Lányok,
Sokat gondolkodtam azon, hogy egyáltalán hozzászóljak-e ehhez a csecsemősnővér kontra topic tagok témához és mégis úgy döntöttem leírom azt amit gondolok.
Szerintem először is mindenképpen pozitívumnak kellene venni azt, hogy végre megszólalt a „másik oldal” csecsemősnővér/bébicsősz nick alatt és nem pedig „na végre megérkezett a másik oldal és most a régi, felhalmozódott sérelmek és szidalmak, elfojtott indulatokat kellene „levezetni” rajtuk”. Valószínűleg –bár nem vagyok fogadatlan prókátor – azért szólaltak meg mert segíteni akarnak és építő kritikákkal élni.
Szerintem ez tényleg nem vezet sehova, bejelentkeztek, és letámadást kapnak. Nem kétlem, hogy vannak sérelmek sőt azt sem, hogy ott abban a pillanatban amikor nem úgy szóltak vagy csak rászóltak valakire mint pl. Cas-ra, hogy most épp műszakváltás van nagyon tudott bántó és egyszerre megalázó is lenni. Azt is el tudom fogadni és tudom, hogy egy minden tekintetben felfokozott lelki állapotban azokban a pillanatokban mindennek hatalmas jelentősége van, így egy-egy szónak, vagy akár egy nem „szép” nézésnek is és egy a szülés fáradalmait ki nem pihenés után és az új helyzetbe való beszokás, elfogadás során nagyon sok segítséget vár az ember és ilyenkor csak egy mondat és az ember amúgy is ingatag önbizalma kártyavárként omlik össze. Mindezek mellett szerintem egy „tabula rasa-t” kellene csinálni és felülemelkedni ezeken a sérelmeken egy normális, kulturált, intelligens stílusban megbeszélni a problémákat velük, ha már vállalták, hogy bejelentkeznek és jönnek.
Azokon a bizonyos előadásokon úgy is kevesebb az idő, ki kellene használni ezt a lehetőséget.
Egy dolgot azonban szerintem nem szabad elfelejteni, hogy ezek a csecsemős nővérek szinte először vették kezükbe a gyermekeinket és a bent töltött időszak alatt hol többet, hol kevesebbet – ha rögtön rooming in-be került valaki - de foglalkoztak velük és bizonyos fokig gondoskodtak róluk.
Én bevallom őszintén hálás vagyok nekik, a kislányom PIC-en volt, császáros szülés után. Soha egyetlen attrocitás nem ért, igaz rémlik, hogy egyszer rám is rám szóltak, hogy vizit van és most nem mehetek be a lányomhoz, de bevallom én éreztem magam kínban mert tök jogos volt, csak figyelmetlen voltam. (Korábbi hozzászólásaimban már írtam, hogy van ún. házirend, amiben mindent leírnak.)
Én speciel – biztos ez az én hiányosságom- azt sem tudtam, hogy kell egy csecsemőt tisztába tenni és a köldökcsonkot ápolni. Nekem a szoptatást megmutatták, az első mellre tételnél csecsemős segített és bár a kézi fejést is megmutatták mégis inkább maradtam a gépinél –és ezzel nem voltam egyedül mert mindig sokan voltunk.
Nagyon jó érzés volt azt látni, hogy amikor a lányomért mentem –valószínűleg nagyon sírhatott- az egyik csecsemős éppen dajkálgatta és ringatta, majd amikor meglátott átadta nekem. Végülis gondolom, ez nincs benne a munkaköri leírásában ez egyszerűen csak nagyon emberi volt.
Persze az is lehet, hogy csak nekem volt szerencsém és abban a cirka 8 napban csak a „rendesebb” csecsemősök voltak szolgálatban.
Azért az felmerül bennem, hogy ha tényleg többeknek közületek ennyire csak negatívumok maradtak meg a csecsemősökről akkor a második, harmadik x edik szülésre miért ebbe a kórházba mentek vissza és miért ezekre az emberekre bízzátok gyermekeiteket.
Remélem, hogy sikerül helyrebillennie a dolgoknak és tényleg megindulna az adok-kapok helyett egy segítő, kérdező-válaszoló kommunikáció.
Üdv.:
Kika