Kiemelt témák

Szia!

Szerencsémre nem vagyok sorstársad, és tudom, kívülállóként könnyû beszélni.
Azon gondolkodtam el, hogy egy kegyes hazugság vagy inkább a tények, indulatok nélkül. Lehet, hogy tévedek, de nekem úgy tûnik, talán szerencsésebb ha a gyermek az igazat tudja (apa nem jött ki anyával, és máshol él, úgy gondolta, úgy jobb lesz neki (mindenkinek)). Mivel nem élte át az elszakadást, szerintem el tudja fogadni a helyzetet, nem kell hitegetni, hogy csak elment és vissza fog jönni. Ha nem, az igazság elõbb-utóbb kiderül számára, és akkor esetleg az anyába vetett hite (hisz hazudott nekem!) inoghat meg.
Ildi

Szia Kedves Névtelen!

Nagyon megrendített a történeted. Amit kivánok annak a bizonyos férfinak (minden lehet csak apa nem), azért szerintem engem kivégeznének.
Egyetértek az Ildivel, hazudni nem szabad. 1-2 évig még biztosan elfogadja a helyzetet, de utána egészen biztos, hogy foglalkoztatni fogja ez az apaügy. Ezért is tanácsolom azt, hogy próbálj meg megismerkedni egy gyermekszerető férfival (akár gyerekessel) aki ért a gyerekek nyelvén. Egy kisgyereknek akárki akármit mond, legalább akkora szüksége van egy apára mint anyára. Szerintem egy gyermek jobban elfogadja azt, hogy van mellette egy "pótapuci" (ha nem is a vérbeli apja), mint egy van is-nincs is apja.
Elmesélem, hogy miért gondolom ezt: Én kb. 1 éve elváltam, s van egy 6 éves kisfiam. Azért az exnejemmel a gyerek érdekében viszonylag jó kapcsolatot tartunk fenn, s a gyermekünket az egyik fél max. 1 napig nem láthatja. Tehát közel sem olyan szörnyű a mi esetünk. És mégis már 2-3-szor rákérdezett a gyermek, hogy apa, miért ment el anyu. Először levegőt sem kaptam kínomban, de aztán kitaláltam egy kis körítést: anyuval a végén már nem jöttünk jól ki, s elköltözött. Így nem veszekszünk, nyugalom van, de azért anya és apa szereti egymást és Mindketten szeretünk Téged, TE VAGY NEKÜNK A LEGFONTOSSABB. Ezt úgy látszik elfogadta.
Úristen, most látom, hogy milyen sok lett a mondanivalóm, ezer bocs mindenkitől!!!

Üdv egy névtelen apuka

Szia Etus!

HHHHHHHHáááááááááttttttt, nehéz helyzet, de az biztos, hogy a fentiekkel egyetértve én is azt mondom, hogy inkább az igazságot mondd el a gyerkőcnek. Persze finomítva, nem kell a durva részekbe is beavatni, így azt is megelőzheted, hogyha később esetleg mégis kiváncsi lenne rá az apja, ne utálja a gyerek eleve. De valami olyasmit, hogy Apa most egy másik nénivel él, mert félt és megijedt attól, hogy ő lesz, stb. Ahogy leírom, egyre nagyobb hülyeségnek látszik, nem is tudom, mit kellene igazából mondani, de a legfontosabb, hogy ne hazudj neki, mert akkor benned fog csalódni!!! Inkább kis adagokban adagold be neki az igazságot, úgy talán könnyebb elfogadnia, meg ilyen kis korban még sokkal könnyebben be is veszi a gyomra, mint mondjuk 5-6 évesen...

Sok sikert neked!

Szia:

Dia

Sziasztok!

Szerintem azt semmiképpen ne mondd a el a gyerkőcnek, hogy azért hagyott el benneteket az "apa", mert megijedt Tőle. Én félnék, hogy a gyerekben kialakulna egy bűntudat. Szerintem egy ekkora gyereknek bőven elég lesz annyit megemészteni, hogy a drága apucikája nincs veletek, mert "jobban" érzi magát máshol. Azt sem mondanám el, hogy egy másik nővel van. (meg van a véleményem arról a nőről is, feltéve ha tud az előzményekről!). Én még mindig azt mondom, hogy találj ki egy kis körítést, pl. hogy nem értettétek meg egymást, de így legalább nyugi van.
Részletekbe ne menj!!!
Ha viszont van pofája valamikor visszamenni, akkor legyen az ő baja, hogy mit fog mondani a szegény kisgyereknek. Tiszta szívemből kívánom neki, hogy tiporjon a lelkébe saját gyereke (persze ha van neki olyan!!!-bár én kétlem). Na jól van befejezem, mert kezdek megint begurulni.
Szóval sok sikert és egészséget!
Üdv névtelen apuka

Szia Etus!

Szóval szép kis családi összhang van nem mondom. De én azt tanácsolom, hogy ne foglalkozz mással csak a gyermekeddel és magaddal. Próbálj meg megbékélni a jelenlegi állapottal, úgy érzem, hogy te semmit sem tehetsz. Ne marcangold magadat, ezzel a gyereknek is ártasz!
Legyél vele türelmes, és szeresd nagyon!!!

Szia névtelen apuka

Szia Etus!

Nemis tudom, mit mondjak. Ismeretelenekrol rosszat nem illik... Pedig 32 eves korára általában már többé kevesbé kezd benőni az ember feje lágya. Bár egy kapcsolatért mindig 2 ember felelös.

Szavaidbol ugy tünik, volt köztetek valami féloldalasság (részedröl a nagy szerelem..).
És miért van szükséged egy két fényképre?? Nincs fényképed a gyereked apjárol? Nem értem.

Most az illetö vagy nem tudja mi a felelösség, (de hogy a nö ellenben tett apasaági nyilatkozatot, ez pozitiv)illetve erösebb a menekülés benne, valamiért. Az a nála idösebb nö meg jol megfogta (van ott jolét, vagy miért?) Ha "megtiltja" neki, hogy látogassa a fiát, akkor nem szereti, nem fogadja el a maga valoságával. Ez önzés.

