2005.11.05 22:15
Szerző: kamagi
Sziasztok Csajok!
Kedvesek vagytok, hogy hiányolgattok, de Én sem vagyok mostanában toppon. Elért az a tipikus gyesbetegség, meg összefutott egyéb más dolog is. Néha be-benéztem hozzátok, de csak olvasgatni volt kedvem, fejben válaszolgattam mindenkinek, de az írás nem nagyon ment.
Szóval bővebben:
Bölcsiztünk, de csak "tünk", sajnos nagyon rossz "élményekkel" fejeztük be. Sajna kezdődött ott, hogy pont rossz gondozónői gárdát fogtunk ki. Egy nyugdíj utáni még dolgozó nénit, aki, éppen még kedves, és gyerekbarátabb is lett volna, de elég nehezére esett már a mozgás, és többször volt, hogy székről irányította az izgő-mozgó, harapdáló(mert volt ilyen is) kétéveseket. A másik gondozónéni meg egy igazi kardos asszonyság volt, -pont Õ szoktatta Bogit-már az első fél órában tudtomra adta, hogy ha a gyerek nem tudja csatolni a cipőt, akkor tépőzárast legyek szíves venni, mert egyedül kell majd felvenni,...Tud már enni egyedül?, mert ha nem az baj, mert Õ már elvből nem etet egy kétéves gyereket.....Ne vegye zokon anyuka, ha a szoktatás alatt, rá van szólva a gyerekre, mert most kell megfogni Õket az elején nem akkor, amikor már 12-en vannak......stb...Szóval így elsőre kemény volt. Aztán ez még hagyján, de sajna a Bogi sem fogadta el a gondozónénit. Rengeteget, mondhatnám megállás nélkül sírt amikor otthagytam. Volt úgy, hogy előbb mentem vissza, mint kellett volna(jóval előbb), és akkor is ugyan úgy sírdogált mint mikor otthagytam. Sajnos a gyerekek is elég vadak voltak, harapás, csípés, és persze az elmaradhatatlan takony nyál (bocsi) egybefolyása. Lehet, hogy Én sem voltam felkészülve erre az egészre, de komolyan a Bogi előtt abszolutt nem mutattam, próbáltam mindig fényezni a bölcsit, hogy tök jó hely, meg aranyos a gondozónéni, meg minden, de nem. Ráadásul volt olyan szitu, hogy mondta, hogy ebédre menjek érte, ezt mondtam is a Boginak, hogy megyek érte ebédkor, és láttam, ablakon keresztül, hogy keresett, de a gondozónő közben kitalálta, hogy megpróbálja ott altatni, mert álmosnak látta, de persze nem sikerült, mert elkezdett megint sírni. Na akkor kitört belőlem az anyatigris, és mondtam, hogy nem akarom becsapni a gyereket, mivel ebéd után ígértem, hogy jövök akkor, ne próbálkozzunk. Erre Õ, hogy alvás után is ebéd után van, és nem csapom be ezzel a kölkecet......Brrrr......Szóval egy hét után úgy jöttünk haza, hogy a Bogi a sok sírástól elkezdett hányni. Ráadásul másnap anyóséknál kellett hagynunk, ott is végig sírt, hányt is ott is, pedig már minden gond nélkül aludt náluk többször. Ja és egyik nap mikor hazahoztam, nem beszélt egész nap senkivel, csak anyukám tudott kicsikarni belőle pár szót az is az volt, hogy "sírtam a bölcsiben". Azóta is ha visszük a nagyikhoz mindig mondja, hogy sírni fogok, és sajna sír is, de szerencsére ott hamar megvigasztalódik.
Összességében: sokan mondják, hogy ez így zajlik ált. mindenkinél, és, hogy még erőltetni kellett volna egy kicsit, de sajnos a végére Én is összetörtem lelkileg. Igazából nem számítottam, arra, hogy Bogi így viszonyul, mert nagyon barátkozó, sokat volt/van gyerek társaságba, a tücsökzenétől kezdve a játszóházig, szinte minden nap volt olyan programunk, ami alatt találkozott másokkal is, igaz ott, ott voltam Én is, szóval Én azt gondoltam, hogy tipikusan Õ az a gyerek, aki biztos, hogy akadály nélkül veszi pl a bölcsit. Hát nem, de az is tanulság számomra, hogy jó gondozónőt kell inkább keresni majd, mint jó ovit majd.
Nem sokkal a bölcsizés előtt kiderült, hogy a cég ahol dolgoztam már egy ideje súlyos gazdasági gondokkal küzd. Német piacból éltünk, ahol ugye gazdasági recesszió van ami annyira begyűrűzött hozzánk is, hogy a kft augusztus 31-el megszüntette a tevékenységét. Utcára tettek minden embert, köztük engem is. Úgyhogy munkahely után is kell majd néznem, a tesó előtt az már biztos. Kilenc évig dolgoztam ott.....
Mind e közben alkuban voltunk egy helyi telekre, ami nagyon jó adottságokkal, és nem utolsó sorban kedvező árral van. Szinte már alá is írtuk az előszerződést, megvolt a tervező kivitelező team, és akkor jött, hogy annak ellenére, hogy a tulaj bizton állította, hogy a telek okés a talaj szempontjából, a tervezőnk talajmechanikai vizsgálatot javasolt, ami az alap milyenségét határozná meg, ami persze számunkra nagyon rossz eredményt hozott. Kb. 3m mélyen van szilárd talaj, amire az alapot lehetne tenni, ez így már az elején csekély 3 millával úsztatta a költségvetésünket. A tulaj nem hiszi el a talajos szakvéleményét, és statikust hivat véleményezni. Úgy hogy áll a dolog sajna, ha már az elején az alapnál így megúsznánk, akkor........
Bogica amúgy nagyon sokat fejlődött. Szépen napról-napra szebben beszél, énekel. Pisi 100%-os a wcbe, a kaki csak a pelusba. Dacol ezerrel, nem akar öltözni, nem akar lemenni, aztán nem akar fölmenni a játszóról stb.... Az evése változó, egyszer mintába illő, másszor éppen, hogy eszik valamit.90 cm, és 12,5 kg.17 fogu Hajatnöveszt/ünk(mind a ketten hihi)
Briginek, sok gratula a tesóhoz.(meg a gyors szüléshez)
Andi, szintén gratula a leendő tesóhoz.
Dorki, már fél lábon is....
Zsuzsi, kitartás.
Kriszti, remélem meggyógyultatok.
Sajna úgy hallom, éppen most Bogcsi is tortyizik alvás közben. Remélem nem leszünk betegek, bár ezen a téren szerencsére nem panaszkodhatom vmikor nyár eleje körül volt utoljára getnyás.
Krisz, csajod továbbra is nagyon kis édes.
Panu, sajna mindig azon csattanik az ostor, akit szeretünk, Én ezzel szoktam védekezni olykor, mikor összezördülök a családdal, a család miatt...
Valahogy Én most el sem tudnám képzelni, hogy munkába is kellene járni, akkor mi lenne. Ráadásul majd valami új helyre nekem......
Ja, és beiratkoztam angol tanfolyásra, a sulis/munkahelyi emlékeimet frissíteni, egy (volt) szintén kismama kolléganőmmel. Remélem néha suli mellé is megyünk........csak egy kicsit.
Bocs, hogy csak így távirati stílusban, de próbálok kapcsolódni -mint mindig-.
Ági