Sziasztok!
A nagytudásúakat kérdezem, illetve akinek tapasztalata van a témában: mikor derül ki egy kisbabáról, hogy autista? A kérdéses baba (nem az enyém) 5 hónapos, mozgásában fejlett, átfordul, fog, stb., de nem szeret kézben lenni, megetetni nehéz, egész nap elvan a kiságyában... Mosolyog, de csak az anyjára. Néha csak enni kel fel. Második gyerek, így eleve kicsit "mellozöttebb", (de nem elhanyagolt!!!)
Ha bebizonyosodik, hogy autista, milyen fejleszto foglalkozások léteznek? Mikortól? Hol foglalkoznak ilyesmivel?
Válaszokat köszönöm.
Kerimama
Új privát üzeneted érkezett!
2002.01.22 19:20
A baba viselkedése teljesen normálisnak mondható. A viszonylagos zárkózottság valószínûleg a temperamentumából adódik. A babák egy része késõbb kezd érdeklõdni a mamáján kívüli kapcsolatok irányában, talán õ is ilyen.
Az autizmust a gyermekpszichiátriában csak 3 éves kor után diagnosztizáljuk. Addig akkora fejlõdési különbségek lehetnek egyes gyerekek között, melyek miatt a korai vélemények félrevezetõek lehetnek.Így a fejlesztõ foglalkozások is óvodáskor táján kezdõdnek (kivétel a súlyosan beteg gyerekek).
Üdv,
anillaférj
Az autizmust a gyermekpszichiátriában csak 3 éves kor után diagnosztizáljuk. Addig akkora fejlõdési különbségek lehetnek egyes gyerekek között, melyek miatt a korai vélemények félrevezetõek lehetnek.Így a fejlesztõ foglalkozások is óvodáskor táján kezdõdnek (kivétel a súlyosan beteg gyerekek).
Üdv,
anillaférj
2002.01.22 22:34
off
Anillaférj!
Valami gond lehet velem, de több gyereket is tudok, akiket három éves kor alatt diagnosztizáltak. Többek közt a sajátomat is.
És foglalkozni már akkor el kellene kezdeni velük, amikor még csak a gyanú merül fel, hogy valami nem stimmel. Imádom ezt a szöveget hallgatni több mint egy éve, még kicsi. De csak eljön az a pillanat is, amikor már túl nagy lesz hozzá, hogy fejlesszék.
Persze én csak egy laikus vagyok, aki pechjére nem szakmai hivatástudatból érdeklõdik a téma iránt.
off vége
-------------
Pici korban nem nagyon tudok arról, hogy ezt diagnosztizálnák, szerintem a legtöbb szakember maximum videón látott öthónapos autista gyereket. Talán egy neurológussal meg lehet nézetni.
Csak egy ötlet, de ezt csak saját felelõsségre, mögötte vágjatok le valamit (nagyobb könyvet) a földre, hogy ne lássa, ami váratlan hangot ad, és nézzétek meg, hogy reagál-e rá. (pislantás, összerezzen, odafordul, sírni kezd)
Autista gyerekek gyakran produkálnak un. álsiketséget.
[url=http://www.c3.hu/~autkcsop/index.html" TARGET="_top]http://www.c3.hu/~autkcsop/index.html[/url]
Van egy postaláda nevû menüpont, ahol fel lehet kérdéseket tenni. Talán válaszolnak is.
Anillaférj!
Valami gond lehet velem, de több gyereket is tudok, akiket három éves kor alatt diagnosztizáltak. Többek közt a sajátomat is.
És foglalkozni már akkor el kellene kezdeni velük, amikor még csak a gyanú merül fel, hogy valami nem stimmel. Imádom ezt a szöveget hallgatni több mint egy éve, még kicsi. De csak eljön az a pillanat is, amikor már túl nagy lesz hozzá, hogy fejlesszék.
Persze én csak egy laikus vagyok, aki pechjére nem szakmai hivatástudatból érdeklõdik a téma iránt.
off vége
-------------
Pici korban nem nagyon tudok arról, hogy ezt diagnosztizálnák, szerintem a legtöbb szakember maximum videón látott öthónapos autista gyereket. Talán egy neurológussal meg lehet nézetni.
Csak egy ötlet, de ezt csak saját felelõsségre, mögötte vágjatok le valamit (nagyobb könyvet) a földre, hogy ne lássa, ami váratlan hangot ad, és nézzétek meg, hogy reagál-e rá. (pislantás, összerezzen, odafordul, sírni kezd)
Autista gyerekek gyakran produkálnak un. álsiketséget.
[url=http://www.c3.hu/~autkcsop/index.html" TARGET="_top]http://www.c3.hu/~autkcsop/index.html[/url]
Van egy postaláda nevû menüpont, ahol fel lehet kérdéseket tenni. Talán válaszolnak is.
2002.01.22 22:51
Keke,
Szvsz abszolút igazad van.
Laikusként lenne egy kérdésem: egy egészséges gyereknek (késõbb kiderül, hogy szerencsére semmi baja, csak késõn érõ típus) mi baja lehet attól, ha netán autistának nézik és elkezdik fejleszteni? Mert nem hinném, hogy visszafejlõdne vagy ilyesmi. Akkor miért nem kezdenek el minden ~gyanús kicsivel vmi fejlesztést, aztáén ha késõbb kiderül, hogy minden rendben, akkor max. feleslegesen (idézõjelben) foglalkoztak vele. Ha pedig kiderül, hogy tényleg autista, akkor legalább elmondható, hogy idõben elkezdték fejleszteni.
Vagy itt is túl sokba kerül a fejlesztés?
üdv
Zsóka
Szvsz abszolút igazad van.
Laikusként lenne egy kérdésem: egy egészséges gyereknek (késõbb kiderül, hogy szerencsére semmi baja, csak késõn érõ típus) mi baja lehet attól, ha netán autistának nézik és elkezdik fejleszteni? Mert nem hinném, hogy visszafejlõdne vagy ilyesmi. Akkor miért nem kezdenek el minden ~gyanús kicsivel vmi fejlesztést, aztáén ha késõbb kiderül, hogy minden rendben, akkor max. feleslegesen (idézõjelben) foglalkoztak vele. Ha pedig kiderül, hogy tényleg autista, akkor legalább elmondható, hogy idõben elkezdték fejleszteni.
Vagy itt is túl sokba kerül a fejlesztés?
üdv
Zsóka
Zsóka
2002.01.22 23:24
Kedves Keke,
nagyon köszönöm a visszajelzésedet, amelynek hitelessége teljesen világos és számomra is elgondolkodtató. A korai jelzések (azaz 3 éves kor alattiak) általában arról tanúskodnak, hogy az autizmus valamilyen más fejlõdési zavarral is társul (ez az autik 90%-nál így van)- így szándékomon kívül félreérthetõ voltam. A néhány hónapos csecsemõknél ezzel együtt úgy érzem, hogy nagyon óvatosnak kell lenni, ha ilyen komoly diagnózisról van szó.
Kedves Zsóka,
a korai fejlesztés természetesen nem ártalmas. Inkább arról van szó, hogy diagnózis után a szülõk gyorsabban beletörõdnek a helyzetbe, és nem próbálkoznak bedobva minden saját kreativitást. Tehát mintegy elveszik a gyermek a szakemberek kezei között: sokkal többet ér az anyai babusgatás egy-két éves korban, mint a vizsgálatok és eredmények hosszú sora. A sok játék és anyai szeretgetés sokat fejleszhet a nehezen érõ képességeken.
Üdv,
anillaférj
nagyon köszönöm a visszajelzésedet, amelynek hitelessége teljesen világos és számomra is elgondolkodtató. A korai jelzések (azaz 3 éves kor alattiak) általában arról tanúskodnak, hogy az autizmus valamilyen más fejlõdési zavarral is társul (ez az autik 90%-nál így van)- így szándékomon kívül félreérthetõ voltam. A néhány hónapos csecsemõknél ezzel együtt úgy érzem, hogy nagyon óvatosnak kell lenni, ha ilyen komoly diagnózisról van szó.
Kedves Zsóka,
a korai fejlesztés természetesen nem ártalmas. Inkább arról van szó, hogy diagnózis után a szülõk gyorsabban beletörõdnek a helyzetbe, és nem próbálkoznak bedobva minden saját kreativitást. Tehát mintegy elveszik a gyermek a szakemberek kezei között: sokkal többet ér az anyai babusgatás egy-két éves korban, mint a vizsgálatok és eredmények hosszú sora. A sok játék és anyai szeretgetés sokat fejleszhet a nehezen érõ képességeken.
Üdv,
anillaférj
2002.01.23 00:38
Mo-on nem kell attól tartani, hogy véletlenül egy egészséges gyereket autistának nézve elkezdenek fejleszteni.
Nálunk azért veszélyes, mert utána szinte sehol nem fogadják, rossz, nem az õ fejlõdését elõsegítõ helyre kerülhet (sok múlik azon, a szülõ mibe megy bele). Bélyeg, még Balázs Anna is kimondta.
Ezt tõlünk arrébb úgy oldják meg, hogy nem csak az autizmus cimkét kapja meg, hanem finomítják is, és idõnként felülvizsgálva módosítják a diagnózist. Persze ezt se mindenhol. Nálunk az elsõ diagnózisra is éveket kell várni.
És (csak most olvastam el, ezért egészítem ki), igazad van Anillaférj, hogy többet ér az anyai babusgatás, mint a vizsgálatok sora egy-két éves korban, de ekkor van talán a legfogékoynabb korban, a szülõnek meg ekkortájt kezdõdik el a gyomorszáji nyomás, hogy valami nincs rendben. És ez még csak a kezdet. Egyszerûsíteni kellene a diagnosztzálást (gyerekdokiknak, védõnõknek ismerni a korai jeleket, tudni hova kell küldeni, és ott pedig gyors megnézést (nem évek múlva), akár gyanúval megcimkézni, majd szakmailag és lelkileg is segíteni a szülõt). De attól tartok ez utópia.
A net az azért jó, mert a szülõ (nem egyrõl tudok) ki tudja nyomozni a gyerek baját, és ha valamennyire angolul is tud, akkor ki tudja azt is deríteni, mit csinálnak máshol a világban. Rengeteg levelezõlista van már (magyar is), hirlevelek, amik összegyüjtik a világban aznap megjelent híreket, kutatási eredményeket. És többnyire az idõben elkezdett intenzív (napi sok óra) egyéni foglalkozásban hisznek, nem biztos, hogy ennek annyira speciálisnak kell lennie. Talán poénnak tûnik, de tudok olyanról, hogy a takarítónõ ül és mesél a gyereknek, amit az nagy odafigyeléssel hallgat, az erre képzett gyógypedagógus meg nem megy semmire vele.
Nálunk azért veszélyes, mert utána szinte sehol nem fogadják, rossz, nem az õ fejlõdését elõsegítõ helyre kerülhet (sok múlik azon, a szülõ mibe megy bele). Bélyeg, még Balázs Anna is kimondta.
Ezt tõlünk arrébb úgy oldják meg, hogy nem csak az autizmus cimkét kapja meg, hanem finomítják is, és idõnként felülvizsgálva módosítják a diagnózist. Persze ezt se mindenhol. Nálunk az elsõ diagnózisra is éveket kell várni.
És (csak most olvastam el, ezért egészítem ki), igazad van Anillaférj, hogy többet ér az anyai babusgatás, mint a vizsgálatok sora egy-két éves korban, de ekkor van talán a legfogékoynabb korban, a szülõnek meg ekkortájt kezdõdik el a gyomorszáji nyomás, hogy valami nincs rendben. És ez még csak a kezdet. Egyszerûsíteni kellene a diagnosztzálást (gyerekdokiknak, védõnõknek ismerni a korai jeleket, tudni hova kell küldeni, és ott pedig gyors megnézést (nem évek múlva), akár gyanúval megcimkézni, majd szakmailag és lelkileg is segíteni a szülõt). De attól tartok ez utópia.
A net az azért jó, mert a szülõ (nem egyrõl tudok) ki tudja nyomozni a gyerek baját, és ha valamennyire angolul is tud, akkor ki tudja azt is deríteni, mit csinálnak máshol a világban. Rengeteg levelezõlista van már (magyar is), hirlevelek, amik összegyüjtik a világban aznap megjelent híreket, kutatási eredményeket. És többnyire az idõben elkezdett intenzív (napi sok óra) egyéni foglalkozásban hisznek, nem biztos, hogy ennek annyira speciálisnak kell lennie. Talán poénnak tûnik, de tudok olyanról, hogy a takarítónõ ül és mesél a gyereknek, amit az nagy odafigyeléssel hallgat, az erre képzett gyógypedagógus meg nem megy semmire vele.
2002.01.23 01:28
Még valamit, kedves Anillaférj, lehet szerencsés metszetét látom a szülõknek, de én pont azt látom, a szülõk hisznek a gyerekben, és a szakemberek mondanak le róluk.
Ráadásul nálunk nincs fejlesztés, korai meg fõleg nincs (iskolakötelezettség miatt elvéte vannak iskolai csoportok, de ovodás gyerekeknek hely mint a fehér holló). Ezért a szülõ kénytelen maga boldogulni.