Gyerekednek semmiképp ne hazudj. Hallgass el, de ne hazudj. Az ö szellemi szintjén mondj is valamit, meg ne is. A gyereket nem a történet érdekli, hanem hogy öt elfogadják, vagy nem. Ezt a meglévö és eljövendö sebet kell gyogyitanod.

Aztán meg fiatal vagy, legyél nyitott, és keress párt magatoknak. Nem könnyü, de nem lehetetlen.

Sok eröt kivanok.
Zsolt

Szia Etus!

Ezt az "apát" én már végképp nem értem, retteg a felelőségtől, hogy el fog tünni mint a sajátja, és ezt megelőzve inkább eltünik.
Ez csak egy duma! Akárhogy nézem, akárki akármit is csinált, akkor is az tény, hogy eldobta a gyerekét és az ilyen "ember" a szememben egy nagy .... Ha tudnám, hogy nem a gyerekkel szurna ki, azt kívánnám neki, hogy csináljon annak a nőnek is egyet és álljon tovább. Megérdemelnék mind a ketten, bár szerintem öket meg sem viselné, azt hiszik, hogy igy kell tenni.
De azért Téged sem értelek. Gyanakodtál, hogy van valakije, és Te mégis ugy folytattad vele a kapcsolatot mintha minden okés lenne? Szóval nekem elég zürös mostmár ez az egész.
Na jól van ennyi! Nem akarok jobban belefolyni, mert félek, hogy megbántalak.

Üdv névtelen apuka

Mindenesetre magaddal kell elöbb megbékélned és rendet tenni a lelkedben!

Szia, Etus!

Eppen ma beszéltem egy barátnommel, aki 20 éves korában, hasonló helyzetben szült. Ma 28, apuka még mindig sehol, no gyermektartás. A kislányának addig nem mondott semmit, amig nem kérdezett. Aztán egyszer elment egy pszichológushoz megkérdezni, hogy mit is tegyen, ha a kislány kérdez. Azt a tanácsot kapta, hogy vegye elő az apuka fényképét, mutassa meg, hogy ki is volt, mesélje el, hogy még pici korában ketten maradtak, meg mint ahogy azt már az előttem szólók mondták, teljesen az életkorának megfelelő szinten adja elő a történetet. A barátnőm kislánya már javában óvodáskorban volt, amikor végül is megkérdezte, hogy hol az apukája és akkor jött ez a beszélgetés, szóval akármennyire is tartasz ettől a helyzettől, nem ez lesz az első kérdése a beszédtanulás idején. Akkor a kislány ezt teljes lelki nyugalommal elfogadta, neki nagyon nem hiányzott, mivel konkrét tapasztalata nem volt arról, hogy mi az, ami az o életébol kimaradt. Ma 8 éves és neki ez így természetes. Na, meg az, hogy már 4 éve belépett kettőjük mellé az anyuka párja, aki betölti ezt az űrt, szóval még ez sem lehetetlen.
Így olvasván az T. apuka tényleg nem egy könnyű eset... A zsidó családokra jellemző a nagy összetartás. Szerintem nem lenne rossz ötlet felvenni a szüleivel a kapcsolatot, főleg azért, mert az anyukája is hasonló szituban volt, így remélhetőleg könnyen megért. Lehet, hogy mindez az egész őket is zavarja, csak nem tudnak/akarnak lépni.
Azért akadt meg a szemem a topicon, mert én is érdekelt vagyok ebben a témában... Nálunk se fényes a helyzet, tobb ponton is hasonlít a szitu, szóval nem csak ti ketten vagytok ilyen helyzetben, nekem csak 14 hónapos, még messze van ez a téma, meg addig még az apuka is közeledhet, ha akar. Én gyermekem apai nagymamájával nagyon jó, napi kapcsolatban vagyok, az unokájával kölcsönösen nagyon szeretik egymást, o mellesleg nagyon elmarasztalja a fiát. És tényleg nem könnyű így társat találni. Viszont én sem gondolom, hogy azt kellene elhitetni a picivel, hogy a társad az igazi apuka, mert akkor mit mondasz, ha egyszer tényleg felbukkan, illetve nincs garancia arra sem, hogy egy életen át kitart és akkor az lenne a nagyobb törés a picinek, ha már megszokta, hogy van apukája, utána meg nincs.
Sok sikert, erőt!
Szia, Cicamama

Kedves Etus !
Nem tanácsot akarok adni, csupán egy dologra hívnám fel figyelmed: ezek a csöppségek a lélek rezdüléseit hamarabb felfogják, megérzik, mint a szavakat. Bármit mondasz gyermekednek, ha bizonytalanul, szorongva mondod, félő, hogy gyermekedben is ilyen hatást kelt. Vagyis csatlakozom egy apuka korábbi hozzászólásához: békélj meg magaddal, légy biztos abban, hogy tetteidet a gyermeked iránti szeretet és csak ez a szeretet vezérli, és nyugodtan mondjad azt, ami így eszedbe jut.
Ha használhatatlan, amit írtam, bocs.
Anonym-Y

Etus!
Nálunk nincs ilyen gond csak beleolvastam a levelekbe.Nem vagyok egyedülálló. szerintem az ilyen nem Apa, talán jobb agyereknek, ha abba szokik bele, hogy nincs, mert akinek van és utána megy el az rosszabb, mert tudja agyerek, hogy mitől szakad el.Most így nem tudja és ami nincs az nem hiányzik.Ebből a szempontból jobb nektek, mert egy darabig nem lesz rossz.Az én szüleim később hagytak el, a nagymama nevelt.Sokszor aztkívántam bárcsak inkább ne lettek volna, mert így éreztem mi az ami lehetett volna.Sok kitartást

Szia Etus és többiek!

