Kiemelt témák

Sziasztok!
Adri vagyok, és épp kisbabát várok, nagy örömmel, de néha mégis kicsit nehéz szívvel, mert nem lehetek otthon, Magyarországon... Finnországban lakunk, párom finn, már két éve itt élünk, de remélem azért elöbb-utóbb hazakeveredünk. Olyan fura dolog ez az otthonról távollét, sose gondoltam, hogy így tud hiányozni még a koszos, de jó magyar macskakö is... és ezt azt hiszem, nagyon kevesen értik meg a szerencsés otthonlakók közül. Van még valaki, aki hasonló cipöben jár???
Olyan jó lenne, ha lenne kivel beszélni erröl...

Kedves Adri !
Biztos olvastal mar egy-ket "levelet" tolem is
valamelyik topicban.
Ha nem, akkor megnyutatlak eleg sokan "vagyunk"
itt a babaneten (tul) elok kulfoldon !
En Olaszoroszagban elek, de persze nekem
kicsit mas a helyzetem mert mar 15 eves
koromban kerultem ki Nemetorszagba.
Azert persze nekem is hianyzik Magyarorszag !
Viszont van egy "rossz" hirem is !
Miota megszuletett a kislanyom ( most 8 honapos)
azota meginkabb huz haza a szivem ! Pedig eddig
szinte ( az elso ket evet letekintve ) nem
is volt honvagyam.
Most viszont erzem a szuleim hianyat is !
Tudom ez nem konnyit a Te helyzeteden de
legalabb megtudod hogy mas is jar a Te cipodben !
Megadom az e-mailemet is ha van kedved irjal.
Es csak kitartas !
Szia , Csilla

Szia Csilla!
Tényleg olvastalak már máshol is! Köszi, hogy ilyen gyorsan írtál! Gondoltam egyébként, hogy a babával még nehezebb lesz a dolog... Egyébként fura, nekem sem olyan "eszement" a honvágyam,(csak náha :( ) egyszerüen csak sajnálom, hogy nem élhetek otthon, és leginkább a szülök és a baráti köröm hiányzik, és biztos igazad van, hogy tán duplán, ha meg lesz a baba! Köszi, hogy megadtad az e-mailedat is, hamarosan írok, azért nem rögtön, mert már éjjel van és én még mindig a suliban ülök. (Hol ér rá a dolgozó kismama sokat aludni???) Szóval csak kitartás ott délen, ott legalább nem havazik! (Itt megint egész nap esett a hó...)
Itt az én e-mailem is, ha esetleg van egy kis idöd...
Szia, Adri

Szia Adri!

Amit leirtal szo szerint ram is vonatkozik!
En Canadaban elek 4.5 eve a ferjem idevalosi, es tegnap volt 6 hetes a kisfiam. Miota itt vagyok nagyon hianyzik minden es mindenki ami es aki otthoni. En is abban remenykedem, hogy egyszer valamilyen uton modon hazakoltozunk, es ez tartja bennem a lelket, mert kulonosen most, hogy mar nem csak egyedul vagyok nagyon nehez.
Szeretnem, ha a szuleim reszei lehetnenek a gyerekem eletenek, es szeretnem, ha az otthoni moralokat megismerhetne.
Nekem a csaladom hianyzik a legjobban, aztan a barataim, mert itt nem sok van, es hihetetlen modom nem csak az emberek, hanem az orszag, a varos is hianyzik. Az otthoni nyarak, telek, oszok, tavaszok, illatok, minden.
Most januarban haza fogok menni 2 honapra a Bencevel amit mar annyira varok, hogy elmondani nem tudom.
Most sajnos nem tudok tobbet irni, mert itt bombol a Bence, de nagyon szivesen beszelgetnek veled, mert nekem mas sem jar az eszemben csak az, hogy otthon lehessek. Ezt csak az tudhatja aki nem otthon el, hogy milyen erzes ez, hogy gondolatban mindig otthon jarok.
Amint tudok megint jovok, addig is irjal!

Szia

Agi

Kedves Csilla, Adri és Ági!!

Én itt élek Magyaro-on és olyan furcsa olvasni amit írtatok. Én 2001.nyarán készülök a családommal Canadába, egyenlőre csak barátokhoz.
Mi pedig pont attól félünk, hogy annyira megtetszik az ottani élet, hogynem is akarunk majd hazajönni.
Én a magam szemszögéből úgy látom, hogy nem minden az anyagi jólét, de ha felkínálnák nekem, én biztosan nem utasítanám el./ Még ha külföldre is kell mennem családostúl/.
Persze, ilyet csak az tuid írni, aki itt él igaz?
Azért nagyon szívenütött az írásaitok.

Sziasztok és KITARTÁS!

Kriszta

Sziasztok!

Lehet, hogy nem teljesen idetartozó vagyok, de nagyon meg tudom érteni a hazavágyókat. Én nem külföldre szakadt hazánkfia vagyok, hanem ideszakadt Erdélyi. Kolozsváron éltem, aztán idejöttem tanulni, és mint Kriszta írta, annyira megtetszett az itteni élet (amibe a férjem is beletartozik, sõt), hogy ittrekedtem. Az elsõ 3 év borzasztó volt. Most sem jobb. Az elején nem volt egy szál barátom sem. Nekem, akinek otthon ezernyi ismerõsöm, száznyi barátom és sok-sok rokonom volt. Aztán kezdtem megszokni, de soha nem fogom elfeljteni az otthoni hegyeket, az õsz szagát és az otthonmaradottakat. Sajnos most beleléptem egy olyan fázisban, hogy már ott sem érezném magam jól, de itt sem érzem magam otthon. Pedig azóta lett pár barátom. De úgy érzem, hogy most már könnyebben tudnék továbbálni. Mostanában a férjem gyakran felveti, hogy a jobb anyagiak miatt ki kellene mennünk pár évre külföldre. Remélem nem fog megtörténni, de ha mégis, akkor már edzettebb leszek.

Hajni

Kedves Kriszta!

Azt nem vonom ketsegbe, hogy tetszeni fog Canada, mert szep orszag az igaz.
En is ugy ismertem meg a ferjemet, hogy egy evet latogatokent toltottem itt, es akkor ugy ereztem, hogy a szivemre kell hallgatnom, osszehazasodtunk es en koltoztem, mert o nem beszel magyarul stb. Igazabol nem is volt kerdes, hogy ki fog koltozni, ez igy alakult, hogy en jottem el. Egeszen addig amig a vegso koltozes meg nem tortent nem hianyzott ennyire minden mint most. Viszont akkor, es azota nagyon. Addig amig tudod, hogy haza fogsz menni lehet, hogy nem akarsz, mert tetszik a jolet es minden az ujdonsag varazsaval hat. Viszont mikor mar itt kell elned, dolgoznod, akkor a szurke hetkoznapok mar nem olyan vidamak. Itt is ugyanugy fel kell kelni minden nap es elmenni dolgozni, csak itt nincsenek barataim, ill. nem olyanok mint otthon, nincsenek a szuleim akikhez munkabol hazafele jovet vagy hetvegen at tudnek ugrani stb. Itt nem "ugrasz" at senkihez, mert mindenhova legalabb 1/2 ora mire elersz.
Abban remenykedtem az elejen, hogy ahogy az ido halad majd hozzaszkom a tavollethez, de nem igy lett. Egyre jobban hianyzik minden. Es miota megszuletett a kisfiam ez meg hatvanyozottabban jelentkezik.
Most, hogy itthon vagyok egesz nap egyedul (ill nem egyedul, hanem a Bencevel) allandoan azon jar az eszem, hogy milyen jo lenne, ha at tudnek setalni az Anyuekhoz, vagy a barataimhoz. De nem tudok, igy marad az e-mailezes, es a fenykep nezegetes, es a nap szamolas, hogy meg mennyit kell aludni januar 8-ig amig indulunk HAZA!! Es ez a lenyeg, hogy az az en igazi otthonom, es mindig is az lesz!
Jo tudni, hogy masok is jarnak ilyen cipoben nem csak en.
Es meg valami. Kezdem elvesziteni onmagamat, mert baratok hijan mindig a ferjemmel vagyok, es ez az allando ragaszkodas es fuggoseg nem csak ot, de engem is kikeszit. Az a par ora estenkent mikor itthon van olyan hamar eltelik, igy aztan en elvarom, hogy hetvegeken itthon legyen velunk mindig. Persze ha otthon lennek nem zavarna, hogy el akar menni biciklizni vagy barmit, mert en is elfoglalnam magam. Itt viszont egyedul vagyok, es nem akarom, hogy mast csinaljon, mert akkor meg a hetvegen is egyedul kell lennem. Nem tudom, hogy ti ezzel hogy vagtok, de erdekelne!
Irjatok!

