Új privát üzeneted érkezett!

Szia Petra!
Szeress bele a srácba, és válaszd õt! Kép
Judó
judó
 
 


Szia Petra!
Szeress bele a srácba, és válaszd õt! Kép
Judó
judó
 
 


Szia Judó!

Köszönöm a tanácsot!

Éppen sms bombákat kapok a "régi" páromtól, szánja-bánja minden bûnét! Annyiszor volt már ilyen helyzet, nehezen hiszem el, hogy megváltozik!
Petra
 

 
 

Szia Petra!

Nagyon nehéz úgy tanácsot adni, hogy nem ismeri az ember a helyzeteteket, és a résztvevõket részletesen, de annyit talán mondhatok, hogy abban reménykedni, hogy valakinek a jelleme gyökeresen megváltozzon, nem sok esély van. Ha érzelmileg nem tudsz elszakadni, akkor nehezebb lesz. Ezért írtam, hogy szeress bele a srácba, akkor talán enm is fogsz már töprengeni azon, mi a helyes lépés!
Sok sikert!
Judó
judó
 
 


Szia Petra!

Én csak annyit mondanék, hogy jobb lenne tovább lépned. Ahogy írtad, ugyanolyan fontos vagy, mint voltál. Ez számomra azt jelenti (azok után amit írtál), hogy valahol a munka és saját maga után (és még ki tudja mi után) következel. Elköltözött, néha ott vagy, ez neki így nagyon kényelmes lehet. Viszont soha nem lesz ennél több. Szerintem. Talán nem is egy új szerelmet kellene keresned, hanem egy kicsit egyedül lenni, élni, jól érezni magad. Utána meg úgyis megtalál aki akar, még keresned sem kell majd. Én is így találtam meg a páromat. Vagy inkább õ engem.
Sok sikert! Zit
zit
 
 


Sziasztok! Nagyon örülök, hogy megtaláltalak benneteket. Remélem az én esetem is hozzásegiti a kétkedõket a döntéshez. A férjem úgy ment el, hogy bevallotta, soha nem szeretett, az az igazi társ, akivel összejött, de a gyerek miatt maradt volna. Bár teljesen összeomlottam, mindössze néhány napot kapott. Miután megérkezett a nagyon nem tervezett baba, hazaszaladt és könnyek között esküdözött, hogy nem ezt akarta, elküldte abortuszra, de nem hallgat rá, mindig a fiunk lesz az elsõ, meg efféle baromságok. Kinyújtottam a kezem, de minek? Másnap "hõsiesen" visszaszívott mindent, és elmondta, hogy pusztán megsajnált, de a fiunk akkor is fontos. Tovább élni? Hát igen, meg kellett tanulni, és ma már nem szégyellek egyetlen napot, egyetlen könnyet sem, mert elvezettek a helyes felismerésekhez. Valaki azt írta közületek:"megérdemlik egymást"-igaza van. Sziasztok! Sok sikert minden döntéshez!Hédi
Névtelen
 


Sziasztok!
Egyenlõre névtelenül írnák ha nem gond még magammal sem vagyok tisztában és így nem akarom felfedni magam.
Az a gondom, hogy úgy érzem egyre jobban belekavarodok egy nõs férfiba. Plátói a dolog egyenlõre és jel sincs rá, hogy ez nem igy marad, de nagyon megijeszt, hogy állandóan Rá gondolok és arról fantáziálgatok, hogy mi is történhetne közöttünk. Szóval nem tudom mit kellene csinálnom, vagy, hogy ez normális-e! Ha valakinek van esetleg tanácsa vagy tapasztalata akkor segítsen!!!!
Imádom a páromat és ezért fõleg nem értem magamat!!
Sziasztok és köszi, hogy "meghallgattatok"

Névtelen
Névtelen
 


Kedves Névtelen!

Próbáld leállítani a fantáziádat és olvasd el a topicban írt tapasztalatokat. Biztosan erre van szükséged? Biztos, hogy csak az a férfi tudná megvalósítani vágyaidat, nem lehet, hogy a kapcsolatod felfrissitésével megoldódna a mostani hiányérzeted? Nem lehet, hogy csak önmagaddal nem vagy tisztában? Ha tényleg szereted a párodat, próbálj vele beszélni, hogy hogyan tudnátok felpezsdíteni a kapcsolatotokat. A hétköznapok szürkesége és a megszokás sûrûn eltereli a figyelmünmket, hogy valójában milyen szerencsés helyzetben vagyunk. Ha tényleg imádod a párodat, akkor valószinûleg csak egy kis változatosságot, figyelmet igényelsz. Ha pedig azt a másik pasit megkívántad, akkor kettõtöktõl függ, hogy hol a határ. Személy szerint én lebeszélnélek egy házas pasival füzõdõ kapcsolatról, de ezt csak te tudod mérlegelni.
okos legyél!
egy másik névtelen
Névtelen
 


