2002.03.23 11:02
Szerző: igika
Szia Conti!
Szóval, a szülészet– biztos hallottál már róla - a korház új szárnyában van, minden modern, új és szép, tényleg "európai" színvonalú, nem úgy mint a régi lepattant részleg. Két- és háromágyas szobák vannak, fürdõszobával, WC-vel, ami ugye nem elhanyagolható, tekintve, hogy a szülés utáni napokban nem igazán mozgásképes az ember lánya.
Az szülésem eleinte "normálisnak" indult, ám hamar kiderült, hogy a babám feje nem illeszkedett be a szülõcsatornába, és ahogy a fájások jöttek, inkább feljebb aztán pedig haránt irányba került az egész gyerek. Így a hüvelyi szülésre egyre kevesebb esélyem volt az idõ elõrehaladtával. Hálát adok a doktornõmnek, hogy nem hagyott sokáig kínlódni ebben az egyre kilátástalanabbá váló helyzetben, így gyorsan és határozottan a császár mellett döntött. Így mindössze 5 órát vajúdtam. Szerintem többek között itt van fontos szerepe a megfelelõ orvos kiválasztásának, mert hallottam, hogy hasonló helyzetben másokat akár egy napig is hagytak vajúdni, mondván, hátha a természet megoldja a problémát és elõbb utóbb megfelelõ helyére kerül a bébi.
Sajnos nem volt szerencsém az Ikea-szobához, mivel aznap éjjel éppen nagyüzem volt, a hidegfront miatt hatan szültünk egyszerre. Ezért egy kétágyas szülõszobában voltam, a szoba másik felében is volt egy párocska, de egyáltalán nem volt zavaró, hiszen ilyenkor ugye más dolgod van, mint az, hogy másokra figyelj.
A mûtét gyorsan és fájdalommentesen, spinális érzéstelenítéssel zajlott. Mindenki, aki a mûtõben volt, kedves volt és segítõkész, az aneszteziológusnõ és az asszisztens végig beszéltek hozzám, minden egyes lépésrõl folyamatosan tájékoztattak. A mûtét utáni lábadozás sem volt olyan rémes, ahogyan sok helyen hallani és olvasni lehet. Hála a kifogástalan betegápolásnak és gondoskodásnak. A szülésznõk egyfolytában az ágyunk körül szorgoskodtak - hárman voltunk császárosok egy szobában -, lelkiismeretesen cserélgették az infúziós palackokat, mosdattak, itatattak, ami nagyon jól esett, hiszen a mûtét után elképesztõen esetlen és gyenge az ember.
Az egészben csak az volt a rossz, hogy – császáros – lévén, sajnos nem kaphattam meg azonnal a kisfiamat, csak a mûtét utáni este láttam néhány percre, szoptatni pedig csak másnap kaptam meg, de hát ez nem csoda, hiszen két napig folyt a karomba az infúzió, így még megfogni sem tudtam szegénykét. Ezt leszámítva, tényleg nagyon jók a tapasztalataim a kórházzal, az orvosokkal, szülésznõkkel, a második babámat is mindenképpen itt szeretném szülni. Az orvosom – Dr. Urbán Márta – napjában többször is benézett hozzám, még azt is megmutatta, hogyan tudom a leghatékonyabban kifejni a mellemet.
Nem volt választott szülésznõm, mintha csak valahol legbelül éreztem volna, hogy a császár miatt amúgy sem lesz szükség rá. Ettõl függetlenül a rövidke vajúdásom alatt sem kaptam kevesebb figyelmet az éppen ügyeletes szülésznõtõl, mint azok, akiknek fogadott szülésznõjük volt.
A csecsemõsnõvérek alapjában véve normálisak és segítõkészek voltak, ám ha te nem mentél oda hozzájuk kérdezõsködni, maguktól nem igazán jöttek oda segíteni. Ez talán azért van, mert elég kevesen vannak a gyerekekre. Ha itt fogsz szülni, akkor nagyon tanácsolom, hogy „nyüstöld” õket, bármiféle kételyed, kérdésed van.
Nos, nagyjából, elsõ nekifutásra ennyi, ha kíváncsi vagy valamire részletesen, szívesen segítek.
Conti, Te is itt fogsz szülni? Mikorra várod?
Igika