Szeretném hozzátenni az eddigiekhez a saját érzéseimet és tapasztalataimat. Mi is kettesben vagyunk a kislányommal, bár õ még nagyon pici, csak két hónapos. Az apukájával már a terhesség alatt probléma volt, szakítottunk, de úgy gondoltam, hogy a kicsi miatt mégis csak jobb lenne ha velünk lenne és lenne apukája a picinek. Az egész terhességemet végig idegeskedtem mert (érezvén, hogy õ van nyerõ pozícióban) lelkileg kínozott, de valahogy mindíg ott volt. Se nem hagyott el igazán, se velem nem volt és mindíg tudta, hogy mikor kell magamra hagynia mikor lenne rá a legnagyobb szükségem.. Szóval így utólag már nagyon örülök, hogy nem lett a picinek komolyabb baja attól amit én akkor átéltem. Akkor még szerettem az apukáját, de amit tett az fokozatosan kiölte az érzéseimet. Végül is én adtam be a derekamat, megalázkodtam (persze ettõl belül szintén szenvedtem) elkészült az apasági nyilatkozat, a szülés elõtt egy héttel. A felszínen jól is ment minden egy hétig, apás szülés lett, majd mivel baj volt a picivel amíg a korházban voltunk oda is járt lelkesen. Miután hazajöttünk (egy hét után anyukámat hazaüldözte, hogy majd õ mindent megtesz és segít) két hétig bírta, akkor ismét összevesztünk, ismét bele akart kényszeríteni valamibe amit én nem tudtam elfogadni, erre a válasza az volt, hogy otthagyott. Elöltözött egyik napról a másikra. Azóta nem tudok róla semmit a gyerek sem érdekli, gyerektartás nincs stb.
Talán jobb, hogy nem késõbb történt amikor a pici már úgy érezheti, hogy õt hagyták ott igy és sérül a személyisége. Nagyon nehéz és nagyon rossz így egyedül, de talán ez a kevésbé rossz, hiszen aki ezt meg tudta tenni az bármikor késõbb is megtette volna, mikor már a gyerek is érti és érzi!

Bocs, hogy feltartottalak a hosszú történetemmel, csak azt akartam kihozni belõle, hogy nem biztos, hogy jó ha megpróbálod erõltetni a dolgot és olyasmit is teszel amitõl te nem érzed jól magad, csak azért, hogy ott legyen az "apa" a gyerek mellett. Ne engedd, hogy játsszon a gyerek érzéseivel, visszajöjjön azután újra lelépjen. Ez a legrosszabb!!!

Én sem tudom, mi lenne a helyes, mi lenne a legjobb a gyereknek, de így most legalább egy kis idõre nyugi van.

Manóka

Sziasztok!
En -meg- nem vagyok sorsstars, de felo, hogy az leszek.
Apuka zsarolni probal, hogy elmegy ha ez meg az nem lesz...
Akkor menjen.
Reszeletekrol kesobb

Viszont erdekelne, hpogy van-e koztetek pl.: pedagpgus. Hogy tul lehet e elni a honapokat egy egyerekkel egy pedagogusi fizetesbol. Szerencsemre angol tanar vagyok, maganorara meg azert van kereslet, hala istennek...
Az is erdekelne, hogy mivel mi nam vagyunk hazasok, hogyan tortenik a gyerek felugyelet megosztasa, jar-e a gyereknek tartasdij, gondolom igen, de hogyan ervenyesithetem a jogat?
Kerlek, ha tudsz , segits nekem.
Koszi:
Zsooka

Kedves Zsooka!
Természetesen minden jár, és ugyanúgy intézõdik, mint a házasoknak.(csak válóper nem kell)
Szerencsés esetben megállapodtok, de ha nem megy a bírósághoz be lehet adni a gyermek elhelyezési és tartásdíj keresetet.(Ebben szabályozzák a láthatást is.)
Amennyiben meg tudtok egyezni, szerintem akkor is adjátok be bírósághoz (közös megegyezésesként), nehogy késõbb meggondolja magát az apuka (fizetésileg), vagy Te (láthatásilag).
Remélem segítettem:
Geszter

Sziasztok!
Elmondom a bánatomat, hátha valaki tud valamilyen megoldást, mert én már kezdek ott tartani, hogy nincs mit tenni. Január végére várom a babát, és a võlegényem szeptemberben hazaköltözött, mondván, hogy még nem készült fel a családra és nem tud kötöttségben élni. A baba nem volt tervezett, bár én évek óta szerettem volna, és nem is gondoltam egy percig sem, hogy talán el is vetethetném. A páromat imádom. Találkozni szoktunk, meg érdeklõdik, de semmi apai érzést nem fedezek fel benne. Pl.: csak akkor simogatja meg a pocakomat, ha én mondom neki, stb.
Beszélgetni nem lehet vele, mert nem hajlandó. Olyan családban nõtt fel, ahol soha semmit nem beszéltek (beszélnek meg) egymással. Nem is tudja kifejezni az érzéseit, nem tudja, milyennek kellene lennie egy igazi családnak, ahol szeretik egymást az emberek. Van tippetek, mit tegyek? Elõre is köszi. Eniko

Szia Eniko!

Szerintem most semmit sem tehetsz. Az egy bebeszélt hülyeség szerintem, hogy azért költözött el a párod, mert fél a kötöttségtõl. Szerintem inkább az apai felelõsségtõl fél, attól, hogy nem tud eleget tenni egy "jó apa követelményeinek". Annak idején én is éreztem hasonlókat (de azért az igaz, eszembe nem jutott elköltözni). Sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy úristen, ha a gyerekem majd sír, mit fogok vele csinálni, hogyan fogom megnyugtatni.
Na ehhez képest elsõosztályú pelenkázó, fürdetõmester lettem (ja legelõször majdnem beleejtettem a csemetémet a kiskádba, de legközelebb már profin ment). És ma már nem is értem, hogy azelött miért nem bíztam magamban.

Szóval ne kenõdj el! Abban biztos vagyok, amint meglátja a kisbabát, apai érzései felszínre fognak törni és rádöbben, hogy milyen hülyeséget csinált és bocsánatot fog kérni Töled. Ha imádod, akkor valószínûleg ö is Téged, és vissza fog térni Hozzátok.

Nem tudom, hogy sikerült egy kicsit megnyugtatni?

Pussz
Atiapuka

Manóka !!
Igazad van, de a gyerektartást ne hagy benne a papában. Ha van apasági nyilatkozat, jár a picinek a gyerektartás!!
Kitartást és senki nem tudhatja, mit tartogat az élet számára!! Most CSAK magatokkal törõdj!