Szia Névtelen!
Részemrõl én már leírtam a tapasztalataimat a másik oldalról, mint a nõs férfi felesége. A 3. valahogy így kavarodott bele a férjembe, mint Te, azonkívül, hogy neki volt ugyan párja, de már kínlódott vele, és úgy döntött, hogy az enyém jobban megfelelne neki... Sajnos a párom is megkavarodott, (nem is kicsit!) de (talán?) most van esély, hogy visszatér az életünk a régi mederbe. (sokan úgy gondolták, hogy butaság, nem éri meg, de én küzdöttem érte és a régi életemért 3-4 hónapon keresztül, végkiborulásig) Hidd el, hogy mindenkit nagyon nagyon megviselt! Jelenleg talán a 3.-at a leginkább - bár ez engem cseppet sem érdekel! Õ (is) kereste magának a bajt! A férfiak is nagyon nehezen adják fel a megszokott életüket, mint ez számomra is kiderült, és a férjem is bevallotta, hogy nagyon sokat beszélt errõl olyan ismerõseivel, akiknek a házassága valójában elég katasztrófális, mégis maradtak (bár csalják a feleségüket, ez igaz) - a mienk nem nevezhetõ rossznak, csupán vannak benne feszültségek, mint mindenhol, hol munka, hol gyerekek, hol fáradtság, stb. miatt, és számomra megbocsáthatatlan bûn ezen feszültségek kihasználása, és annak éreztetése, hogy hû, ezek nálam nincsenek, tõlem csak jót kapsz! (mármint a 3.tól)
Ha átmész a másik topicba, elég sok infot találsz ott is, arról is, hogy hogyan vélekednek ált-ban a 3.-ról az emberek. Szerintem mérlegeld ezeket a dolgokat, és koncentrálj erõsen a párodra! Hátha azt az energiát, amit egy nõs férfire fordítanál, rá tudnád fordítani, és értékelné is! Azonkívül megkímélsz egy csomó embert egy csomó szenvedéstõl (magadat is beleértve).
Minden jót!
Pkriszta
pkriszta (pkriszta)
 


Sziasztok!

Segítséget és tanácsot szeretnék kérni! Mint már elõzõekben írtam, a párommal nem jutok dûlõre. Jelenleg ott tartunk, hogy csütörtökön találkoztunk, beszélgettünk, persze eredmény nélkül. A helyzet az, hogy Õ most nyugalomra vágyik, nem tudja, hogy hogyan tovább. Elmondása szerint az egyik fele azt kívánj, hogy velem maradjon, a másik pedig, hogy szakítsunk. Nagyon szeretem, mindezek ellenére. Azt mondta, hogy szüksége van rám, de nincs tisztában az érzéseivel. Csütörtök óta nem hívott és én sem. Minden percben a telefonomat lesem...
Mit tegyek ebben a helyzetben?

Várjak, amíg Õ keres?

Egyáltalán szerelem vagy regaszkodás ez az egész?

Köszönöm elõre is a segítséget.
Petra
 


Kedves Petra!
Nem tudom igazán,hogy mi is lehet ez az egész,ahogy látom,a te részedrõl szerelem. Vajon az õ részérõl is? Mert azok alapján,amit leírtál,szerintem már csak ragaszkodás a régi dolgokhoz. Itt neked kell eldöntened, hogy élsz továbbra is úgy,ahogy eddig és nem leszel teljesen boldog,vagy igenis befejezed ezt az egészet és megpróbálsz tovább lépni. Ami nagyon nehéz,tudom. Voltam már így én is. Nagyon nehéz volt elszakadnom a régi barátomtól,mert azt hittem,hogy nála jobb nem lesz,nekem csak õ kell,stb...Most azt mondom, hogy jobb volt tovább lépnem.Mindig lesz valaki aki sokkal jobban tud szeretni téged,mint ahogy most gondolod.
A telefonról azt gondolom,hogy jobb lenne,ha megvárnád amíg õ hív téged,valamennyire ebbõl is le lehet szûrni,hogy mennyire vagy fontos.
Amúgy mi van azzal a kedves sráccal,akit emlegettél korábban?
Ha van kedved beszélgetni dolgokról,vagy csak ki akarod önteni a lelked,akkor írhatsz az emilemre is,ha van kedved.Szívesen beszélgetek veled.
zituka1@freemail.hu
Sok szerencsét és fel a fejjel!!
Zit
zit
 
 


Kedves Zit!

Már magam sem tudom, hogy mit érzek! 10 óra körül felhívott, és azt mondta, hogy nagyon sokat gondolkodott és beszélnünk kell. Munka után kért, hogy hívjam fel, hogy mikor jöhet. Teljesen összezavart, nem hiszem, hogy ha valaki igazán szerelmes, három napig kell gondolkodnia a döntésén. Tegnap este 11 - kor is hívott, de már ki voltam kapcsolva. Egy biztos én már nem tudom elfogadni, hogy csak péntektõl-vasárnapig találkozzunk.... Egy kapcsolat így nem mûködhet. Jelenleg úgy érzem, hogy Õ a nagy Õ, és nem tudok nélküle élni. Azt viszont nem szeretném, ha pusztán ragaszkodásból lenne velem. Nincs valami ötleted, hogy lehetne kderíteni, hogy szerelmes-e, vagy ragaszkodik hozzám?
Örülök, hogy meg tudom osztani Veled a gondjaimat. Mégegyszer köszönöm.
Petra
 


Kedves Zit!

A kedves srácról annyit, hogy bevalotta, szerelmes belém. Annyira édesen adta elõ, hogy nem is tudom szavakba önteni. Örülök neki, hogy így érez, a baj az, hogy én nem tudom mit érzek. Elég sok helyre elmentünk szórakozni, jól éreztem magam vele, de a párom ott motoszkált a fejemben.
Petra
 


Köszi nektek Névtelen és pkriszta!

Köszi a segítséget! Ez egy olyan dolog, amirõl nem mertem senkinek beszélni és itt ez egy jó lehetõség, hogy kibeszéljem magamból a bennem zajló "drámákat" Tanulságos volt ami írtatok és ígyekszem megszívlelni.
Kösz mégegyszer és ha megengedítek jövök még támaszért ha meginognék!!!