Agi

Szia Ági!!

Köszönöm, hogy ilyen széleskörüen elemezted a dolgot. Igy legalább már én is tudni fogom, hogyan tekintsek egy esetleges kiköltözés elé.
Egyébként olvastam egy másik topicban, hogy Calgaryban élsz. A barátaink is ott élnek, Ők 2,5 éve mentek ki 3 gyerekkel.
Ők csak azt mondják, hogy nagyon jó kint - igaz, minden évben kivitetik a szülöket 2-3 hónapra.
A lány otthoni "kinder garden"-t csinált, így leköti magát, amíg a 2 nagyobb gyerek suliban van.
5 kisgyereket fogad különböző időkre, a maga kicsije mellé.
Ja, és abszolút magyar kolónia közepébe költöztek, így pillanatokon belül több barátjuk is lett.
Ezért olyan "szomorú", amit Te írsz az egyedüllétről, és a bezártságról.
Így el is hiszem, hogy rossz kinnt lenni. S esetleg nincs témában a hazaköltözés?

Szia,
Kriszta

Szia Agi!

At tudom erezni, amiket irsz! Sajnos nem mindenkinek van olyan szerencseje, hogy magyar kolonia kozott eljen valahol kint, idegenben.
Nehez a beilleszkedes, foleg ha igazabol a tavolsagok miatt szinte lehetetlen.
Nekem is egyik legnagyobb banatom, hogy a gyermekemet a nagyszulok nem fogjak ismerni ugy, mintha otthon elnenk. Azert nekem konyebb dolgom van. Mi csak ezer kilometerre lakunk Magyarorszagtol, igy azert gyakrabban tudnk hazamenni.
En ket eve vagyok kint Svajcban. Itt az emberek nagyon kedvesek - az uzletekben, nem a magan eletben -, viszont elegge zarkozottak. Idegent nem engednek, vagy legalabbis nagyon nehezen magukhoz kozel. Nem nagyon baratkoznak kulfoldiekkel. A mukahelyen jol megvannak a kulfoldiekkel, de csak ennyi az egesz. Barati viszonyt mar nehezen lehet veluk kialakitani. Persze vannak kivetelek, de altalaban ez a tapasztalat. Meg az a szerencse, hogy itt sok kulfoldi el. Szoval ha a svajciakkal nem is lehet olyan hamar barati kapcsolatot kialakitani, de az itt elo kulfoldiekkel igen.
Nekem a gyermekem megszuletese utani fel ev volt nehez olyan szempontbol, hogy bele kellett nyugodnom, hogy csak ritkan latjak az unokajukat. Most mar elfogadtam, szerintem inkabb a nagyszuloknek nehezebb, hogy ritkabban latjak ot.

Meg sok minden eszembe jutott a leveleddel kapcsolatban, pontosabban eszembe juttatott sok mindent. Ha van kedved velem levelezni, irj az e-mail cimemre!

Alma.

Szia Kriszta es Alma!

Igen, itt tobben csinaljak azt, hogy otthon maradnak a gyerekeikkel es meg parat odavesznek napkozben, igy bejon penz is, es nem kell visszamenni dolgozni, hanem otthon tudsz maradni a gyerekeddel. Ez persze azert is van igy, mert nem igen van olyan ovoda ill. bolcsode mint otthon. 6 honap a szulesi szabadsag (januartol lesz 1 ev) es ha 6 honap utan nem mesz vissza dolgozni akkor bucsut mondhatsz az allasodnak.
(Ezt csak kiterokent irtam.)
En nem ismerek tul sok magyart itt, a szuleimnek vannak barataik, veluk allok kapcsolatban, de ok sem ismerik az itteni magyarokat. Van egy magyar kozossegi haz, de az ottani magyarok nagyresze meg 56-os magyar, meg azok leszarmazottai. Tehat az o "nagy" magyarsaguk csak idaig terjed, az oregek meg mindig ott tartanak, hogy otthon grofok elnek, szoval otthon sem allnek kapcsolatban veluk, akkor itt miert tegyem? Meg igazabol az hianyzik a legjobban, hogy itt senki nem tudja, hogy ki vagyok, hol nottem fel stb. Otthon mindenkivel aki ismer fel szavakbol is megertjuk egymast.
A hazakoltozes szoba kerult mar, de hogy mennyi a valosag alapja nem tudom. A ferjem nem beszel magyarul, es az o kikotese az, hogy valami olyan vallalkozast kene kezdenunk amit at tudnank telepiteni Mo-ra, mert otthon allast talalni amibol meg is lehet elni nem konnyu. Ez az egyik, a masik, hogy o annyira tudjon magyarul, hogy el tudjon boldogulni. A magyar tanulassal probalkozik, plusz en csak magyarul beszelek a Bencehez, ugyhogy remelem, hogy ragad ra majd valami. Mindenesetre ha egyszer haza is megyunk az nem a kozeljovoben lesz. Viszont azt hiszem, ha tudnam, hogy meghacsak 6 vagy 8 ev mulva is, de biztosan hazamegyunk, akkor konnyebben elviselnem az egesz ittletet. Mert tudnam, hogy egyszer otthon leszek megint.
En is talalkozom a szuleimmel minden evben ugy, hogy egyik evben en megyek, a kovetkezoben ok jonnek. Es az idei ev megjobb, mert a nyaron itt voltak 5 hetre, augusztusban mentek haza, aztan en megyek januarban 2 honapra, es ok jonnek a nyaron megint, szoval ez most igy alakult, hogy a Bencevel lehessenek egy kicsit tobbet. De ugye nekik is dolgozni kell, szoval nem lehet honapokat itt tolteni, azonkivul ha en visszamegyek dolgozni akkor megint csak 2 het szabadsagom lesz csakugy mint eddig, tehat hosszu otthonletekrol el lehet felejtkezni. Pedig nagyon szeretnem, ha a szuleim a Bence eletenek szerves reszei lennenek. Es persze megszakad a szivem, mert tudom, hogy mennyire szeretnenek vele lenni, de a tavolsag nem engedi. Persze web kameran keresztul szoktunk video beszelgeteseket folytatni, igy latjuk es halljuk egymast eloben, de az megsem ugyanaz. Habar ez is mar egy nagy lepes.
Persze az az erdekes, hogy igy csak az tud erezni aki nincs otthon. Es azok kozul sem mindenki. En nem azert jottem el Mo-rol mert nem tetszett az otthonlet. En csak a ferjem miatt tettem. Aki ugy megy el, hogy eleg volt az otthoni sz.-bol es mashol egy "jobb" vilagban probalja ujra, annak lehet, hogy konnyebb elviselni a tavolletet, mert mas volt az indittatas.
Most mennem kell, de meg jovok, mert jo veletek beszelgetni!
Sziasztok!

Agi

Szia Agi!

Mi ket eve jottunk ki. Ugymond szerencset probalni. Egy kicsit anyagilag osszeszedni magunkat. Szakmailag jol jon a ferjemnek, en pedig megtanulok egy nyelvet es kozben megszulom az elso gyermekunket. Majd harom, negy ev mulva hazamegyunk. Most nem egeszen igy all a helyzet. A ferjem maradna, ki tudja meddig. En pedig tudom, hogy akkor egy darabig nem tudok dolgozni. Itt sem lehet evekid itthon lenni a gyerekkel. Hat, vagy annal egy kicsit tobb hetet otthon lehet lenni a szules utan, viszont utana dolgozni kell. Vagy haziasszony leszel.
Nincs bolcsode, ovoda. A gyerekek elhelyezese problemas es kolcseges. Igy a legtobb no otthon marad. Majd egy ido utan reszmunkaidoben elmegy dolgozni. Szoval nalunk az jott be, amit a Kriszta irt: "Mi pedig pont attól félünk, hogy annyira megtetszik az ottani élet, hogy nem is akarunk majd hazajönni". A ferjemnek nagyon megtetszett, en meg jonnek is meg nem is.

