Üdv minden pocakosodó Kismaminak, Pocaklakónak, Anyukának és cseperedő Csöppségnek!
Nem tűntünk el Balázzsal, csak anyukaként már nem mindig olyan egyszerű leülni a gép elé. Az elején még csak-csak sikerült, de mostmár inkább csak este, amikor Bala már alszik. Napközben már kiköveteli, hogy ha leülök a géphez, akkor neki is az ölemben kell lennie, s ezerrel ütlegeli a billentyűzetet (pedig még csak fél éves. Nem hiába, Apuci informatikus), így meg nem egyszerű levelet írni. Ennek ellenére olvasgatlak titeket, s nosztalgiázok
Már előre ábrándozok, hogy milyen jó lesz újra, ha úton lesz a kis tesó, ugyan terveink szerint ez azért még odébb van.
Emlékszem mi is izgatottan vártunk minden Uh-t, s hajtottuk az időt, hoyg újra lássuk Babócát. Így viszzagondolva ezért is telt el olyan gyorsan a pocakosodás időszaka.
A pocakméret miatt ne aggódjatok. Én is izgultam miatta, s az elején sopánkodtam, s mindig kicsinek éreztem, aztán egyszer csak úgy beindulta gömbölyödés, hogy a végére mindenki (a dokik is a kórházban, akik nem ismertek) ikreket néztek ki belőlem. Pedig Babó egyedül növesztett ekkora férőhelyet magának.
Így utólag bánom, hogy ekkorák lettünk, mert szanaszét repedt a hasam, s még most is igen csúnya (legalább is én annak látom), pedig kentem krémmel, olajjal. Úgy látszik ez tényleg alkat kérdése. Amikor kiemelték Balázst a pocakomból, s összeesett a hasam, az aneszteziológus aranyosan megjegyezte, hogy "Milyen szép kelkáposzta lett a hasából kedves anyuka!"
A műtétnél egyébként rengetegen vannak bent. Én nem győztem csodálkozni, hogy hajnali 3:40-kor honnan csődült össze ennyi ember körém a műtőben (akikre konkrétan emlékszem: saját doki, ügyeletes doki, két szülésznő, beteghordó, két anesztes, gyermekorvos, két asszisztens). Egy valaki viszont nagyon hiányzott: APA. Ugyanis a császárra az apucikat nem engedik be. Kint csücsült a folyosón, s fülelt, hogy mikor sír fel a pici fia, s türelmetlenül várta, hogy nyíljon az ajtó, s kézbe vehesse Balázst.
A műtő a másodikon van. A szülőszobából kerekes betegágyon, lifttel vittek fel a műtőbe. Az, hogy hogyan kerültem át a szülőágyról a kerekes beteghordozó ágyra, passz. Ennél a résznél filmszakadásom volt.
Annak ellenére, hogy a szülés után lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem sikerült természetes úton szülnünk, mára minden megszépült, s a legfontosabb, hogy egy tündéri, egészséges Mazsola szuszog most odaát az ágyikójában, s rengeteg örömet jelent immáron fél éve.
Csodálatos dolog napról napra látni, ahogy okosodik, s felfedezi a világot, illetve teszteli magát, hogy miket tud már. Olyan tündéri
Eddig mi is csak anyatejcsit kaptunk, s most egy hete ismerkedünk az almalével. Az elején még tetszett Balázsnak, most viszont két napja fintorog rá, s köszöni szépen, de Õ marad inkább a cicinél.
Fogacskánk még nincs, bár napi egy liter nyál távozik belőlünk.
Forgolódunk oda vissza, s már élvezzük a hasonlevést is, pedig eddig üvöltött, ha hasra tettük.
Mircike!
De jó hallani felőletek! Mi is orrszívóztunk, mert eltarolt egy vírus minket
Hát Balázs is utálta a procedúrát.
Usziba mi is szeretnénk menni, de ponta a hideg miatt óckodok tőle. Csak a gond ott van, hogy tavaszra már nagyok leszünk az elkezdéshez. Úgyhogy passz.
Tudsz feltenni képeket a Manókátokról? Olyan kiváncsi lennék rátok!
Pepa, Szmercsa, Adler75, Bog75, Vara70 mi van veletek! Remélem minden rendben mindenkinél, s tőletek is várom a képeket!
Íme egy pár kép Baláról:
Vigyázzatok magatokra és a Picikre!!!
Üdv: Timi&Bala
[/url
