Kiemelt témák

Sziasztok anyukák!

Egy kötetlen topikot szerettem volna nyitni, ahol a mindennapjainkat megbeszélhetjük, bármilyen témával kapcsolatban. Ez egy konkrétum nélküli "szoba", mert néha jól jöhet egy "senki földje", ahová bármi belefér. Sok helyen sajnos befagyott a beszélgetés, ahol nagyon jó társaságok voltak. Talán elindulhatna egy kis élet itt is. :-)
A téma bármi lehet, tényleg bármi.
Itt a karácsony nemsokára. Lehet hogy korai a lelkesedésem, de nem tudok kinőni belőle. Már a kisfiamnak is mesélek róla. Most lesz két éves, és a tavalyit még nem igazán fogta fel, de azt hiszem most egy új élményben lehet része. Egyébként ma hozom őt haza a kórházból. Nagyon várom már. Megilyesztett a dolog, amikor befektették, mert nagyon magas volt a fehérvérsejtje, de most már jól van, legalább is itthoni ápolással is el lehet már látni.:-)
Visszatérve a karácsonyra, hogy lehetne neki a legmaradandóbb? Nehéz ügy, mert december 24.-én dolgozom délután kettőig, és a karácsonyfa díszítés,nem fog beleférni a délutánomba, a vacsi készítés mellett, pedig szerettem volna titokban díszíteni, hogy vacsi után amikor megszólal a csengettyű, akkor lássa meg a szobában. De azt hiszem le kell mondanom erről. Bár még töröm a fejem a dolgon.
Tényleg! Máshol hogy zajlik a karácsony egy pici gyerekkel?
Várom a leveleket. Gyertek, és beszélgessünk bármiről!

Rebecca,
jobbulást a kicsi fiadnak, rémes lehet, ha egy ilyen csöpilinek kórházba kell kerülnie
A karácsonytól én már előre félek, mert egyelőre egy sima napot sem tudok végigcsinálni segítség nélkül a majdnem három évessel, meg az öt hónapossal. Tudom, sokaknak van ennél több gyerekük kisebb korkülönbséggel, de nekem mindkettő többemberes kölkec. A "nagylányom" önállótlankodással féltékenykedik, mióta a testvére megszületett, több mindent "elfelejtett", amit korábban már tudott. A kisfiam viszont nappal csak folyamatos mozgásban vagy cicin alszik, félórás blokkokban, plusz rém fksznis szopizó. Még segítséggel is nagyon feszített minden napom. A tavalyi karácsony a kétévessel meg a pocaklakóval gyönyörű volt, és volt egy igen mozgalmas babazsúros ittalvós szilvszterünk is, kisgyerekes barátainkkal. Az idén ezekről lemondhatunk, azt hiszem. Minimálcélként azt határoztam meg, hogy legyen fa, ajándékok és valami halas kaja (a törpe még úgysem ehet majd, csak főzeléket). A többit meg majd meglátjuk (tavaly volt közös ablakdíszítés, adventi esték, nagytakarítás, mézeskalács, püspökkenyér, többfogásos vacsora, ünneplő ruha stb.)

Üdv
Kriszi

Kedves Kriszi!

Azt hiszem te csak büszke lehetsz magadra! Én is olyan szívesen sütnék mézeskalácsot, és csinálnék egyebeket, de egyszerűen szétesnek a napjaim amióta megszültem. Pedig nekem csak egy gyerekem van.Amikor nagy pocakkal ünnepeltük a karácsonyt, meg is tanultam mézeskalácsot sütni, de aztán amikor már kinnt volt a pici fiam, már nem ment a dolog.Õ januári, úgyhogy tavaly az egy éves korhoz közeledett karácsonykor, de még el kellett halasztanom a "gyúrjunk együtt tésztát" tervemet, mert inkább még csak megette volna, úgyhogy tavaly nem is sütöttem . Talán idén. Irigyellek, hogy tudtatok készülődni. Nekem nem megy. Bizonyára bennem van a hiba, mert hisz látszik másnak megy , nekem meg a háztartásom is egyfolytában szalad, amióta két lábra állt az édes! :-)Te hogy csinálod, hogy nem szalad a ház? Nagyon érdekelne. Épp csak főzni tudok, aztán estére halsztok minden mást de sokszor álmos és fáradt vagyok az esti tevékenységekhez. Bizonyára lusta dög vagyok... :-)) Most megyek mert hazahoztuk a kórházból, a fiamat, és most nem alszik el mint azelőtt. Szerintem attól fél, hogy elmegyek, pedig most itthon vagyunk. Megyek mert nagyon sír. Azt hiszem megzavarta a lelki nyugalmát ez a kórházban töltött hét. Azért később visszanézek.

