Kiemelt témák

Szia Vanessza!
Szerintem ha megszületik,nagyon fogsz neki örülni,és rossz lesz arra gondolni hogy mi járt most a fejedben.És biztos a tesó is imádni fogja!
Igazából nekem 2szer is volt ab.
Az elsõnél még 18sem voltam,és egy ex barátomtól sikerült a dolog.Nagyon felelõtlen voltam,nem gondoltam komolyan ezt az egész dolgot,de mikor megesett,nem tudtam mit tenni.Sokáig nem is szóltam senkinek róla,gondoltam hogy majd kitalálok valamit.Közben lett egy barátom,és gyanús lett neki hogy egyfolytában hányok.Megígértem hogy majd szólok a szüleimnek,de mindig csak húztam a dolgot.A végén persze minden kiderült,és nem volt kérdéses hogy mi a teendõ.
A másik már úgy jött össze,hogy élettársam volt.
Amikor kiderült a dolog,azt mondta hogy nem tarthatom meg.
Erre én elköltöztem,otthagytam mindenem.
Utánamjött,és azt mondta,kiveri belõlem a gyereket ha nem vetetem el.Az õ életét én nem tehetem tönkre.
Rájöttem hogy én kevés vagyok ahhoz hogy megtartsam.
Mikor elindultam az orvoshoz,belémjött egy autó,és elkezdtem vérezni.Persze mûtét lett a vége.Szegény pici tudta hogy nem szabad megszületnie.
Ezek a dolgok engem nagyon megviseltek.
Folyton csak a babákra tudtam gondolni.
És amikor meg megszületett a tervezett baba,onnantól gyilkosnak érzem magam az elötte levõk miatt.
És ezt soha nem felejtem el.
Ilyenkor olyan jó lenne az idõben visszamenni.
Annyi mindent csinálnék másképp.
mz

Vanessza! Az elõttem szólókhoz csak annyit: Próbáld megvizsgálni a dolgot egy kicsit más szempontból. Történetesen a már meglévõ gyermek szempontjából. Ha õt nézed, akkor egészen biztosan rájössz, hogy nagyon fontos lenne, ha "édes testvére" lenne. Ismerek olyan anyát, aki már a válás alatt azért jött össze a férjével megint, hogy a gyermekének édes-testvért tudjon adni. A kapcsolat az apával semmilyen szinten nem mûködött, de a tapasztalatok szerint nagyon jól döntött.
Természetesen ez nem tanács, csak egy újabb szempont a döntéshez. Egy döntést már hoztál, amikor megfogant a pici... Szurkolok Nektek! Üdv. Szofi

Köszönöm a bátorító szavakat,lehet,hogy tényleg csak erre van szükségem ahoz,hogy jó döntést hozzak.Tényleg nem szeretném elvetetni,de állami gondozásba soha az életbe nem adnám!!!!
Mostanában azon gondolkozok,hogy ugyanúgy fogom-e szeretni ezt a picit,mint a lányomat?És a már meglevõ gyereknek mennyire lesz rossz,hogy kevesebb idõm jut rá,nélkülöznie kell engem és mindent,amit eddig megszokot?Mennyire lesz féltékeny?Biztos nagyon mélyen érintené az új jövevény.Tudom,hogy nem lesz semmi gond,de ezek a fura érzések mindíg rámtörnek,és nem tudok mit kezdeni velük.
Vanessza.

Szia Vanessza!

