SZIASZTOK!!!!!!!!!!!!!
ITT VAGYUUUNK!!!!!!!!!!!!
Hát megéltem a csodát
Zsebike, nagyon köszönöm az sms-edet, de annyira ki voltam ütve, hogy el is felejtettem, hogy enm válaszoltam, ne haragudj - a 2. sms-t nem kaptam meg viszont.
Röviden: Szombaton (10.08.) hajnal fél 4-kor hirtelen elfolyt a magzatvizem (mit elfolyt, egészen 7-ig zubogott belőlem, én nem tudtam, hogy ez ilyen..), pánik a köbön. A párom éppen a szülés előtti utsó pasis kimaradását töltötte, anyukám vigyázott rám, de így is 4.05-kor már a Klinikán voltunk a párommal együtt. Még 24 órán át bent akarták tartani bennem a bébiket, tüdőérlelés meg minden, de szerencsére a szülésznőm és a nődokim is megérkezett időben, és mondták, hogy "no way", nem rizikózunk itt most, hanem császár. Sima ügy volt. Előtte amúgy épp hogy elkezdődtek a fájásaim (közepes menstruációs görcsszerűen). A császár cakkumpúder 50 perc alatt megvolt, aztán egy napig az őrzőben voltam. De nekem senki nem mondta korábban, hogy a császár után KIB****TTUL fáj minden. Egész éjjel fetrengtem az ágyban, reggel meg sírógörcsöt kaptam, mikor fel kellett volna kelnem, hogy talpra álljak, mert egyszerűen 40 percen át képtelen voltam rá, annyira fájt a seb, meg hogy baromira megturkáltak ott bent. De aztán annyi erőt adott a két kis Csemetém, hogy edzettem magam apró sétákkal (majd beledöglöttem), de sikerrel jártam, és du-ra már a gyerekágyra kerültem, ahol megkaptam a Piciket is. Az egész Klinikán rendesek voltak velem, mindenki segítőkész volt. Egy 5 ágya szobába kerültem, de utólag örülök neki, mert nagyon jófejek voltak a csajok, rengeteget tanultam tőlük, és volt, hogy másik két császárossal zokogva röhögtünk már magunkon és egymáson, fájdalmunkban. Hétfő este gondoltam fasza csaj vagyok, bevállaltam a két kis tündért éjszakára is, hát...összvissz 15 percet aludtam...majd másnap kijött rajtam a spinális érzéstelenítés egyik utóhatása: migrénszerű horror fejfájás, zokogás megint... De azt mondom, hogy EZ A CSODA MINDENT MEGÉR!!! Két olyan tündér gyereket kaptam aégiektől, hogy magam se hitem volna. Pár nap alatt megszokátk a kórházi rendet, majd amikor pénteken (6. napon!) hazajöttünk, ez totál felborult, de mára megint nyugalom szállt meg mindannyiunkat. Nagyon jó gyerekek, és nagyon szeretik egymást, alváskor mindig összeér a kis kezük, a kórházban meg egyszer úgy aludtak, hogy Csenge fogta eghész éjjel Levi fülét..
Szóval, semmi káosz fílingem nincs, mint ikres anyuka. Van két nyugodt gyerekem, két kis csoda (nagyrészt el se hiszem, hogy belőlem bújtak ki), beállt nagyrészt egy rendszer az életünkben, már a 2. itthon töltött napon. A tejem már a szülést követő 3. napon beindult, ami császárnál ritka, de vállon veregetm magam ataktikám miatt: ugyansi 2. nap már kaptak az ikrek tápszert, pici adagban , és minden eteteésnél először cickóra tettem őket, hadd szokják, ez annyira sikerült, hogy Csenge hamarabb szopott, mint ahogy tejem lett volna, így ő nagyban stimulálta a tejcit. Mára már mindkét gyereket ellátom anyatejjel, de annyira kezd kikészuülni a cicim a sok "rágástól", fejéstől,hogy picit visszavezettem a tápot is, max. napi egyszeri evésre - addig pihennek a didkóim.
Fotók vannak, még fel kell tölteni a gépre őket, de holnap már küldöm is Nektek.
nagyon helyes babák, tündér pofák. És olyanok, mint az analízisen voltak: Csengi barnás tónusú baba, jópofa kiscsaj, Levi meg világosabb tónusú, és tartózkodóbb, de nagy a lelke a drágámnak.
Most megyek aludni, mert pár óra és etetnem kell, de műár mindenképp írni akartam Nektek.
Majd még írok még az élmyéneimről, de már nem tudok olyan sűrűn Rátok nézni, mint azelőtt.
Zsebi,
Borzasztóan sajnálom, ami Veled történt, nem is tudok mit mondani. Kitartást kívánnék, de tudom, hogy baromi nehéz lehet most a szíved. Csak azt tudom mondani, hogy az én esetem tartsa benned a lelket, és nem engedem, hogy ez az élmény kimaradjon az életedből.
sok puszi Nektek,
Dzsúd