Egyik példa erre most egy édesapa, akik maguk kezdtek el a gyermekkel foglalkozni (son-rise) (mi is próbálkozunk
). Amikor elõadást tartott õsszel Amerikából hazatérve a módszerrõl, egy ember vonult ki a terembõl. Szakember volt.
De ha jól tudom a legujabb eseményeket, csak kiváncsi a szakmai oldal is.
És mégegy, létezik a CHAT teszt, amely állítólag elég nagy biztonsággal szûri ki a gyanús eseteket 18 hónapos korban.
[url=http://www.esoember.hu/19990113.htm" TARGET="_top]http://www.esoember.hu/19990113.htm[/url]
Ráadásul nálunk nincs fejlesztés, korai meg fõleg nincs (iskolakötelezettség miatt elvéte vannak iskolai csoportok, de ovodás gyerekeknek hely mint a fehér holló). Ezért a szülõ kénytelen maga boldogulni.
Egyik példa erre most egy édesapa, akik maguk kezdtek el a gyermekkel foglalkozni (son-rise) (mi is próbálkozunk
). Amikor elõadást tartott õsszel Amerikából hazatérve a módszerrõl, egy ember vonult ki a terembõl. Szakember volt. De ha jól tudom a legujabb eseményeket, csak kiváncsi a szakmai oldal is.
És mégegy, létezik a CHAT teszt, amely állítólag elég nagy biztonsággal szûri ki a gyanús eseteket 18 hónapos korban.
[url=http://www.esoember.hu/19990113.htm" TARGET="_top]http://www.esoember.hu/19990113.htm[/url]
2002.01.23 09:49
Kedves Keke,
azt hiszem, szülõként mélyebbek és szerteágazóbbak a tapasztalataid, mint nekem (évekkel ezelõtt dolgoztam autista gyerekekkel pszichológusként). Érzésem szerint hasonló dolgokat tartunk fontosnak: a takarítónéni esetével én is találkoztam.
Sok sikert és eredményt kívánok nektek a jövõben,
üdvözlettel,
anillaférj
azt hiszem, szülõként mélyebbek és szerteágazóbbak a tapasztalataid, mint nekem (évekkel ezelõtt dolgoztam autista gyerekekkel pszichológusként). Érzésem szerint hasonló dolgokat tartunk fontosnak: a takarítónéni esetével én is találkoztam.
Sok sikert és eredményt kívánok nektek a jövõben,
üdvözlettel,
anillaférj
2002.01.23 22:21
Sziasztok!
Én volnék a téma indítója. Köszönöm az eddigi hozzászólásokat. Elolvastam a No rain no rainbow nevezetu topicot is (a linkeket még nem volt idom), így bovültek ismereteim a témában, de a kérdéses babával kapcsolatban még nem jutottam dulore. Sajnos nem látom ot elég gyakran.
Keke!
Megengeded, hogy írjak neked egy emilt, eléggé egyedi ugyanis az eset, és nem szeretném, hogy bárki magára ismerjen. Néhány kérdést szeretnék feltenni.
Mindenkihez:
A szakember - szülo összehasonlításhoz annyit, hogy nekem eddigi (amúgy nem túl terjedelmes, alig negyed évszázados) életem során az a nézetem alakult ki, hogy egyszeruen vannak ALKALMAS és ALKALMATLAN emberek, "szakembernek" és igen, sajnos szülonek is. Tanulással, önképzéssel, tapasztalattal lehet javítani a helyzeten, de én sem leszek soha autóversenyzo, sem balerina, - nincsenek meg hozzá a képességeim. Egyetértetek velem?
Szóval ennyit a szakemberekrol. Hány olyan óvónot, tanítót, tanárt, illetve tanárjelöltet tudnék felsorolni csak a saját életembol, aki alkalmatlan!!! Hát még szülot. (Mert néha még JÓL szeretni is nehéz.)
Így tényleg nem várhatunk csodákat.
Vissza az eredeti témához: Számomra nem derült ki egyértelmuen, hogy az autizmus veleszületett állapot? Van olyan, hogy valaki hajlamos rá, vagy lappang, és a körülmények szerencsétlen együttállásai elohozzák? Lehet, hogy butaság!
Keri
Én volnék a téma indítója. Köszönöm az eddigi hozzászólásokat. Elolvastam a No rain no rainbow nevezetu topicot is (a linkeket még nem volt idom), így bovültek ismereteim a témában, de a kérdéses babával kapcsolatban még nem jutottam dulore. Sajnos nem látom ot elég gyakran.
Keke!
Megengeded, hogy írjak neked egy emilt, eléggé egyedi ugyanis az eset, és nem szeretném, hogy bárki magára ismerjen. Néhány kérdést szeretnék feltenni.
Mindenkihez:
A szakember - szülo összehasonlításhoz annyit, hogy nekem eddigi (amúgy nem túl terjedelmes, alig negyed évszázados) életem során az a nézetem alakult ki, hogy egyszeruen vannak ALKALMAS és ALKALMATLAN emberek, "szakembernek" és igen, sajnos szülonek is. Tanulással, önképzéssel, tapasztalattal lehet javítani a helyzeten, de én sem leszek soha autóversenyzo, sem balerina, - nincsenek meg hozzá a képességeim. Egyetértetek velem?
Szóval ennyit a szakemberekrol. Hány olyan óvónot, tanítót, tanárt, illetve tanárjelöltet tudnék felsorolni csak a saját életembol, aki alkalmatlan!!! Hát még szülot. (Mert néha még JÓL szeretni is nehéz.)
Így tényleg nem várhatunk csodákat.
Vissza az eredeti témához: Számomra nem derült ki egyértelmuen, hogy az autizmus veleszületett állapot? Van olyan, hogy valaki hajlamos rá, vagy lappang, és a körülmények szerencsétlen együttállásai elohozzák? Lehet, hogy butaság!
Keri
2002.01.24 13:19
Keri, próbáltam a könyveinket végiglapozni, de annyit találtam csak, hogy vannak csecsemõk, akik aszociálisnak látszanak csecsemõként, de késõbb kifejlõdik bennük, és vannak akik nagyon is érdeklõdõ csecsemõk (lásd az enyém), és mégis késõbb gond van velük.
Én kétféle megnyilvánulásról tudok (de NEM VAGYOK SZAKEMBER), az egyik, amikor már születésétõl kezdve látszik a gyereken, (visszamesélésekbõl nagyon sírós vagy nagyon passzív, ha felveszik eltartja magát, stb...), de az, hogy ez autizmus, ez szerintem max a második félévtõl lehetne gyanakodni, nem nyújtja a kezét, vegyék fel, nem kezdeményez mosolyt, nem vesz fel szemkontaktust, stb...
A másik, amikor látszólag vagy sem (ez kérdés ma még) teljesen normálisan fejlõdik, és valahol a második életév táján kezd valahogy "más" lenni. Van amikor élesen esik vissza (beszélõ gyerek egyszercsak nem beszél, nem vesz fel szemkontaktust, egyre magába fordulóbb lesz), van amikor nem. Elég gyakori, hogy szóvesztés van, az addig mondott szavakat is elfelejti.
Állítólag ennek a száma nõ vészesen, ma már fél százalékról beszélnek, de senki nem tudja ez valódi növekedés, vagy csak a felismerés javulása miatt van.
És van ha jól tudom egy harmadik eset is, amikor késõbb csinálja ugyanezt, de ez ha jól tudom, nagyon nagyon ritka.
Aztán persze van az atipikus, az asperger -> felnõttként akár önmaguk diagnosztizálják magukat), nekik nagyobb esélyük van önálló életre. (A német levlistát egy aspergeres lány felügyeli, és az itthonin is vannak egy-kettõ.)
Ezen vitán mennek, veleszületett, szerzett, én a hajlamra szavazok, érzékenyebb az idegrendszerük, nem tudom. De mostanában ezt kezd a hivatalos verzió is lenni. De ebben a témában nem túl régóta kutatnak, hiszen még a hetvenes években is az a verzió volt a hivatalos, hogy a szülõk okozzák a gyermek autizmusát (Bettelheim).
Az a gond, amit én látok, szinte minden tünete az autizmusnak. Ha utánoz, ha nem, ha beszél, ha nem, ha mászik mint a kismajom, ha nem, ha rámol, ha nem, ha nevet, ha nem, ha szemedbe néz, ha nem... És van egy rakás tünet, amit nem csak az autisták produkálnak (vakok, siketek, szellemi fogyatékosok, sõt a komolyabb beszédproblémás gyerekeknek is vannak autisztikus dolgai...). Melyikünknek nincsenek dilijei, ahogy reggel felkelünk, vagy amikor telefonálunk, közben csavargatjuk a zsinórt, firkálunk a papíron, .... Melyikünket ne zavarna egy költözés, vagy ha rumli van otthon, valami nem a helyén van, vagy ha idegen helyre kell mennünk, amit nem ismerünk.
Keri, én csak azt tudom mondani, magamból kiindulva, hogy ha a szülõ úgy érzi, valami nem stimmel, menjen vele, inkább feleslegesen aggódjon. Valahol a Szabadsághegyen van egy fejlõdésneurológia is. Illetve írj nyugodtan (profilban a cím). De ilyen korban nem tudok még gyerekrõl, akit autistának tartottak volna.
Két dologban akartam még hozzászólni, én azért is vagyok híve a korai diganózisnak, még ha az nem is annyira pontos, mert a szülõ, amikor a gyerek nem úgy fejlõdik, mint a többi, többnyire magában keresi az okot, és a család, meg a környezet erre fõleg ilyen esetekben gyönyörûen rátesz, és amikor sokszor már három vagy akár hét éves gyerekkel végre kiderükl mi a baj, addigra már az önbecsülés a béka feneke alatt. És sokszor érzem azt, (nálunk is volt ilyen, csak mi ugrasztottuk a nyulat a bokorból), ez a ráér vele késõbb megbírkózni, és addig hátha ki is növi. Ez azért rossz, mert hadd én döntsem el, mivel bírok megbírkózni, mi a jó nekem, és elvették (elveszik) a lehetõséget, hogy én keressek, olvassak, tájékozódjak, és segíthessek rajta. De ez elég tipikus Mo-on, nehezen közölnek rossz hírt, és döntenek a szülõ helyett. Nem csak ebben a témában.
A másik dolog, ha hozzáértõ tapasztalt ember mondja ki a gyanút másfél év felett, akkor a gyerekkel valami probléma mindenképp van, csak nem biztos, hogy az autizmus okozza nála a tüneteket. Ezért óvatosak, és igazából a szakmán belül sem egyértelmû, fõleg határeseteknél, hogy ki hova sorol egy esetet. És persze elismerten minden huszadik kimászik belõle. Hallgasd meg egyszer Temple Grandint, nyoma sincs a beszédében az echolálásnak, névmástévesztésnek, stb, vagy olvass el egy Donna Williams könyvet, mert az uj könyve óta azon gondolkozok, hogy ki is a normális kettõnk közül.
Amit Kerimama írtál, hogy vannak jó meg rossz szakemberek, ez igaz. Sõt szülõk is különbözõek vagyunk. Az Autista Alapítvány többnyire (nincs velünk kapcsolatunk, mert nem vagyunk a kiválasztottak között) nem szereti a szülõt bevonni. És tényleg vannak olyan emberek, akik ezt inkább másra bízzák, ettõl még nem rosszabbak, mint aki maga is foglalkozik vele. Sõt, míg az egyik terapeuta passzol a gyerekhez, és a kezei alatt szárnyal a gyerek, addig egy másik gyerekkel, lehet semmit nem fog tudni kezdeni. És a módszerekkel is ugyanez van. És nem hiszem, hogy lenne más fogyatékosság a világon, ahol ennyire nagy az ellentét a szülõk és a szakma közt. És ez tényleg olyan, amit könyvekbõl nem lehet megtanulni, ezért van sokszor elvee ellentét, mert a szakemberek egy része a könyvekbõl olvasottak alapján itéli meg a gyereket, és ami azok szerint nem lehetséges, arra szinte rögtön rámondják, csak a szülõ képzelgése.
Amit irtál Zsóka, van egy film, és errõl hagy írjak, mert számomra nagyon sokat jelentett, pedig egy tipikus igaz történet sztori, mint az RTL-en szokott menni. Van egy kisfiú, aki ül, hintázik, pörget, repked a kezeivel, zongorázik az ujjaival a szeme elõtt, se kép se hang (az én fiam ettõl messze van, mégis sok olyan volt a filmben, amin érzésben én is átmentem). Másfél évesen diagnosztizálták, adják intézetbe, szülõk végigmentek az összes akkkori lehetõségen (hetvenes évek eleje), és ebben a tortúrában sok helyen szintén magamra ismertem.