Örömmel olvasom pozitív soraidat.Helyre kellene egy picit rázódnod lelkileg.Nem könnyü most neked,valahol érthetõ,hogy kételkedsz mindenben,saját magadban is.Bármi történik,mindenképp írj nekünk,megpróbálunk segíteni;mi melletted állunk.
Mennyi idõs a baba?Mikor szülnél?
Nekem még csak egy lányom van,nem is tervezünk egyhamar kistestvért.Így nem tudok hozzászólni igazán a dolgokhoz.De annyi anyukától hallottam már,hogy ugyanúgy lehet a másik gyermekedet is szeretni,mint az elõzõt.Gondolom,ezt majd akkor tudod meg,ha megszületik a picur.
Van egy topik itt a babaneten- nem tudom most,merre találod -,amely pont a testvéri féltékenységgel foglalkozik.Szerintem látogass el oda,biztosan találsz használható gondolatokat,tanácsokat.
Biztosan nem könnyü két gyermekkel,hiszen még egy is tud "kiakasztó" lenni,de reméljük,meg fogod tudni,milyen is az.
Szerintem a világ legnagyobb csodája - legalábbis számomra - anyának lenni.És a leggyönyörübb dolog,ami valaha is történt velem.Mindig gondolj arra,hogy ez a kis élet belõled van,neked köszönheti,hogy létezik.És hogy mennyire büszke lehetsz magadra,hogy egy emberkével többet adsz a világnak.Egész biztosan lelkiismeretes anya vagy te is,akire a gyermekeinek nagyon-nagyon szüksége van ám.Úgyhogy fel a fejjel,és tessék írni,ha nem vagy biztos valamiben,vagy magadban,jó?

Puszi.
Szia.
Kriszti.

Szia Vanessza!

Jó, hogy már ennyi mindent tudunk a helyzetrõl...
Nekem is másfél év van a gyerekeim között, és a kicsi születése elõtt nagyon-nagyon féltem, hogy mi lesz. Aztán minden helyzet megoldódott. Volt egy idõszak, ami nagyon fárasztó volt, de semmi több. Most, hogy a kisebb is 2 éves múlt, nagyon jó! (Nem az "el tudnak egymással játszani" miatt, hanem iszonyú büszke vagyok rájuk, amikor vonulunk az utcán... )
A körülményeid alapján nekem úgy tûnik, csak nagyon megijedtél Te is, de nem kell. Én is segítség nélkül voltam itthon velük, és hiába van férjem, szinte mindent egyedül kellett csinálni... (Más is dolgozik kora reggeltõl késõ estig, van ilyen...) És meg lehetett oldani.

Az állami gondozáshoz meg csak annyit, hogy én gyakran eljátszom a nyílt örökbefogadás gondolatával - ha olyan helyzetbe kerülnék, ezt választanám talán (van több gyerektelen házaspár ismerõsünk.)

További jó töprengést, és írj, hogy hogyan alakul a sorsotok!

Ilon

U.i.: az ab-ról (nekem még nem kellett) Noll Andrea honlapján találtam sorokat, amik talán vígasztalóak lehetnek...

Sziasztok!
A lányom pont két éves lesz,ha megszületik a testvére,ugyanarra a napra lennék kiírva,mint amikor a lányom született.
Tényleg kezdek afelé hajlani,hogy megtartsam,de mindíg elõjönnek újabb és újabb kérdések.Mi történik akkor,ha az apukával egyszer csak szakítunk?Mi történik,ha nem támogat tovább anyagilag?Sok anyukának olvastam a történetét(biztos ti is),akinek valamitõl bekattant a férje.Ez simán megtörténhet velem is!És nincs saját lakásom,nincs hova mennem akkor.Igaz,hogy egy gyerekkel is nehéz lenne,de kettõvel még nehezebb!
Tudom,hogy szeretném a babát,de már nekem is úgy tûnik,hogy mindíg találok valami kifogást.Miért?Tényleg igazán akarom?Nem értem magam,mindíg határozott ember voltam.A lányomnál határozott voltam,pedig sokan megpróbáltak lebeszélni,még az apja is.Most meg tiszta fura vagyok.Ez a tehességgel járna?
Vanessza

Vanessza!
Ne add fel!!!
Biztos azok a hülye hormonok!
Én is be voltam dilizve amikor terhes lettem,de már hála elmúlt!
mz

Vanessza,

Szerintem ulj le, gondold vegig hogy Te mit akarsz. Egy igen komoly dologrol van szo. Probaltam belegondolni a helyzetedbe, de oszinten nem tudom, en hogyan dontenek.

Az biztos, hogy mikor a kisfiamat vartam, es mikor megszuletett, en voltam a legboldogabb ember a vilagon, es ma is az vagyok. Egy csoda egy kis emberkenek eletet adni. Persze felelosek vagyunk gyermekeinkert egy eleten at. Azonban minden reggelem jol indul, mikor meglatom a kicsim elso reggeli mosolyat.