Enikõ!
A sok hülye férfi mindig azért megy el, mert nincsenek tisztában az érzéseikkel és nincs rá eszközük, hogy kitaláljanak rá és nincs rá bátorságuk, hogy segítséget kérjenek emiatt tõlünk! Ha szereted, szeresd, amíg van benned kitartás, legyél vele türelmes és mindig add meg neki az utat, ha vissza akar jönni. Az idõ aztán mindent megold: ha jól, akkor hurrá és az lesz, amit Atiapuka mondott. Ha nem, akkor is az van, hogy ami rajtad múlott, mindent megtettél.
TÜRELEM ÉS KITARTÁS, jól csinálod.
(bár gondolom szörnyen kimerítõ...)
maminti

Kedves Enikõ!
Azt hiszem sorstársak vagyunk.Nagyjából velem is az történt,ami Veled.Olvastam a "megnyugtató"válaszokat,most én is írnék valamit.
Én egész terhesség alatt egyedül voltam,amint kiderült,hogy gyereket várok,elköltözött a "kedves papa",pedig õ akarta a babát.Végigcsináltam.Rettenetesen fájt,de a gyerekem miatt nem hagytam el magam.Megszületett a lányunk,aminél az apja is jelen volt,de ez sem hatotta meg sajnos.Most 14 hónapos a gyerek és egyedül vagyok most is.A barátaim mind sajnálnak,hogy bizos milyen nehéz nekem,de nem igy van!Éppenséggel nem ideális,de nem tehetek semmit.Imádom a lányomat,és örülök,hogy minden idõmet vele tölthetem el.Sokkal könnyebb az életem,mint ahogy gondoltam.
Tudom,hogy nem nyugtattalak meg,de sajnos a legrosszabbra is fel kell készülni.nagyon remélm,hogy mire ezeket a sorokat olvasod rendezõdött a kapcsolatotok,megjött az esze és örül a kis babucinak,aki már biztos megszületett mostanra.De ne feledd,hogy a babád mindenkinél fontosabb Neked!
Sok sikert,remélem még váltunk levelet érdekelne,hogy alakul Ti életetek!
Üdvözlettel:Bea

Bocsánat, hogy ilyet kérdezek, és tudom, hogy nehéz egyedül gyereket nevelni, magam is ezt teszem, de az egyikötõknek sem jutott eszébe, hogy az a férfi azért ment el Tõletek, mert nem tudott veletek együtt élni? Hogy sokkal jobb egy gyereknek, ha az apját egy héten 1-2-3, akárhányszor látja csak, de akkor odafigyelve, türelmesen, kiegyensúlyozottan. Hogy két össze nem illõ ember együttmaradása egy gyerek kedvéért jobban tönkreteszi a családot, mint bármi más. Én így nõttem fel, a szüleim együtt maradtak miattam.... és? Minek? Nem vagyok érte hálás nekik. Mert kínlódtak együtt, egymás mellett, és ebben a nagy kínlódásban rólam meg elfelejtkeztek...

Az én lányom apja azért nem él velünk,mert inkább visszament a feleségéhez az ottani gyerekek miatt.Akkor a mi gyerekünk már nem számít!!???Ha õ igy gondolta,akkor biztos fontosabbak azok a gyerekek,mint az,hogy kivel tud élni és kivel nem.Beletiport a lelkembe!A lányoméba nem engedem!Nem engedem neki,hogy látogassa.

Enikõ, mi van Veled? Január vége van !!!!!
Maminti

Sziasztok!
Igazsag szerint nem hittem volna hogy ennyire nem egyedulallo a tortenetem....
Most vagyok 5 honapos terhes es a ferjem epp szerelmes. 2 honapja.
Es valni akar. Mindenaron, hamar, azonnal....

En meg rettegek hogy megtagdta 6 evunket, mar nem szeret, nem kellek, nem kell a babam, nem kell neki semmi.... Csak a szerelem.
Aki persze, sem elmondani nem fogja, hogy mi tortent vele (is), hogy mi tortent egy hazassaggal, ami vegulis az O kozremukodesevel ment tonkre, ha nem is csak miatta, es persze es leginkabb, elvalni nem fog.

Az en ferjem meg megy, menekul... elhagy... nem is ad eselyt a fianak, hogy meglathassa, szerethesse.... Hogy lehet ezen tullenni? Hogy lehet ezt tulelni?

Miert kell elrohanni, es miert nem lehet nyugodtan varni egy ideig? Miert kell mar csonka csaladba szuletnie egy gyereknek?
MIert nem adja meg az apja az eselyt maganak, hogy megjojjon az esze, es azt mondja, igen, az a no kell azzal a gyerekkel, akit en csinaltam?

Sziasztok!
Veletlenul tevedtem erre es meg vagyok dobbenve, hogy ennyi sorstarsam van.En 11 evig voltam egyutt a ferjemmel ebbol 7 evet eltunk egyutt tavalyelott volt az eskuvonk es a gyermeket is terveztuk.A kisfiam most 8 honapos.A ferjem a szuletese ota egy hetveget nem toltott velunk.Hetkoznap is csak hebe-hoba latjuk.Raadasul ossze-vissza hazudozik es mindenkivel megszakitotta a kapcsolatot.(szulok, baratok, rokonok)A mai napig nem tudom mi tortenhetett.A terhesegem kozepeig minden rendben ment utana mint akit elvagtak.Meg pszichologusnal is jartam probaltam rajonni mi lehet ez.Nehez felfogni, hogy valaki 11 ev utan ezt csinalja mikor gyermeke szuletik.De azt hiszem most mar feladom en ugy gondolom mindent megtettem.Ha jora is fordulnanak a dolgok nem tudom milyen kapcsolat lenne ebbol ezek utan.Gabi

