Sziasztok!
Elõször is kellemes húsvétot mindenkinek! Köszönöm a lapokat is.
Gyorsjelentés, csak az elmúlt két napról:
Tegnap délután váltottuk egymást a párommal a Keletinél, õ gyerekkel oda, én melóból, gyerek átvétele, gyors puszi, õ rohanás melóba, én gyerekkel fel a metróra, irány haza! Na, Borikám egészen hazáig üvöltött a metrón, pedig ilyet még sosem csinált. Mindig bûbáj szokott lenni, kokettál mindenkivel, aki csak ránéz, mosolyogni kezd. Most bezzeg nem. Elõször kikéredzkedett a kocsiból, de az ölemben is bömbölt. Utána visszakéredzkedett, de ott is bömbölt. Próbáltam nyugtatni, simogattam, beszéltem hozzá, de semmi. Próbáltam neki mondókázni, kezébe adni újságot, amit máskor nagy örömmel fogad, de csak bõg. Mellettem ült egy enyhén alkohol-szagú homeless nõ, elkezdett üvölteni velem, hogy élvezem én azt, hogy kínzom a gyereket? Mondom, már mért kínoznám? Hát, mit csinálok én azzal a kölyökkel? Mért nem veszem az ölembe. Mondom neki, hogy elnézést, de nem zavarja, hogy az elõbb az ölemben csinálta ugyanezt? Különben is, miért szól bele? Erre elkezdte mondani, hogy nem is való nekem gyerek. Mondtam neki, hogy biztos magának sokkal jobban megy a dolog, mire õ, hogy igen, neki is vannak. Már éppen mondtam volna neki, hogy biztos hihetetlen örömmel tölti el õket, hogy az anyjuk bûzlik a piától, amikor két utas leállított, mondván, ne törõdjek vele. Neki meg mondták, hogy inkább segítene, mint kritizálna. Bori persze, amint a nõ elkezdett üvölteni, rögtön elhallgatott. A nõ diadalittasan nyugtázta is a dolgot, mint arra való bizonyítékot, hogy én csinálom rosszul. Hát, majdnem neki mentem... Mit lehet ilyenkor csinálni?
Mellesleg vsz. az lehetett Bori baja, hogy erõsen görcsölhetett már a hasa a három napos nem-kakálástól, de ezt már nem kötöttem az orrára.
Nem is mentünk haza, hanem egybõl apámékhoz, ahol Bori benyomott egymás után 4 kivit. Utána lementünk a térre, és Bori életében elõször hajlandó volt csúszdázni. Persze, csakis az én ölemben. Bezzeg a csúszda tetejére felvezetõ kötéllétrán megtanult két perc alatt önállóan felmászni.
Ma meg én elõbb értem haza, mint Bori a bébisintérrel. Aztán jött apja is, mentünk bevásárolni húsvétra. Bori egész végig sikítozott, persze nem azért, mert baja lett volna, hanem mert ehhez volt kedve.
Utána meg itthon este fogta a kabátját, teljesen szabályosan felvette, sõt, még a cippzárt is sikerült valamelyest felhúznia, és közölte, hogy menjünk sétálni.
Képzeljétek, annyira rastás a haja, hogy még adtam neki egy hetet, de ha nem sikerül rendesen beállítani valahogy, le fogom vágni neki. Most megmostam neki, kapott bele rendes felnõtt hajbalzsamot. Remélem, nem lesz tõle baja. De így könnyebb volt kifésülni, és remélem, nem is fog annyira csomósodni. Különben pont úgy néz ki, mint Einstein, ilyen kis õrült haja van, áll az mindenfelé, csak frizurába nem.
Madárka! Barna kenyér után elõször fehéret enni... Hmmm, fel tudod fogni ezt az élvezetet? Gondolj erre, nemsokára ehetsz egy nagy karéj fehér kenyeret. Már csak egy kicsit kell kibírni!
Pele! Ígérem, ígérem, meglesz, de most csak ennyire futotta.
Csajok! Nem igaz, mindig akkor vannak ezek a züllések, amikor nekem programom van. Bocs, de megint nem leszek ott.
Most szülinapozni megyek, nem hagyhatom ki, már egy hónapja húzódik folyton.
No, most mennem kell.
Puszi mindenkinek:
Dia