Aztán az édesanya megpróbált vele foglalkozni, (de aki tudja ez mit jelent, az tudja, nagyon nehéz, ehhez kellene a külsõ szakemberi segítség). És van egy jelenet, ahol miután elkeseredve, hogy a a gyerek mint aki se lát, se hall, elkezdett vele együtt hintázni. És innen jött az ötlet. Kerestek egy minél ingerszegényebb helyett a lakásban, történetesen a fürdõszobát (nem panel méretû volt persze), leszedtek mindent a falakról, ablakot is besötétítették, és heteken keresztül csak utánozták, mondogatták, neki, nagyon szeretik, elfogadják, õk így is szeretik. Ez elsõ hallásra hülyeségnek tûnik (a szakma reakciója ez is (volt), de aki probálkozott már utánmozni a gyereket (és ezt e film nélkül is sok szülõ megteszi), az tudja ilyenkor a gyerek valami miatt odafigyel. Talán tõlük indult el az, hogy nem szabad õket ezekben a kissé bizarr szokásaikban akadályozni. És a gyerek fokozatosan elkezdett figyelni, egyre több mindenbe be lehetett vonni, beszálltak a testvérek, a segítõlány, önkéntesek, ... Három és fél éven keresztül napi tiz tizenkét órában. És ez a kiskölyök azóta már felnõtt egyetemet végzett ember. Azóta készült egy BBC film egy angol gyerekrõl is, és sokan használják a világban. Persze vannak apróbb trükkök, hogyan lehet szemkontaktusra, kommunikációra bírni a gyereket, felhasználják a gyógypedagógia eddigi módszereit is, de abban nagyon különbözik a módszer az eddigiektõl, hogy itt abszolút a gyerek diktálja a tempót, nincs kell, motiváció van, azzal vesszük rá a gyereket, hogy dolgozzon, nem jutalmazással, büntetéssel.
Bocs, ez most jó hosszúra sikeredett.
Én kétféle megnyilvánulásról tudok (de NEM VAGYOK SZAKEMBER), az egyik, amikor már születésétõl kezdve látszik a gyereken, (visszamesélésekbõl nagyon sírós vagy nagyon passzív, ha felveszik eltartja magát, stb...), de az, hogy ez autizmus, ez szerintem max a második félévtõl lehetne gyanakodni, nem nyújtja a kezét, vegyék fel, nem kezdeményez mosolyt, nem vesz fel szemkontaktust, stb...
A másik, amikor látszólag vagy sem (ez kérdés ma még) teljesen normálisan fejlõdik, és valahol a második életév táján kezd valahogy "más" lenni. Van amikor élesen esik vissza (beszélõ gyerek egyszercsak nem beszél, nem vesz fel szemkontaktust, egyre magába fordulóbb lesz), van amikor nem. Elég gyakori, hogy szóvesztés van, az addig mondott szavakat is elfelejti.
Állítólag ennek a száma nõ vészesen, ma már fél százalékról beszélnek, de senki nem tudja ez valódi növekedés, vagy csak a felismerés javulása miatt van.
És van ha jól tudom egy harmadik eset is, amikor késõbb csinálja ugyanezt, de ez ha jól tudom, nagyon nagyon ritka.
Aztán persze van az atipikus, az asperger -> felnõttként akár önmaguk diagnosztizálják magukat), nekik nagyobb esélyük van önálló életre. (A német levlistát egy aspergeres lány felügyeli, és az itthonin is vannak egy-kettõ.)
Ezen vitán mennek, veleszületett, szerzett, én a hajlamra szavazok, érzékenyebb az idegrendszerük, nem tudom. De mostanában ezt kezd a hivatalos verzió is lenni. De ebben a témában nem túl régóta kutatnak, hiszen még a hetvenes években is az a verzió volt a hivatalos, hogy a szülõk okozzák a gyermek autizmusát (Bettelheim).
Az a gond, amit én látok, szinte minden tünete az autizmusnak. Ha utánoz, ha nem, ha beszél, ha nem, ha mászik mint a kismajom, ha nem, ha rámol, ha nem, ha nevet, ha nem, ha szemedbe néz, ha nem... És van egy rakás tünet, amit nem csak az autisták produkálnak (vakok, siketek, szellemi fogyatékosok, sõt a komolyabb beszédproblémás gyerekeknek is vannak autisztikus dolgai...). Melyikünknek nincsenek dilijei, ahogy reggel felkelünk, vagy amikor telefonálunk, közben csavargatjuk a zsinórt, firkálunk a papíron, .... Melyikünket ne zavarna egy költözés, vagy ha rumli van otthon, valami nem a helyén van, vagy ha idegen helyre kell mennünk, amit nem ismerünk.
Keri, én csak azt tudom mondani, magamból kiindulva, hogy ha a szülõ úgy érzi, valami nem stimmel, menjen vele, inkább feleslegesen aggódjon. Valahol a Szabadsághegyen van egy fejlõdésneurológia is. Illetve írj nyugodtan (profilban a cím). De ilyen korban nem tudok még gyerekrõl, akit autistának tartottak volna.
Két dologban akartam még hozzászólni, én azért is vagyok híve a korai diganózisnak, még ha az nem is annyira pontos, mert a szülõ, amikor a gyerek nem úgy fejlõdik, mint a többi, többnyire magában keresi az okot, és a család, meg a környezet erre fõleg ilyen esetekben gyönyörûen rátesz, és amikor sokszor már három vagy akár hét éves gyerekkel végre kiderükl mi a baj, addigra már az önbecsülés a béka feneke alatt. És sokszor érzem azt, (nálunk is volt ilyen, csak mi ugrasztottuk a nyulat a bokorból), ez a ráér vele késõbb megbírkózni, és addig hátha ki is növi. Ez azért rossz, mert hadd én döntsem el, mivel bírok megbírkózni, mi a jó nekem, és elvették (elveszik) a lehetõséget, hogy én keressek, olvassak, tájékozódjak, és segíthessek rajta. De ez elég tipikus Mo-on, nehezen közölnek rossz hírt, és döntenek a szülõ helyett. Nem csak ebben a témában.
A másik dolog, ha hozzáértõ tapasztalt ember mondja ki a gyanút másfél év felett, akkor a gyerekkel valami probléma mindenképp van, csak nem biztos, hogy az autizmus okozza nála a tüneteket. Ezért óvatosak, és igazából a szakmán belül sem egyértelmû, fõleg határeseteknél, hogy ki hova sorol egy esetet. És persze elismerten minden huszadik kimászik belõle. Hallgasd meg egyszer Temple Grandint, nyoma sincs a beszédében az echolálásnak, névmástévesztésnek, stb, vagy olvass el egy Donna Williams könyvet, mert az uj könyve óta azon gondolkozok, hogy ki is a normális kettõnk közül.
Amit Kerimama írtál, hogy vannak jó meg rossz szakemberek, ez igaz. Sõt szülõk is különbözõek vagyunk. Az Autista Alapítvány többnyire (nincs velünk kapcsolatunk, mert nem vagyunk a kiválasztottak között) nem szereti a szülõt bevonni. És tényleg vannak olyan emberek, akik ezt inkább másra bízzák, ettõl még nem rosszabbak, mint aki maga is foglalkozik vele. Sõt, míg az egyik terapeuta passzol a gyerekhez, és a kezei alatt szárnyal a gyerek, addig egy másik gyerekkel, lehet semmit nem fog tudni kezdeni. És a módszerekkel is ugyanez van. És nem hiszem, hogy lenne más fogyatékosság a világon, ahol ennyire nagy az ellentét a szülõk és a szakma közt. És ez tényleg olyan, amit könyvekbõl nem lehet megtanulni, ezért van sokszor elvee ellentét, mert a szakemberek egy része a könyvekbõl olvasottak alapján itéli meg a gyereket, és ami azok szerint nem lehetséges, arra szinte rögtön rámondják, csak a szülõ képzelgése.
Amit irtál Zsóka, van egy film, és errõl hagy írjak, mert számomra nagyon sokat jelentett, pedig egy tipikus igaz történet sztori, mint az RTL-en szokott menni. Van egy kisfiú, aki ül, hintázik, pörget, repked a kezeivel, zongorázik az ujjaival a szeme elõtt, se kép se hang (az én fiam ettõl messze van, mégis sok olyan volt a filmben, amin érzésben én is átmentem). Másfél évesen diagnosztizálták, adják intézetbe, szülõk végigmentek az összes akkkori lehetõségen (hetvenes évek eleje), és ebben a tortúrában sok helyen szintén magamra ismertem.
Aztán az édesanya megpróbált vele foglalkozni, (de aki tudja ez mit jelent, az tudja, nagyon nehéz, ehhez kellene a külsõ szakemberi segítség). És van egy jelenet, ahol miután elkeseredve, hogy a a gyerek mint aki se lát, se hall, elkezdett vele együtt hintázni. És innen jött az ötlet. Kerestek egy minél ingerszegényebb helyett a lakásban, történetesen a fürdõszobát (nem panel méretû volt persze), leszedtek mindent a falakról, ablakot is besötétítették, és heteken keresztül csak utánozták, mondogatták, neki, nagyon szeretik, elfogadják, õk így is szeretik. Ez elsõ hallásra hülyeségnek tûnik (a szakma reakciója ez is (volt), de aki probálkozott már utánmozni a gyereket (és ezt e film nélkül is sok szülõ megteszi), az tudja ilyenkor a gyerek valami miatt odafigyel. Talán tõlük indult el az, hogy nem szabad õket ezekben a kissé bizarr szokásaikban akadályozni. És a gyerek fokozatosan elkezdett figyelni, egyre több mindenbe be lehetett vonni, beszálltak a testvérek, a segítõlány, önkéntesek, ... Három és fél éven keresztül napi tiz tizenkét órában. És ez a kiskölyök azóta már felnõtt egyetemet végzett ember. Azóta készült egy BBC film egy angol gyerekrõl is, és sokan használják a világban. Persze vannak apróbb trükkök, hogyan lehet szemkontaktusra, kommunikációra bírni a gyereket, felhasználják a gyógypedagógia eddigi módszereit is, de abban nagyon különbözik a módszer az eddigiektõl, hogy itt abszolút a gyerek diktálja a tempót, nincs kell, motiváció van, azzal vesszük rá a gyereket, hogy dolgozzon, nem jutalmazással, büntetéssel.
Bocs, ez most jó hosszúra sikeredett.
2002.01.24 18:53
Sziasztok!
Keke, nagyon érdekeseket írtál! Azt hittem, a veleszületettség egyértelmuen meghatározható, csak én vagyok butus, de ezek szerint tulajdonképpen még semmi sem biztos.
Ijeszto lehet ez a visszafejlodés, van egy egészségesnek tuno gyereked, és hirtelen elfelejti azt is, amit addig tudott. Kíváncsi lennék, mennyire vizsgálták az ilyen típusú gyerekek körülményeit, hogy "csak úgy", vagy valamilyen drasztikus - legalábbis számukra az! - változás hatására történt a visszafejlodés. Kistestvér születése gondolom sokat nyom a latban, eléggé klisé már az újra bepisilés szobatisztaság után, de ez is valami ilyesmi lehet súlyosabb formában (regresszió?). Na de a szavak elfelejtése, kommunikáció visszafejlodése még rémisztobb és nehezen kezelhetobb lehet!
Én is a korai felismerésre és fejlesztésre szavazok - de nem megbélyegzésre!!!-, bármilyen vélt vagy valós fogyatékosságról, viselkedési vagy tanulási zavarról van is szó. Enyhe eset, de pl hány gyerek nem tanul meg rendesen olvasni! Volt ált.-ban egy osztálytársam, igen jókat nevetgéltünk azokon, amiket olvasott, pedig így visszagondolva komoly baja lehetett (dislexia?), azért blöffölt. Még hatodikban is, ha jól emlékszem. Pedig egy kis plusz odafigyeléssel...
Ez is közhely, de sajnos ma Mo.-on még nem tartunk itt. De az alaptermészetem optimista, és abban is hiszek, hogy az efféle társalgók is javítanak a hozzáálláson legalább, és az információ-áramlást is segítik.
Biztos vagyok benne, hogy gyakran a szülo is hibás (akinek nem inge...!!!). Akármennyire túlhaladott már a Bettelheim-féle teória.
Környezetemben egy autista kisfiúról hallottam. Rossz házasságban született késoi harmadik gyerekként, anyuka 40-en felül volt, dohányzott, talán már akkor is ivott. Ezek ugye mind rizikófaktorok a Down-kórhoz, de hát az autizmus nem szurheto ki, ez elobbi pedig nagy eséllyel igen...
A baba, ha jól tudom, kezdettol furcsa volt. Annyira nem igényelte a foglalkozást, társaságot, hogy fent elvolt egész nap a kiságyában, anyuka lent olvasott, és bébifigyelon hallgatta, nem sír-e. Már nyolc hónaposan komoly, klasszikus tüneteket produkált. Nem tudom, mi van most vele, talán intézetben van? A lényeg, hogy egyáltalán nem foglalkoztak vele, így csak súlyosbodott az állapota. De talán a fridzsider-anyuka eset mégsem teljesen kizárható? Még egyszer hangsúlyozom, nem általánosítani akarok, csak azt jelzem, ilyen is van.
Az én gyerekem kb 10, max 25 percet bír ki egyedül, aztán reklamál, legalább annyi kell neki, hogy lásson, beszéljek vagy énekeljek neki. Persze nem kizárható a fentiek szerint, hogy lesz késobb vele valami gond, de ha MOST lenne, szerintem észrevennénk.
Ezért fura nekem a fent említett babuci, o tényleg olyan magányosnak, vagy inkább magának valónak tunik... Fogalmam sincs, hogy azért-e, mert így szoktatták kezdettol.
Tudom, hogy mi elkapattuk a fiamat, de o nagyon igényli a figyelmet, társaságot, ha választani kell egy játékszer vagy egy ember között, inkább az embert választja, enyhe túlzással és leegyszerusítéssel élve, persze.
