Vikimi
Macskákon nem bukhat meg a topik
Zsebi
Rólad azt hittem volna, hogy macska imádó vagy, ezért utólag is bocs
Nna, nekirugaszkodtam - nagy izgalom közepette - az autodidakta analízisnek. Fura volt, hogy itthon vagyok. De el tudtam lazulni. Levikét huszonévesen láttam, irtó jóképű srác személyében (kezdek elfogult anya lenni?!?
), oltári jól nézett ki, tetszett
Tuti ami zicher, megkérdeztem, hogy ő-e a Levi (ki tudja, mi jöhet fel még a tudatomból?!?
), mondta mosolyogva, hogy igen. Szemmel láthatóan jól volt, jókedvűen.Viszont Csengi is előkerült, szintén huszonévesen, rossz passzban, az a "semmi se jó" hangulat volt rajta, mintha előtte összekaptak volna vmin Levivel, vagy csak ez a nyomorult idő teszi, nem tudom. nem akarok mindent részletezni, mert még éjjel is ezt írnám, de a lényeg, hogy később Csengi 4 év körüli kislány lett (ugyanolyan, mint általában az eddigi képekben), Levi meg 1 év körüli, husis combú baba, sortban, térdzokniban
. Levike jól elvolt, Csengit viszont próbáltam jobb kedvre deríteni, de aztán rájöttem, hogy csak annyi kell neki, hogy bújjon hozzám (sztem nyomasztotta ez a pocsék idő), később is Levit inkább az apukájára hagytam (láttam, hogy elvan, mint a befőtt), Csengivel viszont most kettesben kell lennem. Egy idő után egyik kedvenc helyünkön feküdtünk a fűben, összebújva (kiskifli-nagykifli
), és így jó volt nagyon. Éreztem, hogy ennél több nem fog ma történni, el kéne köszönnöm tőlük, de nem tudtam Csengit otthagyni. Aztán már az ágyunkban hevertünk így, és elaltattam, betakartam. Majd Levi is előkerült, ő is álmosan törölgette a szemét, őt is elaltattam, így hagytam "ott" őket, nyugodt lélekkel, hogy jövő héten megint találkozunk. Még az elején felmerült bennem, hogy ezeket most én álmodozom vagy tényleg Õk is "ott" vannak?!? De aztán a következő meggyőzött: mikor elkezdtem a "meditálást", mindkét baba erősen mocorogni kezdett a hasamban (egész nap pihiztek), majd ahogy Csenge a képekben pilledni kezdett, az Õ mozgása ritkult és amikor "elaludt", abbamaradt a mozgás a pocim bal oldalán (ahol Õ van), majd amikor Levit is "elaltattam", Õ is abbahagyta a mocorgást. Ebből úgy gondolom, hogy ez nem csupán álmodozás volt, hanem tényleg megint sikerült "megtalálnunk" egymást. Azóta is szundiznak. Ez történt ma
Dzsúd