Kiemelt témák

Sziasztok!
Voltatok már megcsalva, becsapva?
Mi a megbocsájtás, a bizalom és a túlélés receptje, ha ugyan van ilyen.
Várom tapasztalataitokat.
Házasságtörő Urakat is várok!

Szia Ágnes!

Ezen a téren igen rosszak a tapasztalataim, mert a környezetemben mindig fel-fel bukkanó probléma. A házaságtörő férfiak a kiruccanásaikat vagy megbotlásaikat szórakozásnak és nem házasságtörésnek élik meg. Legtöbbje mégjobban ragaszkodik a családhoz a biztos ponthoz, csakhogy mi nők ezt másképpen éljük meg. Sértettek, megbántottak vagyunk, s rögtön magunkban keressük a hibát. Mit rontottam el, miért jobb a másik stb. Pedig az esetek nagyrészében a kalandvágy, s valjuk be őszintén sok nő csalfasága, rámenőssége is belejátszik a történtekbe. Ekkor a férfi nem gondolkodik csak ösztönösen cselelkszik, s ha jó neki hajtja-hajtja a vágy, amíg nincs megállás. Akkor abban az adott helyzetben nem gondol a következményekre, s amikor már-már a nő kezdeményezésére válásig fajul a dolog, nem tudják elviselni a kudarcukat. Akkor eszmélnek rá, hogy a kis szórakozásuk eredménye egy sértett, megbántott feleség, egy felborult család, válás esetén anyagi katasztrófa, s nem utolsósorban, hanem első helyen szereplő SZENVEDŐ gyermekek, akik bármilyen csendes válásról van szó, megviseltek, lelkileg meggyötörtekké válnak.
Mi a megbocsájtás és a bizalom túlélés receptje? Nagyon nehéz kérdés, hiszen a bizalom megrendül, s ettől kezdve mégha megis bocsájt az ember, a kisördög állandóan újra és újra visszatérően motoszkál a gondolataiban.
Én a probléma elé mennék, miért történt a dolog, kalandvágy volt, vagy olyan megoldatlan családi problémák okozták amik lehet, hogy nem is kerültek eddig a felszínre. Egy kiadós beszélgetés semleges helyen (pld. egy csendes kis étterem eldugott sarkában) segíthet tisztázni a dolgokat. Ilyenkor meg kell erősíteni a lelkünket, nem szabad megbántottságunkat kimutatni, mert az fokozza a feszültséget.
Minden eset más és más ezért csak általánosságokat írtam, de bízom benne, hogy segít.
Szia, Klári

Sziasztok! Kicsit bután érzem magam (mondhatnám csúnyábban is), mert ezzel a témával úgy vagyok, hogy velem aztán EZ egyszerűen nem történhet meg, és erre ezeregy okot tudok, hogy miért nem, innentől kezdve az együgyüek magabiztosságával nézem a témát.
Természetesen a megbocsájtás az elsőrendű alpallás az én nézeteim szerint, és tartom azt az álláspontomat is, megbocsájtani annyi, mint felejteni... Mindenesetre nagyon emberpróbáló feladat, el kell döntened, hogy ér-e Neked ennyit a szeretett férfi... Üdv: Timi

Sziasztok!
An en tapasztalatom sajnos az, hogy tobbe a dolog mar nem olyan mint regen. A vakbizalomnak tobbe nincs helye. Sajnos.

Sziasztok,
az első házasságom válással végződött. Mint a hülye komédiákban, én, a feleség tudtam meg legutoljára, hogy csal a férjem. Évek óta. Mindig volt mellettem vkije. Nagyon ügyesen csinálta, soha nem maradt ki éjszakára, "csak" későn jött haza (éjjel egy óra, éjfél). Soha, de soha nem gyanakodtam!
Aztán egy barátnőmmel is összejött (mai napig nem tudom, melyikükben csdalódtam nagyobbat), és akkor bukott le. Iszonyatos érzés volt, sokáig tartott, míg kihevertem, fogytam hét kilót, depressziós lettem, kivoltam teljesen.
A legszörnyűbb szerintem az egészben nem maga a megcsalás fizikai tlénye, hanem a BIZALOM ELVESZTÉSE A MÁSIK IRÉNT. Mert ezután már soha nem tufsz, soha nem fogsz annyira megbízni benne, mint eddig. És ahogy Kári is írta, mindig ott lesz az ember agya mélyén a gondolat, hogy hátha most sem a barátaival van, hanem egy nővel? Pedig lehet, hogy az a jótét lélek tényleg a barátaival sörözik...
Az megint más dolog, hogy ki miért csalja meg a másikat. Vkit csak a vágyai hajtanak, vkinek (a férjem is ilyen volt), egyszerűen ilyen (vagy nincs is neki) az erkölcsi érzéke, tartása. Nem tartja helytelennek azt, hogy megcsaljon vkit, akit (állítólag) szeret. Aztán ott van az is, ha vki pl. részeg fejjel ébred vki mellett reggel az ágyban, és a vki nem a kedvese. Talán még ezt tudnám megbocsátani, mert nem "hideg fejjel" követte el...

Szia Zsóka!
Érdekelne miért váltál el.A férjed kicsapongásai miatt? Nem is próbáltál megbocsátani? Hogy látod utólag, jól döntöttél?

Szia Ágnes!