Agi!
Nalad is az ido fog segiteni, hogy el tudd viselni a tavolletet. Most, hogy megszuletett a babad, egy kicsit hatvanyozodva jonnek elo ezek a dolgok. En nem hiszek abban, es szerintem ne is alltasd vele magad, hogy netan egyszer hazajottok, Magyarorszagra. Nagyon sokmindent fel kene adnotok, persze a ferjednek meg tobbet. Nem biztos, hogy megeri. Es itt nem az anyagiakra gondolok csak!
Aztan lehet, hogy egyaltalan nincs igazam...

Mielott szultel, dolgoztal kint? Mivel foglalkoztal?

Alma.

Szia Alma!

Akkor nalatok legalabb azzal nincs gond, hogy a gyerekeid a szuleiddel hogy fognak beszelni. Mert mind a ketten tudtok magyarul, tehat nyilvan a gyerekeitek is megtanuljak a magyart.
Nalunk az van, hogy en a Bencehez csak magyarul beszelek, de hulyen erzem magam mikor a Jason is itthon van, mert o nem erti, hogy mit mondok neki. Persze nyilvan idovel o is erteni fogja, hogy miket mondok, de olyan igazi csaladi beszelgetesekre hogy fog sor kerulni amiben a gyerek is reszt vesz? Ezt most nem is tudom miert irtam, mert nem vag a temaba. Csak arrol jutott eszembe, hogy a ferjed is magyar.
Azt nem hiszem, hogy az ido valtoztatni fog a honvagyamon, ill. szerintem csak annyiban, hogy egyre erosebb lesz, mert igy volt ez az elmult 4 es fel ev alatt is.
Ha megengedhetnem magamnak, akkor minden evben 2-3 honapot otthon toltenek, es akkor elviselnem a tavolletet. (Azt hiszem) Ezt a ferjem is megerti, es azert is nem szolt semmit, hogy tobb mint 2 honapra hazamegyek most, mert tudja, hogy milyen nehez ez nekem. Vannak jobb es rosszabb napok, nem akarok allandoan ezen ragodni, de -foleg mielott a Bence szuletett- neha nagyon ramtort a depresszio, hogy hogyan is lesz ez. Neha az jobban elszomorit, hogy tudom, hogy az Anyuek mennyire szeretnenek a Bencevel (es persze velem is) lenni, es minden nap latni bennunket, de nem szolnak semmit. Akkor sem szoltak mikor ugy dontottem, hogy a vilag masik vegebe megyek ferjhez. Mindig elfogadjak a donteseimet, es ugy erzem tartozom nekik annyival, hogy minden lehetsegeset megprobalok, hogy -ha nem is rogton- egyszer megint egyutt lehessunk. De persze nem csak azert akarok hazamenni. En oszinten hiszem peldaul, hogy az otthoni oktatasi szinvonal lenyegesen magasabb mint az itteni. Tehat nem bannam, ha a gyerekem otthon jarna iskolaba. Ez meg mind a jovo zeneje, mert meg csak 6 hetes, de ha kituzom magam ele azt a celt, hogy ugy alakitom az eletemet, hogy ezt elerjem, akkor szerintem lehetseges. Foleg, hogy a ferjem sem fordit hatat az egesz otletnek.
Egyebkent a hazakoltozest nem ugy gondoltuk, hogy teljes mertekben feladunk itt mindent, hanem mondjuk ugy, hogy minden evbol itt is es ott is toltenenk egy kicsit. Tehat valami olyan vallalkozast kezdeni ami mind a ket orszagban uzheto, es igy nem kell feladni mindent. Na ezen persze meg sok csiszolni valo van, egyelore ennyi az otlet, es majd idovel kialakul, hogy pontosan hogyan is lesz.
Nekem aprilisban kell visszamenni dolgozni, akkor jar le a 6 honap. Egy epitesi vallalatnal dolgoztam, telekvasarlassal foglalkoztam, es egyreszt kell a penz, masreszt szeretem is amit csinalok, ugyhogy vissza kell menni dolgozni. Azt csinalhatnam, hogy en is ideveszek par gyereket, es akkor nem kene visszamenni, es megis jonne be penz, de nem akarom elvesziteni az allasomat, es gyerekvigyazassal is befurodhet az ember. Ismerek olyan kezelhetetlen gyerekeket akikre en nem szivesen vigyaznek. Szoval elegge zsakbamacska a dolog nem?
Na megint szofosasom van, ahogy jonnek a gondolatok csak irom oket, es mikor elkuldom latom, hogy milyen hosszu lett.
Te mit csinaltal a szules elott? Ill. dolgoztal kinnt mielott szultel?
Azert kalapot emelek elottetek, hogy volt batorsagotok nekivagni a nagyvilagnak. Voltak ismeroseitek kinnt vagy rokonok akik segitettek? Miert eppen Svajcba mentetek? Nehez volt az emigralas? (Mert az enyemrol megint hosszasan meselhetnek!....)

Szia

Agi

Szia Ági!

Kérlek mesélj a Tiedrõl hosszasan, érdeklõdve és szivszorulva olvasom amiket irsz. Kitartás!
üdv
Zsolt

Sziasztok!

Ugy orulok ennek a topic-nak, mert engem is hasonlo gondolatok foglalkoztatnak. Mi Kanadaban, Torontoban elunk a ferjemmel es a kisfiunkkal. En 5 eve vagyok Kanadaban, ferjem 10, de o is magyar, egy kisvarosban eltunk elotte.
Nekem kb. 1 evig volt nagyon honvagyam, de azota csak csokken. Pedig nincs itt senkim, Anyukam is otthon van, amit nagyon sajnalok, de viszont azt hiszem, hogy mostmar nem adnam fol az itteni dolgokat, hogy visszakoltozzek. Talan majd egyszer 10-20 ev mulva, es kizarolag penzzel, ugy ertem annyi penzzel, hogy legalabb lakasra, kocsira, berendezesre eleg legyen, nade akkor meg mindig ott van, hogy milyen munkat es mennyiert fogunk kapni.
A ferjemnek nagyon jo munkahelye van itt mar 5 eve, es en is eleg jol keresek.
Az ovik itt is telitve vannak, de azert, ha nagyon akar az ember talal. Az en kisfiam is jar mindennap.
Szoval a ferjem sokszor mondja, hogy meg kellene probalnunk az otthoni eletet. En ugy vagyok vele, hogy en nem akarok probalgatni. Vagy megyek, es akkor nem jovok vissza, vagy pedig nem megyek. 98 telen voltunk otthon latogatoban, de en nem voltam elajulva az otthoni viszonyoktol. Persze nagyon orultem , hogy latom anyukamat es a csaladot, barataimat, de sajnos ez nem minden. Valahogy a ketto kozott kellene , hogy egy helyen lenne a penz is , meg a szeretteink is, de sajnos ez nem mindig van igy, sot, ahogy hallom, eleg sokszor nem.
Szoval most a legutobbi elemzesbol az derult ki, hogy maradunk meg jo par evig, aztan pedig meglatjuk, hogy valtozik-e valamit a helyzet otthon. Ha jobb lesz, akkor elkepzelheto, hogy hazamegyunk, de akkor en mar nem fogok ingazni, hogy kicsit itt kicsit ott, mert a gyereknek sem jo a sok ugralas. Szegenyke a koltozkodest is nehezen viseli igy a varoson belul is, nemhogy Magyarorszagrol Kanadaba, meg forditva.
En ennyit szerettem volna hozzafuzni, hogy en igy erzem.

Sok szerencset a dontesekben, es ha van kedvetek irjatok emailt nekem! Noemi

Szia Agi!