Sziasztok!
Névtelen
Névtelen
 


Kedves Névtelen(2002.Április 13 21:59 )!!!!

Nagyon megértelek-Velem is történt már ilyen eset és ami a legszebb a dologban,hogy kénytelen voltam Vele találkozni,mert a közvetlen fõnököm volt!Igy állandó volt a kisértés arra,hogy az Õ kezdeményezése ellenére....belehabarodjak!Ráadásul a feleségével és kisfiával is jóban voltam!
Azt vettem észre magamon,hogy egyre jobban idegesít ha máshoz kedvesebben szól stb.-na és a vége az lett,hogy nem történt semmi közöttünk,kaptam egy jobb munkalehetõséget és elfogadtam....igy vége lett!

Nállatok mi a helyzet?-naponta találkoztok?-gyereke van?-tett már célozgatást a mélyebb kapcsolat kialakítására?

Sok sikert!Anda
Névtelen
 


Kedves Petra!

Ne köszönj semmit, tudom milyen az amikor megoszthatod a bánatod valakivel, én szívesen beszélgetek Veled! Az a baj, hogy most hulla fáradt vagyok és nincs semmi jó ötletem, hogy hogyan lehetne kideríteni azt, hogy szerelmes e még. Én félek tõle a leírásod alapján, hogy csak ragaszkodik és tudom, hogy ha elváltok egymástól az mennyire fog fájni. Jó lenne ha tudnék segíteni neked valahogyan. Abban viszont igazad van, hogy aki három napig gondolkodik, az nem lehet igazán szerelmes. Szerintem többet el kéne járnod azzal a "kedves sráccal", hátha kialakulhatna valami a részedrõl is, vagy megbeszélni vele, hogy egyenlõre Te csak mint barát szeretnél vele lenni, beszélgetni, stb. Ha szeret, akkor ezt el is fogja fogadni. A "párodról" meg feledkezz el kicsit, menj el nélküle ide-oda, barátnõkkel, stb. Leginkább akkor, amikor neki lenne jó, hogy most vele légy. Ne az legyen, hogy amikor neki jó, akkor ott vagy, amikor meg neked lenne jó, akkor meg nincs veled. Vond meg magad tõle. Ha lelép ezek után, akkor tényleg nem szeretett, ha mégis ragaszkodni fog, akkor talán van még remény. Azt tudom, hogy én nem húznám ezt tovább a helyedben, hanem kilépnék belõle, akármennyire is fájna utána a szívem. S nem lépnék bele egy másik kapcsolatba, hanem egy jó darabig egyedül lennék. Utána könnyebb lenne beleszeretni valaki másba.
Remélem nem esett nagyon rosszul amit írtam, de én így gondolom. írj majd, hogy döntöttél, várom leveled!
Sok puszi: Zit
zit
 
 


Kedves Anda!

Hasonló Nálunk is a helyzet, ugyan nem közvetlen fõnököm, de majdnem mindennap találkozunk. Ismerem én is a családját, ami szintén nagyon kellemetlen.
Nem tett konkrét lépést és mivel kölcsönösen ismerjük egymás férjét feleségét talán nem is fog (ez lenne a legjobb)Tudod nem is attól félek, hogy tényleg megtenném-e ha úgy alakulna, hanem attól van rossz érzésem, hogy állandóan Rá gondolok stb! Ha van kedved irj, hogy Nálad hogy zajlott és hogy tudtak közben kezelni és mennyi ideig "tartott"? Köszi!
Szia
Névtelen
Névtelen
 


Szia Névtelen!
Most értem haza...kissé álmos vagyok,most nem kezdenék bele a történetbe...mert hosszú lenne!-de szívesen írnék Neked!
Eléggé hasonló a cipõnk-vagyis az Én volt cipõm amit tapostam...gondolom érted!
-tartozom a beszámolóval!
sok sikert!Anda
Névtelen
 


pp
250610
 


Sziasztok!
Nem megy, amit a múltkor írtam, hogy csak szép kis barátság, stb.....
Annyit gondolok RÁ.......
És nem értem magamat.

És képzeljétek, egyik nap felhívott a régi "õrült nagy szerelmem" több év kihagyás után. Olyan jót beszélgettünk!
Természetesen a szerelem elmúlt, a barátság megmaradt.

Adyléda
Adyléda
 


Kedves Anda!

Ha valamikor lesz idõd és kedved akkor nagyon örülnék ha leírnád a történetedet! Sokat segítene! Köszi elõre is.

Névtelen
Névtelen
 


Bárcsak belém szeretne valaki olyan, akit elfogadok és megcsalhatnnám a férjem, azt az áldott jó embert!
Seymour
 


Seymour!
Nono...
üdv
Dzsolt
dzsolt
 
 


Látom, hogy vannak itt sokkal súlyosabb dolgok is, mint az én problémám, mégis megkérdezném, hogy moi a véleményetek.
A férjem rendszeresen néz pornófilmeket, és úgy, ahogy egy régi hozzászólásban írta valaki, engem is hív, hogy nézzük együtt...
Ez nem is lenne gond (bár a legtöbbtõl hányingert kapok, akad egy-kettõ, ami"élvezhetõ".) Csak nem hiszem, hoy ez nem vezethet rosszra.
Már nem vagyok olyan, mit 2 baba elõtt voltam, szerinte ezzel semmi gond, de mégiscsak egyfajta "megcsalásnak" érzem, hogy más, szebb nõcikben gyönyörködik.
Tartok tõle, hogy hosszú távon ez nem tesz jót a kapcsolatunknak, félek, hogy fellazítja benne a "gátlásokat" (vagyis a kikezdi a hûségét) különösen, hogy a munkahelyén kicsit "divat a kurvázás" - bocs a kifejezésért, de ez van. Nõs ember is csak egy van ott rajta kívül.
Mi a véleményetek, (fõleg fiúk), tehetek-e valamit a dolgok komolyabbra fordulása ellen, vagy csak lassítható a folyamat?

