Sziasztok!
Én mindenkinek azt tanácsolnám, tartsa meg az esküvõt a baba érkezése elõtt, mert utána már másról szólnak a dolgok. Az a kisebb baj, ha valaki nagy pocakkal megy férjhez, számomra az sokkal rosszabbul hangzik, ha vki. elveteti a babát, mert "ciki", aztán késõbb nagy, fehér ruhás esküvõt tart. (Bár ez azon kívül, hogy másik topik témájához való nem is egészen igaz, mert a nagy esküvõt akkor sem sajnálnám tõle...
)
Én a 3. hónapban voltam az esküvõ napján, és végig azon izgultam, mit ne egyek, hogy ne kelljen hánynom...
(Irigyeltem a szûzlányokat elég gyakorlati okból
)
Mi a templomi esküvõt 150 fõsre terveztük, és minden ki is jött. 25 ezer Ft-ra szükség volt, amibõl a kaját és az üdítõket, bort vettük, a többi dolgot mind utólag fizettük ki a menyasszonytáncból. 100-an jöttek el, 400 ezer lett a menyasszonytánc, de mindenkinek szóltunk, hogy pénzt kérünk, nem ajándékot. (Ez nem volt annyira jó ötlet, de csak azért, mert a mai napig örömmel nézek arra a díszpárnára vagy kenyértartóra, amit akkor kaptunk, viszont aki tényleg pénzt adott, és ezzel hozzájárult az esküvõnkhöz, az ágyunkhoz, a porszívónkhoz, a turmixgépünkhöz (ennyi), azoknak a neve kicsit feledésbe merült.)
Utólag kellett így fizetni: a zenekart, a tortát (ismerõs csinálta - és végül nem is fogadott el pénzt), a terembérletet. A szakács is ismerõs volt. Az evõeszközöket, tányérokat a baráti társaság hordta össze, ezt nehéz lett volna kölcsönözni (étterem meg drágább).
Tanulságok:
- ilyen csak egyszer van az ember életében, nem érdemes kihagyni.
- spórolásként kihagytuk a levest - kár volt.(bár jellemzõ)
- nem tettem fel fátylat, mert nem éreztem helyénvalónak (amennyiben a szüzesség jelképe) - kellett volna, nagyon hiányzott (esetleg nem fehéret...)
- meghívtam egy rakás rég nem látott ismerõst, aztán csak az egyikükkel beszélgettem - ez butaság volt, a menyasszony a háziasszony is, õ az, akit mindenki ismer, mindenkihez kell, hogy legyen 1-2 kedves szava (azt hiszem ez másoknak evidens, én sajna ott tanultam meg).
Minden esetre jó babavárást, és tényleg nem a papír számít, de szerintem az az egész lényege, hogy a két fél (fõleg a ffi) nyilvánosan kimondják, õk egymáshoz tartoznak.
Találkoztam egy elvált nõvel, az élettársával 5 év után nagy "eljegyzést" rendeztek, mert nem akarnak összeházasodni, de így mégis megvolt a barátokkal a "kerti-buli", még meg is kérte a kezét a papájától a ffi virággal, mindenki elõtt... Szerintem ez nagyon szép.
Sok boldogságot Nektek!
Ilon