Sziasztok,én most várom elsõ gyermekem.Az Apa elsõ három hónapban velem volt,utána össze házasodtunk,de sajnos kiderült,hogy csak érdek házasság volt amit be is vallott.Azóta elköltözött,és közölte,hogy õ nem szeret engem nem is szeretett,és a gyerekre nem készült fel, és õ nem is akarta ezt a gyreket.Azóta beadtam a vállópert.Töbször hallottam a barátaitól,hogy a gyereket elveszi tõlem,márcsak bosszúból,de ezt mikor elment tõlem többször is mondta nekem.Õ azóta nem jelentkezett,és már csak 2 hetem van a szülésig.Ezek után én nem akarom,hogy gyermekemet láthassa,vagy megérintse.Féltem tõle a gyereket.Nem tudom mit tehetnék.Marcsi

Szia Marcsi!
Nagyjából semmit...
Ha meglesz a válás kérheted a láthatást -3éves korig- a jelenlétedben...utána viszont hacsak különös indok nincs el is viheti.(persze, ha például nem látogatja az elsõ 3évben, akkor nem, vagy csak ha a gyerek fejlõdését ezzel nem sérti)

Valószínûleg, a gyereket szeretni fogja...ha már egyáltalán ez felmerült, hogy látogatja stb.... lásd feljebb nem mindenki ilyen.

Keress egy jó ügyvédet...
Könnyû szülést, és sok kitartást!
W.

Szia Marcsi!
Jelenleg mi is itt tartunk,a láthatásnál.Voltunk ügyvédnél,aki azt mondta,hogy kell írni egy kérvényt a kerületi bírósághoz,amelyben a láthatás meghatározását kérem.Mivel mi nem tudunk megegyezni.El kell menni 1-2 tárgyalásra.Ha az apuka nem látogatja fél-egy évig egyáltalán,kérheted a láthatás megvonását.De szerintem nem kell aggódnod.Abból,amit írtál azt gondolom,hogy hamar elfelejti,hogy van egy gyermeke.Sok sikert!Bea

Hat azt hiszem egyikunk sincs irigylesre melto helyzetben.
Nekem meg hatravan 10 hetem es a legjobban a magany bant.
Egyszeruen hihetetlen, hogy nem kellek mar neki, nem kell neki a babacskaja....

Miert megy el a hapsik esze? nem tudom. Jo lenne ha valami visszakattanna, ha rajonne hogy megis ezt a csaladot akarja, de erre semmi esely.
Gabinak igaza van, ki tudja milyen lenne ezek utan a kapcsolat... De azert egy eselyt megerne a dolog...

Sziasztok!

Tudom, hogy már nagyon régen írtam, de csak most jutottam idáig. Január 16-án két óra alatt megszületett Enikõ lányunk. Nagyon szép baba, nagyon jól vagyunk, fõleg azért, mert apuci egy hete hazaköltözött!!! Úgyhogy mindenkinek azt tanácsolom, hogy ha meg akarja menteni a kapcsolatát, mert szerelmes, ne hagyja veszni. Én megmondtam a páromnak, hogy szeretem, és mindent megpróbálok,hogy visszajöjjön hozzánk. Annak ellenére, hogy nem igazán mutatott érzelmeket, én nap mint nap elmondtam, mennyire szeretem, hogy nagyon hiányzik. Mondjuk sokat jött azelõtt is, és egyébként a szülésnél is ott volt. És láss csodát, egyik este jött egy SMS, hogy beszéljük meg és próbáljuk meg még egyszer. És beszéltünk, kompromisszumot kötöttünk, ki mit vár el a másiktól ( õ több teret szeretett volna, edzésre jár, a haverjaival bulizni, stb.), és úgy döntöttünk megpróbáljuk még egyszer. És én nagyon boldog vagyok!! Most már kezdünk igazi családdá kovácsolódni.
Úgyhogy én azt ajánlom mindenkinek,hogy ne adja fel!!!

Bea, Maminti, köszönöm a tanácsokat, az érdeklõdést, és ha van kedvetek, írjatok!

Enikõ!
Gratulálok, sok boldogságot Nektek!
Etus

Sziasztok!
Történeteiteket olvasva szomorúan tapasztalom, hogy nem vagyok egyedül ebben a helyzetben. 5 és fél hónapos terhesként egyedül várom a kisbabámat. Barátommal egy éves kihagyás után újrakezdtük kapcsolatunkat, majd hamarosan kiderült, hogy babát várok. A kicsit nem tudatosan terveztük, de mindketten nagyon akartuk. Sajnos idõközben kiderült, hogy ezen kívül a barátom semmit sem hajlandó tenni értünk, pedig lehetõség lett volna rá.
Próbáltam közös életünket megszervezni, többféle lehetõséget felvázoltam - albérlet, szociális bérlakás, esetleg egy ingatlan vásárlása - de õ még abba sem ment bele, hogy a szüleimnél éljünk egy nagy családi házban, viszonylag függetlenül. Õ jelenleg egy gyereknevelésre alkalmatlan vityillóban húzza meg magát, közben építkezik. Mondanom sem kell, hogy a pár hónap múlva lakhatásra alkalmas házát sem a hármunknak szánta, hanem eladásra. Annyira szerelmes voltam, hogy még azt sem vettem észre, részérõl milyen érdekek húzódnak meg a háttérben. Alapvetõ dolgoknak nem tudott és nem is akart megfelelni. Érzrelmileg, erkölcsileg, anyagilag sem. Hiába vázoltam elõtte a problémákat, olyan flegmán és lekezelõen bánt velem, hogy a szakítás mellett döntöttem. Õ pedig 4 nap múlva visszament a volt barátnõjéhez. Tettem még egy utolsó kísérletet és elmentem hozzájuk. Kértem a barátomat, hogy jöjjön el onnan, elfelejtünk mindent. Nem részletezem, amit én akkor tõle hallottam, de megalázottként és rongyként érezve magam távoztam onnan. Azóta egyszer sem keresett. Szerencsére a nehezén már túl vagyok, a kicsi óriási erõt adott nekem és a történtek ellenére boldog vagyok, hisz - nektek ezt nem is kellene mondanom - nincs ennél csodálatosabb dolog az életben.
Szeretnék tõletek tanácsot kérni, mi ilyenkor a teendõm. Milyen jogai vannak a babának? Hogyan tudok tartásdíjat kieszközölni? Segítségeteket elõre is köszönöm
Erika