G
Névtelen
 


Kedves G!
Szerinted azok a nõcik a pornófilmekben szebbek mint Te? Csak azért, mert esetleg az alakjuk olyan amilyen? A fejüket meg szoktad nézni? Kizártnak tartom, hogy a férjed azért nézi ezeket, mert jobb nõket lát ott! Sõt ha hív téged is, érezheted Te is, hogy kedvet kapsz a szexhez, akkor, ott, mert eltereli a figyelmedet a napi gondokról, a fõzésrõl, arról, hogy a gyerekek szuszognak valahol... és rá fogsz jönni, hogy többet ha elkezditek, többet a tévére se fog nézni, akár ki is kapcsolhatnátok.
Én biztos vagyok benne, hogy a férjem nem azért csábult el, mert idõnként egy-egy filmet megnéztünk...
Szerintem ülj le vele nyugodtan filmet nézni, fõleg ha nem, vagy csak nehezen tudsz a szexre koncentrálni és mindjárt rájössz, hogy az ott csak mesterséges szex, agyonsminkelt, kiélt fejû nõkkel, míg közöttetek igazi van! Persze azt én sem állítom, hogy az normális dolog, ha ezt túl gyakran igényli, de hébe-hóba...
Sok sikert!
Kriszta
pkriszta (pkriszta)
 


Sziasztok!
Megcsaltam a férjem. Nem voltam szerelmes, ez azért nagyon zavar, csak egyszerûen szeretetre vágytam. A harmadik egy nagyon régi barátom volt, aki titkon minig is szerelmes volt belém és mivel látta a szomorúságom , hát úgy gondolta most neki áll a zászló. Persze, így utólag én is tudom, hogy barátságunkat ez irányba elmozdítani nagy hiba volt, de már késõ okosnak lenni. Nem akartam elmondani a páromnak, mert nem akartam bonyodalmakat, épp elég volt magamban rendet rakni. Már éppen ott tartottam, hogy az egyszeri együttlétünk után le is zárom ezt a kapcsolatot, mikor egy mail rossz címre ment és a férjem kezébe került. Mondanom se kell, kiborult a bili. Persze én sírtam, mert rendkívül szégyelltem magam és nem akartam egyedül maradni. Ez egy hete történt, és hát azóta igen feszült a hangulat és bár kapcsolatunkban elõzõleg is voltak zûrök, de az idõ többnyire megoldotta õket. Ezt azért írom, mert nálunk mindig is az idõ oldotta meg a problémákat azzal, hogy azok elmúlatak. Szóval a problémák megbeszélése és a közös megoldás keresés sosem volt a férjem erõs oldala. Nem akarom magam menteni ez ügyben, de ha egy férfi megcsal egy nõt, akkor mindég azt tanácsolják az elhagyottnak hogy vizsgája meg önmagát. Hát a férjem 1000% állítja, hogy õ mindent megtett a kettõnk kapcsolatáért. Csak azt felejtette el kimutatni, hogy fontos vagyok neki és nagyon szeret. A problémák igazából ott kezdõdtek, mikor õ 4-ben akart szexelni, én pedig nem. Aztán elmentem vele, és innentõl azt éreztem ha oda tud adni másnak, akkor nem is vagyok neki olyan fontos, mert én majd belehaltam abba az estébe.
Most, több mint egy hét után idõnként beszélünk és úgy döntött nem megy el (szerintem azért, mert nincs hova), de úgy látom van egy barátnõje, próbálja titkolni de nem vagyok hülye. Szóval, most én gondolkodom, érdemes e ezt a kapcsolatot folytatni? Az nyílvánvaló, hogy már soha nem fogunk megbízni egymásban, és nem hiszem hogy képes vagyok éveken át megalázkodni, azért mert egyszer megbotlottam.
Szerintetek ilyenkor mi van?
dormogó
 


Dormogo!
Arrol nem irsz,gyerek van?
Kriszta
Kriszta anya
 


Dormogó!

Az írásod alapján szerintem Te is rájöttél,hogy nem ez az a kapcsolat,amiben élni szeretnél.problémák minden kapcsolatban vannak,de nem ijen jellegûek.Szerintem lépj.Elmesélek egy valam megtörtént esetet.Volt egy barátom,akit nagyon szerettem,õ volt az elsõ az életemben.Egy év után õ is ezt a "gruppen szexet" kezdte peddzegetni.Egy évébe kerül,de rábeszélt.Megtörtént,és hamarosan a kapcsolatunk is tönkrement e miatt.Szakításunk után egy évvel talált magának egy lányt,aki még szûz volt.Idõ közben összeházasodtak,és a szûz lányból pornószínésznõ lett.És az érzelmekkel mi lesz,az nem is fontos?Hát náluk nem.
Kinek van ilyen életre szüksége???Szerintem Neked nem!
Szedd össze magad és lépj!!!!Hajrá!
Annyi szeretetre váró,és szeretetet adni akaró férfi van a világon!És azerintem ha van gyereketek,az sem számít.Ha egy gyerek tartja össze a kapcsolatot,az régen rossz!
Üdv:Szandi
Névtelen
 