Úgy látom tanácstalan vagy. Segíthetek(?), s ha gondolod ez bizalmas, nem szeretnéd a részleteket mindenkivel megosztani, írj a szucs.klara@pmi.hu címre. Ha tudok szívesen adok tanácsot.
Fel a fejjel! Szia Klári

Kedves Ágnes!
Igen végül is az volt az ok. Az utolsó csepp a pohárban - igazából az első, mivel az utolsó barátnőjére jöttem rá, aztán kiderült, hogy végig a hét év alatt megcsalt - az volt, hogy az egyik barátnőmmel-munkatársammal csalt meg. Hónapokig reménykedtem még, próbáltam a lelkére beszélni, esdekelni, könyörögni, aztán jött vmi depresszió-féle, és hálistennek jött a nyár, amikor a hugom és a barátnője karonfogtak és együtt lementem velük a Balatonra dolgozni. Ősszel aztán válaszoltam a Magyar narancsban egy társkereső hirdetésre, (sose gondoltsam volna hogy én ilyet fogok tenni), én voltam a negyedik, akivel a fiú találkozott - aki azóta a férjem, és két lurkóm apukája. Azt hiszem, ezzel utolsó kérdésedre is emgadtam a választ.
Van, amikor meg kell bocsátani - de ehhez egy bocsánatkérés is kell, és az, hogy visszatérjenek hozzád.
(Nem mellékesen: amikor "összejöttem" Zolival, mostani és remélem utolsó férjemmel, az elsővel már külön éltünk, de papíron még nem váltunk el. Ő akkor együtt élt a barátnőjével - aki miatt engem otthagyott ugye - mégis én voltam a k... . Szó szerint ezzel illetett, amikor megtudta, hogy találtam valakit, aki szeret, és akit én is szeretek.)

Szia Zsoka!

Olvasom 7 éves házassági válságaidat.. Hát részvétem. Kérdés: mindig 2-őn áll a vásár. Éretlenek voltatok? Kezdettől nem voltatok összevalók? Izgat a kérdés, miért keresnek a pasik másik nőt, engem is megérintett már a dolog... De kapaszkodunk egymásba, meg van 5 kis krapek is... Ismerek embert, aki 5 gyerek után vált el. Pregnánsan másak voltak, indittatásban, gondolkodásban, életvitelben, stb. Talán túl fiatalon estek egymásnak? Valami nem működött, pedig mindkettő rendes nép volt. Aztán a nőnek lett valakije, aki talán figyelmes volt, fontos volt neki, és esetleg ki is tudta rendesen elégiteni. A nő mindenáron elment az uj emberével. És 3 lánygyerekkel. 2 fiut hagyott az ex-férjnek. De nem egyszerű, és sok teherrel jár.

Ágnes!
Valami oka van a dolgoknak. Vizsgáld meg a kapcsolatotokat, kivülről, és minnél reálisabban, hogy mi okozhatja? Miért megy új emberek után a másik? A farka után megy, az élet-stílus, vagy valami bibi van köztetek? Mi nem stimmel? Elfogadás? Reménytelennek látszik onnan a kapcsolat? Szellemileg tudtok egymásnak társai lenni? Szex nem mükxik? Mit keres a másik, amit nem nálad? Avagy már annyira ismeritek egymást, hogy a rossz tulajdonságok látszanak csak, és senki más nem tud annyi bántást és gyilkolást adni, mint akivel együtt vagy? Nézd mind a két oldalt. Hideg fejjel. Kérdezd meg jó barátodat, aki ismer titeket, hogyan látszik kivülről az életközösségetek! (mintha házasságtörő urakat, és nem hütlenkedő barátot gondolnál)
Mennyire tudatos, vagy csak sodródás ez a másik részéről? Próbáld meg az ő szemüvegén keresztül szemlélni magadat!
Igy hirtelen nincs több ötletem, de gondold végig. Van törvényszerű belekeseredés, belefáradás a másik reménytelen hibáinak kerülgetésébe, és senki más nem tud annyira kikésziteni, mint a párod. Értékelj, mi volt, mi lett, s miért. Mit ér meg a dolog. Mi lehet, ha kitartasz, és mi, ha nem? Szabad akaratunk van: mindenki azt tesz, amit akar, aztán szépen elhordozza a terhét.

Nem valami vidám dolgok ezek.
üdv
Zsolt

Kedves Zsolt!
Nekem egy darab 7. éves házassági válságom volt, erősen remélem, több nem lesz!
Naszóval, hogy magán vizekre evezzek: amikor megismerkedtünk, én 18 múltam, ő 19 volt. Együtt jártunk 4,5 évig, aztán összeházasodtunk. A házasság utáni dolgokat ismered, fentebb már leírtam.
Tudod, most, érettebb és tapasztaltabb fejjel azt mondom, hogy nem voltunk egymáshoz valók. Meg kis csirke violtam, még gyerek. Apám tiltott tőle, ezért aztán csakazértis. Nem akarom apámra kenni a dolgot, de lehet, hogy ha hagyta volna, otthagyom a fiút hamar... Viszont, az érem másik oldala, hogy én nagyon-nagyon nehezen hagyok ott bárkit is (illetve ezt csak sejtem, mert 30 évesen írd és mondd kettő db férfi volt az életemben, a két férjem.) Nagyon ragaszkodó típus vagyok, a nyilvánvaló szenvedések-kínlódások ellenére is próbálkozom még a végtelenségig. Aztán egyszercasak elszakad a húr...
Baj az volt ott, nemcsak a megcsalatás. Pl. most már látom, hogy soha nem beszéltük meg a dolgokat, túlléptünk rajtuk, aztán csak gyűltek, gyűltek a mélyben. Soha nem beszlélgettünk - létezik itt egy magány a házasságban tzopic, ott írt vki ilyesmiről, ha jól rémlik. Azóta tudom, hogy BESZÉLGETNI KELL. Az időjárásról, hogy menj és vegyél krumplit, de a legfontosabbról, RÓLUNK. Rólad és rólam, mert NEKÜNK MI vagyunk a legfontosabbak. (Meg később a gyerekek).
A párom azt mondja, hogy olyan nincs, hogy vkit nem kap el a kísértés. Csakhogy. Miért van az, hogy az egyik ellen tud állni, a másik meg nem? Nemcsak arról van szó, hogy szereti a feleségét/férjét, és azért nem... Vhol mélyebben gyökerezik a dolog, a neveltetésben, a gondolkodásban, az elvekben, a jó ég tudja hol.
Az ember soha ne kiabáljon el semmit, de (nagyon kicsire összehúzva magam) le merem írni, hogy Zoliban megbízhatok...
(Tegnap mesélte, hogy /most is/ kikezdtek vele mig kint volt. Nem nyíltan, hanem csak sugalmazták - ezt egy férfiember ugye észreveszi. Ő erre villámgyorsan megmutogatta a családi fotókat... A nő(k) meg lehervadtak.) Na. Most én vagyok a hülye, hogy bízom benne, vagy mi? Te mint férfiember hogy látod ezt?

