lányok!
Akkor most adjatok tanácsot,ill. mondjatok véleményt,hogy ti mit csinálnátok a helyemben?
Elmondom a mai délelőttünket,ami színte minden nap így telik,már több mint másfél éve. A lényeg az hogy bármit is csinálok ő histizik,hogy ne tegyem,csak és kizárólag vele foglalkozzak.
Szóval a de.-ök úgy telnek,hogy felkelünk rendet rakunj,beágyazunk,mosakszunk,átöltözünk,majd eljön a reggeli ideje. Eddíg még egészen ok minden. Reggeli közben már nemtetszését nyílvánítja,ha mosogatni merek közben. De hát ő eszik,ráadásul egyedül,mert etetni már nem kell,és nem is igényli. Reggeli után,jönne a főzés. Amit bír kb 10 percig (segíthet,de hamar ráun) húz,mennyek vele. Én próbálom megmagyarázni neki,hogy anyának főznie kell,de ez csak több kevesebb sikerrel jár. Hiába mondom neki,hogy utána játszok veled,és tényleg így is van,tehát betartom az ígéretem. Mind a mai napig próbálkozik,és üvölt a lábamnál,hogy hadjam abba. Na jó túl vagyunk a főzésen,kaja főhet. Ekkor számára is kellemes pillanatok jönnek,mert porszívózni imád,meg bepakolni a gépbe a ruhákat. Ez ok. Ha ezzel is megvagyunk,akkor ugye jöhet a játék
Igen ám,de mi? 1000 féle játéka van,és a korosztályának,és igényeinek megfelelő. Mindenbe belekezd,de mindenre ráun 5 perc alatt. Húz mennyek vele,célja nincs,csak téblábol a lakásban. Leülünk ,aztán közvetlen ezután felállunk,és megint megyünk,mert maga sem tudja mit akar. Én közben folyamatosan próbálom lefoglani,de hiába. Énekelünk,mondókázunk,táncolunk,zenét halgatunk,kitalálok folyton valami új játékot. Bábozok neki,bele ülltetem a dömperbe,és húzogatom,tologatom. Kúszok,mászok vele,bírkózunk,hintázunk. Bármit megteszek,csak jó legyen neki. De ő mindenre ráun,és csak nyűglődik,hisztizik. Nélkülem 2 lépést sem tesz arrébb. Ha mégis ilyen szándéka lenne ,akkor visszarohan,és húz magával,pedíg szó szerint csak 2 lépést tettünk arréb. Van egy kismama barátnőm,a színtén másfél éves lányával. Velük szoktunk összejárni. Hol ők jönnek,hol mmi megyünk. Eleinte szupi volt minden,de most már ha együtt vagyunk,akkor is ezt csinálja,rosszabb estben elüldözi őket a hisztijével,s mikor elmennek sem jobb,mert ugyan úgy nyűglődik. próbálkoztam azzal is,hogy minden házimunkát akkor csinálok mikor alszik,hát az még rosszabb volt,mert még hamarabb kezdte a nyűglődést. Arról már nem is beszélve,hogy a délutánokat,már abszulut nem tölltjük itthon,mert azt már nem bírná,megy az ajtóhoz,és mutassa,hogy mennyünk. Ok ezzel semmi gond,mert én is szívesebben megyek,mint a 4 fal között üljek. Na de hát az egész napot már csak nem töllthetjük távol. Jártam vele foglalkoztatókra,játszóházakba,ott is el van egy darabig,aztán mehetnéke van. Na meg,azért ezek anyagilag is elég húzósak,hogy minden nap menjünk. Meg szerintem azért az sem lenne normális. Ha új helyen,új gyerekekkel van,akkor olyan mint egy kisangyal
Bújik bele a gyerekekbe,szeretgeti őket,produkálja magát,míg végül mindenki csak vele foglalkozik. A gyerekek meg mennek utána,és azt csinálják,amit ő.
azt hiszem minden lehetséges dolgot kipróbáltam már,amit csak lehetett,hogy lefoglaljam,és jól érezze magát. De úgy látom minden kevés. Vevő vagyok minden ötletre,és tanácsra,ha esetleg valamit kihagytam volna. Ja.azt elfelejtettem írni,hogy többemberes babaként született,és mindíg is teljes ember,és teljes foglalkozást,odafigyelést kívánt. Ezzel nem is volt gond. A gubac az most van,hogy egyszerűen már nincs ötletem mivel foglalhatnám le? Másfél év alatt mindent megunt,vagy létezik,hogy csak engem?