szia Pkriszta,

lehet hogy kicsit lekéstem a dolgokrol, de én nem értek a többiekkel egyet.Èn nem küldeném el, hanem akkor amikor otthon van mindent megadnék a számára ami neki fontos és éreztetném vele , hogy a mi kis családunknak szüksége van rá és csak mi igy 4-en lehetünk igazán boldogok.Hidd el ha otthon minden tökéletes és te minden nap ragyogoan nézel ki, gyönyörü tiszta a lakás/ház, szépen el vannak látva a gyerekek...el fog rajta gondolkozni mi is a fontosabb.
Probálj meg közös programokat szervezni amire nem mondhat nemet.Ès nagyon figyelj a küldödre!!!
sok sikert...herz
herz
 
 


Kedves KAta!
Sajnos az élet nem ilyen egyszerû, számtalan példát láttam elég közelrõl, ahol 1000% volt az otthoni szuper feleség,család háttér, aztá apuka lelépett egy közös érdeklõdésû körös nénivel, aki még idõsebb is volt nál. Sajna olyan dolgok jöhetnek elõ, egy új megjelenésekor, amik még a legszebb, legharmonikusabb kapcsolatban is talál valami nem jót. Pl. azt, hogy túl jó volt, kell egy kis másfajta jó is.A szolgai szerep, "ellátott"háttér, este mosolygós asszonyka szerepe nemsokáig "játszható", normális ember nem ilyen, és ne emiatt szeressen, becsüljön a társam.
Akkor is oda volt értem, amikor hegyekben állt a vasalatlan, karikás szemekkel éjszakáztam a kicsi mellett, hetek óta nem látott fodrász, és 40-es méretet viseltem a 36-38 helyett.
Zsomimama
zsomimama (zsomimama)
 


Kedves Kata,

Nem akarom elkiabálni, de hál istennek úgy tûnik, rendezõdnek a dolgok. És bár természetesen odafigyelek azokra a dolgokra amiket te is említettél, úgy gondolom, hogy tényleg ne csak azért szeressen valaki, mert rendben tartom a dolgokat magam körül, és lesem minden kívánságát, és mellesleg bombázó külsõvel rendelkezem (ami persze nem igaz, de figyelek magamra)

Mindenesetre én most úgy érzem, hogy boldog vagyok, hogy a párom minden külsõ kísértés és korábbi feszültségeink, illetve az egymásra zúdított sérelmeink ellenére is minket választott, és talán idõvel lehet feledni...
A legrosszabb idõszakainkban, amikor kérdeztem, hogy van-e esély a kapcsolatunk folytatására, a párom azt mondta, hogy a remény hal meg utoljára, és én nem akartam elhinni. És mégis így lett...

Üdv
Pkriszta
pkriszta (pkriszta)
 


Sziasztok!

Olvastam az utolsó monológot Pkrisztától. Megtetszett amit írt "a remény hal meg utoljára". Nekem most ment tönkre a kapcsolatom, de borzasztóan szeretem még mindig a páromat. Van egy gyerekünk 4 éves. Talált magának egy olyan embert aki érzelmileg megadta azt neki amit Én nem tettem meg. Igazából most, hogy nem engem választott hanem a masik férfit, most jöttem rá mit jelent nekem és mennyi mindent megadnék érte, hogy boldogok tudjunk lenni. 7 évig voltunk együtt. Közben már volt ilyen gondunk 1 éve ua. férfival akivel most össze is jött, de akkor még maradtunk együtt, és nem jöttem még akkor se rá mi lesz ha elveszítem. Most csalt meg elösször, de mivel sokat jelent nekem ezért igazából fáj a dolog, de elfelejteném neki. Valószínûnek tartom megtalálja boldogságat az új barátjával, de azért én meg igazából reménykedem, hogy újra együtt tudunk lenni és újra tudjuk kezdeni a dolgokat, olyan szinten ahogy mindekettõnknek megfelel. Mivel nem bízik benne és úgy gondolja nem sikerülhet a dolog velem, (ha már tavaly se sikerült rájönnöm a hülyeségemre)így igazából esélyt se kaptam tõle, hogy bebizonyítsam a dolgokat neki(Megértem érte és támogatom, hogy boldog legyen). Én azt mondom mindenkinek jól gondoljátok meg miként foglalkoztok a párotokkal, mert utánna már kesõ a bánat, és inkább beszéljék meg a dolgokat egymással.
Nekem már csak a rémeny maradt,(ahogy Pkriszti is írta) hogy valaha ismét együtt lehetek a párommal és a lányommal.
Ha nincs remény nincs mért élni.
Reménykedem, hogy sikerül ismét együtt lennünk, de ha úgy látom néhány hónap múlva is, hogy boldog Õ és a lányom is Én fogom a legjobban támogatni mindenben.
Maradtunk nagyon jó barátok.
Nem elég tudni és mondani, hogy szereted a párod...Ki is kell neki mutatni és fogalalkozni kell vele.
Sajnálom, hogy csak ilyen áron jöttem rá a dolgokra, de úgy érzem megérdemlem. Tanuljatok a hibámból, hogy Ti ne kövessétek el.

Bocs ha hosszúra sikerült kicsit.