Szia Erika!
A barátod hajlandó elismerni a babát?
Ha igen be kell menetek a Te lakhelyed szerinti polgármesteri hivatalba, ott tehet apasági elismerõ nyilatkozatot. (Akár már most is.)
Ha nem,akkor a babát a Te nevedre anyakönyvezik,és apasági perben tudod bizonyítani ,hogy õ az apja...ez kb. 2-3év.(Utána visszamenõleg is kapod a tartásdíjat,amit a bíróság állapít meg...mert ekkor már minden bizonnyal nem tudtok megegyezni. Ilyen esetben a babát nem Te képviseled, hanem egy hivatalos gyám, természetesen lehet ügyvédetek...ezt nagyon ajánlom, bár szerencsére nálunk "önként" megtette a nyilatkozatot,amikor 7 hónapos terhes voltam...bár elõtte nem akarta.)
Ha elismeri önként,akkor is célszerû a Bíróságon szabályozni azt, hogy a gyereket Te neveled, neki láthatási joga lehet (ha akarja),és a tartásdíjat is "kialkudhatjátok" közös megegyezéssel.Ez közös megegyezés esetén 3-4hónap.
Próbáld meg vele megértetni, hogy jobban jár, ha elismeri...ha nem megy,akkor a terhesség alatt ezzel már ne izgasd magad.
Nagyon fáradt vagyok, bocs az összevisszaságért és a helyesírási hibákért.
Etus

Mitévõ legyek?
van egy másfél éves kisfiunk, együtt élünk házasság nélkül. (Ha mindent lenyelek és nem szólok semmiért, akkor viszonylag békében) A fiunkat imádja. Szeretem, szerelmes vagyok belé de ez nem kölcsönös. Mint anya 100%-ig boldog vagyok, mint nõ 100%-ig boldogtalan. Az agyam már tudja, h. el kell hagynom de a szívem még erõsebb.
Segítsetek nekem olyanok, akik már megléptétek ezt!!!
Köszönöm szépen: ddarinka

Uristen ddarinka!

Te engem irtal le... Az en fiam 15 honapos, egyutt elek az apjaval, aki imadja a fiat. Engem abszolut levegonek nez, megturt cselednek. Persze mi sem vagyunk hazasok. Annyi, de annyi kegyetlensegen, megalaztatason mentem mer keresztul, hogy csoda, hogy reggelente tukorbe tudok nezni. Ha van kedved levelezhetunk... gma@capgroup.com

Cipomama

Kedves Etus!

Köszönöm a tanácsot, egyenlõre szeretnék tájékozódni, mielõtt bármiféle lépésre rászánom magam. A barátommal egyébként nem vagyunk beszélõ viszonyban. Szakításunk óta nem keresett, nem érdeklõdött a babáról sem.
Arra gondoltam, mi lenne, ha már a kezdetektõl fogva egy ügyvédre bíznám magam, hiszen fogalmam sincs, miként tudnám meggyõzni, ha ennyire nem számítunk neki.

Erika

Kedves Erika!
Az ügyvéd addig nem tehet semmit,amíg a baba nem születik meg.
Kedves Erika!

Én -lehet, hogy vicces- leveleztem a volt barátommal...így õ se elsõ indulatból reagált,és én is letudtam írni amit akartam...
Van egy könyv...:Apasági perek a címe,abban minden le van írva...ez amolyan tankönyv,de teljesen közérthetõ.(Én abból szemezgettem neki a jogszabályokat...valahol megvan,szívesen oda adom) De kapható is könyves boltban.(A jogi egyetemmel szembeni tankönyv boltban feltétlenül.
Aztán persze keress ügyvédet is,egyszerûbb most, mint a babával...
Sok szerencsét:
Etus

Szia Etus!

A könyvet nagyon jó ötletnek tartom, a tanácsért pedig köszönetet mondok.
Ha van kedved magánba levelezni, írj a privát címemre: horoge@freemail.hu

Erika

Kedves Erika!
Majd írok!
Bár az a baj, hogy én biztatni nem igen tudlak...én indítottam ezt a topikot, csak a hozzászólásaim töröltettem (nehogy valaki ránk ismerjen...),de az elején lévõ válaszokból kicsit összetehetõ a kép.
Az én barátom is egy másik nõvel lakik. (azóta is...közel 3éve.)A fiunkat még sosem látta,bár ezzel kapcsolatban elég ellentmondásosan nyilatkozik (zott)---1éve és 2hónapja nem beszéltünk,semmilyen módon...a "kialkudott" pénzt küldi.

Nálatok mi a helyzet a jövõbeni nagyszülõkkel???(nálunk teljes tiltás/zsarolás van...de egy másik lánynak innen segített, hogy a nagymama mellettük volt.)
Közös barátok?( nekem a barátom egyik rokona -akivel én is jóban vagyok-beszélt vele elég sokat,valszeg ez is közre játszott a nyilatkozat aláírásában.)

És,ami a legborzasztóbb:a kisfiam már nagyon beszédes...és következetesen Apunak, Apának hívja a játszótéri barátja édesapját...azt hiszi ez a neve.
Ettõl teljesen ki vagyok...ugyhogy addig eljutottunk, hogy elmagyaráztam neki, hogy neki van saját apukája,és mindenkinek van,csak nem mindig van ott...ezt most egyelõre annyival tudomásul vette,hogy :"Apu messze van, dzsungelben..." Na ilyenkor a szívem szakad meg,de nem mutatom.
Fogok írni e-mailt is.
És akkor küldhetsz kérdéseket...tudok jó ügyvédet is, ha kell.
Etus

Szia Etus!