A kicsinek szeretetre, csaladra van szuksege, azonban ott vannak az anyagiak is. Ha barmelyik hianyzik, az anyukanak kell erosnek, talpraesettnek lennie, megprobalni potolni a hianyokat.

Csaladod mennyiben tamogat? Kikre szamithatsz jelenleg a kicsi neveleseben? Nem csak anyagilag gondolom. Szerintem ez a legfontosabb. Ha van szereto csaladod -nemcsak anyuka, barki- akikre barmikor szamithatsz, ha bajba kerulsz, szamomra nem lenne kerdes. Vagy, ha magadat erzed erosnek ahhoz, hogy egyedul is barmikor boldogulnal, ha ugy adodna...

Az biztos, hogy 2 gyermeket is lehet ugy szeretni, mint 1et, sot, ha valamelyik szulo nincs allandoan a csaladban, a testverek nagyon jo segitsegek, erzelmi tamaszai lehetnek egymasnak. Hany eves vagy VAnessza?

Kriszti,
szerintem az abortusz nem gyilkossag. Az allami otthont egyaltalan nem tartom humanusabb dolognak az abortusznal. Milyen sok szeretetre, figyelemre, babusgatasra van szuksege egy gyermeknek. Nagyon nehez lehet olyan `sivar` erzelmi csomaggal elindulni felnottkent az eletben, amit ezek a szegeny allami gondozott gyermekek kapnak. A szivem is meghasad, amikor erre gondolok.
En szemely szerint azzal a tudattal nem tudnek elni, hogy a gyermekem egy otthonban sir, mert ehes, vagy mert pelenkazni kell, vagy mert senki sem oleli meg. Szerintem ezek az anyak a kegyetlenek.

narancs

Narancs!

Én is imádom,amikor a lányom reggelente rámmosolyog,vagy puszival ébreszt,és tudom,hogy két gyerektõl még több szeretet áradna felém,két mosolygó szempárt látnék reggelente és ez már most jó érzéssel tölt el.Csakhát ott van a felelõség.Nekem kell azt biztosítanom,hogy tényleg tudjanak mosolyogni,legyen miért mosolyogni.Ha sírni,nélkülözni kellene nekik,azt sosem bocsájtanám meg magamnak!!!!Nem önzésbõl szeretném megtartani,hanem,hogy neki is,és így mindenkinek jó legyen.De itt van az is,hogy végül is még fiatal vagyok,24 éves.
Vanessza

Sziasztok!
Vanessza!
Én nem tudok dönteni helyetted, mert nem vagyok a helyedben. Felelõsség, méghozzá jó nagy. Ezt teljesen átérzem.
DE: nagyon nagy nélkülözésnek kell lenni ahhoz, hogy a gyerekek emiatt sírjanak. Mi felnõttek sokkal többet "sírunk" ilyesmik miatt.
Egy fejlõdésnek indult magzatnak sose lehet az a "jó", ha megölik. De én úgy látom, Te már nem itt tartasz
"Nem önzésbõl szeretném megtartani,hanem,hogy neki is,és így mindenkinek jó legyen." Jó lesz. Jó nehéz lesz, de jó lesz. Lesz, amikor úgy gondolod, jobb lenne nélküle, könnyebb lenne, de utólag biztos nem mondod, hogy ha lehetne, visszacsinálnád az egészet.
Narancs!
Bár az abortusz topik témája inkább, de nem értek egyet veled, hogy inkább abortusz, minthogy szegény gyerek állami gondozásba kerüljön. inkább a kukába? Ez nagyon durva, de tény. Van nyílt örökbeadás is, ha már valaki végképp nem tud gondoskodni születendõ gyerekérõl, az életet viszont meg kívánja adni neki.
Ha nagyon felbõszítettelek is, kérlek, inkább az abortus topikon tárgyaljuk ezt a vonatkozását az ügynek, mert oda való.

Vanessza! Nem akarok most "ajánlkozni", de ha a baba mellett döntöttél, és tudunk valamiben segíteni, nagyon szívesen, ami tõlünk telik, és ahogy Te akarod.