De nem kísértem végig elég csecsemonek a fejlodését ahhoz, hogy messzemeno következtetéseket le tudjak szurni. Biztos vannak temperamentumból adódó eltérések. Emlékezetem szerint én is jól eljátszottam egyedül a szobámban (pl egyik pohárból szörpöt mertem egy másikba), de nem tiltakoztam, ha valaki játszani akart velem. Ez a gyerek pedig... Ahelyett, hogy értékelné, hogy végre nem csak a tesóval foglalkoznak, kifejezetten tiltakozik, és elég hamar sírni kezd, ha más fel akarja venni. Azt sem mondanám, hogy azért, mert nem szokott meg, de pl az apja sem tudja megetetni.
De egyelore nem akarom beijeszteni a szüloket, talán egy-két hónap nem számít annyira. De részleteket majd e-mailben.
Keke, ha nem titok, ti mikor észleltétek az elso tüneteket? Mik voltak azok? A te kisfiad is "visszafejlodonek" tunt, vagy idoben csúsztak vagy nem jelentek meg a fejlodési szakaszok? Hova fordultatok? Hogyan dolgoztátok/zátok fel? A szakemberek hozzáállásáról már sokat olvastunk, de milyen a rokonoké, barátoké? Hogy lehet elmondani, hogy EZ NEM A TI HIBÁTOK? (Valamiért ez az elso reakciója az embereknek, ugye?) Ha jól tudom, van második gyermeketek is, vele milyen a kisfiatok viszonya? A kisfiatoknak is vannak kimagasló képességei? Hogyan tudjátok ti magatok fejleszteni, pótolni a hiányosságait?
Van egy barátunk, így belegondolva o is inkább autista, de egyben zseni is. A való életben valami elképeszto, miket produkál, mintha nem evilágban élne, még a - számunkra legalábbis - legevidensebb dolgokat (értsd kapcsolattartás, gyereknevelés) is el kell neki magyarázni, ugyanakkor meg atomfizikus és lángelme. Múltkor pl halálosan komolyan megkérdezte, nem lehet-e a gyereket (4 h.) pár órára egyedül hagyni otthon, hogy mind a ketten el tudjunk menni vhova, de ez csak egy enyhébb példa, csak ez jutott most eszembe. Mik az atipikus, vagy asperger emberek jellemzoi?
Én is hosszúra nyúltam, nem élek vissza a türelmetekkel.
Keke, hamarosan megy a levél, csak azt szeretném, hogy elobb ezt olvasd el.
Keri
Keke, nagyon érdekeseket írtál! Azt hittem, a veleszületettség egyértelmuen meghatározható, csak én vagyok butus, de ezek szerint tulajdonképpen még semmi sem biztos.
Ijeszto lehet ez a visszafejlodés, van egy egészségesnek tuno gyereked, és hirtelen elfelejti azt is, amit addig tudott. Kíváncsi lennék, mennyire vizsgálták az ilyen típusú gyerekek körülményeit, hogy "csak úgy", vagy valamilyen drasztikus - legalábbis számukra az! - változás hatására történt a visszafejlodés. Kistestvér születése gondolom sokat nyom a latban, eléggé klisé már az újra bepisilés szobatisztaság után, de ez is valami ilyesmi lehet súlyosabb formában (regresszió?). Na de a szavak elfelejtése, kommunikáció visszafejlodése még rémisztobb és nehezen kezelhetobb lehet!
Én is a korai felismerésre és fejlesztésre szavazok - de nem megbélyegzésre!!!-, bármilyen vélt vagy valós fogyatékosságról, viselkedési vagy tanulási zavarról van is szó. Enyhe eset, de pl hány gyerek nem tanul meg rendesen olvasni! Volt ált.-ban egy osztálytársam, igen jókat nevetgéltünk azokon, amiket olvasott, pedig így visszagondolva komoly baja lehetett (dislexia?), azért blöffölt. Még hatodikban is, ha jól emlékszem. Pedig egy kis plusz odafigyeléssel...
Ez is közhely, de sajnos ma Mo.-on még nem tartunk itt. De az alaptermészetem optimista, és abban is hiszek, hogy az efféle társalgók is javítanak a hozzáálláson legalább, és az információ-áramlást is segítik.
Biztos vagyok benne, hogy gyakran a szülo is hibás (akinek nem inge...!!!). Akármennyire túlhaladott már a Bettelheim-féle teória.
Környezetemben egy autista kisfiúról hallottam. Rossz házasságban született késoi harmadik gyerekként, anyuka 40-en felül volt, dohányzott, talán már akkor is ivott. Ezek ugye mind rizikófaktorok a Down-kórhoz, de hát az autizmus nem szurheto ki, ez elobbi pedig nagy eséllyel igen...
A baba, ha jól tudom, kezdettol furcsa volt. Annyira nem igényelte a foglalkozást, társaságot, hogy fent elvolt egész nap a kiságyában, anyuka lent olvasott, és bébifigyelon hallgatta, nem sír-e. Már nyolc hónaposan komoly, klasszikus tüneteket produkált. Nem tudom, mi van most vele, talán intézetben van? A lényeg, hogy egyáltalán nem foglalkoztak vele, így csak súlyosbodott az állapota. De talán a fridzsider-anyuka eset mégsem teljesen kizárható? Még egyszer hangsúlyozom, nem általánosítani akarok, csak azt jelzem, ilyen is van.
Az én gyerekem kb 10, max 25 percet bír ki egyedül, aztán reklamál, legalább annyi kell neki, hogy lásson, beszéljek vagy énekeljek neki. Persze nem kizárható a fentiek szerint, hogy lesz késobb vele valami gond, de ha MOST lenne, szerintem észrevennénk.
Ezért fura nekem a fent említett babuci, o tényleg olyan magányosnak, vagy inkább magának valónak tunik... Fogalmam sincs, hogy azért-e, mert így szoktatták kezdettol.
Tudom, hogy mi elkapattuk a fiamat, de o nagyon igényli a figyelmet, társaságot, ha választani kell egy játékszer vagy egy ember között, inkább az embert választja, enyhe túlzással és leegyszerusítéssel élve, persze.
De nem kísértem végig elég csecsemonek a fejlodését ahhoz, hogy messzemeno következtetéseket le tudjak szurni. Biztos vannak temperamentumból adódó eltérések. Emlékezetem szerint én is jól eljátszottam egyedül a szobámban (pl egyik pohárból szörpöt mertem egy másikba), de nem tiltakoztam, ha valaki játszani akart velem. Ez a gyerek pedig... Ahelyett, hogy értékelné, hogy végre nem csak a tesóval foglalkoznak, kifejezetten tiltakozik, és elég hamar sírni kezd, ha más fel akarja venni. Azt sem mondanám, hogy azért, mert nem szokott meg, de pl az apja sem tudja megetetni.
De egyelore nem akarom beijeszteni a szüloket, talán egy-két hónap nem számít annyira. De részleteket majd e-mailben.
Keke, ha nem titok, ti mikor észleltétek az elso tüneteket? Mik voltak azok? A te kisfiad is "visszafejlodonek" tunt, vagy idoben csúsztak vagy nem jelentek meg a fejlodési szakaszok? Hova fordultatok? Hogyan dolgoztátok/zátok fel? A szakemberek hozzáállásáról már sokat olvastunk, de milyen a rokonoké, barátoké? Hogy lehet elmondani, hogy EZ NEM A TI HIBÁTOK? (Valamiért ez az elso reakciója az embereknek, ugye?) Ha jól tudom, van második gyermeketek is, vele milyen a kisfiatok viszonya? A kisfiatoknak is vannak kimagasló képességei? Hogyan tudjátok ti magatok fejleszteni, pótolni a hiányosságait?
Van egy barátunk, így belegondolva o is inkább autista, de egyben zseni is. A való életben valami elképeszto, miket produkál, mintha nem evilágban élne, még a - számunkra legalábbis - legevidensebb dolgokat (értsd kapcsolattartás, gyereknevelés) is el kell neki magyarázni, ugyanakkor meg atomfizikus és lángelme. Múltkor pl halálosan komolyan megkérdezte, nem lehet-e a gyereket (4 h.) pár órára egyedül hagyni otthon, hogy mind a ketten el tudjunk menni vhova, de ez csak egy enyhébb példa, csak ez jutott most eszembe. Mik az atipikus, vagy asperger emberek jellemzoi?
Én is hosszúra nyúltam, nem élek vissza a türelmetekkel.
Keke, hamarosan megy a levél, csak azt szeretném, hogy elobb ezt olvasd el.
Keri
2002.01.24 21:50
Bocs, Keri, írtam egy elég durva hozzászólást, de végül töröltem. Attól féltem, késõbb megbánnám.
De elég szomorú amiket írsz, hogy szerinted az autizmust okozhatja hozzáállás is. CSak egy kicsit gondolkodj, ezen elv alapján az intézetekben szinte csak autista kisgyermekek lennének. És mint ahogyan az egészséges gyerekek is, úgy a fogyatékosok is különbözõ anyák gyermekeiként jönnek a világra.
Kanner, aki 43-ban leírta a kórt még könyvet is írt, az Anyák védelmében. Õ szervi okokat feltételezett, kellett pár évtized, hogy komolyan is vegyék. Bettelheim könyvét pedig üres könyv-nek hívta (eredeti címe: Üres erõd volt).
A másik problémám, szerintem még életedben nem láttál autista gyereket vagy felnõttet. Ez se nem a zseniségrõl, se nem az érzelmekrõl nem szól. De sok olyanról szól, amit nehezen osztanak meg a szülõk másokkal. Valaki egyszer azt mondta, mi rutinból oldunk meg olyan dolgokat, amik egy normális kisgyerek mamájának komoly problémát jelentenek.
Az én pockomra mit mondanál, aki másfél kétévesen azzal szórakozott, hogy rohangászott közöttünk, és az éppen aktuálisnák nevetve a nyakába ugrott. Általa tanultam meg a gyöngyözõ kacaj jelentésést.
Nem tudok neked mit írni válaszként, azt érzem, ezt mások soha nem fogják megérteni. Feleslegesen tépem itt a billentyûzetet. (jobb esetben is közöny a köbön, vagy ez a rosszabb????)
Üdv: Egy frigómama
Ui. Azt a kisbabát szülõstõl kérlek, hagyd békén, ha olyan ember látná hosszabb idõn át, aki tudja mit keressen, az se tudná megmondani autista gyanús-e. Nem attól autista ugyanis valaki, hogy szeret egyedül lenni, vagy nem mindenkinek engedi megetetni magát.
Hogyan lehet megmondani, nem Te vagy a hibás? Így.
De elég szomorú
amiket írsz, hogy szerinted az autizmust okozhatja hozzáállás is. CSak egy kicsit gondolkodj, ezen elv alapján az intézetekben szinte csak autista kisgyermekek lennének. És mint ahogyan az egészséges gyerekek is, úgy a fogyatékosok is különbözõ anyák gyermekeiként jönnek a világra. Kanner, aki 43-ban leírta a kórt még könyvet is írt, az Anyák védelmében. Õ szervi okokat feltételezett, kellett pár évtized, hogy komolyan is vegyék. Bettelheim könyvét pedig üres könyv-nek hívta (eredeti címe: Üres erõd volt).
A másik problémám, szerintem még életedben nem láttál autista gyereket vagy felnõttet. Ez se nem a zseniségrõl, se nem az érzelmekrõl nem szól. De sok olyanról szól, amit nehezen osztanak meg a szülõk másokkal. Valaki egyszer azt mondta, mi rutinból oldunk meg olyan dolgokat, amik egy normális kisgyerek mamájának komoly problémát jelentenek.
Az én pockomra mit mondanál, aki másfél kétévesen azzal szórakozott, hogy rohangászott közöttünk, és az éppen aktuálisnák nevetve a nyakába ugrott. Általa tanultam meg a gyöngyözõ kacaj jelentésést.
Nem tudok neked mit írni válaszként, azt érzem, ezt mások soha nem fogják megérteni. Feleslegesen tépem itt a billentyûzetet. (jobb esetben is közöny a köbön, vagy ez a rosszabb????)
Üdv: Egy frigómama
Ui. Azt a kisbabát szülõstõl kérlek, hagyd békén, ha olyan ember látná hosszabb idõn át, aki tudja mit keressen, az se tudná megmondani autista gyanús-e. Nem attól autista ugyanis valaki, hogy szeret egyedül lenni, vagy nem mindenkinek engedi megetetni magát.
Hogyan lehet megmondani, nem Te vagy a hibás? Így.
2002.01.24 22:32
Szia Keke!
Sajnos bekövetkezett az, amitol tartottam, teljesen félreértettél. Nem azt akartam mondani, hogy a szülo hibája, ha autista a gyereke!!! Tényleg nem!!!! Nem úgy értettem, hogy "okozhatja a szülo rossz hozzáállása az autizmust", hanem konkrétan úgy, hogy a fenti esetben, amit leírtam, talán az a bizonyos anyuka, ha korábban észreveszi, hogy gond van a babájával, hamrabb tudtak volna foglalkozni vele.
Teljesen igazad van abban, hogy nem láttam még autista gyermeket - ha megbántottalak, ami egyáltalán nem állt szándékomban!!!, ebbol a tudatlanságomból ered. Éppen ezért gondolom úgy, hogy nem "téped feleslegesen a billentyuket", igenis kell, hogy írj, "vallj" magatokról és idézz a könyvekbol, amiket olvastál, tudjunk ezekrol a dolgokról, elterjedjen a köz és a szakma tudatában!!!!