Hat igen, nekunk nem okoz problemat, hogyan beszeljunk a lanyommal. De ha vendegek vannak nalunk, akkor atvaltunk nemetre (persze itt megjegyzem, nekem meg a nemet tudasom nem eppen perfekt).Szerintem Neked sem kene aggodnod miatta, csak beszelj vele a ferjed elott angolul. Itt nem egy csalad van ilyen helyzetben, ok igy teszik. Megszokja a gyerek a ket nyelvet, neki termeszetes lesz. Hamar el fog jonni az az ido, amikor mar ertelmesen lehet vele beszelgetni. Majd az lesz gond, hogy magyarul nem lesz hajlando beszelni.
Azert en megis remelem, hogy az ido segit majd elviselni a tavolletet.
Mi is gondolkodtunk azon, hogy ha a Dori iskolaba megy, haza kene menni. Tenyleg jo az otthoni oktatasi rendszer, de itt meg a gyereket nem hajszoljak agyon. Szoval nem vagyok abban biztos, ha otthon tanul, akkor nagyobb eselyei lennenek az eletben. Egy kicsit inkabb az ellenkezojet hiszem. Es inkabb a nyelv miatt. Itt harom idegen nyelvet fog tudni a magyaron kivul. A nemetbol perfekt lesz, es manapsag nagyon fontos a minel tobb nyelv ismerete. Azonkivul egyetemre ugy is jarhat, hogy mi itt lakunk.

Nem dolgoztam itt, mielott a Dori szuletett. Eredetileg tanar vagyok, otthon teljes bedobassal, egyszerre ket iskolaba tanitottam. Mellette egyetemre jartam.
A ferjem az otthoni vallalattol tobbszor volt itt kint. Itt kapott egy ajanlatot, nincs-e kedve itt dolgozni. Jojjunk ki ketten egy hetre, megnezhetjuk a varost, egy kicsit elbeszelgetnek velunk, felvazoljak, hogy itt milyen az elet, mi mennyibe kerul...stb, es utana dontsunk. Szoval dontottunk. Az elso evben terhes voltam es haza jartam ( Magyarorszagra) egyetemre. Itt egy honap, otthon ketto. Igy telt el az elso ev. Majd a masodikban teljes egeszeben itt voltam, akkor mar a Dori megszuletett.
Szeretnek dolgozni, de egyenlore meg nem tudok. Itt a lanyom, nincs kire hagyni, a masik, hogy en tanitani szeretnek. A harmadik pedig, hogy halasztottam a Dori miatt az egytemen es jovore be szeretnem fejezni. A kovetkezo ev ingazassal fog eltelni. Aztan jon a masodik gyerek...szoval fogalmam sincs, hogy mikor fogok dolgozni, de terveim vannak, "csak" munkahelyet kell keresni.
Persz, ha elmennek dolgozni, akkor a "bebicsoszre" biztos hogy elmenne a fizetesem jelentos reszet. Persze azert igy is megerne. A gyerek ot eves koraig nehez megoldani a munkabajarast.

Agi! Meg sokmindent szeretnek irni, de a csladom hiv. Holnap folytatom!

Remelem, meg fogjatok majd talalni azt a kompromisszumos dontest, ami mindannyiotoknak jo lesz majd.

Szia!
Alma.

Kedves Ági, Alma, Noémi!

Kicsit lemaradtam a válaszokkal, de most hozzáfűzném az én álláspontomat.
Ági! Tőled azt szeretném kérdezni, hogy nem ismered-e véletlenül a Kisgyörgy családot? Róluk írtam, Ők is ott élnek Calgaryban,sőt a Magyar Közösségi Házba is szoktak járni...
Természetesen borzalmas lehet,ha ennyire honvágyad van!
Viszont azt szeretném mondani, hogy ha Te meg tudtad tanulni az idegen nyelvet, akkor a férjed is "beleugorhatna" a magyar nyelv tanulásába teljes gőzzel.
Én most egy Svéd-Magyar cégnél dolgozom, és itt rengeteg "vegyes" házasság történik, de a svéd pasik 1-2 év alatt simán megtanulnak magyarul.
Tudom, hogy az ember sok mindent megtesz a férjéért, de azért kompromisszumokat lehet kötni. Akkor Te is látnád a jövöt, és nem élnél ennyire nagy honvággyal.
Alma!
Svájc miatt irigyellek egy ici-picit. Ismarőseink vannak kint. Tudom, hogy elég "hidegek" az emberek,de teljesen más világ, mint itthon.
Főleg, hogy mág nincs is túl messze.
Ti csak a férjed mhelye miatt mentetek ki?
Állítólag nagyon nehéz munkavállalási és letelepedési engedélyt kapni, -nemhogy még állampolgárságot!
Svájcban vannak magyarul beszélö családok?

Írjatok, ha van idötök..

Kriszta

Szia Kriszta!

Most gyorsan irok csak, mert kepzeld mi tortent! Az elobb olvastam a leveledet, es miutan kerdezted, hogy nem ismerem-e a Kisgyorgy csaladot megneztem a telefonkonyvben, hogy hany van beloluk (Amugy nem ismerem oket) Es kepzeld osszesen ketto van, az egyik Kisgyorgy T. alatt, a masik Kisgyorgy Tibor alatt, es az utobbi a Mount Aberdeen Circle-ben lakik. Es kepzeld az az en utcam! Csak nem ok a barataid? Irjal ha van idod, nagyon kivancsi vagyok!
Majd meg kesobb jovok. Sziasztok!

Agi

Sziasztok!

Kriszta!
Valahol mar irtam, hogy eredetileg harom evre jottunk ki. Teljesen altalanos tortenet: Anyagilag jol jon, a ferjemnek szakmailag, en tanulok egy nyelvet, megszulom az elso gyermekunket, megismerjuk Svajcot ( nagyon szep orszag), egy masik kulturat, innen sokkal konnyebb eljuti a vilagnak mas reszeire is. A svajci munka megkezdese elott ket honapos szakmai ut Amerikaba. Nagyon jol hangzott, es egyaltalan nem bantuk meg a dontesunket. Sajnos nem ismertunk itt senkit, de viszont most mar egyre tobb ismerosunk van ( magyarok is, Zurich kornyeken eleg sokan elnek), es talan mar el is mondhatom, hogy barataink is. Utanunk jottek ki mar regebbi ismerosok, ugy hogy gyarapszik errefele is a magyar csaladok szama.
Persze tudtuk, hogy tavol leszunk, de hat valamit valamiert. Honvagyam mar nekem is keves van, csak egyedul az bant, hogy a nagyszulok nem lathatjak gyakran az unokajukat.
Nehez munkavallalasi engedelyt kapni. Nekunk szerencsenk volt, mert a ferjem cege mindent elintezett, nekunk csak ala kellett irni a papirokat.
Allampolgarsagot nem akarunk kapni. Egyreszt sokat kell erte fizetni, tobb mint tiz evet kell itt elni, masik, hogy a C tartozkodasival (Talan ot ev mulva azt is meg lehet szerezni) vegul is a szavazason kivul mindenre jogosult vagy.

Agi!

Orulok, hogy talaltal magyar csaladot! Majd ird meg, hohyan alakulnak a dolgok!

Mindenkit udvozlok!

Alma.

Szia Ági!!!

Talált süllyedt!!!)) Kisgyörgy Tibiék a barátaim, Adrienn a felesége, és van 3 fantasztikus törpéjük!!!
Az tényleg tök jó lenne, ha így ismerkednétek össze. )
Csak mondd meg Nekik, hogy Topánka Krisztával tartod a kapcsolatot, és biztosan nagyon fognak Neked örülni!!!

Kíváncsi vagyok a fejleményekre!

Irj S.O.S!!!!

Kriszta

Szia Krtiszta!

