Kedves szülés elõtt álló elõanyukák és anyukák,
leírom én is a történetem. (Kb 1 hónaja szültem meg fiacskámat a MÁVban Kardos Zoltán doktornál. (elég laza voltam, csak a 34.héten mentem el orvoshoz, elõtte csak vérvételre jártam meg efféle.
Egyetlen egyszer vizsgáltak meg belsõleg terhességem folyamán, a 39. héten. Meggyõzõdésem, hogyha minden rendben van, nem is szükséges több.
Na. A szülés.
Rengeteg szüléstörténetet olvastam korábban, de nem váltak sajnos hasznomra, mert nekem egyáltalán nem lettek rendszeresek és egyre erõsödõ fájásaim. Gyakoriak voltak, már a legelején is 2-5 perces méhösszehúzódásokkal indult, de sok órával késõbb 10percesekké vált, szóval össze vissza.
Egy vasárnap este lefekvés elõtt vettem észre valami szokatlant, néhány vércseppet. Pár órával késõbb kezdtem érezni a méhösszehúzódásokat, amik nem nevezhetõk igazán fájásoknak, inkább szorításoknak, körbe a derekam alatt. Így telt az éjszaka, alvás nélkül, figyelve az órát,meg a könyveket és újságokat és minden korábban összegyûjtött infó forrást. Legnagyobb félelmem az volt, hogy túl korán megyek be a kórházba, és hazaküldenek, ezért semmiképpen sem akartam bemenni, amíg nem durvul be. Eltelt az éjszaka, a fájások, vagy inkább szorítások kb. 3-6 percenként jelentkeztek. Férjecskémmel déltájban bepakoltunk mindent, és du. 1/2 3-ra beértünk a kórházba. Az ügyeletes orvos (Herczeg) megvizsgált, s azt mondta, jobb lesz, ha szépen hazamegyek, csak bõ 1 ujjnyi a méhszáj, és ez még napokig elhúzódhat, meg abbamaradhat, nyavajgok itt hiába, ez még semmi. (Megjegyzem sokat olvastam itt errõl a doktorról, inkább pozitív kicsengéssel, hát ellensúlyként megemlítem, hogy ritka bunkón viselkedett velem, és teljesen hülyének nézett, köszönni sem köszönt.) Szóval megszégyenülten hazamentünk, de egyértelmû volt, hogy nem fog ez már leállni, és a fejemet tettem volna rá, hogy max. 12 óra, és megszülök. Otthon aztán gondoltam, ha már halálomon vagyok, akkor megyek csak be, addig is jól elvajúdom otthon, azt annyi. Nem ettem akkor már egy napja, hát amint hazaértem, bõségesen megebédeltem, hát amint befejeztem, úgy beindultak a fájások, hogy még bajosan se tudtam volna õket szorításoknak nevezni. Eltelt két óra, és azt mondtam kedves férjemnek, nosza, menjünk, felõlem hazaküldhetnek megint, de elõbb adjanak fájdalomcsillapítót, mert köszönöm, nekem ennyi elég is volt. Beérkezve a szülésznõ kérdéseire már nem tudtam felelni, olyan erõs fájásaim voltak 1/2 6-kor(olyasmi fájdalom ez, ami az ember hátának deréktáján csúcsosodik ki, mintha leszakadna, kettétépnék, feszítenék és égetnék belülrõl és kívülrõl egyaránt, s ez a fájdalom terjed ki idõvel az egész törzsre, de az már a vége felé járva csak). Megvizsgált az orvos (egy nõ), és azt mondta, irány a szülõszoba, bõ 3 ujjnyi a méhszáj.
Jóvan akkor...-gondoltam magamban. Bementem hát a szobára, hívták közben a dokimat, én meg próbálkoztam kádban zuhanyozva, labdán guggolva, de azt kell mondjam, már semmi sem segített. Fájdalomcsillapítót nem kértem idõben, úgyhogy nem is kaptam. A magzatvíz nem folyt, a fájások még mindig ! rendszertelenek voltak, s egy erõs, egy iszonyatos, így váltogatták egymást. Kérdezgették, nem érzek-e székelési ingert, hát mondtam, azt ugyan nem , de a fene se tudja, elzsibbadt az agyam a nagy fájdalmaktól. Egy idõ után megvizsgált az orvosom, aki idõközben beérkezett, és azt mondta, nincs méhszáj, nosza toljak!!
Ja mondom, de hogy? Hát elmondták, és 2-3 tolás után éreztem, hogy hogy is kell, meg az ingert is, megrepesztették a burkot, oxitocint kötöttek rám a rendszeres fájások elõsegítése végett, s egy óra erõlködés után megvolt a Csöppöm, gátmetszés nélkül, és minden gyönyörû lett és hihetetlen és fantasztikus, este 1/2 10 kor váltam igazi anyává. Rögtön távoztunk a szülõszobáról, 2 órával a szülés után, s a rosszalló pillantások ellenére hazajöttünk, és minden a legnagyobb rendben van azóta is Ábellel is, velem is.
Amire nem számítottam szülés közben, az a félelem, ami a tolófájások elõtt rámtört, hogy nem fogom tudni kinyomni Ábost. Ez nagyon rossz volt, olyan halálfélelem féle.
Egyébként a szülésznõk mind nagyon kedvesek, aranyosak, segítõkészek voltak tényleg.
Azt mondták, orvosilag remek szülésem volt, dicsérgettek nagyon, de én cseppet sem éreztem se könnyûnek, se gyorsnak, éppcsakhogy az elviselhetõség határán mozgott, de mindegy, mert megéri, nem egyszer, hanem százszor, fantasztikus ez az anyaság tényleg, fantasztikus a saját gyönyörû kisgyerek, meglásd!
Röviden ennyi.
ágó