Szia Vercsi és a többiek!
Elõször, amikor a szülész nõválasztást említették a kórházban, azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák és hogy mit is jelent. Javasolták, hogy menjek le a szülõszobára, nézzek körül, és ismerkedjek meg a szülésznõkkel. Szakmailag mindegyik nagyon jó, de javasolták, hogy inkább szimpatikusság szerint nézegessem õket.
Meg is tettem, aztán még kétszer bementem. Hülye érzés, ahogy az ember "mustrálgatja" õket (ez persze nem igaz, csak beszélget velük
), de biztos, hogy hatalmas különbségek vannak köztük. Volt olyan, aki a "majd én megmondom, hogy mit csinálj" stílust képviselte - ettõl nekem felállt a hátamon a szõr, de el tudom képzelni, hogy valakinek egy ilyen helyzetben arra van szüksége, hogy megmondják, hogy mit csináljon. Aztán számomra fontos szempont volt, hogy a szülésznõnek legyen gyereke - azaz ne csak a levegõbe beszéljen arról, hogy az éppen vajúdó nõ mit is él át. Van aki a fiatalabbakat kedveli, és van akinek az nyújt biztonságot, hogy egy idõsebb, "tapasztaltabb" szülésznõ van mellette.
A szülés elõtt legalább egy hónappal érdemes már szülésznõt választani, hozzá mentem aztán ctg-re is.
A doki nem akart ajánlani senkit, mivel azért intézményen belül fontos, hogy senki ne legyen "favorizálva" (de aztán mégis csak sikerült hosszas rábeszéléssel egy javasolt nevet kapni - nem volt könnyû).
A választottal megbeszéltünk egy találkozót, amikor a férjemmel együtt bementünk és megismerkedtünk. Megbeszéltük hogyan fog zajlani a szülés, mit szeretnénk a babával, milyen kérdéseink, kéréseink vannak, félelmeimet (a szülés utáni rendbetételtõl tartottam), valamint egyéb hétköznapi témákról is elcsacsogtunk, ismergettük egymást. Ez biztosította azt, hogy azon a bizonyos napon már nem kellett ezeket felhozni, illetve nem egy tök ismeretlen személy istápolgatott.
Bármikor bejött volna a szüléshez - de mivel nem volt autójuk otthon, mi vállaltuk, hogy intézkedünk behozataláról. (Ez végül egy érte küldött taxit jelentett reggel 5-kor, amikor mi is elindultunk a kórházba - egyszerre értünk oda)
A sors azt hozta, hogy azon a napon õ volt az ügyeletes szülésznõ is, így csak korábban kellett bejönnie, illetve hogy rajtam kívül csak egy másik vajúdó nõ volt, akivel viszont a másik szülésznõ tudott foglalkozni. Ennek megfelelõen a választott végig velem volt, illete amikor szerettem volna.
A vajúdás közben a szülésznõ vizsgált, a doki valóban csak az elején és a végén volt ott, de ennyi elég is volt.
Ára 20e, ennél többet biztosan nem szoktak adni.
Summa summarum, szerintem érdemes szülésznõt fogadni. Sokat jelentett, hogy biztonságban éreztem magam vele, tudta, mitõl tartok és mitõl nem, én is tudtam, hogy meg fog értem mindent tenni, és nem sértõdik meg, ha pl. kiküldöm, mert csendben együtt szeretnék lenni a férjemmel, illetve nem fog erõltetni semmit.
Enõki