Kiemelt témák

Sziasztok,
tegnap volt nálunk vendégségben (nem elõször) egy öt éves kislány. (A fiam máj-ban lesz négy éves, a kislánnyal nagyon jókat játszanak, persze elõfordul ilyenkor tombolás is, de ez még beleférne...) A kislány, ahányszor eddig itt volt nálunk, valamit mindig tönkretett. A mamája mindig itt volt vele, olyan nem fordult elõ, hogy egyedül maradt volna. Hol a fiam kedvenc autóját csapta a földhöz (megjavítani nem lehetett, dobhattuk ki), hogy az ágy felett lebegõ-forgó papírmobilt szaggatta le (ezt ugyan más vendég gyerekek is megteszik, éas végül is nem nagy érték), hogy a fiamat lökte fel, de úõgy, hogy azt hittük, elájul a gyerek. A harmadik látogatásra már felkészültem, az érzékenyebb játékokat eldugtam, megpróbáltam teljesen gyerekbiztossá tenni a szobát-lakást, de hát mindent mégsem rakhatok el... A mamája próbálja ugyan fegyelmezni a gyereket, de kevés sikerrel. A kislány üvölt, a játékokat a kishugához vagdossa, (meg mindenfelé a szobában). A fiammal egyébként elég jól szót lehet érteni, de ilyenkor aztán rá sem nagyon lehet hatni. Bár azért le tudom csitítani, elvonni, más játékok felé terelni a figyelmét. Már ott tartok, hogy inkább nem hívom meg õket többet magunkhoz, pedig a fiam a kislánmnyal nagyon jól megvan, én az anyukát nagyon kedvelem, de õszintén szólva ebbõl a helyzetbõl már elegem van. Voltatok már ilyen hlezyetben? Mit lehet ilyenkor csinálni?

Hat Zsoka, eppenseggel erre is tok felesleges volt uj temat nyitni, ugyanis ha rakerestel volna,akkor van gyermekek/gyereknevelesrol/verekedos gyerekek-te mit csinalnal? cimu topic.

Anita

Kedves Anita,
igen, van. Csakhogy ez egy kicsit más tészta. Pontosan azért nyitottam ezt a topikot. De azért ha már felemlítetted, átnézek oda is.
Zsóka

Anita,
éppenséggel elolvastam, abszolút nem errõl szól. Ha elolvastad volna, amit írtam. A probléma nem a verekedés, az agresszivitás, hanem a fiam játékainak a tönkretétele. Ha ajánlasz egy topikot, legalább olvass bele, mirõl írnak abban, amit ajánlasz.
Tehát a kérdés még mindig az, mit lehet ilyen helyzetben csinálni? Én a gyerkekt nem nevelhetem meg, az anyja nem vagy nem eléggé fegyelmezi, nem is szól rá, elnézést azért nem kér mert épp a karácsonyra kapott kisautót töri szét a leányzó... Ahogy a helyzet most áll, vagy így folyik tovább az összes látogatás, vagy nem jönnek hozzánk többet...
üdv
Zsóka

Az még nem jutott eszedbe, a problémát megbeszéld a kislány mamájával?

Zsoka, lehet, hogy nem kimondottan es pontosan errol szol, de szerintem boven beleferne abba a topicba.Felre ne erts, en nem kotozkodni akarok veled, de mindig azt hangoztatod, hogy minek ennyi uj topic ha mar van abban a temaban, es szvsz ez is pontosan egy ilyen tema, amire mar letezik topic.Nem megbantani akarlak, tavol all tolem, csak eppen egy kisse szurta a szemem ez a bort iszik vizet predikal cucc. Na de teljesen mindegy egyebkent.Nekem tokmindegy hany topic van.Bocsanat, ha kellemetlenseget okoztam.

Amugy meg valszeg en is beszelnek az anyukaval es talan inkabb az o lakasukon hoznam ossze a talalkozokat.Ott aztan torhet-zuzhat a gyerek-a sajat jatekait- meg verheti a hugat.Szegeny anyukaja.


Anita

Szia Zsoka!

Szerintem rosszul lett nevelve a kislany, ami talan meg korrigalhato, bar valoszinu nem fog megtortenni.
Beszelni nem biztos hogy erdemes az anyukaval, mert sertodes is lehet belole es akkor oda a baratsag, es is inkabb a kislanyeknal valo talakozasokat javasolnam, vagy a jatszotereket, jatszohazakat.