Még egyszer sajnálom, ha bántó volt, amit írtam.
Egy kicsit grafomán, szószátyár noci vagyok, aki minden vackot összeolvas, és aztán következtetéseket von le - jól, rosszul.
Azt sem hiszem, hogy az autisták "nem normálisak", talán átlagostól eltéroek, de biztos, hogy még fontosabb, még csodálatosabb minden szeretetmegnyilvánulás, mint egy "átlagos" gyerkocnél.
Sajnálom, hogy olyan dolgokat olvastál ki a levelembol, amilyeneket.
Egyszeruen csak aggódom amiatt a baba miatt, és mivel ennyire nem tudok semmit a témáról, szeretnék minél többet tudni róla. Nehogy nála is késo legyen.
Megértesz?
Keri
Sajnos bekövetkezett az, amitol tartottam, teljesen félreértettél. Nem azt akartam mondani, hogy a szülo hibája, ha autista a gyereke!!! Tényleg nem!!!! Nem úgy értettem, hogy "okozhatja a szülo rossz hozzáállása az autizmust", hanem konkrétan úgy, hogy a fenti esetben, amit leírtam, talán az a bizonyos anyuka, ha korábban észreveszi, hogy gond van a babájával, hamrabb tudtak volna foglalkozni vele.
Teljesen igazad van abban, hogy nem láttam még autista gyermeket - ha megbántottalak, ami egyáltalán nem állt szándékomban!!!, ebbol a tudatlanságomból ered. Éppen ezért gondolom úgy, hogy nem "téped feleslegesen a billentyuket", igenis kell, hogy írj, "vallj" magatokról és idézz a könyvekbol, amiket olvastál, tudjunk ezekrol a dolgokról, elterjedjen a köz és a szakma tudatában!!!!
Még egyszer sajnálom, ha bántó volt, amit írtam.
Egy kicsit grafomán, szószátyár noci vagyok, aki minden vackot összeolvas, és aztán következtetéseket von le - jól, rosszul.
Azt sem hiszem, hogy az autisták "nem normálisak", talán átlagostól eltéroek, de biztos, hogy még fontosabb, még csodálatosabb minden szeretetmegnyilvánulás, mint egy "átlagos" gyerkocnél.
Sajnálom, hogy olyan dolgokat olvastál ki a levelembol, amilyeneket.
Egyszeruen csak aggódom amiatt a baba miatt, és mivel ennyire nem tudok semmit a témáról, szeretnék minél többet tudni róla. Nehogy nála is késo legyen.
Megértesz?
Keri
2002.01.25 11:06
Meg.
Levélben is leírtam, természetesen neveléssel lehet külsõ jegyekben autisztikussá tenni egy gyereket (a világ is egyre ilyenebb lesz), mert a stressz, a félelem, a meg nem értés természetesen visszahúzódóvé, passzívvá teszi az illettõt, melyikünk nem járkált már egy vizsga elõtt le fel a folyosón végtelen hosszakat róva, de az autizmusnak csak egy szelete (következménye) az un. autisztikus magány.
Keke
Levélben is leírtam, természetesen neveléssel lehet külsõ jegyekben autisztikussá tenni egy gyereket (a világ is egyre ilyenebb lesz), mert a stressz, a félelem, a meg nem értés természetesen visszahúzódóvé, passzívvá teszi az illettõt, melyikünk nem járkált már egy vizsga elõtt le fel a folyosón végtelen hosszakat róva, de az autizmusnak csak egy szelete (következménye) az un. autisztikus magány.
Keke
2002.01.25 21:56
Szervusztok!
Szerintem nem baj, ha néha becsúszik egy-egy félreérthetõ mondat, illetve félreértés. Így legalább mód adódott arra, hogy a jégszekrényekrõl részletesebb vélemények hangozzanak el.
Honlapajánló:
[url=http://www.esoember.hu" TARGET="_top]http://www.esoember.hu[/url]
A bal oldali menüben a "linkek" tételre kattintva találtok további ajánlatokat; többek között a magyar nyelvû Autizmus Levelezõ Fórumról is találhattok ott infókat, valamint egy maszek honlapot is, amit már éppen ideje lenne frissítenem... :-)
Rainman
Szerintem nem baj, ha néha becsúszik egy-egy félreérthetõ mondat, illetve félreértés. Így legalább mód adódott arra, hogy a jégszekrényekrõl részletesebb vélemények hangozzanak el.
Honlapajánló:
[url=http://www.esoember.hu" TARGET="_top]http://www.esoember.hu[/url]
A bal oldali menüben a "linkek" tételre kattintva találtok további ajánlatokat; többek között a magyar nyelvû Autizmus Levelezõ Fórumról is találhattok ott infókat, valamint egy maszek honlapot is, amit már éppen ideje lenne frissítenem... :-)
Rainman
2002.01.26 22:05
Sziasztok!
Rainman linkje:
[url=http://www.hpconline.com/autizmus/" TARGET="_top]http://www.hpconline.com/autizmus/[/url]
[url=http://www.esoember.hu/plaktat.htm" TARGET="_top]http://www.esoember.hu/plaktat.htm[/url]
[url=http://www.hpconline.com/autizmus/diagn.htm" TARGET="_top]http://www.hpconline.com/autizmus/diagn.htm[/url]
Asperger szindrómás vagyok:
[url=http://www.hpconline.com/autizmus/huard.htm" TARGET="_top]http://www.hpconline.com/autizmus/huard.htm[/url]
Sue Rubin beszéde:
[url=http://www.hpconline.com/autizmus/sue.htm" TARGET="_top]http://www.hpconline.com/autizmus/sue.htm[/url]
Én így látom:
[url=http://www.hpconline.com/autizmus/huard1.htm" TARGET="_top]http://www.hpconline.com/autizmus/huard1.htm[/url]
Rainman linkje:
[url=http://www.hpconline.com/autizmus/" TARGET="_top]http://www.hpconline.com/autizmus/[/url]
[url=http://www.esoember.hu/plaktat.htm" TARGET="_top]http://www.esoember.hu/plaktat.htm[/url]
[url=http://www.hpconline.com/autizmus/diagn.htm" TARGET="_top]http://www.hpconline.com/autizmus/diagn.htm[/url]
Asperger szindrómás vagyok:
[url=http://www.hpconline.com/autizmus/huard.htm" TARGET="_top]http://www.hpconline.com/autizmus/huard.htm[/url]
Sue Rubin beszéde:
[url=http://www.hpconline.com/autizmus/sue.htm" TARGET="_top]http://www.hpconline.com/autizmus/sue.htm[/url]
Én így látom:
[url=http://www.hpconline.com/autizmus/huard1.htm" TARGET="_top]http://www.hpconline.com/autizmus/huard1.htm[/url]
2002.01.28 21:30
Szervusztok!
Itt vagyon az a diagnosztikai rendszer, amely alapján a hozzáértõk megítélik, auti-e vagy más.
[url=http://www.hpconline.com/autizmus/diagn.htm" TARGET="_top]http://www.hpconline.com/autizmus/diagn.htm[/url]
Ebbõl látszik: nagyon sok tényezõt figyelembe vesznek.
De ezek szerintem csak támpontok, sokat nyom a latban a szakember megérzése, összbenyomása, rutinja, régebbi tapasztalatai.
Egy-egy jel, pl a hintázás, a pörgetés, a repkedés, az echoália önmagában kevés, de intõ jel lehet. Figyelmeztetés arra, hogy megvizsgálják a többi szempontot is!
Rainman
Itt vagyon az a diagnosztikai rendszer, amely alapján a hozzáértõk megítélik, auti-e vagy más.
[url=http://www.hpconline.com/autizmus/diagn.htm" TARGET="_top]http://www.hpconline.com/autizmus/diagn.htm[/url]
Ebbõl látszik: nagyon sok tényezõt figyelembe vesznek.
De ezek szerintem csak támpontok, sokat nyom a latban a szakember megérzése, összbenyomása, rutinja, régebbi tapasztalatai.
Egy-egy jel, pl a hintázás, a pörgetés, a repkedés, az echoália önmagában kevés, de intõ jel lehet. Figyelmeztetés arra, hogy megvizsgálják a többi szempontot is!
Rainman
2002.01.29 12:01
Nem biztos, hogy megnyugtat, nálunk ez úgy volt, hogy egyéves kora táján õ is csinálta, majd ahogy felállt, elindult, abbamaradt, és már elmult két és fél, amikor visszajött ugyanez, hogy este, elalvás elõtt, vagy ha fáradt volt, így altatja magát. Abszolút látszik, hogy tél van vagy nyár, mert nyáron szinte alig csinálja (többet mozog kinn).
Amit én ki tudtam errõl nyomozni, ez nem ugyanaz, mint amikor úgy hintázik, hogy valamit csinál közben (esõember), ez utóbbi esetben esetleg az összpontosítás is szerepet játszhat.
Ezt azért csinálja valószínûleg, mert ezzel valami olyan szabadul fel a szervezetében, ami megnyugtatja. Öningerli magát, van aki ugy mondja öngyógyítja.
Ennek annyiban lehet köze a érzékelés dolgokhoz, hogy van egy Ayress nevû ember (rákeresel a neten, rengeteg infó jön róla), hogy a vesztibuláris rendszer (nem akarok hülyeséget írni, de valami ilyesmi a lényege) nem kap elég ingert. Amikor a baba a hasadban van, illetve az elsõ életévben rengeteget van kézben (régen a bölcsõ, hordozókendõ), tanítja meg a gyereket a saját testének az érzékelésére.
/Ez ott kapcsolódhat az elhanyagolt gyerek szindrómához, hogy ott keveset van a gyerek kézben, ezért nem kap elég ingert./ Régen az ilyen repetitív dolgok mögött mindig szülõi elhanyagolást sejtettek, ma már azért az is felmerül, hogy idegrendszeri oka van a dolognak.
Az autizmushoz ennek annyiban van köze, hogy náluk ez gyakori probléma. De tornaórán én láttam figyelemzavaros gyereket is hintázni.
Gyerekorvosokról nekem nem túl jó a véleményem ebben a témában, nem igazán értenek ehhez, valami hozzáértõ gyógytornásznak esetleg meg lehet mutatni.
Amit én ki tudtam errõl nyomozni, ez nem ugyanaz, mint amikor úgy hintázik, hogy valamit csinál közben (esõember), ez utóbbi esetben esetleg az összpontosítás is szerepet játszhat.
Ezt azért csinálja valószínûleg, mert ezzel valami olyan szabadul fel a szervezetében, ami megnyugtatja. Öningerli magát, van aki ugy mondja öngyógyítja.
Ennek annyiban lehet köze a érzékelés dolgokhoz, hogy van egy Ayress nevû ember (rákeresel a neten, rengeteg infó jön róla), hogy a vesztibuláris rendszer (nem akarok hülyeséget írni, de valami ilyesmi a lényege) nem kap elég ingert. Amikor a baba a hasadban van, illetve az elsõ életévben rengeteget van kézben (régen a bölcsõ, hordozókendõ), tanítja meg a gyereket a saját testének az érzékelésére.
/Ez ott kapcsolódhat az elhanyagolt gyerek szindrómához, hogy ott keveset van a gyerek kézben, ezért nem kap elég ingert./ Régen az ilyen repetitív dolgok mögött mindig szülõi elhanyagolást sejtettek, ma már azért az is felmerül, hogy idegrendszeri oka van a dolognak.
Az autizmushoz ennek annyiban van köze, hogy náluk ez gyakori probléma. De tornaórán én láttam figyelemzavaros gyereket is hintázni.
Gyerekorvosokról nekem nem túl jó a véleményem ebben a témában, nem igazán értenek ehhez, valami hozzáértõ gyógytornásznak esetleg meg lehet mutatni.
2002.01.29 20:45
Hát nem tudom, én úgy vélem nem hanyagolom el, és gyakran van a kezemben. Talán az, hogy õ születése óta (szinte) külön szobában alszik, és mikor néha megpróbáltuk hogy közöttünk aludjon, akkor nem tudott elaludni, olyan gyerkõc, aki csak egyedül tud elaludni, minden zavaró tényezõt kizárva. Betesszük a kiságyba és ott kell hagyni, csak igy alszik el. Lehet hogy ezzel azt akarja jelezni, hogy igényelne egy kicsit macerásabb elalvást??? Megmondom õszintén én hálás voltam neki ezért az elalvásért, mert a nõvére meg az ellenkezõ véglet, aki csak velem hajlandó elaludni, köztünk alszik, pedig lassan 3, és éjszaka is tapogat hogy ott vagyok-e mellette, mert ha nem akkor pánikba esik. Persze tudom, ezek nevelési hibák, de azért az nagyon sziven ütött hogy az érzelemhiányos gyerekeke csinálnak igy (himbálózás) mert bár nem vagyok tökéletes anya, de a gyerekeimet tényleg nem hanyagolom el, legalábbis úgy érzem. Jajjj...
2002.01.29 21:05
Régen hitték erre, hogy a nem elég "tökéletes" mama az oka, ma már az is szóba kerül, hogy valami idegrendszeri probléma van a háttérben. Nálunk ahogy elindult, abbahagyta, és évekkel késõbb jött elõ. Õ nem is hagyja magát másképp, vagy egybõl alszik, vagy elõtte elringatja magát, ha babusgatom, abból tuti nem lesz alvás.
