Sziasztok!
Nikinozso! Csak pár perce tértem vissza olvasni. Láttam, hogy kerestél, de mivel most már nagyon késő van, holnap hivlak, jó?
Mindenkinek nyugodalmas jó éjt, de ehhez elmesélek egy tündéri történetet a fiúk szájából.
Nagyon pici konyhánk van, ezért ma megforditottuk benne az asztalt, igy már mind a 4en elférünk, úgy hogy a két kicsi ül egymás mellett, mi meg szemben velük. Kb. egy magasságban vannak velünk, mert a székre helyezünk egy magasitós székecskét, igy kényelmesen és biztonságosan tudnak ülni. Az egyik asztalfő a fal felé, a másik üresen áll.
Egyszóval az alábbi szitu játszódott le. Elkezdtük enni a vacsit (melegszendvics volt).
Mami (igy szólitanak): Jó étvágyáat kivánok mindenkinek a vacsorához!
Mati, Dani: Köszönöm.
Mati közben elkezdett falatozni....
Mati: Mami, Apa ez nagyon finom.
Apa: Örülök neki kisfiam!
Dancsi: Mami, nem vagyunk sokan.
Mami: Tessék kicsim? Miért kicsim?
Dancsi: Mert hiányzik innen valaki. (közben pedig bőszen mutogatja a nem fal felőli asztalfőt)
Apa: Ki hiányzik onnan?
Dancsi: Egy hugica.
Nem mertünk még mosolyogni sem, csak egymásra néztünk, és a szemünk beszélt, aztán meg közöltük egymással: ez a gyerek tud valamit!
Bocsánat, hogy hosszú voltam.