Maya

Sziasztok,
háááát... nem tudom, mennyire lehet(ne) eredményes az anyukával való beszélgetés. Ez egy nagyon új keletû barátság, még nem vagyunk olyan viszonyban... Viszont úgy érzem, hogy egy nagyon jó barátság alakulhat ki belõle. Beszélni kellene vele, igen, de nem merek...
Nekem is az jutott eszembe, hogy náluk találkozzunk, de nyilván nem lehet CSAK náluk, néha kell nálunk is. Ezek szerint az lesz, hogy többször náluk, kevesebbszer nálunk...
Majd megpróbálom eldugni a játékokat...

Anita,
Bocsánatot kell kérnem tõled a hangnememért. Én úgy éreztem, hogy ez egy teljesen más téma, és tudtam arról a topikról is, de nem akartam oda írni. A bort iszik vizet prédikál - dologban igazad is van meg nem is, mert én ugyan tényleg ezerszer írom azt, hogy olyan topik már van, de OLYAN topik tényleg szokott lenni (lásd a napokban nyitott esti lefektetés vagy milyen címû topik. Alvós topikokból Dunát lehetne rekeszteni.) Lehet, hogy belefért volna a topik témájába, igen. Na mindegy. Itt a kezem, nem disznóláb .
Egyébként még azt nem tudom, hogyan magyarázzam meg a fiamnak az új autó elvesztését, meg hogy a kislány miért töri össze az õ játékait...
Na mindegy.
üdv
Zsóka

Lehet, hogy furcsa, de szerintem az se megoldás, ha nem beszélünk a problémáról. Egy idõ után az ilyenek robbannak, és abból tényleg sértõdés lesz.

Fel lehet vetni óvatosan is, hogy nem szeleburdi egy kicsit a kislány, milyen eleven, óvatosan lehet irányítani, oviban hogy érzi magát, az is lehet, a mama nagyon is tudatában van ennek a problémának, és talán beszélne is róla mással, ha merne, és nem félne attól, hogy rossz szülõnek hiszik.

Én nem vagyok híve a bájnak, ha baj van, de tudom, a többség nem ilyen. (Elég beleolvasni néhány topikba itt a babaneten. Puszika, jaj .., kit felejtettem ki, nehogy megsértõdjön, aztán névtelenül meg ütünk vágunk)

Az én gyerekem öntött már lábasnyi sós vizet játékos dobozba, az egészet utána kádban kellett átmosni, szárítani, stb... És történt már baleset nálunk is. Amit nagyon félt az ember, azt ne hagyja elõl, ha mégis, akkor figyelmeztetve a vendégsereget is hogy ez egy értékes játék, és csak addig lehet vele játszani, amíg vigyáznak rá, különben a játéknak vége. Az agresszióról, én ha valamelyik gyerek veszélyesen bántja (direkt valamivel fejbeüt, stb), akkor rászólok (nem szabad, kérj bocsánatot, stb) a másik gyerekre is, normális mama még nem haragudott meg emiatt, inkább ugrott, hogy hát tényleg... És elvárom fordított esetben is. Amikor fellökte a fiad, mosolyogtál, hogy milyen rendes kislány, vagy hogy reagáltad le?

Szia Judit,
Én ugyan nem mosolyogtam, az biztos. Én (is) rászóltam, hogy ezt nem szabad, amikor pl. az autót összetörte, a fiam meg sírva jött hozzám, akkor inkább a fiamat vigasztaltam (nagyon sírt szegény), a kislánnyal nem törõdtem. Az anyja ugyan mondta neki, hogy ejnye-bejnye, de ennél tovább nem ment a dolog. Ha akár barát, akár idegen megy neki a gyerekeimnek, ugyanúgy rászólok, hogy erzt nem szabad, mintha a sajét gyerekem tenné.
Ma újra voltak nálnuk, egy ideig azt hiszem utoljára, ui. a kislány (elõzetes tiltás ellenére, ui. nálunk vendég gyerek egyáltalán nem mehet fel a galériára, a fiam is csak akkor, ha mi is ott vagyunk) felment a galériára, ugrált a lépsõn és le is gurult. Semmi baja nem lett szerencsére, épp csak megijedt, én viszont majd' szívinfarktust kaptam.

Elõtte eldugdostam az összes törékeny játékot (egyébként magamtól ez sem jutott volna eszembe, anno Pele tanácsolta, hogy õk így csinálják), felvérteztem magam, és tessék...