Sziasztok

Krisztián
Névtelen
 


Krisztián !

Olvasva szavaidat, olyan mintha én írtam volna le pár hónappal ezelõtt. Ha úgy gondolod, hogy szükséged van valakire akivel megbeszélheted a helyzetedet és a gondjaidat, akkor keress meg emilben (tzsolt@maffia.hu).

Üdv.: Zsolt
Névtelen
 


Sziasztok!

Szeretnék bele kotnyeleskedni az itt zajlo beszélgetésbe:12 éve vagyok együtt a ferjmmel Csucs SZUPEr volt az elso5-6 évünk de az elmult 4-5 ev azt nem kivanom senkinek. Most már ott tartok,ha a sexre kerul a sor vagy vigig bogom az egeszet vagy elotte innom kell,amit nagyon nem birok es nem is szeretem.Amikor nincs itthon almodozom milyen is lesz az estenk.Varom nagfyon haza de amikor haza er es nem ugy all a dolgokhoz ahogy 1normalis ember akkor elonti a sz..r az agyamat es oda az esti hancurozasnak.Pedig nagyon szeretnek olyan jokat hancurozni mint regen mikor meg csak mi voltunk gyerekek nelkul.
Nem tudom azon is gondolkoztam ,hogy ha jonne 1masik ferfi az eletembemit is csinalnek?Most meg ott tartok elutasitanam,nem tudnek a gyerekek szemebe nezni,de nem birom sokaig ezt a megalazo lenezo semmibe vevo eletet.Igaz ami igaz sajnos volt/van egy csunya betegsegem ami miatt mar nem ugy nezek ki mint amikor meg ismert(kivulrol)de belul meg mindig az vagyok.Nagyon tudok szeretni tulsagossan is.

Szerintetek mit kene meg +probalnom,ahoz hogy vissza tudjunk talalni egymashoz?Nagyon szeretnem ha valaszolnatok mert nem szeretnek elvalni.

SziaszokMG
MG
 


Mg !

Én csak azt tudom neked mondani, hogy a pároddal kellene megbeszélnetek a dolgot. Ha valóban szeretitek egymást akkor sikerülni fog a dolog, hogy jól mûködjön a kapcsolatotok. Viszont ha valamelyik fél nem akarja a dolgot, mert már nem a régi kapcsolat, akkor maximum kompromiszumokkal tudtok együtt élni, vagy válaljátok azt, hogy megpróbáltok külön élni és találni magatoknak egy olyan társat akivel boldogabbak tudtok lenni.
Nagyon jó barátság is lehet köztetek, és mindig van remény, hogy 1x valamelyik fél rájön arra, mégis szüksége van a párjára. Utánna bármi lehet még.
A remény hal meg utoljára...
Ez nem tanács... saját véleményem.

Üdv

Krisztian
whal
 
 


Krisztian!

De jo,hogy irtal,te ferfi szemmel nezed .....
Az elejen ejszakakat tudtunk beszelgetni ,teljessen mindegy volt mi a tema csak egyutt lehessunk.Ma meg.......
mar az is csoda ha ha eszre veszi,hogy itthon vagyunk.A remeny hal meg utoljara?!Ez az!!! Mindig remenykedem,talan majd most ez utan de sajna soha sot egyre remenytelenebb.Nem akarok a gyerekkel takarozni,mert az csunya dolog es azt hiszem itt belul meg bizsereg am valami iranta de nem tudom magamat mar turtoztettni,hetek sot talan honapok is elmulanak a testi kapcsolat nelkul:-(((
Fura de azert en is no vagyok es nekem is vannak igenyeim a ferjem irant,meg akkor is ha nem olyan hevesses-jegessssss mint szerelmunk hajnalan!!!!:-))
Nem tudom mit is csinaljak.Ujj a frizuram,elmentem szolizni is,csinaltattam szép /pici/formas kormoket Hatha....... de szerintem mar nem csak mint no sehogyan sem akar tudomast venni rolam.
Vallas ellenes vagyok de nagyon.Lelkileg igy is nagyon ki vagyok borulva FELEK!!!ésFeltem a gyerekeinket is.

Veletek mi van most? A lanyoddal milyen a kapcsolatod? IRJJJJJJJJJJJJ!!!!!!!!!

Nagyon magam alatt vagyok.

SziaMG
MG
 


Szia Krisztiän!

Olvastam itt a hozzäszoläsod,es -ne haragudj -,de kiväncsi lennek,miben erzed magad hibäsnak.Elnezest,ha rosszul fogalmaztam.Mierz gondolod,hogy valamit is nem csinältäl jol?
Igaz,hogy egy feleseggel/növel törödni kell,oda kell figyelni az igenyeire stb...Ez forditva is igaz.
Az ember sokszor csak kesön veszi eszre,hogy mennyire nem figyelt oda a mäsikra.
Miert tartod magad hibäsnak?


szia.
Kriszti.
Kriszti
 


Mg!