Te tartod veluk a kapcsolatot? Mert en hulyen erzem, hogy bekopogok hozzajuk, hogy "hello kepzeljetek ki vagyok en". Szoval ha e-mailen vagy valami mas modon meg mondanad nekik, akkor nem jonne ki olyan hulyen.
Most csak a pontositas vegett: ott laknak ahol feljebb irtam? A mi hazszamunk 181. Azt hiszem az volt a telefonkonyvben, hogy az ovuke 216. Ez az utca egy kor es ok a masik oldalan vannak. Tegnap nem mentem sehova, ugyhogy nem tudtam megnezni, hogy melyik haz az. Majd ma.
Hozzajuk fogtok jonni a nyaron? Hat nem kicsi a vilag?
Hiv a Bence, de majd meg jovok. Irjal!
Szia

Agi

Szia Kriszta!

Megegy sor. Az elobb neztem meg megegyszer a telefonkonyvben, es ok nem a Circle-ben hanem a Close-ban laknak ugye? Az egy utcaval lejjebb van tolunk. Majd megnezem a hazat ha elmegyek ma.
Irjal!

Agi

Sajnos, most nincs nekem kéznél a pontos címük, de az biztos, hogy az Aberdeen Close-ban laknak.
Ráadásul valahogy hülyén van megadva a házszámuk, mert valami -most hülyeséget fogok írni- N3Z1Y9-
én ezekből a házszámokból nem tudok kibogozni semmit.
Sajnos, a nyári utunk stornózva! (
/ Valószínüleg költözünk jövöre, s akkor nem fér bele a költségvetésünkbe/
Majd megtudakolom Tölük az otthoni tel.számukat,-csak a cégesen szoktam a Tibivel beszélni- s akkor jobban össze tudjuk egyeztetni az adatokat.
Ja, és akkor majd én felhívom Őket előre, O.K.?

Várom válaszodat!
Szia,
Kriszta

Szias Kriszta!

Az N2Z 1Y9 az nem a hazszam, hanem az iranyitoszam! A hazszam az utcanev elott van mindig megadva.
Egyebkent tegnap atmentem az utcajukba, es megneztem, hogy melyik haz az. Egy ket emeletes, garazsos az ami ez alatt a cim alatt van. Es egy Jeep-juk van? Mert az parkolt a garazsfeljaron.
Tehat akkor latatlanban eldonottetek, hogy megis koltoztok? Nagy batorsag! Es hova? Ide Calgaryba?
Gyakran szoktal veluk beszelni?
Kesobb irok boveben, addig is irjal!
Szia

Agi

Szia Ági,

Azt hiszem jól láttad a házat. Egyébként tavaly építették, így nagyon új ház.
Ha jól vagyok "informálva" egy Crysler dzsipjük van, hiszen így kényelmesen elférnek az egész család a kocsiban.
Egyenlőre még nem Canadába akarunk költözni - bocs, ha félreérthető voltam- hanem itthon lesz egy kis változás az életünkben. Így aztán a canadai út -egyenlőre- törölve lett a jövő évi programból.
De azért nagyon izgi lenne, ha így ismerkednél meg a barátaimmal.
Amúgy Hozzájuk bármikor odamehetsz úgy, hogy engem ismersz a Net-ről és szóba kerültek, Adri biztosan NAGYON örülne Neked.
Egész nap otthon van, Tibi rengeteget dolgozik, így nagyon kellenek Adrinak a barátok.
Ő biztosan tudna "segíteni", hogyan küzdd le a honvágyadat.
De persze, ha a pontos neved,címed megadnád, akkor írnék Neki egy mail-t, vagy add meg a mail címedet, s akkor egymással le tudjátok levelezni az első találkát. / Amit ugy nem lesz nehéz, ha egy utcában laktok szinte./
Szóval, nagyon szívesen segítek, ha akarod, hogy legyen egy nagyon jó barátod...
Várom leveled,
Kriszta

Sziasztok Lanyok !

Most hogy visszatertem Nemetorszagi utamrol
( a novermenel voltam egy kicsit ) olvasgatom
a leveleiteket es nagyon tetszik ahogy Agi es
Kriszta kozos baratokra bukkantak !!!
Egyebkent Agi en sem felnek "bekopogni" senkihez
foleg magyarokhoz nem !
Meg a magyar - idegennyelvrol a babanak annyit,
hogy emlekszel Agi mikor mondtam,hogy az en ferjem
nem tud magyarul de en Sophiehoz azert magyarul
beszelek ?! Hat igen eleg hulye helyzet mit mondjak. Mig ilyen picik ugy tunik mintha magaddal
dumcsiznal ! Ezert beszelek a kutyankkal is olaszul de idokozben (miota megszuletett a pici )
vele is magyarul beszelek ,legalabb ketten hallgatnak :-) ( szegeny kutya !)
Sajnos en azt hallottam ( es biztosan igy is van )
hogy a babak a nyelvet a szemelyhez kotik, tehat
ha az anyja magyarul akar vele beszelni akkor
MINDIG es MINDEHOL igy kell mert kulonben osszezavarodik a baba ! Azert bevallom neha en is
szolok hozza olaszul a ferjem jelenleteben !
De hat majd csak lesz valahogy ! :-)
Alma ! En egyaltalan nem irigyellek Svajc miatt
sot csodallak hogy ilyen jol erzed magad !
En Nemetorszagban eltem es suliba is oda jartam
de sajnos ki nem alhatom oket pedig tudomasom
szerint 1 fokkal kedvesebbek a svajciaknal !
De hat mindenki mas talan Te tobbet el tudsz
"viselni" mint en.( Pl.hidegseg,modortalansag stb)

Sziasztok "tul"elo fiatalok !
Csilla

Sziasztok!

