Jaj, lányok! Olyan jó, hogy vagytok! Nyavalyogni jöttem, de mire végigolvastam a tegnap estétől írtakat, már nincs is olyan szar kedvem.
Hétfő óta ki vagyok bukva. Azt hittem, már teljesen túl vagyok nem is csak a nehezén, de valahogy a hétfő padlóra tett megint. Nem történt más, mint itt volt, egyszer elbőgtem közben magam, de végül leküzdöttem ezt is. Kristóf kérdései és az arra elinduló gondolataim súlytottak megint fejbe.
Most az előbb meg felhívtam anyut, hogy ő hívott-e, mert nem értem oda a telefonhoz időben. Végül olyan prímán összevesztünk, hogy magam is csodálkozom. Én mindig is jóban voltam anyuval. Múlt héten kiabáltam vele először életemben!!! És ma megint
Olyan érthetetlen számomra, hogy miért macerál most engem. Egyik baj, hogy az erkélyen kupi van, ami a ház szégyene, és ugorjak már neki végre. Megjegyzem, kilóg a nyelvem a tennivalóktól, kutya nem segít, az erkély meg betonmellvédes, senki nem lát semmit, még én sem. Nem mondom, nyomaszt, hogy kupi van, de sokadrangú probléma ez most nekem. Aztán megkért, főzzek ma én a bátyáméknak is, mert ő ugyan jön hozzájuk segíteni, de takarítani fog. Mondtam, hogy rendben (gyors fejszámolást végeztem, mert a hónap hátralévő részére vicc nélkül van alig 4 ezer forintunk. És múlt héten ilyenkor volt 10, tehát elég jól tartom a kereteket. Mindegy, szerencsére van elég alapanyagom, főzök. Erre kérdezgette, hogy oké, de van-e mazsolám a tejberizshez, mire mondtam, hogy nincs, én nem szoktam amúgy sem bele tenni. Na jó, de tejszínem? Mondom azt sem szoktam. És vaníliáscukrom? Azt szoktam, de elfelejtettem venni az előbb, most nélküle lesz. Teszünk belel gyümölcsöt és kész. Tudnotok kell, hogy nekünk a közért nagyon messze van, nem indulok el busszal egy zacskó vaníliáscukorért. Autóban már nincs benzin, amúgy sem vagyok odanőve a kocsihoz. Szóval mondtam, ezeket, mire ő mondta, hogy miért kell nekem mindig nyávogni. Ezt arra mondta, hogy én nem szoktam ezt meg azt beletenni. Ja, és a mazsolára még azt is mondtam, hogy nem mindenki szereti benne nálunk. Ez volt a csúcs, mert azt mondta, hogy én szoktatom rá a családot a válogatásra. Tessék azt enni, ami van! Mondom oké, de hála Istennek nem háborús időket élünk, megpróbálok olyanokat főzni, amit mindenki szeret. Hát az nem jó, ettől lesznek olyan finnyásak, mint én. Elmondom, hogy én a húst nem szeretem, de minden zöldséget megeszem. Sőt minden tejterméket stb. Anyu a fejemhez vágta, hogy nekünk főzni az egy kész agyvérzés neki, mert ki ezt nem szereti, ki azt. Tessék mindent megenni. Vajon mit szólna a második férje, ha minden nap zöldéges ételt főzne? Húst hússal bír csak enni! Érdekes, ezt meg sem hallotta. Neki persze olyat igyekszik főzni, amit szeret. Akkor hol a hiba? Én is erre törekszem. Amúgy pedig nem vagyunk egyformák. Kristóf meglehetősen válogatós, semmi zöldséget nem eszik meg a krumplin és babon kívül. De Bálint a húson kívül mindent szeret. A húst is megeszi, de nem szereti túlságosan. És mindkettőt én neveltem.
Bocsánat, hogy rátok borítottam mindezt, de ilyenkor NEM ÉRTEM AZ ANYUKÁMAT, hogy tudja, hogy nem vagyok jól, és mégis csesztet. Mikor mondtam, hogy én sem esem neki, ha tudom, nincs jól, erre megkérdezte, hogy miért én most nem vagyok jól? MOndtam, hogy deeee, minden happy
Áhhh, nem értem én ezt!
A bátyám nagyon rendes volt, mert sírva felhívtam, és megígérte, hogy beszél anyuval, hogy most hagyjon az ilyen szemrehányásokkal. Meg majd segít, hogy megbeszéljük ezeket a dolgokat. A világon nekem van a legrendesebb testvérem!!! De komolyan! Úgy szeretném, ha az én fiaim is ilyen jó testvérek lennének, mint mi.
Képzeljétek, ma Bálint Kristóf nyakába csimpaszkodott és úgy puszilgatta. Azért engem nem kábítanak el, tudom, hogy gyepálni is tudják egymást, de ilyenkor megnyugszom, mert az igazi érzelem az a szeretet, ha néha fel is mérgesítik egymást.
Kristófot kérdeztem, hogy az oviban is szokott-e Bálint hozzá bújni. azt mondta, hogy igen!!
Amikor meg kell védeni őt
Eldugultam! Csak vidítsatok már megint fel, jó?
Puszi, Dorka
) 