Probaltal beszelni a ferjeddel a dologrol ?
Nem lehet, hogy csak a gyerekek miatt vagytok mar egyutt ?
Marmint a ferjed szempontjabol.
En ugy erzem, hogy a ferjednek lehet van masik partnere is melletted, de ez az En sajat velemenyem, ezt nem kell kezpenznek venni.
De mint tudod minden ferfinak szamit a szex.
Ha nem ulsz le beszelgetni a ferjeddel akkor sose tudod meg mert lett ilyen veled.
Minel elobb beszelsz vele annal hamarebb tudod mit kell majd tenned.
A remeny hal meg utoljara, ez igaz... En bennem is mindig ez van es nem is akarok tole megvalni, de nem lehet csak remenyekkel elni.Ha rendbe rakatam az eletemet utanna meg remenykedhetek rajta, hogy valaha ismet egyutt leszunk.
Nagyon jo kapcsolatban vagyok a lanyommal, nagyon szeretjuk egymast.A volt parommal is jo kapcsolatban maradunk, mert En ugy erzem igy konnyebben lehet a dolgokat feldolgozni es konnyebb lesz a lanyomnak a helyzetet igy elfogadnia.

udv

Krisztian
whal
 
 


Szia Kriszti!

Teljesen igazad van abban amit irtal.
Azert erzem magamat hibasnak mert En megkaptam tole azt a szeretetet, torodest, figyelmesseget, odaadast amit en nem viszonoztam neki.
Ha ezeket a dolgokat megtettem volna most nem lennek ebben a helyzetben amiben vagyok.
Mint Te is irted utanna jon ra az ember mit nem tett meg es mit kellett volna megtennie.
En is csak utanna jottem ra mit nem tettem meg, es mit kellett volna tennem, hogy ez ne igy tortenjen.
Hiba mondja az ember, hogy bocs de megbantam a dolgot meg maskeppen csinalnam, ha mar megtortent nem lehet visszaforditani es nem csodalkozom, hogy nem biznak az emberben utanna amikor meg eselyt kapott arra, hogy bizonyitson.
En elismerem hibaztam es valoszinu neki azt mar soha nem fogom bebizonyitani mennyire mas tudnek lenni. Teljesen atertekelodtek bennem a dolgok nagyon sok dolgot maskeppen csinalnek.
De annal azert megmaradok, hogy a remeny hal meg utoljara, de remenykedni ugy erdemes ha kozben talpra all az ember mert kulonben nagyon rossz vege lehet a dolognak.

Udv

Krisztian
whal
 
 


Szia Krisztian!

De jo hogy ti ilyen ugyessen tudtatok "szetmenni"!A remeny hal meg utoljara!Szerintem ha nagyon ugyes vagy akkor lehetseges,hogy ujra 1jo csalad legyetek?
Igen ezen mar en is gondolkoztam,csak nem akarom elhinni vagy elviselni?,hogy csak is a gyerekek miatt vagyunk egyutt?!Nem tudom,pedig ahoz szerintem meg fiatalok vagyunk,hogy csak megszokasbol eljunk egymas mellet.B onyoult es nagyon nehez....
Az az igazsag,hogy a pici meg nagyon "pici"19honapos es mind a 2-en akartuk ezt a babat is!Nem eroltettem ra egyik gyerekunket sem.Kozos akaratbol szulettek.Egy valamit el kell ismernem,NAGYON JO APA!!!
Most mannem kell irj ha van kedved mi ujsag van nalatok.

UdvMG
MG
 


Kriszián, szivhezszólõ a tanácsod Krisztinek (én is uolyan cipõben járok), de sokat kezdeni nem tudok vele, mert nálunk nem mûködik a megbeszélés, szerinte én túllihegem a dolgot, és egyszerûen csak fáradt, ezért nincs igénye a szexre. Mérhetetlenül önzõ, és nem csak ebbõl a szempontból. Tehát: ha nem mûködik a megbeszélés, akkor mi van?
Mucus
Mucus
 


Szia MG!

Remelem igazad lesz es ismet sikerul egyutt lennem veluk.
Szerintem lehetseges, hogy ismet jo csalad legyunk....En mindent megtennek, hogy igy legyen, ha ismet egyutt leszunk valamikor.Kiderul mi lesz.
Az elvalasrol annyit, hogy csak toletek fugg mikent tudtok elvalni egymastol!
Lehet rosszul elvalni egymastol utalattal, igy esely se marad arra, hogy valaha ismet egyutt lehes vele normalisan mas korulmenyek kozott es boldogan.
Vagy elvaltok baratsaggal es marad remeny arra, hogy talan lesz belole meg valami, de az se biztos.
Ezt sajat peldambol mondom.
Megszokasbol elni nem igazan jo...azt meg kell hagyni 70 eves korra.
Tudom, hogy nehez igy.HIdd el aterzem a dolgot En is most erossen. Magam se tudom mi lenne a jo es mit, hogy csinaljak, de nem jo eroltetni olyan dolgot ami nem mukodik.
whalakee@freemail.hu ra tudsz irni ha akarsz.

Udv

Krisztian
whal
 
 


Szia Mucus!

Tanacsot En nem adok senkinek, mert magam se tudom mit kellene pontosan tennem.
Sajat velemenyemet irom le. Megfogadni nem kell, mindenki maga donti el mi jo neki es mi nem. Csak a velemenybol mindig lehet jo dolgokat is kivenni es rosszakat is.
Olvastam mit irtal.
Lehet csak en szeretem nagyon a szexet, de ritkan voltam en olyan faradt, hogy ne akarjak szeretkezni.
De meg mindig az a velemenyem, hogy ahol nem lehet megbeszelni dolgokat ott gondok vannak. Ugyanazt tudom mondani erre a dologra is mint MG-nek.Ha valami nem mukodik jol azt nem kell eroltetni. Ha nem tudtok dolgokat megbeszelni akkor ott nem teljesen jo minden.
Sajat peldambol arra is rajottem, ha nem tud az ember a parjaval normalisan kommunikalni akkor abbol is csak problemak vannak. Szerintem szukseges, hogy egy csaladban az emberek megbeszeljek egymassal a problemajukat.
Nem ragozom tovabb.
Sajat velemenyem nem tanacs.

szia
Krisztian
whal
 
 


Kedves Mindenki, aki hozzászólt annak idején a problémámhoz! Aki mellettem állt és bíztatott!