Par napig nem volt lehetosegem irni, mert minden nap mikor eppen hozzalattam volna a Bence razenditett, igy nem is kezdtem el.
Kriszta! Megadom az e-mail cimemet, ha a nevemre kattintasz fennt akkor fel kell, hogy jojjon. Irjal e-mailt, hogy meg tudjam irni a cimemet es a telefonszamomat neked. (Nem akarom teljesen kozhirre tetetni itt a neten)
Most mar engem sem zavar annyira, hogy a Bencehez magyarul beszelek mikor olyan is hallja aki nem erti, mert (lehet, hogy csak bekepzelem) a Bence jobban reagal ha magyarul szolok hozza. Ugy tunik nekem, hogy ha angolul szolok hozza akkor ugy nez, hogy "mi volt ez?" Persze meg csak 2 honapos, de mosolyogni mar jol tud, es jobban visszamosolyog ha ismeros magyar szavakat hall tolem.
Egyebkent most nagy karacsonyi keszulodesben vagyok, ugyhogy ezzel elfoglalom magamat, es nem ragodom annyit azon, hogy mennyire szeretnek otthon lenni. Meg persze egyre kozeledik az ido, hogy ugyis megyunk haza, ugyhogy most egy kicsit konnyebb igy.
Alma levelehez en annyit fuznek hozza, hogy mikor en eloszor itt voltam egy evig latogatoban a szuleim baratainal, csak 6 honap utan ismerkedtem meg a mostani ferjemmel. Es az elso 6 honapban mast sem csinaltam mint azt szamolgattam, hogy meg hany nap van az egy ev vegeig mikor vegre mehetek haza. Szoval a jolet, meg minden ami vele jar engem nem ejtett hasra annyira. Biztos mas a helyzet mikor az ember mar a ferjevel vag neki a vilagnak, meg mikor mar van allasa elore, es ott van a hazakoltozes lehetosege ha annyira megsem tetszene.
Kriszta neked meg azt szeretnem mondani, hogy ha egyszer ugy dontotok, hogy elkoltoztok a vilag masik vegebe elotte legalabb gyertek el es nezzetek meg. Mert ha mindent eladsz, feladsz otthon, keresztulmesz a kivandorlasi proceduran es itt jossz ra, hogy megsem tetszik akkor sokkal nehezebb lesz.
En mar ugy koltoztem ki, hogy ferjnel voltam. Otthon volt az eskuvonk, aztan 2 nappal az eskuvo utan a Jasonnek vissza kellett jonnie, de en maradtam otthon, mert meg nem volt vizumom, es az, hogy van egy kanadai ferjem nem eleg. Igy aztan o visszajott, es beadta a szukdeges papirokat a kivandorlashoz. Ez volt februarban, es juliusban megcsak a nevemet sem talaltak a szamitogepben. Ugyhogy fogtam a satorfamat es kijottem. Annak a veszelye fennt allt, hogy ha eppen aznap kerul be a nevem a rendszerbe mikor erkezem, (vagy par nappal elotte) akkor szepen visszaforditanak a repterrol, be sem lephetek az orszagba. Mert ugy lett beadva a kerelem, hogy en az orszagon kivul tartozkodom, es amig meg nem kapom a papirokat addig nem lephetek be Kanadaba. Tehat eljottem, es szerencsemre "meg" nem jott fel a nevem nekik. Mar azt gondoltuk, hogy biztos elveszett az egesz, igy mikor mar itt voltam ujra beadtuk a kerelmet ($1500 alkalmankent...) es eppen aznap mikor ujra beadtam a papirokat lett az elozo kerelem utjara inditva az emigracios hivatalban. (februartol juliusig semmit nem csinaltak vele!) Igy aztan kerdeztek, hogy akarom-e, hogy az elso kerelmet leallitsak, mert ha nem allitjak le, akkor el kell hagynom az orszagot, es orszagon kivul megvarni amig minden papir elintzodik. Mondtam, hogy csak allitsak le, mert ebbol eleg volt, most mar itt vagyok, ugyhogy ismet -ezuttal az orszagon belulrol- beadtunk mindent. Ez volt juliusban. Persze mindenfele orvosi vizsgalatokon es egyebeken is tul kellett esni, majd az eskuvonkrol fenykepeket csatolni az iratokhoz, es kb. 1.5 honapra ra kaptam egy latogatoi vizumot ami arra jogositott, hogy amig a letelepedesi papirokat meg nem kapom itt tartozkodhatom az orszagban, de se nem dolgozhatok, se nem jarhatok iskolaba, csak egyszeruen engedelyeztek, hogy a ferjemmel legyek. Parszor felhivtak, es olyan kerdeseket tettek fel ami benne volt a beadott papirokban, de nyilvan latni akartak, hogy otthon vagyok-e napkozben, meg hogy tudok-e hirtelen valaszolni a keresztkerdeseikre. Majd decemberben jott egy level, hogy vissza kell mennem az orvoshoz, mert bizonyos vizsaglatok hianyaban nem tudnak dontest hozni arrol, hogy letelepedhetek-e, es egy lezart boritek volt mellekelve amit az orvoshoz kellett elvinni. Igy szepen elmentem megint az orvoshoz (aki persze nem lehet akarmilyen orvos, adnak egy listat, hogy a varosban melyik orvoshoz lehet menni, mert nem mindenki all kapcsolatban az emigracioval) es mikor kinyitottak a nekik szolo boritekot kiderult, hogy az a bizonyos vizsgalat ami nelkul nem tudnak dontest hozni az volt, hogy az elso vizsgalat alkalmaval nem mertek meg a vernyomasomat!!!!!!
Ezutan ismet vartunk 4 honapot, es vegul aprilisban megkaptam a letelepedesi papirt, (nem allampolgarsagit, azt majd 5 ev ittartozkodas utan lehet kervenyezni ha akarom). Es a lettelepedesi papiron rajta van, hogy a Jason 5 evig felelosseget vallal ertem akkor is ha mi kozben elvalnank mondjuk. Ez azt jelenti, hogy semmilyen allami penzt (munkanelkuli segely stb.) nem kaphatok, mert o felelosseget vallalt ertem neki kell eltartania ha ilyen eset eloallna! Ezekutan vegre elkezdhettem allast keresni, mert egeszen eddig ez nem volt megengedett ugye.
Ja, es azt kozoltek, ha ezekutan tobb mint 6 honapra elhagynam kanadat, akkor nekik ezt jelenteni kell, mert ha nem, akkor ujra kezdhetem elorol ezt az egeszet amit eddig leirtam. Ja, es amig csak az a latogatoi vizumom volt, amig meg nem kaptam a letelepedesi engedelyt addig meg kanadat nem hagyhattam el!
Tudom, hogy ez most nagyon hosszu lett, remelem Zsolt volt turelmed vegigolvasni, hiszen te kerted, hogy irjam le. :-)))
Ezert irtam azt Kriszta, hogy nem tudom, hogy a baratitoknak hogyan volt konnyu a kivandorlas, mert hogy nekem nem volt az az biztos. Es raadasul a ferjem kanadai!
Na azt hiszem mara eleget fostam a szot.
Irjatok!

Sziasztok!

Agi

Agi!
Köszi, ez a Jason rendes egy figura! A férj szerep, az smafu. De ilyen papirokat aláirni...
Mi van az egyéni kérésemmel? Még szülésed elõtt igérted, hogy utánanézel arrafelé valakimnek.
Zsolt

Szia Agi!

En csak azt szeretnem helyesbiteni , hogy az allampolgarsagit 3 ev utan mar lehet kervenyezni, ez biztos, mert en 4 eve vagyok Kanadaban es mar egy eve mondtak, hogy beadhatom a kervenyt, ennek ellenere csak most adtam be, de siman elfogadtak, szoval 5 evet tutira nem kell varnod ra.
A szponzorsaggal kapcsolatban pedig csak annyit szeretnek mondani, hogy a ferjed meg "jol jart Veled", hogy 5 evet kellett alairnia Rad, mert most kapasbol 10 ev.


Renata

Sziasztok!

Ugy erzem, itt most mindenki azt kepzeli, hogy a jolet miatt jottunk ki, vagyunk itt, es maradunk is!
Nem tagadom, jobban elunk, de azert nem egeszen ezert vagtunk neki a dolognak. Egy kicsit kalandvagybol, na meg ezt a nyugalmat, ami itt van, nehezen adnam fel... foleg ha latnatok a tajat... nekunk Pestre kene visszakoltozni...
Mindegy...nem irok tobb indokot...vegul is mindegy. De ha otthon maradtunk volna, meg nem lenne gyermekem...

Alma.

Elnezest, az elobb altalanositottam az elso mondatomban. Pontosabban: "mindenki" helyett a "van aki" a megfelelobb. Bocsanat!

Csilla!

Ridegebbek, hidegebbek a svajciak, de! nem modortalanok. En egy kicsit ellenkezojet hallottam. A nemetek a ridegebbek...
Nekem egyaltalan nincs olyan tapasztalatom, hogy modortalanok lennenek, inkabb ellenkezoleg. Teny, hogy idegent nehezen engednek maguk koze, de a mindennapi eletben nagyon kedvesek.

Van egy nemet baratunk, aki azert jott ki ide egy evre dolgozni, mert itt sokkal jobb a munkahelyi legkor. Kevesebb a stressz, es maguk a svajciak is sokkal nyugodtabbak. Mig Nemetorszagban, a munkahelyen mindenki magazta egymast, nem nagyon torodtek egymassal, alig beszelgettek, addig itt sokkal kozvetlenebbek, baratsagosabbak, erdeklodobbek voltak egymassal.

Szamomra az egyik nagyon meglepo dolog az volt, amikor a lanyom megszuletett es a szomszedok sorba bekopogtak hozzank minden jot kivanni. Mindegyiknel volt valami kis aprosag a baba reszere. Ezeket a szomszedokat igazabol csak latasbol ismertuk akkor meg, koszonoviszonyban voltunk csak, mivel akkor csak egy-ket honapja laktunk itt.
Meg tudnam sorolni a modortalansagra az ellenerveket, de hidd el, ez az egy tenyleg nem mondhato el roluk. En inkabb egy kicsit kepmutatonak tartom oket, a sok kedvesseg mogott a tartalom hianyzik neha.

Alma.

Szia Zsolt!

Eddig meg nem volt alkalmam hozzalatni a kereseshez, mert mielott szulesi szabadsagon lettem volna napkozben a munkahelyemrol nem tudtam magan tavolsagi hivasokat bonyolitani, most meg hogy itthon vagyon eddig meg nem volt idom. De megvannak az adatok amiket irtal, es majd igyekszem. Mikor lesz az erettsegi talalkozotok?

Alma!