Üdvözlettel:
Edóka

Szia Edoka,

Tiszteletben tartom masok velemenyet, termeszetesen nem baj, ha nem ertunk egyet. Mivel ebben a topic-ban merult fel a tema, ugy gondoltam, nem gond,ha ide reagalok. -remelem nincsenek ilyen szigoru szabalyok-


Vanessza,

En biztos vagyok benne, hogy jo dontest hozol. Szerintem te mar tudod is a valaszt.

Narancs

Sziasztok!

Sajnos még mindíg nem tudom a választ,pedig húsvét után kell visszamennem a dokihoz.Ma összevesztünk a papával,nem jött össze az a lakás,amit kinéztünk(nagyobb albérletet keresünk),tehát ma minden jel arra mutatott,hogy ne tartsam meg.Most ezeket leírva érzem csak,hogy hogy ki vagyok borulva.
És közben meg egyáltalán nem érzem magam terhesnek.Nincs semmi bajom,se hányinger,se mellfeszülés,se semmi!
Az elõzõekhez annyit,hogy ha megszülöm,csak én nevelhetem.Sem az állam,sem másik család!Fura,de én ezt sokkal nagyobb bûnnek tartom,mint az ab.-t.
Kicsit zavart volt,amit írtam,de eléggé zavart vagyok.
Bocs.
Vanessza.

Sziasztok,ne haragudjatok,hogy nem jelentkeztem,de tele volt a gépem vírussal,és nehéz volt leírtani.
Köszönöm a bíztató szavakat.Volt egy hosszadalmasabb beszélgetésünk a párommal,melybõl kiderült,õ nem szeretne még gyereket.Aztán csúnyán összevesztünk.Ugy éreztem,hogy nekem nem erre van szükségem,hanem valakire,akivel leélem az életem együtt,és nem külön.Nem tartottam meg a babát.De már tudom,hogy életem legrosszabb döntését hoztam.Még akkor is,ha biztos vagyok abban,hogy nem ezt a férfit teremtette nekem az Isten.Biztos,hogy fogok keresni magamnak valakit helyette,de a gyerekem rettenetesen hiányzik.Azóta csak bõgök,és bõgök.Úgy érzem az egész életem összeomlott.Kezdhetek mindent elõrõl,de nem érzek hozzá elég erõt.Elegem van mindenbõl és mindenkibõl.Csak ezt érzem.És azt a fájdalmat,ami a döntésemmel járt.De valahol tudom,hogy egyszer még sokkal boldogabb leszek,mint eddig voltam.Nem ez volt a boldogság számomra.Remélem nem kell sokáig várnom rá.
Mégegyszer köszönök mindent nektek,és legközelebb csak a kívülállókra fogok hallgatni az érzéseim helyett.
Vanessza

Vanessza
Ami történt, megtörtént...próbálj megnyugodni és remélem, hogy mielöbb sikerül majd talpra állnod és megtalálnod azt az embert az életben aki igazán SZERET titeket és aki mellett ilyen nehéz kérdés fel sem kell, hogy merüljön. Fontos, hogy tanuljunk a hibáinkból és Te megfizetted a tanulópénzt... Minden jót kívánok Nektek

Puszi: Doris

Nemtudom, hogy jár -e erre még valaki...

...de nagyon felkavartak azok a dolgok amiket itt olvastam.
...minden egyes személyes kis tragédia...

Imádkozom értetek anyukák, hogy megbékélhessetek magatokkal még az életben.
Én személyesen az abortuszt bűnnek és gyilkosságnak tartom, hiszen egy emberi életet oltunk ki. Mi is voltunk pár hetes magzatok. attól még, hogy struccpolitikával próbáljuk szemlélni a dolgokat a tény még tény marad. Egy állami gondozás de főleg a nyílt örökbefogadás, legalább egy esély.
De ne higgyétek azt, hogy elítélem bármelyikőtöket... inkább csak átérzem a mérhetetlen fájdalmatokat! És szeretném ha tudnátok, hogy az Isten sem ítél el benneteket! a bűnt elítéli de a bűnöst szeretné megölelni. Jó lenne ha tudnátok egy épeszű pappal beszélgetni. Óriási kő esne le a szívetekről!