Akkor világgá kürtöltem a bánatomat, most az örömömet szeretném veletek megosztani!
Tegnap megünnepeltük a párommal a 10. házassági évfordulónkat, amit még márciusban, de még áprilisban is úgy gondoltam, hogy semmi esély rá. Most augusztus közepén úgy látszik, helyre kerültek a dolgok a fejekben, és szinte megerõsödve léptünk ki egy válságos helyzetbõl. Sokmindenen változtattunk, sokkal jobban elfogadjuk a másik dolgait, mind a két részrõl.
Nem mondom, nem könnyû a kisördögöt számûzni az agyamból, de a párom segítségével egyre közelebb vagyok hozzá...

Mindenkinek, aki hasonló helyzetben van, de szereti a párját, és lát reményt rá, hogy visszakaphatja, azt tanácsolom, hogy küzdjön érte, persze ne a végtelenségig, a teljes megalázottság érzéséig, erre én sem lettem volna képes. Én is feladtam volna, ha õ maga nem akar változtatni, de ma már azt mondom, hogy megérte, hogy nem "rúgtam" ki elsõ körben, mint ahogy elsõ felindultságomban legszívesebben tettem volna.

Az én "taktikám" az lett, hogy folyamatosan távolodtam tõle, nagyon kis lépésekben, pszichológus segítségével, és kezdtem önmagamra találni, amikor õ ezt megérezte, rájött, és nem engedte, hogy teljesen "elmenjek" az agyamban tõle. Innen történt a lassú visszaút, de úgy érzem, újra egymásra találtunk.

Üdv mindenkinek!
Pkriszta
pkriszta (pkriszta)
 


Kedves Kriszta!
A távolból szurkoltam Neked-Nektek végig!!! Nagyon jól csináltad!
Mi is átéltük sok évvel ezelõtt, hogy a nagyon nehéz helyzetbõl megerõsödve kerül ki a házasságunk. És azóta is erõsek vagyunk, azt nem mondanám, hogy problémamantesek, de olyan azt hiszem nincs isKép Kép
Minden jót kívánok a továbbiakban is (ilyenkor szokott jönni egy "szerelemgyerek") Kép!!!!

Szia
Edóka
Edóka
 


Szia pkriszta!

Én csak olvasgattalak annak idején, de nagyon örülök, hogy rendbe jöttek a dolgaitok!! Kép Továbbra is sok sikert és boldog életet nektek!!! Kép

Zit
zit
 
 


Szia Pkriszta!
En is eszrevettem a tobbi topikbol,hogy minden ok nalatok.Nagyon orulok,es tovabbi sok boldogsagot!!!
sziaKép
Kriszta anya
Kriszta anya
 


PKrisztaKép
Tiszta szívbõl gratulálok Nektek és örülök, hogy sikerült felélesztenetek a belülrõl fakadó de még õszinte érzéseiteketKép Így ismeretlenül is sok boldogságot kívánok Nektek és reméljük több próbatételt már nem kell átvészelnedKép Sokan tanultak a példátokból, reméljük ez a fórum másoknak is segít majdKép

Minden jót kívánokKép

Puszi: Doris
doris
 
 


Pkriszta

Gratulalok neked..en lehet hiaba kuzdottem..
de az ido mindent eldont...
Most en is azt csinalom mint te, kis lepesekben kezdek eltavolodni, de itt van egy 3. is aki nem kivanatos fazon szamomra.
De ugy erzem keson kezdtem el az eltavolodast es inkabb a masik fickoval marad mint velem lenne.
De meg kicsit remelek,de kezdem a magam eletet kialakitani, sajnos ha nem jon ossze ismet a parommal,akkor hetvegi apuka lehetek.Kép
Meg1x gratulalok neked es sok sikert.

Udv

Krisztian
whal
 
 


Kedves Krisztián!

Mit jelent nálad a "lehet"? Mi most a kontaktus közöttetek? Együtt laktok, csak õ idõnként mással van? Érzed-e rajta, hogy nem tud dönteni közöttetek, mindkettõtökhöz ragaszkodik-e, vagy pedig közömbös vagy számára már? Te hogy érzed, akarod-e még, ha õ úgy dönt, hogy egy család maradjatok?
A saját példámból érzem, hogy sokáig nem szabad a kettõs állapotot fenntartani, fõleg, ha mindkét fél szenved benne. Ha csak az egyik szenved, akkor, sajnos tényleg nem nagyon van remény, akkor csak az marad, hogy úgy alakítod az életedet, hogy az elkövetett hibákat mégegyszer nem követed el (és ezzel nem megbántani akarlak, csak Te írtad, hogy tudod, hogy Te is tehettél róla...). Persze valószínûleg nem csak Neked, hanem a feleségednek is kell változtatnia, de ezt ti tudjátok. Mi is ezt tettük, és hál istennek úgy tûnik, még nem volt késõ.
Beszélgessetek sokat, tudd meg, hogy hogyan érez!

Jelentkezz, hogy mi van!
Üdv
Kriszta
pkriszta (pkriszta)
 

Vissza: Házasság, család

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?