Nam tudom, hogy a "van aki" nekem szolt-e (gondolom). En nem birallak azert mert elmentetek Mo-rol. Termeszetes, hogy mindenkinek megvan az oka, hogy miert tette. nem ismerlek benneteket es az eleteteket, es ha ismernelek sem az en dolgom, hogy elbiraljam a donteseiteket. Ha tamadasnak erezted amiket irtam akkor bocsanat!

Renata!

Azt nekem meg 5 eve mondtak, hogy 5 evet kell itt elni ahhoz, hogy allampolgarsagot kaphassak. Lehet, hogy ez azota megvaltozott. Egyebkent en nem is foglalkozom vele tul sokat, mert csak akkor kernem a kanadai allampolgarsagot ha a magyart is megtarthatom.
Te tudod, hogy lehetunk-e kettos allampolgarok itt?

Agi

Szia Agi!
Köszi. Tavaszal lesz, pünkösdkor, biztos nem jön haza emiatt, de legalább tudna róla, hogy gondolunk rá. Amugy a lehetõ legjobbakat!
Zsolt

Hát Sziasztok Lányok & Zsolt!

Tessék, csak két hétre hanyagoltam el a topicot, és mennyi minden történt... Az az igazság, hogy nagy házfelújításban vagyunk a babavárás mellett, na meg itt a munkám, így szinte semmi idöm nem volt a gép mellé telepedni... viszont annyira örülök, hogy megélénkült a topic!!! Már azt hittem, Csillán kívül más nem gyürödik külföldön. És azt is jó hallani, hogy nem mindenkinek olyan nehéz a dolog. Biztos nagyon sok múlik azon, hogy milyen típusú valaki, én otthon is a családomért, barátaimért éltem mindig is, és ezért is olyan nehéz ez a mostani helyzet. Persze nem úgy kell érteni, hogy én itt sírdogálok a csöndes finn estéken, mert ahogy a régi jó Markos-Nádas Mélyvizelö kabarében mondják (ami nálunk családi szállóigévé vált) gyakorlatilag "egy trágya szart nincs idöm arrébb vinni" (bocs, ha valakinek erös a hasonlat))) szóval rendgeteget dolgozom, de a mindennapos telefonok, vasárnapi húslevesek, meg az "ugorjunk el együtt a boltba" típusú kis közjátékok nagyon hiányoznak. Na meg hogy nem lehetsz része a szeretteid életének, azaz pontosabban a mindennapjaiknak, mert "feleslegesen nem aggasztjuk ott kint" vagy olyan apróságokról van szó, amire ugye nem lehet fecsérelni a drága telefont. Nem tudom, hogy a Nagyi már megint megégette-e a kezét a tepsivel, ma fáj-e a Nagypapa lába és hogy mégiscsak odaért-e apukám a konditerembe az anyukámmal megbeszélt randira. Apróságok, de mégis olyan fontosak, legalábbis nekem. Most viszont nagyon boldog vagyok, mert hétfön megyek haza, párom pénteken jön utánam, vissza meg január 3.-án, ha minden igaz. Végülis arra is gondolhatok, hogy azért innen mégiscsak egyszerübb hazamenni, mint Kanadából... (Ági, Noémi, Renáta ) Azért csak kitartás!!!
Ági! Tök le vagyok döbbenve, hogy ilyen bonyolult volt vízumot kapnod! Én 3 hét alatt megkaptam 3 éve, minden szociális juttatással, munkavállalással, legközelebb már állandó tartózkodásit kapok, akkor egy ideig a rendörség környékére sem kell néznem.
Jaj, tényleg úgy örülök, hogy ilyen sokan lettünk itt! Mégegyszer bocs, hogy nem tudtam hamarabb felétek nézni, viszont most annál jobban élvezem, hogy megoszthatjuk az érzéseinket egymással! Csilla! Email megy hamarosan, egyszerüen nem volt idöm... bocs! Most akkor rohanok órára!
Mindenkinek puszi:Adri

Szia Agi!

En is kanadaban lakok. Hasonloan veled nem erzem tulsagosan jol magam itt.
En ugy tudom kanadaban letezik a kettos allampolgarsag, igy ha nem akarsz nem kell lemondanod rola. En ugy tudtam 3 ev szukseges allampolgarsaghoz, de lehet ez tartomanyonkent valtozik. Mi Vancouverben lakunk.

Szeretettel es minden jot nektek
Hajnalka

Sziasztok!

Egy kicsit kivülállónak érzem magam, mert én nem érzem nagyon rosszul magam távol a családtól. Az igazság az, hogy nincs is már akkora családom. Már csak az anyukám és az öcsém van otthon.
De olvasva titeket nagyon szivesen mennék tovább. Nem az anyagiak miatt, hanem mert ha már itt megszoktam az életet megnézném a többi országot is. KAdri írásaiból azt olvastam ki, hogy bár hideg van Finnországban, de nagyon humánus a fogadtatás. Kanadát nem ajánljátok, de Svájc szóba jöhet. Ezek még csak érzések, de a férjemmel egyre többet beszélünk róla. Engem ide nem sok minden köt, õt meg egyre kevesebb.
Sajnálom, hogy sokan vagytok akik nem érzitek jól magatokat a mostani helyeteken Szerintem elõbb utóbb meg lehet szokni.
Kitartást, Hajni

Sziasztok !
Akkor megcafolnam Hajni levelet es Alma melle
allva bevallom,hogy en is eleg jol erzem magam
itt Olaszorszagban. Persze itt is mint mindenhol
vannak rossz es jo dolgok + emberek.
Alma !
Orulok,hogy Svajc mas mint amilyen kepet alkotnak
rola ! ( MOndjuk a nemetek kirol nem mondanak
rosszat ???) Latod mi a szomszedakat nem is ismertuk sot mikor egyszer bekopogtunk hozzajuk
lattuk hogy kineznek a kukucskalon es inkabb ugy
csinaltak mintha nem lennenek otthon !
Hat errol ennyit ! A modortalansagrol meg annyit
hogy az az igaszsag amig nem voltam perfekt
nemet nem figyeltem oda, de mikor aztan mar minden
egyes szot megertettem az mar tenyleg sok volt !
Remelem Neked ez nem igy lesz Svajcba !

Kulonben szerintem mindenkinek a teljes magan-
ugye hogy miert ment el otthonrol es hogy miert
nem akar vissza menni.
Lehet hogyha Agiek nem elnenek olyan jo korulmenyek kozott otthon akkor esetleg nem szeretne annyira hazamenni.
Mert azert valjuk be,hogy sajnos otthon meg mindig sokan elnek "megelhetetlen" korulmenyek
kozott,es nem hiszem hogy barki is nagy
szegenysegbe visszavagyodna !

Sziasztok,
Csilla

Sziasztok!

Latom tobben csatlakoztak a temahoz. En meg annyit tennek hozza, hogy azert mert nekem honvagyam van az nem jelenti azt, hogy rossz itt. Mindenki maga donti el, hogy hol jo elni, es nekem nem azert rossz itt es jo otthon mert szegenysegben vagy gazdagsagban elek. Ez is az en dontesem volt, hogy idekoltozom, mert mikor otthon voltam akkor a Jason hianyzott, most meg a szuleim, nagyszuleim, testverem, barataim. Es mivel sajnos nem tudom a ket varost egymas melle tenni a terkepen, igy olyan megoldast keresek, hogy minden szerettemmel egyutt lehessek, es ha mar donthetek akkor inkabb ott mint itt. Es oszinten szolva nekem a jolet kevesbbe szamit mint az, hogy a szuleim lassak az unokajukat felnoni!
Gondolom az meg abszolut kepmutatasnak tunik igy innen a vilag masik vegebol irva, de nekem meg jelent az a szo valamit, hogy hazaszeretet,de igy van. Ezert aztan ilyen aprosagok is hianyoznak mint marcius 15-i unnepelyek. Persze most lehet azt mondani, hogy akkor eleg a sirasbol indulas haza. Ha ilyen egyszeru lenne megtennem, de van egy ferjem es egy gyerekem is akikre gondolnom kell. Nem tudok csak ugy osszepakolni es elmenni, de amint lehetosegunk adodik ra meg fogjuk tenni. Sziasztok!