Szia Zsóka!
Aki egyszer megégette magát, az utána már jobban vigyáz a tűzzel.
Miért dicsekszik a Párod?
Nem akarok véleményt mondani Róla, ill. a Te határtalan bizalmadról, ehez ismerni kellene Zolit.
Lehet hogy Ő a kevés kivételek egyike? Mert hogy kivételek léteznek, ugye?!


Kedves Klári!
Köszönöm szépen az ajánlatod, még gondolkodom rajta. Honnan van ez a sok bölcsességed? Belülről fakad, tapasztalat, vagy szakma?

Köszönet a jó tanácsokért!

A miérteken már túl vagyunk, de számomra nem született elfogadható válasz egyik kérdésemre sem.Nem is érdemes feszegetni a témát, mert csak háborút eredményez. Veszekedni pedig nem érdemes.
Megőrítenek a kételyek, úgy érzem jobb lenne mindenről tudni.
Vagy amiről nem tudok az nem fáj?
Én inkább tudni szeretném!

Sziasztok!

Eddig csak olyan hozzászólásokat olvastam, ahol megcsalt nők írták le panaszaikat. Én egy félig-meddig széthullott család középső gyermeke vagyok. Szüleim 25 éve házasok, de amióta az eszemet tudom mindig veszekedtek az ital ill. a nők miatt. Az apám folyamatosan csalja az anyámat és most már nem is csinál titkot belőle. Az anyám pedig tűri! Néha kiborul, akkor hatalmas veszekedések vannak, és soha nem lehet tudni mire megy haza az ember. Esetleg megverte az anyám vagy valami roszabb. Én nem tudom, hogy ezek után mi a jobb? Az, hogy ha elválnak vagy ha együtt maradnak. A gyerekek számára is. Ezek után kérdezem én, van-e/lehet-e megbocsátás a feleség/férj részéről? Nálunk úgy látszik van/lehet. Nem tudom, hogy anyám hogyan éli meg ezt a dolgot, soha nem beszéltünk róla, de látom, hogy szenved, és néha az apámon is látni, hogy nem így akarta mondani, de már nem tudja másképp...
Remélem nem viszem félre a topicot, csak szerettem volna leírni mindezt.
Köszönöm, hogy "meghallgattatok".

Sziasztok!
Eddig arról volt szó, milyen ha megcsalnak és meg lehet-e bocsájtani. Nos én most azt szeretném leirni miért csaltam meg a férjemet, egyetlen egyszer. Először is azt szeretném kihangsúlyozni, semmi szin alatt nem akarom felboritani a házasságomat, alapvetően jól élünk, 13 éve, közös az érdeklődési körünk, jó a szex, és van egy aranyos, okos kisfiúnk. Szeretem, igen szeretem a férjemet és a gyermekemet, nem akarom őket elvesziteni! És akkor miért tettem azt amit tettem?! Gyengeségből. Megismerkedtem egy férfival aki iránt olyan vonzalom alakult ki bennem, hogy én voltam a legjobban meglepődve, nem is gondoltam, hogy ilyesmit érezhetek egy majdnem idegennel szemben.
És sajnos nem tudtam eltitkolni ezt a vonzalmat, pedig megpróbáltam, aztán amikor ő is rájött mi a helyzet, már nem hagyta annyiba. Munkatársak voltunk, aztán ő elment egy 35o km-re levő városba dolgozni, e-mail-ezünk. És hiszitek vagy nem, ez a távolság döntő volt a kapcsolatunkban!
Amig egy helyen dolgoztunk, egyikőnknek sem fordult meg a fejében hogy köztünk kialakulhat valami. De az a tudat, hogy messze vagyunk egymástól, közel hozott minket. Álbiztonság-érzetet nyújt az, hogy nem futhatunk össze az utcán, ő a párjával és én az enyémmel, mi négyen brrr. Szóval, hogyan is jutottunk oda, hogy lefeküdjünk, hát nem két nap alatt. Hónapokig e-mail-eztünk, találkoztunk a munkahelyemen a munkatárak jelenlétében vagy kétszer, és egyszer sétáltunk egyet. A férjem máskülönben ismeri őt mint volt munkatársamat. Aztán elkezdtünk a levelekben a vágyainkról irni, és fokozatosan, félve, szóba kerültek a szexuális vágyak. Addig-addig irtunk ezekről egymásnak, mig aztán egyszer megegyeztünk abban, hogy valamikor találkoznunk kell, úgy. Egy olyan napra beszéltük meg ezt a találkát amikor a férjem nem volt a városban és a gyermek a nagyszülőknél volt. Ő úgy jött ide, hogy az övéi nem is tudták, hogy itt van. Egy szállodában találkoztunk, rettenetesen féltünk mind a ketten, de csodálatos volt. Ilyen mértékű törődést, odafigyelést, gyengédséget már rég nem éreztem. Hat órán keresztül voltunk együtt.
Nem csak szex volt, több annál. És azóta nem találkozunk, mert mind a ketten megilyedtünk. Egyikünk sem akar változtatni az életén. Túl jól sikerült. És ezért lett vége. És azóta sokat gondolkodtam azon, hogyan is kerülhettem ilyen helyzetbe, hogy egy másik férfival legyek. Mert monoton az életünk, mert telve van gondokkal, mert 13 év után lehet akármilyen jó a szex, és tényleg az, mégis szinte minden mozdulatot ismerek előre. De ővele minden új volt. Csak azért rimánkodom, nehogy a férjem valaha az életben megtudjon valamit is erről. Hát ennyi.