Azt nem mondom, hiogy a fiam egy angyal, mert õ is tud aztán "bánni" a játékaival, de hgál'Istennek (érdekes módon) csak itthon, ha elmegyünk vhová, ott tud viselkedni (bezzeg itthon nem ), de inkább így legyen, mint fordítva... Talán. Szóval inkább itthon tomboljon, ugráljon, csináéljon csatateret a gyerkszobából, mint máshol, más féltve szeretett játzékait verje szét...
üdv
Zsóka

Sziasztok!
én nagyon örülök,hogy így külön is felvetödött ez a téma. nekem 2 lányom van, a nagyobbik 3és fél, a kicsi 16 honapos. van egy unokatestvérük, egy szintén 3 éves kisfiu. sokszor találkoznak a gyerekek, de a kisfiu egyre agresszivebb, föleg a kicsivel. ez odáig fajult, hogy legutobb mikor itt voltak, nekiesett a kicsilányomnak és meg akarta folytani, alig tudtuk leszedni rola, szegény picinek meg már lila volt a feje. ezután a kisfiu elkezdett rohanni a lakásban mint egy örült és mindent összetört és feldöntött, ami elé került és fennhangon kiabálta a lányomra, hogy kurva (bocs). Szegény anyja a hona alatt cipelte el az üvöltéstöl már levegöt nem kapo kisfiut. ezek után én azt monddtam, hogy mostanában nem akarom meglátni a lányaim közelében . Azt hiszem, hogy megsértödtek, de én nem hiszem hogy az én gyerekeimnek erre szüksége lenne....
Mea

Jó régen járt már itt valaki. , pedig jó lenne tanácsot kérni valakitől aki ebben a "cipőben" jár.
Nekünk az unokatestvérrel vannak ilyen problémánk.
A fiu 4 évvel idősebb a lányomnál, most már 11 éves, de szinte minden alkalommal tönkretesz valamit amikor itt van. Járnak minden hétvégén. .
Az anyja sajnos magasról ejt ezekre a dolgokra, hiába, hogy rengeteg játékot tönkretett nálunk soha semmit nem vett meg, sőt nevet rajta.
Most már az is baj, hogy van annyira nagyfranc, hogy eldugdossa a tönkretett játékokat , amiket később találok meg.
Nem egyszer volt, hogy azért nem vettünk meg valamit a lányunknek, mert, hogy Peti ugyis tönkreteszi.
Nálunk sajnos nem jön be a szekrénytetejére, vagy szekrénybe eltevéses módszer, mert onnan is kiveszi
Ha valaki tud valami jó tanácsot adni, nagyon fogok örülni

Gabi

Hát tényleg régen nem járt erre senki,pedig én is tanácsot szeretnék.
Nálunk a barátnőm 2 és fél éves fiával vannak gondjaim.A lányom 10 éves,tehát már nem áll fenn az együttjátszás,vagy ilyesmi,sőt legtöbbször a látogatások alkalmával a lányom nincs is idehaza.
A barátnőm viszont semmiért nem szól a fiára,a méregdrága Barbieknak kitöri a lábát,a tv kábelt kiszakítja a falból,a szgépet ki-be kapcsolgatja és még sorolhatnám.

Azért is érint érzékenyen a dolog,mert mikor a lányom kicsi volt,a barátnőm mindenért rászólt.Ha a szekrényhez közeledett,rögtön jött a kérdés:van anyukádnak pénze új szekrényt venni nekünk? Olyan is volt,hogy a lányom 2 évesen nem kérte az általa főzőtt levest,akkor meg az volt a beszólás,hogy :rögtön a fejedbe borítom a levest ,merthogy ő mennyit dolgozott,amíg elkészítette

Most meg elvárja ,hogy én ajnározzam a gyerekét,játsszak vele,és örüljek,hogy nálam vannak,nem számít a tönkretett lakás.

Rászólni más gyerekére nem szoktam,egyszerűen nem tudok,és itt talán nem is a gyerek hibája......ha egyszer senki nem tiltja meg neki.......

Gabi,nálunk is voltak ilyen gondok az unokatesóval,ő a lányomnál 2 évvel nagyobb.
Ott tényleg csak az segített,ha rászóltam,de ilyenkor az anyuka is észrevette magát,aki máskülönben ugye nem bánta mit csinál a fia.Meg talán látszott is rajtam mennyire nem kedvelem a kisfút

Azóta már 12 éves,most a számítógéppel vannak gondjaink,mindent elállít,állandóan letölteni akar dolgokat a netről....míg ki nem jelentettem,hogy nem bánom,de otthon,nálunk nem engedem.

Különben nem tudok megoldást,ha az anyuka nem törödik vele,talán más okosabb Lehet azóta meg is oldódott a dolog.???