Itt vagyok
De semmi olyat nem tudok írni, amit most Kata olvasni szeretne.
Ismerem az érzést, tudom, hogy keresztül kell jutni minden állomásán. Végülis egy gyász, csak mindig kezdheted újra, amikor beszélsz vele, vagy találkoztok.
A férjed miatt nem érdemes erőlködnöd, nem akar ő már veletek élni. Durva ezt leírni, de így van. Ha fel is kelted az érdeklődését, az már nem szerelem, szeretet, család-fíling, max. féltékenység, ami egyfelől elmúlik, másfelől nem tart össze egy családot. Nálunk is fordított a kockán, mikor lenyugodtam, pláne, mikor megismerkedtem a barátommal, de ez nem tudatos, tervszerű dolog volt, hanem a sors hozta így.
Csak azért mert féltékeny valaki és kezdi kapiskálni, hogy mit veszít, még nem teszi meg nem történtté az elmúlt időszakot. Hiszen a valódi énje az az, amit az utóbbi időben alaphelyzetben produkált. És abba könnyű visszasüppedni. Attól függetlenül érdemes adnod magadra, de nem azért, hogy ő bármit is agyaljon, hanem mert sosem tudhatod, mit hoz a sors.
Ha megnyugszol, hosszú távon nem az fog érdekelni, hogy milyen nője lesz, ha az már nem az a nő, aki miatt szétmentetek. Azt én sem engedtem volna, hogy azzal a ribanccal legyen a láthatás, de attól még elvihette volna. A mostani nője engem nem zavar, most voltak 5-en (neki is van egy kisgyereke)nyaralni, vagyis üdülni. Miért zavarna? Mi is voltunk az én barátommal, abba meg neki nincs beleszólása. A család nem attól család, hogy egy fedél alatt laktok. Sokkal jobban fog törődni a gyerekkel, ha nem lesz természetes, hogy bármikor ott van.
Ha te kiegyensúlyozott, nyugodt otthont teremtesz a fiadnak, pláne, ha még egy fickóval kiegészül a dolog, miért akarna később átcuccolni? Az csak akkor esélyes, ha te állandóan ki vagy borulva, szenvedsz valamin, és stressz veszi őt körül. De akkor nem az a lényeg, hogy apuhoz megy, hanem, hogy tőled el. Ez viszont rajtad múlik. De ez nem aktuális most.
Ami most a lényeg, az az, hogy sz.rd őt le magasról. Már korábban írtam, bocs az ismétlésért, de nekem azt mondta a pszichomókus-logikus amúgy-, hogy ha a férfi azt érzi, hogy az ő kezében van a döntés, neki kell választania, és mindkét fél őt ajnározza, akkor minek döntene? Ideális helyzet, miért felezné meg a rajongótábort? Bár nem tudom, hogy írtál-e nőről, azt tudom mondani, hogy egy férfi sem hagyja el a családját, ha nincs nője, ez tuti.
Szóval muszáj abbahagynod a reménykedést, a várakozást, stb. Különben is ki ez az az ember, hogy ő dönthet mindenről, te pedig alárendeled magad annak, hogy ő mikor mit óhajt???
Ez a te életed, ne hagyd, hogy táncoltasson!!!
Terevezd el magadban, hol és hogyan fogtok élni, beszéld meg a férjeddel, hogy milyen időközönként fog találkozni a gyerekkel, mennyit fizet, hanyadikáig adja oda a pénzt. Ezután pedig a gyerekkel is le kell ülni megbeszélni, mert a bizonytalanság, a hiábavaló reménykedés pokoli lehet neki is. Ha tisztában van a helyzettel, akkor tud kérdezni, tudja szokni a gondolatot.
Szóval, tudom, hogy nem könnyű, de muszáj tökösen intézni, mert különben csak vesztese lehetsz a dolognak minden szempontból.
Tudom, hogy most úgy érzed, így is, de nem. Közhely, de minden vég valami újnak a kezdete. Innentől neked kell irányítanod az életeteket, jobbnál jobb dolgok várnak még rád. Hogy csak egyet mondjak:átaludt éjszakák