Kedves Zsóka és Ágnes!

Az én férjem is olyan, hogy minden "kísértésről" beszámol őszintén, és én teljesen megbízom benne. Én úgy gondolom, hogy gyanúsabb a hallgatás, mint az őszinteség. Nem érzem az ilyen beszámolókat dicsekvésnek, csupán arra való törekvésnek, hogy tényleg mindent megosszunk a másikkal. (Ha elkezdünk szelektálni, a végén alig marad valami.) Én is elmesélem a férjemnek, ha kaptam egy kedves bókot, vagy leszólítottak az utcán... Lehet, hogy naivság, de én még bízom az őszinteségben.

Üdv: Krisztina

Kedves Névtelen!

Az élet egy idő után megtanítja az embert, hogy az élet tele van árnyalatokkal, hogy amit egykor elítéltünk, azt újra kell gondolnunk, mert valójában semmi sem fehér és fekete. Amíg az ember nem tapasztalja a közvetlen környezetében, vagy saját magán ezeket a sokszor megdöbbentő dolgokat, addig minden olyan egyszerűnek tűnik, pontosan tudjuk, mi a helyes és mi nem. Aztán a tapasztalatok birtokában kénytelenek vagyunk rájönni, hogy maga a tény, a történés nem elég az ítélkezéshez, és elámulunk, hogy mennyi apró részlet kerül elő, ami finomítja a képet. Az emberi kapcsolatok és érzelmek végtelenül bonyolultak, összetettek, egyéniek, és nem kategorizálhatók olyan módon, hogy aki megcsalja a másikat, az mindenképpen rossz és csalfa ember, és a vele való kapcsolatnak többé nincs jövője. Ha a lelkekbe belelátnánk bizonyos vagyok benne, hogy megbocsátóbbak lennénk egymás és esetleg önmagunk iránt.

Tudom, könnyen írok megbocsátásról, mert a tapasztalataimat közeli barátaim lelki viszontagságaiból merítettem, és kívülállóként ugye minden megbocsáthatóbb. Az igazi művészet az, ha az ember belső szereplőként is képes minden részletet és a lelki indíttatásokat is figyelembe véve mérlegelni.

Üdv: Krisztina

Kedves Krisztina!
Csak egy dolgot felejtettem el leirni. Hogy most nagyon nehéz nekem, mert gondolkodom és mérlegelek. Talán könnyebb annak, legyen az férfi vagy nő, aki csak a szex miatt csal. Igy, érzelmekkel telitetten, amikor a párodat is szereted, és nem akarsz változást, igy arra a következtetésre jut az ember, hogy bár ne tette volna meg, mert utólag nehéz elviselni a tudatot. De mégis, van valami, ami a mi közös titkunk ővele, mert szép volt, mert nem lehet csak úgy elfelejteni, mert egy életre összekötött bennünket, még akkor is, ha soha az életben nem találkozunk. De úgy hiszem az idő megold mindent, mert tudom, hogy az enyéim mellett a helyem és ez a jó nekem. Gondolom érthető miért irok névtelenül. Üdv

Kedves Névtelen!

Ilyenkor valóban nehéz lehet, az embernek fel kell dolgoznia, és el kell fogadnia magában az új helyzetet, és ez annál nehezebb, minél mélyebbek az érzelmek. De ha boldog házasságban élsz, akkor sikerül majd feldolgoznod és lezárnod magadban ezt az élményt, tisztáznod, hogy mit kaptál és/vagy mit veszítettél általa, elcsitulnak és letisztulnak az érzelmek, és érezni fogod, hogy bár értékes élményeket kaptál ebből a szerelemből, de helyesen döntöttél, hogy nem folytattad tovább. Úgy fogod majd boldogságban továbbélni az életed, hogy már nem vágyakozol a másik után, bár lesznek időszakok, amikor előjön valahonnan a lelked egyik zugából. A szerelemről való lemondás is egy kis halál, de a gyász folyamán megszelídülnek a háborgó érzelmek, és elmúlik a fájdalom, viszont ha lelkileg felfogod, átérzed, gazdagabb leszel általa, mert tanulsz vele valamit, lelkileg fejlődsz általa.