Tisztában vagyok vele, hogy biztatást egy ilyen ügyben nem kaphatok. Ellenben mások tapasztalata talán segíthet nekem az így kialakult helyzet kezelésében.
Az egész história egy kisvárosban játszódik, ami azt jelenti, hogy itt igen jól értesültek az emberek. A volt barátom szülei, nagyszülei, testvérei, de még a haverjai is teljes mértékben mellettem állnak és mélyen elítélik ezt az ocsmányságot, amit velünk tett. Úgy hallottam, hogy szinte minden ismerõsével és a családjával is megszakította a kapcsolatot. Ami még nehezíti a helyzetét, hogy közös munkahelyen dolgoztunk /egy Rt, a helyi lakosok nagy részét foglalkoztatja /így munkatársaink részérõl szintén megvetéssel találkozik.
Sajnos én már ott tartok, hogy fizikai undort érzek, ha csak arra gondolok, hogy beszélnem kell vele. Hiába fogom felhívni, játssza majd a kisded játékait, miszerint nem ér rá, kifogásokat emel, esetleg flegmáskodik. Ezért is tartom jó ötletnek a levelezést. Könyörögni, megalázkodni nem fogok, csak felvázolom neki a tényeket kissé zsarnoki színezettel. / Ha valaki nem tudná, nem csak gyermektartás jár, hanem a szülésig felmerült költségek fele, anyának tartásdíj, de erkölcsi kártérítés is lehetséges. /
Mivel átérzem a helyzetedet, nagyon megrendített a kisfiad reakciója. Borzasztó, hogy egy ártatlan csöppség életével csak úgy játszadozott a volt barátod. Biztos vagyok benne, hogy a pici kárpótol minden fájdalomért és rengeteg örömet okoz neked. Ahogy leveled alapján meg tudlak ítélni, egyedül is képes vagy neki megadni azt a szeretetet és törõdést, amire szüksége van.

Folyt. köv privátban….

Erika

Megértem Erikát de azért vannak furcsa részletek. Azt írta, tudatosan nem tervezték a babát, de mindketten nagyon akarták. Azt írja, a szüleihez költözhettek volna viszonylagos függetlenségbe. Azt írja, a fiú visszament a régi barátnõjéhez. Ebbõl szerintem világos, hogy az illetõ nem akart gyereket se és elkötelezettséget se. Lehet azt állitani hogy alkalmatlan az apaságra de ez sem biztosan igaz. Csak éppen nem biztos hogy egy újrakezdés után rögtön horogra akart akadni. Az õ fejével gondolkodva így is lehet érteni a történteket. Nem mindig szabad komolyan venni, amit kibékülés után vagy éppen szeretkezés után mondanak a férfiak. Mert az csak a hangulat szülte dolog, nem biztos, hogy az igazság.
A szülõkkel nagy házban együttlakást pedig abszolúte megértem hogy nem vállalja, tudom milyen az és nem kívánom senkinek.
Én azt gondolom Erika volt barátja elmenekült valami elõl, amibe nem akart beszállni. Jobb is Erikáéknak talán egy apa aki nincs is, mint egy apa, aki nem akarta, nem szereti a gyerekét.
Apaságot pedig lehet igazoltatni igazságügyi szakértõvel a baba megszületése után, azután jár a tartásdíj ami letiltatható az apa fizetésébõl. A nevét se kötelezõ viselnie hozzá a gyereknek.
Erika, örülj neki, hogy megszabadultál tõle és ne alázd meg magad többet, egy terhes nõnek csak árthat a stressz. Sok boldogságot kívánok a kisbabádhoz!

Timy

Szi Timy!

Azt gondolom jópár dolgot félreérthettél, esetleg én nem fogalmaztam egyértelmûen.
Ha már ennyire belemélyedtem eme ügy ocsmány részleteibe, pár kiegészítést még tennék.
- A babát nem terveztük, de amikor kiderült, mindketten nagyon örültünk és egyikünk részérõl sem volt ellenvetés megtartását illetõen. Õ volt a minta kispapa. Boldognak látszott, dicsekedett a szüleinek, barátainak. Örömködve mutogatta a kicsirõl készült felvételeket, képeket.
- Az ex javasolta, hogy a szüleimnél éljünk, mert semmi más nem felelt meg számára. Persze ebbe is belementem volna, de amellett, hogy nálunk evett, aludt...stb nem akart leülni édesapámékkal megtárgyalni a részleteket. / rezsi, elvárások, kötelezettségek /
- Visszament a volt barátnõjéhez, aki hasonló körülmények között él. Most ott alszik, eszik, rajtuk élõsködik.
Sajnos nem vettem idõben észre, hogy ez a fiú olyan, mint azok a nõk, akiket kitartanak. Oda megy, ahol kap enni, van ágy. Naivságom viszont tényleg az én szégyenem, de mit tegyek, ha az érzelmek vezéreltek. Kegyetlenül kihasználtak, a kicsi életével játszadozva.

Most kaptam egy figyelmeztetést, miszerint volt barátom közel 30e ftért /kb ennyi a tartásdíj / az anyját is eladná és még a legaljasabb módszerektõl sem fog visszariadni, ha pénzrõl van szól.
Nagyon féltem magunkat, rettegek, hogy a babának baja eshet. :-(((

Erika

Kedves Erika!

Én több, mint két éve, 7 hónapos terhesen maradtam egyedül, kísértetiesen hasonló körülmények közepette.
Ha jól kivettem a szavaidból, apuka most menekülõre fogta a dolgot. Teljesen egyetértek az elõttem szólókkal, hogy ha fizikai undort érzel, egyáltalán nem célszerû megkeresni. A pocaklakó miatt ne tedd ki magad egy konfliktushelyzetnek! Most abban a stádiumban van, hogy haragszik az egész világra, hogy ez megtörtént, ebben az állapotban most még nem tárgyalóképes. Még 4 hónapig úgysem történik semmi, az apasági nyilatkozatot pedig önként kell megtenni (amiket leírtál, ezek alapján erõs kétségeim vannak ezt illetõen, hiszen ez még egy ideig egy járható menekülési útvonal az õ részére).
Ha mindez igaz, amit a szülési költségek felét, az erkölcsi kártérítést meg a 6 havi visszamenõlegesnél több gyermektartást illeti, ügyvédet váltok! Engem meg ez a része érdekelne bõvebben!
Ha van kedved, írj magánban (cím a nevem alatt)!
Szia, Cicamama

Egyszeruen elegem van!
tudom, hogy ez nem a duhongo, de most duhongeni fogok!
- nem eleg hogy egyedul hagyott kozel 6 honaposan
- vannak a szep frazisok, hogy mindent ertem es a babaert, csak epp nem engem szeret es valunk
- Ha valamilyen formaban a tettekre kerulne a sor, maris nem er ra
- folyamatosan keveri a segitseg es a szivesseg fogalmat! szivesseget eleve nem kerek senkitol, es ugy gondoltam az APA mint olyan esetleg 1-2 dologban segithet, de egy francokat!
- holnap maszhatok keresztul a varoson 34 hetesen a Kutvolgyibe, mert nem er ra elvinni kocsival
- a jovo kedden megyek vissza ahhoz az orvoshoz, aki szegeny beteg elozo picimet mutotte, hogy megbeszeljuk, mi mindent kellene csinalni majd ezzel a kicsivel ha megszuletik. elotte terhesgondozas. a 2 kozott kb. fel oram van hogy aterjek a varos egyik felebol a masikba. es nem er ra atvinni! meg jo hogy van kocsija, mi?