Én Zorkanya tényleg csak annyit tudok, figyeld, és ha más furcsa jelet is látsz, akkor nézesd meg, ha nem akkor önmagában valószínûleg nem jelent semmit.
Tényleg, Anillaférj itt vagy még, mert erre érdekelne, mit mond egy pszichológus.
Én Zorkanya tényleg csak annyit tudok, figyeld, és ha más furcsa jelet is látsz, akkor nézesd meg, ha nem akkor önmagában valószínûleg nem jelent semmit.
Tényleg, Anillaférj itt vagy még, mert erre érdekelne, mit mond egy pszichológus.
2002.01.29 23:29
Kedves Keke és Zorkanya,
talán elsõ menetben célszerû lenne mégis egy gyermekorvossal konzultálni arról, hogy nem állhat-e vmilyen organikus probléma a hintázás hátterében (pl. fáj a füle stb.). Szinte biztos, hogy nem, de ezeket a lehetõségeket mindig jó az elején kilõni. A Tarzan-játék és az egyéb pozitív mozgás-tapasztalataid egyébként arra utalnak szerintem, hogy nincsen elakadás, patológia a gyermek pszichomotoros fejlõdésében. A hintázás jelenthet olyan vesztibuláris ingerlést, amely jelenleg fontos jutalom a baba számára. És nem válik állandó mozgássá a közeljövõben. Figyeljétek, és ha egy-két hónapon belül nem múlik el, akkor újra érdemes elgondolkodni rajta, szakemberhez fordulni (ua., amit Keke ajánl),
üdv,
anillaférj
talán elsõ menetben célszerû lenne mégis egy gyermekorvossal konzultálni arról, hogy nem állhat-e vmilyen organikus probléma a hintázás hátterében (pl. fáj a füle stb.). Szinte biztos, hogy nem, de ezeket a lehetõségeket mindig jó az elején kilõni. A Tarzan-játék és az egyéb pozitív mozgás-tapasztalataid egyébként arra utalnak szerintem, hogy nincsen elakadás, patológia a gyermek pszichomotoros fejlõdésében. A hintázás jelenthet olyan vesztibuláris ingerlést, amely jelenleg fontos jutalom a baba számára. És nem válik állandó mozgássá a közeljövõben. Figyeljétek, és ha egy-két hónapon belül nem múlik el, akkor újra érdemes elgondolkodni rajta, szakemberhez fordulni (ua., amit Keke ajánl),
üdv,
anillaférj
2002.03.18 18:42
Bocs, hogy csak úgy beleszólok, de azt hiszem Keke csupán teszi a dolgát, (nevelgeti Manócskáját), továbbá ápolgatja egyéb kapcsolatait is. És ez ohatatlanul azt eredményezi, hogy olykor hanyagol más "kötelmeket", pl. ezen fórum fenntartását.
Valahogy én is így vagyok ezzel. Néha belelkesülök, és teleszórom a netet optimista hozzászólásokkal, biztató szavakkal, web-oldalak frissítéseivel, máskor visszahúzódom; csak a "muszáj" dolgokat intézem, reagálom le egy-két türelmet kérõ mondattal. Van amit már négy hónapja halogatok... :-(
Szóval: szerintem Keke nem tünt el, vissza fog térni.
Addigis meríts erõt Donna Williams-tõl! Tényleg Csúcs!
Üdv: Rainman
Valahogy én is így vagyok ezzel. Néha belelkesülök, és teleszórom a netet optimista hozzászólásokkal, biztató szavakkal, web-oldalak frissítéseivel, máskor visszahúzódom; csak a "muszáj" dolgokat intézem, reagálom le egy-két türelmet kérõ mondattal. Van amit már négy hónapja halogatok... :-(
Szóval: szerintem Keke nem tünt el, vissza fog térni.
Addigis meríts erõt Donna Williams-tõl! Tényleg Csúcs!
Üdv: Rainman
2002.03.18 23:34
Köszi Rainman, aranyos vagy, hogy írtál. Tudom, hogy nem az a legnagyobb gondotok, hogy ide írogassatok, de nagyon nagy szükség van rátok, akár személyesen érintett valaki, akár nem. Keke más fórumokból is eltünt, pedig hozzászólásai építoek, reálisak, sokkolóak - kell, hogy a "másik" oldal is képviselje magát!!!
Gyere haza, Mikkamakka!
Gyere haza, Mikkamakka!
2002.03.18 23:40
Még néhány kérdés: A kód neve Merkúr c. filmben ábrázolt kisfiú mennyire reális?
Mit tudtok a MIR oltások autizmust kiváltó hatásáról? Azaz van-e a kettö között összefüggés?
Szülés közbeni levegöhiány okozhat-e autisztikus tüneteket? Koraszülés? Fertözés?
Üdvözlök mindenki, Kerimama
Mit tudtok a MIR oltások autizmust kiváltó hatásáról? Azaz van-e a kettö között összefüggés?
Szülés közbeni levegöhiány okozhat-e autisztikus tüneteket? Koraszülés? Fertözés?
Üdvözlök mindenki, Kerimama
2002.03.19 20:53
Mostanában csak potyanetezek.
A Donna Williams könyvben az a jó, hogy nemcsak az autistákról, hanem saját magad agyi mûködésérõl is elgondolkoztat.
Van honlapja, sõt CD-je is van, saját zenével.
[url=http://www.donna.inuk.com/dwmp31.mp3" TARGET="_top]http://www.donna.inuk.com/dwmp31.mp3[/url]
[url=http://www.donna.inuk.com/dwmp32.mp3" TARGET="_top]http://www.donna.inuk.com/dwmp32.mp3[/url]
[url=http://www.donna.inuk.com/dwmp33.mp3" TARGET="_top]http://www.donna.inuk.com/dwmp33.mp3[/url]
[url=http://www.donna.inuk.com/dwmp34.mp3" TARGET="_top]http://www.donna.inuk.com/dwmp34.mp3[/url]
(Real Player)
Az MMR meg az autizmus, fogalmam sincs.
Van egy doki, valami Wakefield, aki azt találta, hogy az autista gyerekek kb kétharmadának bél...-ben megtalálható a measels vírus, mig a kontrollcsoportban nem, (remélem nagyon nagy hülyeséget nem írtam). Ezt most valakik megint bebizonyították, meg kéne keresni az írást. Ezt a W. kirugták tavaly a londoni Royal franc tudja milyen kórházból. "Killing the Messenger"
Aztán persze, hogy mennyire magának próbál csak hírnevet csinálni, és mennyi benne a valóság, ezt én nem tudom eldönteni. De az is biztos, az oltóanyaggyáraknak és állambácsinak nem érdeke, hogy kiderüljön, ha tényleg
bibi van. Ha jól tudom ez az a bizonyos hivatkozott írás, amire alapozzák, hogy nincs kapcsolat. Ha valaki mélyebben beásná magát, ossza meg velünk. Nekem túl sok a témában a meeting. Ha ***bizonyítottan*** nincs kapcsolat, minek ennyi
meating.
[url=http://www.iom.edu/IOM/IOMHome.nsf/Pages/immunization%2Bsafety%2Breview" TARGET="_top]http://www.iom.edu/IOM/IOMHome.nsf/Pages/immunization+safety+review[/url]
[url=http://www.nap.edu/books/0309074479/html/" TARGET="_top]http://www.nap.edu/books/0309074479/html/[/url]
A Donna Williams könyvben az a jó, hogy nemcsak az autistákról, hanem saját magad agyi mûködésérõl is elgondolkoztat.
Van honlapja, sõt CD-je is van, saját zenével.
[url=http://www.donna.inuk.com/dwmp31.mp3" TARGET="_top]http://www.donna.inuk.com/dwmp31.mp3[/url]
[url=http://www.donna.inuk.com/dwmp32.mp3" TARGET="_top]http://www.donna.inuk.com/dwmp32.mp3[/url]
[url=http://www.donna.inuk.com/dwmp33.mp3" TARGET="_top]http://www.donna.inuk.com/dwmp33.mp3[/url]
[url=http://www.donna.inuk.com/dwmp34.mp3" TARGET="_top]http://www.donna.inuk.com/dwmp34.mp3[/url]
(Real Player)
Az MMR meg az autizmus, fogalmam sincs.
Van egy doki, valami Wakefield, aki azt találta, hogy az autista gyerekek kb kétharmadának bél...-ben megtalálható a measels vírus, mig a kontrollcsoportban nem, (remélem nagyon nagy hülyeséget nem írtam). Ezt most valakik megint bebizonyították, meg kéne keresni az írást. Ezt a W. kirugták tavaly a londoni Royal franc tudja milyen kórházból. "Killing the Messenger"
Aztán persze, hogy mennyire magának próbál csak hírnevet csinálni, és mennyi benne a valóság, ezt én nem tudom eldönteni. De az is biztos, az oltóanyaggyáraknak és állambácsinak nem érdeke, hogy kiderüljön, ha tényleg
bibi van. Ha jól tudom ez az a bizonyos hivatkozott írás, amire alapozzák, hogy nincs kapcsolat. Ha valaki mélyebben beásná magát, ossza meg velünk. Nekem túl sok a témában a meeting. Ha ***bizonyítottan*** nincs kapcsolat, minek ennyi
meating.
[url=http://www.iom.edu/IOM/IOMHome.nsf/Pages/immunization%2Bsafety%2Breview" TARGET="_top]http://www.iom.edu/IOM/IOMHome.nsf/Pages/immunization+safety+review[/url]
[url=http://www.nap.edu/books/0309074479/html/" TARGET="_top]http://www.nap.edu/books/0309074479/html/[/url]
2002.03.20 20:33
Szakmai körökben egyre inkább a genetikai meghatározottság kerül elõtérbe. Dr. Weisz Mária is legfõképp ezt hangsúlyozza.
De annyira összetett a dolog, hogy szerintem nem lehet egyértelmûen kizárni bármely más tényezõt sem, ami az agyi mûködést befolyásolja.
Az én fiam csernobil után született...
Úgy hat órányi szenvedés után - végülis csaszármetszéssel.
De hallani-olvasni eredményekrõl a klf. módszerek, beavatkozások kapcsán:
Lásd pl. GFCF diéta, szekretin, miegymás... És ha szigorúan vesszük, a védõoltások is egyfajta inzultus a szervezetnek, amire lehetséges a nem várt válasz.
Dr.W sem utasította el teljesen az oltásokat, csupán a megfontoltabb alkalmazást szorgalmazta, hogy ne kombinált vakcinákat haználjanak, hanem külön-külön az egyes komponenseket...
(Jah! A szekretin egy Dr. Horváth nevéhez fûzõdik...)
Na most légy okos Domokos...
Rainman
De annyira összetett a dolog, hogy szerintem nem lehet egyértelmûen kizárni bármely más tényezõt sem, ami az agyi mûködést befolyásolja.
Az én fiam csernobil után született...
Úgy hat órányi szenvedés után - végülis csaszármetszéssel.
De hallani-olvasni eredményekrõl a klf. módszerek, beavatkozások kapcsán:
Lásd pl. GFCF diéta, szekretin, miegymás... És ha szigorúan vesszük, a védõoltások is egyfajta inzultus a szervezetnek, amire lehetséges a nem várt válasz.
Dr.W sem utasította el teljesen az oltásokat, csupán a megfontoltabb alkalmazást szorgalmazta, hogy ne kombinált vakcinákat haználjanak, hanem külön-külön az egyes komponenseket...
(Jah! A szekretin egy Dr. Horváth nevéhez fûzõdik...)
Na most légy okos Domokos...
Rainman
2002.03.20 20:54
Nekünk Dr. W. mondta az oltást. Csak nem az MMR-t.
Persze hogy az ez vajon genetika kérdésemre a kvázi nem lehetett azért is, mert a pocómban ott volt egy másik gyerek.
És persze szerinte nem is autista.
Na, most légy ....
Szerintem biztos van szerepe a genetikának, én valami olyasmire tippelek, mint a ráknál.
Ugyanez, van aki csak egy pillanatra oxigénhiányos, és annyi, van akit ujraélesztenek, és semmi baja. Miért?
Persze hogy az ez vajon genetika kérdésemre a kvázi nem lehetett azért is, mert a pocómban ott volt egy másik gyerek.
És persze szerinte nem is autista.
Na, most légy ....
Szerintem biztos van szerepe a genetikának, én valami olyasmire tippelek, mint a ráknál.
Ugyanez, van aki csak egy pillanatra oxigénhiányos, és annyi, van akit ujraélesztenek, és semmi baja. Miért?
2002.03.20 21:32
Dr. W nálam magyar vonatkozás.
És igen, mielõtt valaki nekik esne (az angol Dr. W.-nek), hogy pánikoltatnak, nem oltásellenesek, csak hogy másképp. És tényleg mi van, ha azok tapogatóznak jó irányban, akik szerint ez valami sajátos immunbetegség. Hiszen egy immunbeteget ha jól tudom, nem oltanak. Csak egy kéthónapos csecsemõrõl (rendszerint egy kétévesrõl sem) nem tudjuk még, hogy autista.