Üdv: Krisztina

Kedves Krisztina
Köszönöm.
Tudom, hogy nincs mentség arra amit tettem, de talán másoknak is segitettem azáltal, hogy leirtam.
Üdv.

Kedves Névtelen!

Én nem ítéllek el! Ha akarsz írni róla privátban, szívesen válaszolok, és megosztom veled a tapasztalataimat. (kkriszta@profis.hu)

Ha inkább önmagadban szeretnéd feldolgozni a dolgot, azt is megértem.

Üdv: Krisztina

Kedves Ágnes!
Nem hiszem, hogy a férjem dicsekedne, illetve nem hiszen, hogy az én bizalmam határtalan lenne. Mindezt úgy értem, hogy ahogyan ezt te írtad, értelmezed, az elítélő.

Egyetértek Krisztinával, az ilyesmit nem veszem dicsekvésnek. Hiszen vhol jólesik az embernek, ha "kikezdenek vele", hiszen ez azt jelenti, hogy vonzónak tartják, ez pedig simogatja az ember önérzetét. Azonkívül miért ne mondanám el, ha ilyesmi történik velem?
Határtalan bizalom: nem hiszem, hogy a bizalmam határtalan, hiszen egyfelől bízom benne, nagyon szeretem, és TUDOM, hogy ő is engem, de azt hiszem, minden emberben bevallva-bevallatlanul ott bujkál egy kis féltékenység. Hisezn MAGAMNAK akarom őt, azt akarom, hogy engem szeressen, ne mást, velem éljen, ne mással.
Igen, aki egyszer megégette magát... Próbálom őt más szemüvegen keresztül nézni, mert (hál' Istennek) teljesen más típus, mint az első férjem, más elvekkel, más érzésekkel, más gondolatokkal.

Krisztina! Teljesen egyetértek veled, úgy érzem mellémálltál, köszönöm!
Zsóka

Kedves Zsóka!

Őszinte meggyőződésemet írtam le. Örülök, hogy segíthettem!

Üdv: Krisztina

Nem vagyok férjnél, 2 éve vagyok együtt a barátommal. Volt egyszer egy ügye (kicsit hosszú lenne elmesélnem), de nem csalt meg, legalábbis testileg. Az a problémám, hogy ezt azóta sem tudom feldolgozni, nem tudom neki megbocsájtani. Soha nem voltam féltékeny, de úgy érzem azóta egy fúria vagyok. NEM BÍZOM MEG BENNE! Mindig rémeket látok, képzelõdöm ,elindul a fantáziám és nincs megállás. Szerintem ti nõk ezt biztos tudjátok. Õ egyfolytában arra vár, hogy térjen vissza a bizalom, de én úgy érzem ez többet nem fog 100%-osan mûködni. Nem tudom elfelejteni ezt a tettét, félek, hogy legközelebb tovább megy. Nem tudnám elviselni, ha megcsalna. Bármennyire szeretem, én elhagynám, ha megtörténne. Nem tartana vissza az sem, hogy esetleg gyerekünk van. Soha többet nem tudnék hozzáérni, undorodnék tõle. Ami még nagyon fontos, soha nem fogom eltûrni, hogy egy férfi megalázzon!!!

Sziasztok

Köszi, hogy elolvastátok lány

Szia Névtelen!

Hát, ilyesmi megesik, mióta élnek és szaporodnak emberek ezen a bolygón. Majd ha neked is lesz mondjuk egyszer egy ügyed, akkor másképp ítéled meg. Talán. Az élet produkál olyan dolgokat, amiket elõre el sem tudsz képzelni. Azért szép ez a kizárólagosság igényed! Kérdés: ha Te teszel másoknak, az jólesik-e?
Itt egy másik dolgot emlitesz, ami nem teljesen függ ösze az elõzõvel. Ha nem fogod eltûrni, akkor törekedj arra, hogy Te se alázz meg soha egy férfit! Megaláztak?
üdv
Zsolt

Kedves Zsolt!

Az ember azért magával szemben elnézõbb, mert ismeri a saját érzelmeit, indíttatását. Ami önmagunktól még elnézhetõ, azt a partnerünknél már komoly bûnnek érezhetjük. Te nem így vagy vele? De õszintén! Vegyük csak a flörtölést. Ha valaki teszi a szépet nekem, és én esetleg "hülyítem" is, azt nem érzem olyan bûnnek, mint hogyha a férjem csinálná ugyanezt. Attól vérig sértõdnék. Tudom, ez nem fair, mégis így érzem. Te hogy vagy ezzel?

Üdv: Krisztina

Szia Krisztina!

Ujabb piros pontot küldök! Öszintén szólva teljesen igazad van.
Nálunk a helyzet kicsitt összetettebb.
Egyre több dolog van, miröl szivesen megkérdeznélek magánba, vagy megmondanám, nem kürtölve. De vannak gátlásaim.. kéretlenül nem szivesen... Ez ugye már nem a sorok között van?

üdv
Zsolt

Szia, Zsolt!

Kösz a pontot! Akkor folyt. magánban!

Üdv: Krisztina

Szia Krisztina!

Pontokat szivesen, ezek ui. adomentesek! )
Level ment. Csak semmi csalfasag!
udv
Zsolt

Krisztina!
Bocsi, kimaradt, elmaradt nagyon a Zsoka, szo nelkul. Tudsz valamit rola? Minden rendben veluk?
(Te biztos mindent tudsz..)
Udv
Zsolt

Szia, Zsolt!

Honnan gondolod, hogy mindent tudok? Zsóka kisfia, Ábel lebetegedett, náthás, és nagyon köhög, gondolom ezért nem ír ide. Majd biztos jön, ha rendezõdnek a dolgok otthon!