Agi

Sziasztok!

Én sajnos "nem tartozom közétek", de minden vágyam, hogy Németországban élhessek a férjemmel és két gyerekemmel.
Higgyétek el sokkal jobb távolból a sok szépre emlékezni, mert ha itt lennétek minden egész másképp nézne ki. Sajnos a barátok, rokonok nem érnek rá, így akár külföldön is lehetnénk... Igazán szívfájdító amiket írtatok, de azért higgyétek el milyen jó lesz ha a szép Magyarországról csak jót hallanak majd a gyerekeitek és nem kell megismerniük azt ami itt van mostanában. Én nem panaszkodom mindenünk megvan és nem kell nélkülöznünk, de az emberek többségét látva, csupa fáradt, dühös, neveletlen ember akik egyáltalán nem élvezik az országot.
Jaj de sok csúnyát írtam ,ne haragudjatok de csak segíteni szeretnék, hogy tudatosítsam bennetek nagyon jó helyen vagytok (legalábbis egyenlõre)a gyerekeinknek ez az ország most nem a legmegfelelõbb haza.
Üdv a távolból és kitartás!

Jaj, de jo, hogy ez a tema ujraeledt! Mult nyaron, mikor a tobbnyelvusegrol kedtunk itt ertekezni sokan kifejtettuk ezt a "se nem jo, se nem rossz" helyzetet. En osszesen 6 evet eltem eddig Amerikaban, es nagyon sok honvagyas perioduson atmentem. Szerencsere a kiszolgaltatottsagot, kirekesztettseget soha nem ereztem, mert nagyon baratkozon viszonyol hozzam mindenki (persze a baratsag szo amerikiai ertelmeben), megis nagyon hianyzik nekem is az otthon.

Viszont olyan sok a massag is, amit kezdek megfogalmazhatoan erzekelni most mar (azzal szemben a "megfoghatatlansaggal" szemben, amivel kezdetben csodalkoztam sokmindenre ra). Es ugy gondolom, ha mar van szerencsem az elet sokszinuseget latni, akkor tanulok belole. Ha lehet, minden oldalrol a jot.

Ti lattok-e valami jot (az anyagi konnyebbsegen tul, persze talan azzal osszefuggoen) abban, hogy ott vagytok edesanyak, ahol? Tanultok-e valamit az lakhelyetek szuloi stilusabol? Vannak-e radikalik kulonbsegek a magyar es kanadai, magyar es olasz, magyar es nemet, magyar es svajci anyukak kozt? Jolenne, ha van alkamatok errol elgondolkodni, irnatok nekem, es "osszerakhatnank az okossagunkat" valamilyen formaban!

Majd en is probalok par dolgot megfogalmazni, es ide teszem kezdetnek!

Kiprobalom, sikerul-e irnom ide.

Na, hat nem sikerult. Az elozo nevtelen uzenetemhez legyetek szivesek hozzakepzelni az e-mail cimet, amit itt lattok, es ha kedvetek tartja, ide kuldhetitek az elmelkedeseiteket a kulonbsegekrol, hasonlosagokrol. Nekem sokat segitett a "vizsgalodas" a helyzetem megerteseben es ertekeleseben, talan nektek is segit!

Szia Ági!

Bocs, hogy így eltüntem, de beteg voltam, s addig nem tudtam belefolyni a dolgok menetébe.
Sajnos, a "ráklikkeléssel" nem adta fel a mail címedet, de én megadom az enyémet, írj valamit, s akkor láti fogom a Tiedet.
krisztina.topanka@tetrapak.com
Azonnal válaszolok, ha jelentkezel.
Mindenkinek üdv!

Kriszta

Sziasztok! Uj vagyok kozottetek s orulok hogy ratok talaltam.Minden kulfoldon es otthon elo kismamanak,es csaladjanak nagyon boldog unnepet kivanok.Irigyellek Titeket akik az unnepre hazalatogattok!
Szidia

Kedves Agi!
Szilvi vagyok (kuldtem neked mar e-mailt)sikerult bekapcsolodnom a levelezok s a kulfoldon elok taboraba.Boldog unnepeket kivanok Neked es csaladodnak es boldog napokat otthon!!!


szilvi

Sziasztok!

Rég írtam már! Sajnos nem igazán kerülök netközelbe mostanában. És hiányoztok
Hogy vagytok? Hogy bírjátok a kinti életet? Nálunk minden rendben. Na, ez nem igaz, mert nehéz a karácsonyi készülõdést úgy tölteni, hogy közben az anyukám és az otthontöltött karácsonyok lebegnek leöttem. Nem tudom, hogy valaha is tudok annyi lelkesedést belevinni az ünnepekbe, mint amennyit az anyukám mutatott nekünk. Félek, hogy a fiam nem fogja átérezni az igazi karácsonyi hangulatot. Most az kívánom, hogy bár otthon élnék anyukám mellett, mert akkor biztos minden szebb lenne.

Szidia! Te honnan írsz? Írj magadról!

Boldog karácsonyt kívánok nektek.

Hajni

Kedves Toroczkai Agnes!Olvastam torteneted amit amerikai naplo cimen irtal. En 26 eves vagyok es en is Amerikaban elek ha van kedved irj!


Kedves Sorstarsak vagy Otthonelo ,leendo Kismamak,Kismamak es mar Babazok! Remelem Mindenki boldogan kezdi az uj evet!Ha van kedvetek irjatok.

Sziasztok Lányok!

Remélem jól teltek az ünnepek nálatok is... Én most nagyon sokáig nem kerültem gépközelbe, és ennek a legföbb oka az volt, hogy otthon süttettem a szépen gömbölyödö hasam a magyar nappal , csak egy hete jöttünk vissza Finnországba, azóta meg ki se látszok a munkából! Az vígasztal, hogy már csak két hét, és kezdödik a gyes. Holnap már a 34. hetet kezdjük, kezdek rendesen besózva lenni... Szóval mindenkinek bocs, hogy nem írtam, de most pótolom, ígérem!
Itt hatalmas és gyönyörü hó van, igazi téli hangulattal.. Én meg minden nap a vadiúj babakocsit nézegetem, mintha nem ismerném még minden szegletét. Hát normális dolog az ilyen?
Örülnék, ha írnátok, mit csináltatok az ünnepek alatt, meg mostanában. Én most gyorsan nekiesek a felkészülésnek a jövö heti óráimra, már csak 40 órám van, és enyém az otthoni pálya!
Vigyázzatok magatokra! Sok puszi:
Adri és a kis dönci

Kedves mindenki, Kedeves Kadri!

Nekem elég csendes karácsonyom volt. Bence nagyon örült a fának és az ajándékoknak, de én nem éreztem túl nagy "áhítatot". Sajnos nagyon hiányzott a saját családom. Ezt azért írom, mert a férjem családja itt volt (sajnos). Kicsit sírtam is, hogy nem lehetek anyukámmal így karácsonytájékán. De hát én választottam, ahogy az anyósom mindig a szememre veti. Na, de szerencsére eltelt és most már újra minden a régi kerékvágásban.

Sziasztok
Hajni

Sziasztok Mamak! En csak most talaltam ezt a nagyszeru oldalt.Vegre lehet hasonlo erzesekkel kuszkodo mamakkal beszelgetni!A kicsi Sean es en Washington-ban elunk es nagyon hianyzik a "HAZA",de mit lehet tenni....en valasztottam.Jo lenne,ha irnatok! Koszi...mamma

Szia kedves Mamma!!

Nem lehet könnyü olyan messze élni a hazádtól, de azért remélem, van lehetöséged néha-néha hazalátogatni. Mióta vagy Washingtonban? Sean már ott született? Mennyi idös most?
Nagyon örülönk, hogy rátaláltál a babanetre!! Itt mindig van valaki, akivel megoszthatod a gondolataidat. Szeretnétek kistestvért Sean-nak?
Írj bátran, minél gyakrabban, és mesélj, milyen ott az élet?

Puszi: Katus