Én azt nem értem, olyan könnyen ellenõrzini lehetne, milyen az arány az oltottak és a nem oltottak közt. Akár arra megnézve hány bélproblémás autista van az oltottak és a nem oltottak közt. Persze ehhez biztos adatbázis kellene, ami ha jól tudom még az amerikaiaknál sincs. Hiszen még a százalék is állandóan változik.
És igen, mielõtt valaki nekik esne (az angol Dr. W.-nek), hogy pánikoltatnak, nem oltásellenesek, csak hogy másképp. És tényleg mi van, ha azok tapogatóznak jó irányban, akik szerint ez valami sajátos immunbetegség. Hiszen egy immunbeteget ha jól tudom, nem oltanak. Csak egy kéthónapos csecsemõrõl (rendszerint egy kétévesrõl sem) nem tudjuk még, hogy autista.
Én azt nem értem, olyan könnyen ellenõrzini lehetne, milyen az arány az oltottak és a nem oltottak közt. Akár arra megnézve hány bélproblémás autista van az oltottak és a nem oltottak közt. Persze ehhez biztos adatbázis kellene, ami ha jól tudom még az amerikaiaknál sincs. Hiszen még a százalék is állandóan változik.
2002.03.23 15:11
Volt szó a sokszínûségrõl, és amirõl a filmekben többnyire nem esik szó:
------
A hõskor. Az olyan volt, hogy a gyerek nem evett, nem aludt, nem kommunikált. Minden reakciója az elhúzódás, az elutasítás volt, ütött bennünket. Ha kimentünk az utcára, a járókelõk különbözõ elmés ötletekkel traktáltak minket: ha az én gyerekem lenne, lekevernék neki egy jó nagyot, ha az én gyerekem lenne, ezt, meg azt csinálnék vele, móresre tanítanám.
---------
A legrémisztõbb dolog, amikor van egy 2-3 éves gyerek, aki szépen beszél, verselget, énekel, aztán ez az egész hirtelen átfordul valami másba és a gyerek egyszerre nem kommunikál és mintha elfelejtené a szobatisztaságot. A közlekedés egyáltalán nem ment, a buszt nem bírta. Ha kocsival vittem, mire odaértünk, minden ruhát leszedett magáról és egymás után kidobálta menet közben az ablakon. ...a víz nyugtatja meg, viszont a vízmûnél nem nagyon értették, hogy lehet elhasználni egy lakásban havonta 20 köbmétert. ...-ben kiugrott nála az epilepszia, három éven keresztül napi másfél órát aludt, egész nap pörgött.
--------------
Õ is nagyon okos kisgyerek volt, bár a kommunikáció területén láttuk, hogy más. Kétéves korában az összes betût ismerte, tudta a világ fõvárosait, felismerte az országok zászlait, a KRESZ táblákat. Egy pszichológus barátnõm vetette fel, hogy talán autista.
Katolikus oviba járt, de a nevelõk nem tudták elfogadni, pedig viselkedészavarai akkor még nem is voltak annyira nyilvánvalóak. Amikor a vezetõ óvónõ – akit tíz éve ismerek – leültetett az irodájában és azt mondta – persze körülírva - , hogy vigyem a hülye gyerekemet máshová, ezt nem tudtam egy hétig kiheverni.
-----------
Plusz gond az is, hogy a faluban hogyan is magyarázzam meg, hogy miért ilyen, vagy olyan a fiam. Tény, hogy nyolcéves koráig otthon voltam vele, de tényleg sehová nem jártunk, mert azt sem tûrte, ha boltba mentünk.
... nehezen és koraszülöttként érkezett, de négy hónapos koráig tüneményes jól fejlõdõ baba volt. Onnantól kezdve nem aludt, nem evett, vagy csak egyfélét. Másfél éves korában mindennap spenótot kellett fõznöm neki. Minden éjjel egykor sírva-visítva ébredt, hajnalban kivittük az udvarra, ott nyugodott meg. Ha akkor lát minket valaki, hogy ott ácsorgunk egy csecsemõvel… Kilenc hónaposan értelmes szavakban beszélt, egyéves korára 10-15 mondókát, verset elmondott kívülrõl. De egy pohár vizet nem kért, nem kommunikált. Két és fél éves korára már úgy kivoltunk idegileg és a tehetetlenségtõl, hogy senki nem segít, hogy elkezdtük a családban nagyfiammal boncolgatni: nem lehet, hogy autista? Errõl az iskoláról már halottam, de ide csak ... járhatnak. Nyolc éves volt, amikor kaptam egy levelet a polgármesteri hivataltól, hogy megbüntetnek, mert a gyereket nem járatjuk iskolába. Itt betelt a pohár.
-----------
A fenti gyerekek sorsa szerencsésen alakult késõbb.
------
A hõskor. Az olyan volt, hogy a gyerek nem evett, nem aludt, nem kommunikált. Minden reakciója az elhúzódás, az elutasítás volt, ütött bennünket. Ha kimentünk az utcára, a járókelõk különbözõ elmés ötletekkel traktáltak minket: ha az én gyerekem lenne, lekevernék neki egy jó nagyot, ha az én gyerekem lenne, ezt, meg azt csinálnék vele, móresre tanítanám.
---------
A legrémisztõbb dolog, amikor van egy 2-3 éves gyerek, aki szépen beszél, verselget, énekel, aztán ez az egész hirtelen átfordul valami másba és a gyerek egyszerre nem kommunikál és mintha elfelejtené a szobatisztaságot. A közlekedés egyáltalán nem ment, a buszt nem bírta. Ha kocsival vittem, mire odaértünk, minden ruhát leszedett magáról és egymás után kidobálta menet közben az ablakon. ...a víz nyugtatja meg, viszont a vízmûnél nem nagyon értették, hogy lehet elhasználni egy lakásban havonta 20 köbmétert. ...-ben kiugrott nála az epilepszia, három éven keresztül napi másfél órát aludt, egész nap pörgött.
--------------
Õ is nagyon okos kisgyerek volt, bár a kommunikáció területén láttuk, hogy más. Kétéves korában az összes betût ismerte, tudta a világ fõvárosait, felismerte az országok zászlait, a KRESZ táblákat. Egy pszichológus barátnõm vetette fel, hogy talán autista.
Katolikus oviba járt, de a nevelõk nem tudták elfogadni, pedig viselkedészavarai akkor még nem is voltak annyira nyilvánvalóak. Amikor a vezetõ óvónõ – akit tíz éve ismerek – leültetett az irodájában és azt mondta – persze körülírva - , hogy vigyem a hülye gyerekemet máshová, ezt nem tudtam egy hétig kiheverni.
-----------
Plusz gond az is, hogy a faluban hogyan is magyarázzam meg, hogy miért ilyen, vagy olyan a fiam. Tény, hogy nyolcéves koráig otthon voltam vele, de tényleg sehová nem jártunk, mert azt sem tûrte, ha boltba mentünk.
... nehezen és koraszülöttként érkezett, de négy hónapos koráig tüneményes jól fejlõdõ baba volt. Onnantól kezdve nem aludt, nem evett, vagy csak egyfélét. Másfél éves korában mindennap spenótot kellett fõznöm neki. Minden éjjel egykor sírva-visítva ébredt, hajnalban kivittük az udvarra, ott nyugodott meg. Ha akkor lát minket valaki, hogy ott ácsorgunk egy csecsemõvel… Kilenc hónaposan értelmes szavakban beszélt, egyéves korára 10-15 mondókát, verset elmondott kívülrõl. De egy pohár vizet nem kért, nem kommunikált. Két és fél éves korára már úgy kivoltunk idegileg és a tehetetlenségtõl, hogy senki nem segít, hogy elkezdtük a családban nagyfiammal boncolgatni: nem lehet, hogy autista? Errõl az iskoláról már halottam, de ide csak ... járhatnak. Nyolc éves volt, amikor kaptam egy levelet a polgármesteri hivataltól, hogy megbüntetnek, mert a gyereket nem járatjuk iskolába. Itt betelt a pohár.
-----------
A fenti gyerekek sorsa szerencsésen alakult késõbb.
2002.03.23 22:08
Autista betegek agyában észlelhet? strukturális eltérések
2002. március 18. 20:58, hétf? - Taybani Zoltán
A Neurology-ban megjelent riport szerint az autista betegekben az agykéreg alapvet? funkcionális egységét képz?, a piramissejtekb?l felépül? minioszlopok száma, mérete és elrendez?dése is eltér az egészséges személyekben megfigyelhet?ekt?l.
Dr. Manuel F. Casanova Az Augustában lév? Downtown VA Medical Center dolgozója és munkatársai számítógépes megjelenít? program segítségével analizálták kilenc autista és kilenc egészséges egyén agykérgét.
A vizsgálat a praefrontális cortex és a temporális lebeny régiójára terjedt ki.
A kontroll csoport tagjaihoz viszonyítva az autista betegekben a minioszlopok száma emelkedettebb volt, ám az oszlopok kisebbek voltak és kevésbé voltak kompaktak.
Dr. Casanova elmondása szerint az oszlopok emelkedett száma, szemben az autista cortex deprimáltságát hangsúlyozó elméletekkel, inkább azt a teóriát támogatja, mely szerint az autisták agya inkább túltöltve, elárasztva van a stimulusokkal.
2002. március 18. 20:58, hétf? - Taybani Zoltán
A Neurology-ban megjelent riport szerint az autista betegekben az agykéreg alapvet? funkcionális egységét képz?, a piramissejtekb?l felépül? minioszlopok száma, mérete és elrendez?dése is eltér az egészséges személyekben megfigyelhet?ekt?l.
Dr. Manuel F. Casanova Az Augustában lév? Downtown VA Medical Center dolgozója és munkatársai számítógépes megjelenít? program segítségével analizálták kilenc autista és kilenc egészséges egyén agykérgét.
A vizsgálat a praefrontális cortex és a temporális lebeny régiójára terjedt ki.
A kontroll csoport tagjaihoz viszonyítva az autista betegekben a minioszlopok száma emelkedettebb volt, ám az oszlopok kisebbek voltak és kevésbé voltak kompaktak.
Dr. Casanova elmondása szerint az oszlopok emelkedett száma, szemben az autista cortex deprimáltságát hangsúlyozó elméletekkel, inkább azt a teóriát támogatja, mely szerint az autisták agya inkább túltöltve, elárasztva van a stimulusokkal.
2002.03.26 23:57
Sziasztok!
Mi a GFCF diéta? A szekretin? Melyik oltást mondta neked dr Weisz Mária, Keke (nem fogok bepánikolni, de tényleg érdekel)? Én még örültem is, hogy nem szúrják meg kétszer a gyereket, hanem kombinálva kapja meg a többféle immunanyagot... De gondolom,minden oltás kb olyan mint egy lórúgás. UGye 1 picit se lehet piros a torka, de MILYEN hatással van az AGYÁRA?
És hogyhogy szerinte nem autista? Azért, mert érzelmileg és szociálisan nem problémás? Donna a képzeletbeli osztályában csupa olyan kisgyerekrol ír, akinek VAN szociális problémája. Jól értettem valahol (nem emlékszem, szerintem vmelyik töled kapott linkben olvastam)hogy az Asperger-szindrómásoknak fejlettek a szociálisan ill verbálisan?
Aggódjak, ha a féléves gyerekem nem hajlandó hasra fordulni? hiába pörgetem 1 jó ideje... Másik fórumban olvastam, mit írtál a kúszásról. pontosan mit értettél ezalatt? Mint a katonák a szögesdrót alatt, lábat nem használva? Ez kotelezo?Attól tartok, hogy ha a baba ennyire utál hason lenni, nem is fog kúszni/mászni.
Másik: gyakran elofordul, hogy csak egyik kézzel nyúl valamiért, a másik ökölben, aztán ha a nyúlós kezét lefogom, használja a passzívat. Váltakozik, melyik-melyik. Elfelejtkezik róla?
3.: mikortól kell neki kezdeményeznie a kukucsolást?
Keke, ne add fel a "téríto" munkádat, ha csak 1 gyereket ismernek fel korán a te írásaid miatt, már megérte. Én is úgy érzem magam néha, mint egy megszállott hittéríto a szoptatással kapcsolatban. Múltkor majdnem megszólítottam valakit nyilvános helyen, aki cumisüveget tömött a kisbabája szájába. hasonló a hozzáállás "szakember" és laikus szinten is. Csak itt nagyobb a tét!!! (Megkérdezhetm, a te manód tudott-e cicibol szopizni, cumiból inni, kiskanállal enni? Mennyi idös korig normális, ha "szopizzák" a kiskanalat is?)
Amióta olvasom a netet meg egyebeket, sokat beszélek az autizmusról ismeroseimnek, édesanyámnak, aki gyerekekkel foglalkozik. Nagyon keveset tudnak róla. Max Esoember szinten, de abból is föleg az marad meg, hogy meg tudta számolni a gyufákat... Amíg egy politikus gyerekéröl nem derül ki, hogy autista, vagy nem kerül tolókocsiba, addig nem javul a helyzet? (Ahol laktunk, az egyik képviselö utcája aszfalt, a körülötte lévök pedig foldutak voltak . Nahát.)