Köszi a levelet, ígérem, írok választ, de lehet, hogy csak holnap, mert ma délután DAT2000 konferenciára kell mennem, úgyhogy nem biztos, hogy lesz idõm, és nem akarom összedobni!

Csalfaság? Ugggyan, távol álljon tõlem (álljon már!!)! :-))

Üdv: Krisztina

Szia Krisztina!
Akkor mégis tudsz Zsókáról, megmondtam elõre. Hogy mikkel nem foglalkozol...
Úgy kell állítani?... Föl? Ah, nõk, és csalfaság! (ide valami klasszikus idézet kellene, de nem jut az eszembe semmi)
üdv
Zsolt

Mi ez kérem , Krisztina és Zsolt között, csak nemegy kis flörtölgetésnek vagyunk fül és szemtanúi???

Láttál valamit? Ja, de tudod, ennyire névtelenül még flörtölni is nehéz, nem?
Üdv Zsolt

Kedves Zsolt!

Hadd segítsek az idézettel! "A nõ jó híre csak a férfiak hallgatásán nyugszik."
(M. Chevalier)

vagy:

"A nõk olyanok, mint a fordítások: a szépek nem hûek, a hûek nem szépek."
(G. B. Shaw)

és azt tudtad, hogy: "A nõknél csak két lehetõség van: vagy angyalok vagy még élnek."
(Ch. Baudelaire)

Az "állítás"-ról: Rossz az, aki rosszra gondol! Micsoda értelmezés! Becsszóra másképp gondoltam!

Kedves Névtelen!

Fültanúi? Na, erre kíváncsi vagyok!

Üdv: Krisztina

Kedves Krisztina!

Köszönöm a segítséget, ma este fáradékony vagyok.
Az az igazság, hogy jók, jók, de valahogy még jobb kellene!

Idézetekrõl:
1. Jó. S viszont... De kik is szoktak dicsekedni?

2. És mi van azokkal, akik se nem szépek, se nem hûek? (már megint személyeskedések...)

3. Itt valami kiegészítés kellene az anyósokról is. Apropó, Te leszel anyós?

4. Itt nincs kérem becsszó! Ami le van irva, az már írás. Az irás megmarad, az állítás meg cáfolatra kerül. Illetve lelohad. A jó emberek meg mindíg rosszra gondolnak, nem? Ez a szép az életben. Képzeld, mindig csak a jó dolgokra gondolnánk, milyen unalmas lenne!

Névtelen-re. Kedves Krisztina, lehetett látni valamit? Én azt hittem, nem...

Errõl már csak egy vicc jut itt eszembe:
Egyszeri ember elmegy messzi külföldi országba. Megkeresi egybõl a bordélyt, s érdeklõdik az árakról. Madame: Kérem, az elsõ emeleten minden szoba 100 USD, a másodikon 10 USD, a harmadikon meg 1 USD. Nagyszerû, mondja az emberünk, kérek 3 menetet a harmadik emeletre! Jó, elintézi, s jön le. Kérdezi a Madame-ot: Irtó jó volt, nem is lehet jobb. De árulja el kérem, hogy akkor végül is mi a különbség az elsõ és a harmadik elmelet között?
Madame: Tudja uram, az nálunk úgy van, hogy az 1. emelet teljesen diszkrét. A 2. emeleti szobákat a kereskedelmi rádióadók közvetitik, mig a 3. emeletieket a televizió is...

üdv
Zsolt

Helló, Zsolt!

Nagyon huncut hangulatban vagy ma! A vicc haláli! De mirõl jutott eszedbe? (képzelj ide most egy ártatlan csodálkozó arcot)

Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan, nem? Ezt már a Kisherceg is tudta!

A személyeskedés miatt ne aggódj, ha önkritika az alapja, azzal senkit sem sértesz:-)) A szépség-okosság témához még hozzátenném, hogy a nõnek jobb, ha szép, mint ha okos, mert egy férfinak még mindig könnyebb nézelõdnie, mint gondolkodnia.

Üdv: Krisztina

Szia Krisztina!
Röviden: a vicc. Szóval a névtelen szem és fültanúnak vélte magát. Te a hallhatóságra vonatkozó kérdést tettél fel, én meg már gyanakodni kezdtem, hogy a társalgás esetleg az 1. emelet helyett a 3. emeleten történt... ) Na jó. Értlek.

Láthatatlan. Kedvencem, ezzel most szivembe loptad magad. Versa.

Ja, az önkritika, mi is ez a topic? Szépség? Akkor nézd meg a bilogiai szerepét a szépségnek. De ha Anta kecskéje szemszögébõl figyelem a nõi szépséget, hát vannak kétségeim. Vagy szerinted téged a varangyosbéka szépnek tart? Próba-cseresznye: csókold meg, s ki tudja mi lesz belõle...

Férfinak mi könnyebb? Hát nézd. Sajna a gondolkodásba a nõt nehéz bevonni, mert csak szép. Azt fenntartja magának.
Na, igy jó? ))))))))))
üdv
Zsolt

Szia, Zsolt!

Értem én, csak kötekedtem.

Na, végre, hogy én is eljutottam a szívbe lop(akod)ásig!

Szépség? Na de kérem, az abszolút fogalom! "Szép az, ami érdek nélkül tetszik." Na, ez hogy jön össze a te szexuális vonzásra alapuló szépségnézeteiddel? Egyébként nem akarok dicsekedni, de bomlanak értem a varangyosbékák (is)...

