Sziasztok!
Mindig örömmel olvasom a topicot, bár írni nagyon kevés időm van, de azért igyekszem időnként bejelentkezni.
RKata! Nem is tudtam, hogy Cseni után már jeletkeztetek testvérkéért! Örülök neki! Látod most nem felejtettek ki.
Mosolygós! (nekem már Mosolygós maradsz, mert úgy megszoktam régebbről! Annyira szeretem olvasni a soraidat, - mint régen -, süt belőle a boldogság (mégha néha nehéz is az életed) és a nyitottság! Örülök, hogy ennyire szeretitek egymást a férjeddel és biztos vagyok benne, hogy hamarosan megcsörren az a bizonyos telefon!
Diti! Számtalanszor eszembe jutsz a mindennapokban, nagyon szoritok nektek! Mindig tervezem, hogy valamelyik este felcsörögjelek, csak nem tudom mikor a legjobb neked? Szóval mikor?
Idusa! Lilikéhez sok szeretettel gratulálok!
Kedves Nikinozso! Nem értem az államot, hogy miért nem segitenek, miért nem kapott az egyesület működéshez pénzt, mint ahogy beszélgettünk is róla telefonon. Amint tudok valamit, jelentkezem. Nem hivott vissza az ismerősöm, akit emlitettem, de majd ráülök a telefonra.
Kizsó! Gyönyörűek a gyerekek! De ugye nem vagytok nekem ismeretlenek!
Talán majd ránk ismersz innen is, mindenesetre nagyon jó itt is találkozni!
Renóca! Mint gyakorló óvó nénitől kérdem: van valami előirás, hogy a gyerek ruhájába mivel és hogyan (varrva, rajzolva) kell elhelyezni a jelét? Elég nagy fejtörés ez nekem, hisz a két fiút egyszerre adjuk oviba. Bár még a jeleket sem tudom, mert holnap lesz az első szülői értekezlet.
Amneris! Bár már nem vagy itt mikor írok, kellemes utat, sikeres fellépést kívánok! És (bár tudom "és"-sel nem kezdünk mondatot) szeretnék egyszer olyan összeszedetten és szépen irni, mint Te.
Nagyon tetszett, ahogy fogalmaztad a véleményedet a "választás, nem választás, milyen gyerek legyen" kérdésben. (Bocsánat, h ennyire leegyszerűsitettem ennek kifejezését, de úgy is tudjátok, mire utalok.)
Engedjétek meg, hogy egy kicsit visszakanyarodjak ehhez a témához és leirjam a véleményemet, bár tudom ez a téma már lecsengett, de akkor nem volt időm rá reagálni.
Annak idején, amikor felvetődött nálunk az örökbefogadás (öf) gondolata, én kijelentettem, hogy kizárólag egészséges baba jöhet szóba. Ezt pedig arra értettem, hogy ne legyen olyan fogyatékossága, ami látható v. tudott. Gondolok itt arra, hogy ne legyen látás, v. mozgássérült.
Talán meglepő, h én, aki szintén sérült vagyok, pont én jelentettem ki ezt. Azt gondolom, hogy ez nem intolerancia volt a részemről, és nem is védekezés, sokkal inkább annak a felelősségnek a kérdése, hogy vajon hivatott vagyok-e sérültként ellátni, nevelni egy pl. sérült gyereket. Szándékosan nem irtam a felsorolásba a szeretni szót, hiszen abban biztos voltam, és vagyok a mai napig is, hogy szeretni egy sérült gyereket is tudnék! Mégis úgy éreztem, és érzem, hogy nem tudnék felvállalni pl. egy fizikálisan sérült gyereket, mert a szeretet ellenére, iszonyú nehézzé tenném az életünket.Ezért volt jó, az amire Nikinozso utalt, hogy ott volt a választás lehetősége.
Persze ez nem jelenti azt, hogy ha mondjuk Máté súlyos beteg lenne, vagy bármi történne vele, akkor nem tennék meg mindent érte, amit csak lehet! Nehéz súlyú, nagyon összetett kérdések ezek, és talán az utolsó mondatom némileg ellentmond a korábbiaknak, de sajnos nem tudom pontosabban leirni és megfogalmazni azt, amire gondolok, remélem, hogy azért érhető, mire is gondolok valójában.
Elnézést, h hosszú voltam, és ha valaki nagyon nem ért velem egyet, mert esetleg megbántottam, attól bocsánatot kérek!
Mindenkinek szép álmokat és álljon itt búcsúzásként egy kép a fiúkról, akik iszonyúan hiányoznak, mivel a mamánál és a papánál vannak az ovikezdésig.