Én sem értem, az ilyen jellegü érettséget/fejlodést/agyi,-idegrendszeri mükodést stb miért nem vizsgálják olyan rutinosan, mint a csipot, hasat, stb. Tabu? Közöny? Felesleges pánilotatásnak tartják? tudatlanság? Nincs meg a fejleszto rendszere, így nem is szurik? (Minden 500. gyerek auti???)
utálom a Fókusz jellegü müsorokat, de talán ha több ilyenröl lenne szo bennuk. Bár annyira magasra nyomja ez a világ az emberek ingerkuszobét, nem reagálnak már akármire. Sokan nem is tudnak hogyan. sajnálat, amire a legkevésbé van szükség, pénzt talán adnának, de hova kinek, oda kerül-e, érteni nem értenek hozzá, így kérdezni nem tudnak és emiatt nem is mernek, hiszen vagy talán - érthetöen!!! - rosszul feltett kérdésre agresszív válasz érkezik... A szakemberek pedig... öskövületek, regi modszerekhez ragaszkodnak, de ami valakinel bevált, nem biztos, hogy masnál mukodik, nincs ido, pénz, PÉNZ,PÉNZ
De ezeket ti jobban látjátok.
Az agyonhirdetett foglalkoztatók, játszóházak (mikkamakka, Gekko)beszámolóitok szerint gagyik...
Ez a túltöltöttség is érdekes, lsd szenzoros túlérzékenység.
Elore is elnezest, ha sok suletlenseget hordtam ossze megint.
Keri
Mi a GFCF diéta? A szekretin? Melyik oltást mondta neked dr Weisz Mária, Keke (nem fogok bepánikolni, de tényleg érdekel)? Én még örültem is, hogy nem szúrják meg kétszer a gyereket, hanem kombinálva kapja meg a többféle immunanyagot... De gondolom,minden oltás kb olyan mint egy lórúgás. UGye 1 picit se lehet piros a torka, de MILYEN hatással van az AGYÁRA?
És hogyhogy szerinte nem autista? Azért, mert érzelmileg és szociálisan nem problémás? Donna a képzeletbeli osztályában csupa olyan kisgyerekrol ír, akinek VAN szociális problémája. Jól értettem valahol (nem emlékszem, szerintem vmelyik töled kapott linkben olvastam)hogy az Asperger-szindrómásoknak fejlettek a szociálisan ill verbálisan?
Aggódjak, ha a féléves gyerekem nem hajlandó hasra fordulni? hiába pörgetem 1 jó ideje... Másik fórumban olvastam, mit írtál a kúszásról. pontosan mit értettél ezalatt? Mint a katonák a szögesdrót alatt, lábat nem használva? Ez kotelezo?Attól tartok, hogy ha a baba ennyire utál hason lenni, nem is fog kúszni/mászni.
Másik: gyakran elofordul, hogy csak egyik kézzel nyúl valamiért, a másik ökölben, aztán ha a nyúlós kezét lefogom, használja a passzívat. Váltakozik, melyik-melyik. Elfelejtkezik róla?
3.: mikortól kell neki kezdeményeznie a kukucsolást?
Keke, ne add fel a "téríto" munkádat, ha csak 1 gyereket ismernek fel korán a te írásaid miatt, már megérte. Én is úgy érzem magam néha, mint egy megszállott hittéríto a szoptatással kapcsolatban. Múltkor majdnem megszólítottam valakit nyilvános helyen, aki cumisüveget tömött a kisbabája szájába. hasonló a hozzáállás "szakember" és laikus szinten is. Csak itt nagyobb a tét!!! (Megkérdezhetm, a te manód tudott-e cicibol szopizni, cumiból inni, kiskanállal enni? Mennyi idös korig normális, ha "szopizzák" a kiskanalat is?)
Amióta olvasom a netet meg egyebeket, sokat beszélek az autizmusról ismeroseimnek, édesanyámnak, aki gyerekekkel foglalkozik. Nagyon keveset tudnak róla. Max Esoember szinten, de abból is föleg az marad meg, hogy meg tudta számolni a gyufákat... Amíg egy politikus gyerekéröl nem derül ki, hogy autista, vagy nem kerül tolókocsiba, addig nem javul a helyzet? (Ahol laktunk, az egyik képviselö utcája aszfalt, a körülötte lévök pedig foldutak voltak . Nahát.)
Én sem értem, az ilyen jellegü érettséget/fejlodést/agyi,-idegrendszeri mükodést stb miért nem vizsgálják olyan rutinosan, mint a csipot, hasat, stb. Tabu? Közöny? Felesleges pánilotatásnak tartják? tudatlanság? Nincs meg a fejleszto rendszere, így nem is szurik? (Minden 500. gyerek auti???)
utálom a Fókusz jellegü müsorokat, de talán ha több ilyenröl lenne szo bennuk. Bár annyira magasra nyomja ez a világ az emberek ingerkuszobét, nem reagálnak már akármire. Sokan nem is tudnak hogyan. sajnálat, amire a legkevésbé van szükség, pénzt talán adnának, de hova kinek, oda kerül-e, érteni nem értenek hozzá, így kérdezni nem tudnak és emiatt nem is mernek, hiszen vagy talán - érthetöen!!! - rosszul feltett kérdésre agresszív válasz érkezik... A szakemberek pedig... öskövületek, regi modszerekhez ragaszkodnak, de ami valakinel bevált, nem biztos, hogy masnál mukodik, nincs ido, pénz, PÉNZ,PÉNZ
De ezeket ti jobban látjátok.
Az agyonhirdetett foglalkoztatók, játszóházak (mikkamakka, Gekko)beszámolóitok szerint gagyik...
Ez a túltöltöttség is érdekes, lsd szenzoros túlérzékenység.
Elore is elnezest, ha sok suletlenseget hordtam ossze megint.
Keri
2002.03.27 10:35
[url=http://www.melania.hu/eos/hirlevel/0202/index.html" TARGET="_top]http://www.melania.hu/eos/hirlevel/0202/index.html[/url]
Mumps, measles, and rubella vaccine and the incidence of autism recorded by general practitioners: a time trend analysis
BMJ 2001;322:460-463
Az utóbbi évtizedben ugrásszerûen megnõtt az autista gyermekek száma. A szerzõk arra a kérdésre kerestek választ, hogy vajon ez összefüggésben állhat-e az MMR-vaccinálással. 12 évesnél fiatalabb autista gyerekek, és a 2-5 éves korcsoportban határozták meg a betegség praevalentiáját. Az autismus incidenciájának csúcsa a 3 és 4 éves kor között a legmagasabb és 1988 és 1999 között az új esetek száma hétszeresére nõtt és 83%-ában a fiúkat érinti. A vizsgálatok eredménye azt mutatja, hogy nincs semmilyen összefüggés az MMR vaccinatio és a növekvõ esetszám között.
Mumps, measles, and rubella vaccine and the incidence of autism recorded by general practitioners: a time trend analysis
BMJ 2001;322:460-463
Az utóbbi évtizedben ugrásszerûen megnõtt az autista gyermekek száma. A szerzõk arra a kérdésre kerestek választ, hogy vajon ez összefüggésben állhat-e az MMR-vaccinálással. 12 évesnél fiatalabb autista gyerekek, és a 2-5 éves korcsoportban határozták meg a betegség praevalentiáját. Az autismus incidenciájának csúcsa a 3 és 4 éves kor között a legmagasabb és 1988 és 1999 között az új esetek száma hétszeresére nõtt és 83%-ában a fiúkat érinti. A vizsgálatok eredménye azt mutatja, hogy nincs semmilyen összefüggés az MMR vaccinatio és a növekvõ esetszám között.
2002.03.27 10:43
[url=http://www.tebolyda.hu/faliujsag/sajtofigyelo/200203/oltasesautizmus.htm" TARGET="_top]http://www.tebolyda.hu/faliujsag/sajtofigyelo/200203/oltasesautizmus.htm[/url]
Védöoltástól nincs autizmus
WebDoki, 2002. március 14. Somfai Péter
1998-ban, a Lancet címû brit orvosi szaklapban A. Wakefield angol kutató és munkatársai publikálták az elsõ közleményt, amely felvetette az autizmus egy újonnan felismerni vélt fajtája és a kanyaró–mumpsz–rubeola (MMR) elleni védöoltás közötti kapcsolatot, vagyis, hogy ez utóbbi fokozna az autizmus e fajtájának kockázatát. A hírt a média azonnal felkapta, és bár azóta több tudományos vizsgálatban cáfolták e kapcsolat létezését, illetve azt, hogy az ujonnan leírt autizmusfajta egyáltalán létezik, a Molecular Pathology címû szaklap áprilisi számában közölnek majd egy ujabb tanulmányt, amely szerint 91, gyulladásos bélbetegségben is szenvedõ autista gyermek nagy részének bélszövetmintáiban kanyaróvírust mutattak ki, szemben az összehasonlításként vizsgált 70 egészséges gyermekkel, akik között ez csak csekély arányban fordult elö.
Ami a Molecular Pathology címü szaklapban közzétett eredményeket illeti, maguk a szerzök sem állítják, hogy a vizsgálatba bevont, gyulladásos bélbetegségben szenvedö autista gyermekek betegségét a védöoltás vagy egyáltalán a kanyarovirusok okozták volna. Egyelöre az sem ismeretes, hogy a bélszövetükben kimutatott vírus a védõoltásokban alkalmazott törzsbõl származik-e vagy ugynevezett vad virusokból.
Védöoltástól nincs autizmus
WebDoki, 2002. március 14. Somfai Péter
1998-ban, a Lancet címû brit orvosi szaklapban A. Wakefield angol kutató és munkatársai publikálták az elsõ közleményt, amely felvetette az autizmus egy újonnan felismerni vélt fajtája és a kanyaró–mumpsz–rubeola (MMR) elleni védöoltás közötti kapcsolatot, vagyis, hogy ez utóbbi fokozna az autizmus e fajtájának kockázatát. A hírt a média azonnal felkapta, és bár azóta több tudományos vizsgálatban cáfolták e kapcsolat létezését, illetve azt, hogy az ujonnan leírt autizmusfajta egyáltalán létezik, a Molecular Pathology címû szaklap áprilisi számában közölnek majd egy ujabb tanulmányt, amely szerint 91, gyulladásos bélbetegségben is szenvedõ autista gyermek nagy részének bélszövetmintáiban kanyaróvírust mutattak ki, szemben az összehasonlításként vizsgált 70 egészséges gyermekkel, akik között ez csak csekély arányban fordult elö.
Ami a Molecular Pathology címü szaklapban közzétett eredményeket illeti, maguk a szerzök sem állítják, hogy a vizsgálatba bevont, gyulladásos bélbetegségben szenvedö autista gyermekek betegségét a védöoltás vagy egyáltalán a kanyarovirusok okozták volna. Egyelöre az sem ismeretes, hogy a bélszövetükben kimutatott vírus a védõoltásokban alkalmazott törzsbõl származik-e vagy ugynevezett vad virusokból.
2002.03.27 15:46
Mennyi info lett hirtelen.
gfcf, azt jelenti, hogy tej és gluténmentes diéta, nagyon szigoruan. Elmélet, nem bontja le szervezetük rendesen a fehérjét, és az valami kazeomorfin és hasonlóként a véráramba meg az agyba jut (jelzem laikus vagyok). Mintha drogoznának. Bizonyítva rendesen nincs.
Nálunk nem csinálják meg a vizsgálatot, ami kimutatná, hogy érdemes probálkozni vagy sem. De azt még az alapítványnál is beismerték, az étkezés hatással lehet a viselkedésükre. Amerikában (most már Angliában is) vannak un. DAN doktorok, akik ezzel foglalkoznak. De ugyanez a téma a candida is.
Politika: A Fodor felesége tudtommal a Koraiban dolgozik.
Mikkamakkát nem ismerem, õk azért nagyobb vállakozás, nem csak simán üzletté tették a gyógypedagógiát, mint a Gekko. Csak nincs kedvem már kipróbálni, hogy fogadnák a gyereket. Én azt tapasztaltam, (remélem másnak mások a tapasztalatai), de a gyógypedagusok szivesebben adnak tanácsokat normál gyerekek normál mamáinak.
A helyzet, az hogy autistákat szinte sehova nem szeretnek fogadni.
Keke
gfcf, azt jelenti, hogy tej és gluténmentes diéta, nagyon szigoruan. Elmélet, nem bontja le szervezetük rendesen a fehérjét, és az valami kazeomorfin és hasonlóként a véráramba meg az agyba jut (jelzem laikus vagyok). Mintha drogoznának. Bizonyítva rendesen nincs.
Nálunk nem csinálják meg a vizsgálatot, ami kimutatná, hogy érdemes probálkozni vagy sem. De azt még az alapítványnál is beismerték, az étkezés hatással lehet a viselkedésükre. Amerikában (most már Angliában is) vannak un. DAN doktorok, akik ezzel foglalkoznak. De ugyanez a téma a candida is.
Politika: A Fodor felesége tudtommal a Koraiban dolgozik.
Mikkamakkát nem ismerem, õk azért nagyobb vállakozás, nem csak simán üzletté tették a gyógypedagógiát, mint a Gekko. Csak nincs kedvem már kipróbálni, hogy fogadnák a gyereket. Én azt tapasztaltam, (remélem másnak mások a tapasztalatai), de a gyógypedagusok szivesebben adnak tanácsokat normál gyerekek normál mamáinak.
A helyzet, az hogy autistákat szinte sehova nem szeretnek fogadni.
Keke
Vissza: Gyermekek - betegségek, gondok