Gondolkodás? Uggyan-uggggyan! Továbbra is vallom, hogy a férfiak a bizonyítekai a reinkarnációnak. Az ugyanis lehetetlen, hogy csak egy életre szól a hülyesegük. Különben is, emlékszel még mit is mondott Isten, amikor megteremtette Évát? Hja, a gyakorlat teszi a mestert.

Üdv: Krisztina

Szia Krisztina!

Kötekedj csak a rend õrével! Aztán figyeld az eredményt.. De csak nyugodtan. Köteled van hozzá?
Én is értem, csak lassan, és nehézkesen, de ha már pötyög valamit az ember, hát ki nem törli. Törli inkább másutt.

Navégre, de mivégre? Jó, lopakodni lehet, de lopni ugysem... Ugyhogy csak nyugodtan! De rendben, legyen úgy.

Szépség/gondolkodás. Ez gyönyörú, amit mondasz! Fantasztiukus! Szóval ha nem szégyenlem a hülyeségemet, akkor gyûjtöm az életeket? Tök jó, akkor inkább már maradok ilyen! Eddig ui. azt hittem, hogy a végén csak úgy bekrepálunk, osztán kész. Kampecdoloresz. De ha ezen lehet segíteni, akkor hajrá!
"papaaaaaaaaa, zseni vagyoooooooooook!!!!!!"

A szépség abszolut fogalom? Akkor meg végképp nem értem, mi köze lehet hozzá a nõknek. ) Errõl a "Lakoma" jut eszembe, de azért buzi mégse...
Látod, milyen tökéletlen is ez az árnyékvilág!

Szóval a varangyosbékák.... Tudod mi tetszik nekik? Hát, elárulom, de az a nagy helyzet, hogy a varangyosbékalányok...
Öregem, ekkora öngólt!!
De ne aggodj, volt ez már igyse. Apropó, férjed tud errõl a békás vonzalomról? Szerencsétlen ember!
De figyelj, csak biztatni tudlak. Régi könyvekben meg volt irva, hogy aki a kecskével hál, az legyen tisztátalan 42 napig.... Szóval a probléma régi keletû, de már régen is túlélték, és megoldották valahogy. Ha már másként nem megy.

Áh, hogy a Vén Kaporszakállú mit mondott, azt nem hallottad végig! Tudod, persze mondott ilyet nagy büszkén, de aztán amikor a hosszúhajú megszólalt, csendesen hozzáfûzte: A fenébe de elszúrtam! Annyira nekikeseredett, hogy abba is hagyta gyorsan a teremtést, nem kisérletezett tovabb. Inkább pihengetett egy jó nagyot!

halihó!
Zsolt

Szia, Zsolt!

Lopás adott szóösszetételben mint észrevétlen behatolás fogalma nem dereng oly cizellált nyelvi ismereteid ködében?

A reinkarnációs versenyben - ne aggódj - már most is elég jó eséllyel indulhatnál... Na, azért lehet még csiszolni itt-ott. Papagájokkal meg abszolút értékekkel - látod, nem sajnálom az idõm, hogy hatákony oktatási módszereimmel hozzásegítselek az egyes sorszám megkaparintásához!

Lakoma és buzi? El ne meséld! A végén még közbotrány okozás miatt a Babanet üldözöttjei címért is indulhatunk!

Drága Zsolt, ismét figyelmetlen voltál, a vonzás iránya épp fordított, mint ahogy azt sejteni vélted, és a mondatom végi (is) szócska fölött is sajnálatosan elsiklottál! Szerénységem tiltja a további dicsekvést...:-))

Ejnye-bejnye, tévesen értelmezed a teremtéstörténetet! (de mi másra is számíthattam volna egy ilyen kedves reinkarnációs-jelölttõl) Megpihent azzal a boldog elégedettséggel, hogy ennél tökéletesebbet úgyse tudna alkotni. Na, így már helyre került az abszolut fogalom (is)?

sziasztok, érdekes a cívódásotok, de miért is nem eveztek saját vizekre? És hol vagytok már a megcslás problémájától? vagy még:-))

Szia Krisztina!

Röviden:
észrevétlen behatolás: micsoda erotia!!!
Más értelemben besurranás. Lopás = eltulajdonítás.
Ha észrevétlen, akkorlopás, vagy besurranásos lopás. Zárt ajtón át: betöréses lopás. ha a tulaj észreveszi, és ellenáll, akkor mára rablás, betöréses rablás. Illetve akkor már szinte nemi erõszak, nem?

Sorszámok? Idõd ne sajnáld, oktatásod élvezem, éljen a hülyeség!!

Platón: Lakoma. Klasszikus mû, el lehet olvasni, aztán mndenki merengjen el a görög filozofia gyakorlati alapjain...

Békakirály lánya, Te! Szóval, ismét helyreigazitalak. Nem azt mondtam, hogy tetszenek neked a "kikkák". De ha a varangyosbékák szemében szép vagy, akkor olyan szép vagy, mint egy klassz béka-csaj. Nézz csak a tükörbe, és AKKOR utána elcseverészhetünk szerénységedrõl! Na, hogy IS van a dicsekvéssel? (meg ne sértõdj, attól csak csúnyább leszel: inkább puszi pocakodra!)