Szia Rebecca,
neeem, a közel egyévessel még nekem sem ment...egy évvel később azért egész más volt már
Nekem is szalad... illetve most annyira nem, de csak azért nem, mert van segítségem, és amit lehet, mással csináltatok Pl. van, aki takarítson, a fiam születése óta hozatjuk az ebédet, és édesanyám mindennap jön egy-két órára unokázni Szóval nem én vagyok az ügyes. Viszont nagy előrelépésnek könyvelem el, hogy hétvégén már tudok főzni egy-egy tál friss meleg kaját. Ja, és itthon vagyok már több mint három éve (igaz, közben tanultam, de most ez sem megy).
Az idén karácsonykor a kisfiad már biztosan segít majd sütni, de legalábbis szívesen megeszi a díszítéshez szánt cuccokat (én terveztem tavaly franciadrazsés díszítést a kalácsra, de már alig jutott rá ).
Amúgy én már a két lábra állást várom, mert a fiam egész álló nap azon dühöng, hogy mi mindent nem tud még megcsinálni. Talán ha már mászik, akkor elamortizálgatják egymást a nővérével, és anyanyúzásra kevesebb energia jut

Kitartás,
üdv
Kriszi

Kriszi!

Azt hiszem igazad van, abban, hogy ha már tudnak ketten egymással foglalatoskodni a gyerekek, akkor könnyebb lesz. Legalább is én bizonyos vagyok benne. Amikor be szoktam vállalni ismerős gyereket, mert épp én érek rá, és az anyukának dolga van. sokkal könyebb. Először féltem, hogy úr isten mi lesz velem, valyon meg tudom-e csinálni, és aztán teljesen elvoltak. A Peti / kisfiam/ nem velem foglalkozott, hanem a vendég gyerekkel, tökéletesen elvoltak, és esküszöm, könnyebb volt a két gyerekkel, mint eggyel. :-))) Ez tényleg így volt.
Amúgy belevonom a háztartási munkákba, időnként, és akkor legalább valamit tudok csinálni, igaz lassabban, de mégis jó. Igazából azt szeretném, ha a szobájában eljátszogatna, vagy velem egy helyiségben, de erre még nem alkalmas, és így egyfolytában elkódorog a lakás különböző helyiségei felé, ahova két percenként utána rohangálok, hogy nem-e csinál valami veszélyes dolgot. A gyereksztoba a veszélytelenség mintaképe, de azt módszeresen kerüli, így inkább sokszor nem csinálok, semmit, hanem vele vagyok, és figyelem mit csinál. Azt mondják, hogy mire ki fogok találni erre valami megoldást, addigra pont nem is lesz már meg ez a probléma... :-))))) Hát egyszer tényleg biztosan elmúlik ez a korszak is.
Nagyon örülök, hogy beszélgetünk veled. :-)
Most megyek dolgozni. Jó babázást.

Sziasztok! A karácsonyhoz fűzném: Mi halálra ijesztettük a két évesünket, amikor a du-i alvás után, a sötét szobába átvittük, ahol a kar.fa állt. Fa kivilágítva, csillog, villog a sötét szobában. Na, szegény gyerek jól megijedt. De ugyanez előtte 1 évvel nem okozott ijedtséget. Amikor 3 éves volt,(tanulva az előzőekből) nem sötét szobában állt a kivilágított kar.fa, hanem villanyfényesben. Így minden rendben volt, és későbbi napokban már lehetett sötétet csinálni a csillagszóróhoz, és a kivilágított kar.fához is.