Elegem van! en meg legyek a jofej es kedves es segitokesz anyuka aki nem akarja elszakitani a babat az APA-tol? Milyen apa az ilyen?????? mondom, vonatkoztassunk el attol hogy elhagyott, mert isten tudja miert!
m

Kedves M!
Azert jo latni,hogy mar duhongeni is tudsz.
Es jo volt most olvasni is Rolatok.(Rolatok alatt pocaklakot ertettem)
Hogy milyen APA? Tudod a velemeny(unket)emet?SEMILYEN!!!
Azert ne keseregj,valahogy csak megoldodik ez a franya utazas,bar ilyenkor mar minden kenyelmetlen.
Melyik topicba fogsz irni,ha megszuletik a GYongyod,mert nagyon kivancsi vagyok mar a kicsi babadra.
Addig is udv Nektek
Kriszta anya

Szia Kriszta anya!
Na valami tortent, azon kivul, hogy a mai programjat lemondtak, mert vegul el tudott vinni.
Sikerrel nem jartam, de kaptam idopontot csutortokre.

Hogy hova fogok majd irni? Meg nem tudom. Meg mindig nem ismerem annyira a babanetes koroket.... majd keresek egy helyet, ahol elferek
m

Kedves Mindannyian!
Szinte hihetetlen, mennyien vagyunk egyforma cipõben. Amikor a saját fájdalmamra gondolok, azt hiszem, ez csak velem történik meg, pedig most látom, hogy dehogy...Én 8 éves fiammal maradtam egyedül és az otthagyott mondatfoszlányokkal:"soha nem éreztem irántad azt, amit iránta; õ az igazi; de a gyerek fontos, õ számit stb."A fiam még ma is azt hiszi, vagy ugy teszi mintha hinné, hogy az apja visszatér, engem is ezzel biztat. Õszinte voltam vele, nem hitegettem. Apukánál azóta már megszületett a másik fiú. Amikor tudomást szerzett az érkezésérõl, hazaszaladt és elõadta, hogy mennyire fontos neki az elsõ fia, ezt a másikat õ nem akarta. Visszafogadtam volna, de másnap már meggondolta magát. A fiam most van abban az idõszakban, amikor látja az apját azzal a "Nemvárt" másikkal kommunikálni, többször tesz fel kérdéseket, és nagyon fájdalmas felismerései vannak. Az apja tökéletes apának hiszi magát, föl sem fogja, hogy két szülõ helyet kell most cselekednem, MERT Õ NINCS SEHOL, CSAK LÁTSZÓLAG. A szennyes munkát igenis mi végezzük, akik egyedül maradtunk, mert nekünk hétköznap is állni kell a sarat, nemcsak hétvégén kell agyonetetni a gyereket fagyival, csokival stb., nagyokat nevetni vele, s közben semmi felelõsséget nem vállalni a tartásdíjon kívül (egyesektõl ez is hõstett). Jól kidühöngtem magamat! Sziasztok. Emsi

Szia M!
Hely mindig van,foleg,ha babakrol van szo.
Tudod mar mi lesz a Baby neve?
Ha akarsz e-mailben valaszolni:
khlwg@hotmail.com
Kriszta anya

Szia Kriszta Anya!
Igen alakul a nev kerdes, de babonabol nem mondom el... meg kulonbenis, hajlamos vagyok megunni a dolgokat es ott allok majd egy siro csomaggal es nem lesz neve )))
hihihi

Persze lanynevem van. de fiam lesz

Emsi!
fel a fejjel. En tegnap akadtam ki megint es duhongtem egy verset... ja meg jol szarul is voltam, reszben az exnek koszonhetoen.
MI akkoris ALLJUK a sarat es kemenyek vagyunk. Es ne feldjuk: mienk a vilag csodaja. kicsit hisztis, es fog kamaszodni is, de a mienk, mig a genetikai felmeno apai reszrol csak asszisztal idonkent....


m

Na ujabb szomor.... de csak kicsi....

ugyan meg a ferjem az ex, es ugyan a gyerekeim apja, de arra sem meltatott, hogy felhivjon tegnap es aszongya bar felesegnek, tarsnak, szeretonek nem kellesz, de anyanak akkoris te vagy a legjobb....

vagy valami ilyesmi. miert varok meg mindig emberi reakciokat? magam sem tudom.
m

Drága Martina, Persze, h. TE vagy a LEGJOBB ANYA:-)
én este rákérdeztem gyermekem apjára h. csak elfelejtette vagy direkt bunkó. Elkezdett ordítani, h. miért követelõzök, majd a gyerek (jelenleg másfél éves) felköszönt ha akar. (no comment)

Aztán bementem a kisjószághoz, aki már javában szuszogott anygali békével az arcán. CSak mosolyogtam és boldog voltam. Még mindig hihetetlen erõt ad.
ddarinka

Martina
Sajnálom....

Puszi: Doris

Én jóba vagyok a párommal, de engem õ nem köszönt fel anyák napjára... Mikor közértben járva kóstolók voltak, és a nõ még mondja is a szöveget, hogy anyák napjára stb. és valami finom édesség volt, célozgattam is rá, mire egy az egyben, hogy nekem a gyerekek kell, hogy köszöntsenek, õ nem...
(ja, anyósomat felhívta, felköszöntötte teflonon, anyósom még üzent nekem is köszöntést..., páromtól nem volt)
Ildi