Teremtéstörténet: Nehéz. Egyszer egy jahvista gyõzködött hosszan, és a végsõ érve az voplt, hogy mivel a nõ bordából van, a bizonyiték az az, hogy számoljam meg a bordáimat, mert egyik oldalon eggyel kevesebb van... Szerinte. Nem hinném, hogy elégedett, sõt! Mióta összeeszkábálta, feleje s mer nézni. Tele van hibával: nézd meg pl.: szúnyog, ideg a fogban, nõ (mint nõstény). Na tessék. De ha megfigyeled, önmaga is megtartóztatja magát a nõi dolgoktól... De azért ne keseredj, légy vidám, és nagyon boldog!

Veronik!
Nemhogy érdekes, hanem élvezetes. Kevésbé civódás, mint évõdés. Vizekre? A nagy vizek felé evezünk, de jól látod, még nem értünk oda. Ha meg komolyan zavar, akkor szóljál, osztán úgy megráncibálom Krisztina haját, hogy azt hiszi, én vagyok a szõrõs szívû parkolóõr!

üdv
Zsolt

Veronikhoz csatlakozva:
Szerintem is térjünk vissza az eredeti témához, ami többeket is érdekel - úgy értem Zsolt és Krisztina bájos kettõsén kívül.

Krisztina!!!

Zsoltnak van magan cime.
zsolt.d@freemail.hu

Légy oly szives és oda irogass!
évödéseteket mar a kutya sem érti.
Vagy csak azt akarjatok bizonygatni, hogy ti milyen intellektüellek vagytok....

Hagyjatok helyet alacsonyabb röptü értekezéseknek is.

Sziasztok!

Csatlakozom az elottem szolohoz, a Nevtelen irohoz.
Nagyon erdekes olvasni az evodeseteket Krisztina es Zsolt, de tenyleg menjetek privibe, emailbe, vagy ahova gondoljatok...
Szoval terjunk vissza az eredeti temahoz, ami a megcsalasrol szolt.
Veronik en szivesen hallgatom, hogy mit gondolsz a nyitott hazassagrol!
Ha van kedved meg , akkor ird le a tapasztalataidat, vagy gondolataidat.

Varom , hogy irj es akkor tobben is be tudnak kapcsolodni ebbe a temaba.

Renata

Veronik és Renáta, sziasztok!
Számomra a megcsalásban az a legrosszabb, hogy attól kezdve van az embernek egy titka, hazudni kell a saját párjának.
Ti hisztek abban pl, hogy az ilyesmit "meg lehet beszélni"?
Valahogy túl kell, hogy élje a kapcsolat, de hogy? Mit gondoltok?
Anna

Kedves Krisztina!

Na jó, visszavonok mindent! Szebb vagy a békakirály lányánál. Elégedett lehet veled a Teremtõd. Pocakod gyönyörû lesz. Jutalmazást majd megoldjuk valahogy, de nem hiánycikkel. Reinkarnációs versenyben az 1. rajtszámot kezedbõl örömmel fogadom! Szivesen nézelõdlek tovább, mintsem gondolkodjak, ha már az úgyis könnyebb a ffiaknak... Remélem semmi bántás nem maradt, és köszönöm az élvezetes szócsatát! A szivbelopásokat köszönöm szépen, le vagyok kötelezve!

Kedves Veronik, Renata, és Anna!
Köszönöm, hogy eddig is elviseltetek! Ezentúl próbálok jó lenni... Bocsi.

Névtelen!
Itt többeknek van valamilyen nevük... Van igazságod, de biztos neved is van...

Zsolt

Kedves Zsolt!

Fehér zászlót nem utasítok vissza. Kösz a sok szépet, a golyókat meg vissza a tárba.

Kedves Többiek!

Bocs az elkalandozásért! Csatlakozom Zsolthoz: próbálom ezentúl megzabolázni az ujjaimat.

Kedves Veronik!

Nyitott házasság? Én most úgy érzem, nem tudnék ilyenben élni, de el tudom képzelni, hogy vannak olyan párok, akiknél ez mûködik.

Urak/Hölgyek! Van valakinek tapasztalata ilyen téren?

Üdv: Krisztina

Kedves Mindenki! Mostani párom tapasztalatát tudom itt megosztani Veletek akit a volt felesége megszámlálhatattlanul sokszor megcsalt. Azt mondta, hogy egy idõ után immunis lesz az ember, Az elsõ nagyon rossz, második már kevésbé....Ha szereti az ember a másikat és nem akarja elveszíteni majd mindent megbocsát csak megmarad egy tüske. A párom elõzõ házassága különben azért bomlott fel mert az exfeleség talált egy gazdagabb pasit és nem azért mert a férje megunta a megaláztatásokat. Sziasztok! Médea

Krisztina!
OK, köszi. Golyókat én elõ se vettem, mindig is a helyükön tartottam.

Renata!
"menjetek privibe, emailbe, vagy ahova gondoljatok" Köszönöm, azóta is nagyon jókat derülök a virtualitásnak ezen az új szókincsén! A való életben ezeket sokkal durvábban szokták mondani... Ez egyszerûen tök jó!

Médea!
Szegény embered! Nagyon szerethette azt a nõt. Az meg sem érdemelte... Nem irigylem a tapasztalatát! Te meg se szó, se beszéd vettél magadnak egy kevébé gazdagabb párt? Érdemelt Téged.

üdv
Zsolt

Elmondom nektek, kevés dolog fájt jobban életemben, mint amikor megcsalt a férfi, akit imádtam.
Mégis, egy vagy két félrelépést el lehet viselni szerintem, ha tényleg szeretem a páromat, én is elviseltem és megbocsátottam.
De mondom, iszonyatos volt és szörnyû.
Mindezt "megszámlálhatatlanul" nem tudnám elviselni.
Titeket megcsalt már olyan, akit nagyon szerettek?