Sziasztok!
Nagyon jó ötlet a topic, amikor én szültem, úgy kellett embereket keresnem más helyekrõl, akik tudtak infót a Dotérõl.
Én okt 30-án szültem és volt választott orvosom (nem is bántam meg), Jenei Katalinnak hivjak, de asszem mostanában nem vállal szüléseket.
Tehát a szülés bennem csodálatos élményként maradt meg, de a gyermekágyas osztály egy rémálom volt.
Sajnos éppen szabadságon volt az adjunktusnõ, aki elmagyarázta volna, hogy hogyan kell szoptatni.
Szóval csak lehozták a picit, és otthagyták minden magyarázat nélkül.
A pelenkázást is a szobatársaimtól lestem el.
Amikor a kicsi a sárgaság miatt aluszékony lett, betelefonáltam a nõvérszobába (itt lehetet tanácsot kérni és segitséget a szoptatáshoz) és egy nõvér azt mondta, hogy hagyjam csak aludni, majd felébred,ha éhes lesz.
Aztán amikor már 6 óra is eltelt úgy, hogy nem evett, akkor megkérdeztem személyesen is, mert a szobatársaim mondták, hogy mindenképp meg kell etetni 2-3 óránként.
A nõvér persze azt mondta,hogy fel kel kelteni, de a kicsit csak nagy nehezen tudtam magához tériteni, mert már nem csak a sárgaság volt a baja, hanem az, hogy ki volt száradva, még kevesebb energiája volt szopni.
Szerdán szültem és a kicsit szombat éjszaka elvitték kékfényezni. Aztán telefonáltak, hogy már az intenziven marad, mert a kiszáradás miatt infúziózni kell.
Bejárhattam szoptatni, és ott nagyon segitõkészek voltak a nõvérek.
Segitettek mellre tenni, ahányszor csak kértem. Nem mondták, hogy én bénázok, nagyon türelmesek voltak.
Még korábban, amikor a gyermekorvos jött vizitelni legelõször (Czifra doktor), megvizsgalta a kicsit, es a segedeinek (vagy tanulok voltak, nem tudom), csöndben mondott valamit és mutogatta a fiam papirjat ("itt van,látják?"). Erre megkérdeztem, hogy mirõl van szó (elvégre csak az én gyerekem), mire közölte, hogy genetikai vizsgálatot javasolt a kicsinél, hétfõn megcsinálják. A megdöbbenéstõl szólni sem tudtam, csak kimentem a férjemhez (még szerencse, hogy ott volt).
Sirtam, igy nem tudtam a dokival beszélni, de a férjem utána ment, ekkor elmondta a doki, hogy down-kór gyanús a baba, ezért csinálnak nála vizsgálatot. Kiváncsi lettem volna, hogy ha nem kérdezek rá, akkor elmondja-e a doki, hogy vizsgáltra van szükség, vagy csak elvégezteti a beleegyezésünk nélkül...
No aztán mikor új szobatársakat kaptam, bejött az adjunktusnõ, neki panaszkodtam, mire pár nappal késõbb elmagyarázta a szoptatást, ekkor már 4 napja csak szoptatáskor láttam a fiamat és lecseszte a nõvéreket.
Aztán az õ parancsára kihozták a kicsit, és utána minden varázsütésre megváltozott.A kisfiam rengeteget szopott, másnap hazaengedtek.
Egyébként másrészben rendben volt minden. A tisztaság, az ellátottság (kaja, betét, stb..) jó volt, adtak pelenkát, meg mindent, ami kellett.
Tehát ennyi a tapasztalat.
Ja, a fiam egészséges!! :-)
Bocsi, hogy hosszú voltam!
Minden jót kivánok!