lassan!
Jó, amit írsz arról, hogy te váltottál hozzáállást magadban az éjszakákkal kapcsolatban!! Ez tökjó!
Hat hónapos volt Marci, mikor elegem lett az éjszakázásokból, és változtatni akartam...aztán elolvastam minden szakirodalmat...aztán rájöttem, (és ez derült ki a körkérdesemre írt válaszaitokbúl is)hogy a gyerek vagy eleve ilyen szerencsés alkat, hogy alszik éjjel, vagy könnyen rávehető, az mázli, ...vagy nem. És akkor vagy nagy véráldozatok, brutál sírnihagyás árán lehet leszoktatni róla, vagy ki kell bírni. De olyat, hogy egy gyerek éjszakázós, és némí praktikával mami ügyesen alvásra trenírozta volna, és nem sérült a gyermek bizalma, a kapcsolatuk...olyat még nem hallottam. Így aztán én is úgy élem túl, hogy egyszerűen nem is hasonlítgatom, (már) másokhoz, ezt a sok éjjeli szopit veszem normalitásnak. így ha már csak 5-ször kelünk, bár ez ritka jó, az már ajándék
Én a magam részéről csak akkor szánnám rá magam a sírni hagyásra, ha ez lenne a kisebbik rossz, ha végképp nem bírnám tovább. De talán akkor is csak úgy, hogy ne azt érezze, hogy magára hagyom, hogy azért alkalma legyen hozzám bújni, vagy közelemben, biztonságban lenni. csak mondjuk nyakig felöltöztetve csitítgatnám...így képzelem...biztos úgy is ordítana. (bár még csak egy éjjel próbáltuk, hogy Apa hurcolta fölalá, hátha elalszik, nem sikerült, de aztán láttam, hogy másnap milyen hulla szegény Ember.)
Én abból indulok ki, hogy az én anyámék építkeztek, mikor én féléves se. Õ keverte a betont, és naponta 4X hazabiciklizett vagy 3 km-t, hogy engem szoptasson, aztán vissza. Auztán elege lett, engem nagyikra bízott, hogy etessenek bármivel, ő ezt nem bírja, és csak 1x jött már. Én meg nagyon megsértődtem, és a kapcsolatunk azóta se állt helyre, ott motoszkál bennem vmi bizalmatlanság, elutasítottság, seb, mióta az eszemet tudom. Én ettől tarok, mert ha a fiam is az én hülye természetemet örökölte...
Na de ez csak az én aggályoskodó véleményem, mindenre van ellenpélda is biztos!
Te Maris, biztosra veszem, hogy a csemetéd tökéletes! Bízd rá a dolgot, az sincs előnyben, aki két hetesen kezd el fogat növeszteni, vagy sakkozni...mert előbb-utóbb biztos megtanulja/kinöveszti, úgyis utolérik egymást, három évesen mind egyformán tökjól fog enni, aludni, mozogni, satöbbizni... hülyeség, hogy én is néha büszkeségi kérdést csinálok a Produkciókból, pedig a normálisba annyiminden belefér! Ne parázzál!
Ildi, én is folyton óvnám a fiacskámat, meg óvom is nagyobb kölköktől...8 hónapos korában meglátogattak minket a vele egyidős-lányos barátnőim. Arra nem voltam felkészülve, hogy őket kell megvédeni Marcitól!! Egyik mimózát megtépte, másiknak majdnem kikaparta a szemét, hipphopp.
Mi a neve annak a pelusnak? Mi talán a köv. gyereknél váltunk majd, de a sógornőmet érdekelné!!
Judit, szegény, nagyon nehéz lehetett neked ez a bacis ügy!
Tényleg, sokan mondják, hogy a mellfertőtlenítés elavult javallat már...bár azt anno azt hiszem az emlőgyula ellen ajánlották... Nálunk is volt zöld kaki néha, de én nem is tudtam, hogy ez baj! (Gázos anya az ilyen?)
Huh, bocs, megint tú máccs vagyok, viszont nem jövök hétfőig.
Puszi, Zsuzsa