Szia Menta!
Eredetileg tiszasasi voltam, ami egy 1500 fõs kis alföldi falu, kevesen tudják, hogy merre is van.
(Talán a tiszaugi híd, ahol a 44-es fõút átmegy a Tiszán, támpont lehet. Attól kb. 5 km-re van Tiszasas.) Aztán persze el kellett költöznöm a faluból a munkahelyhiány miatt. Néhány évig Kunszentmártonban, azután pedig Szolnokon laktam. Onnan költöztem 1999. március 15.-én Budapestre. Tényleg! El is felejtettem megünnepelni az évfordulót!
Azóta élünk együtt PiciLaci apjával. (Nevezzük ApjaLacinak
) Csakis az õ kedvéért próbálom meg elviselni Budapestet!
Te született budapesti vagy?
A kutyagumiba én a járdán szoktam belebabakocsizni.
Sõt, egyik hétvégén a Duna parti sétányon (illetve kerékpárúton) egy kutya rám ugrott, nagy sáros lábnyomokat hagyva a kabátomon, és a gazdája még csak azt se mondta, hogy bocs...
A babakocsink PegPerego Venezia. Teljesen vízszintesre fektethetõ, de sportkocsivá is alakítható, mind a négy kereke bolygósítható, a tolókarja átfordítható, stb. Szóval szuper tápos, igazán mindent tud, és viszonylag könnyû is. (Amíg be nem vásárolok...
) Szerelem volt elsõ látásra, és nem is bántam meg a választást. Talán a kerekei tényleg lehetnének nagyobbak, akkor könnyebben venném az akadályt a nagy bazi padkáknál. Igazából nem is a szintkülönbség zavar a legjobban, hanem az, hogy megy az ember lánya megy nagy nyugisan a járdán, ami egyszer csak véget ér, és ott találjuk magunkat pl. egy parkolóban, az úton, ahol kocsik jönnek-mennek, kicsit se óvatosan, és néha még rázzák is rám az öklüket, hogy mit keresek a kocsiúton a babakocsival.
BMárti