Sziasztok
))
Na látjátok, erről beszéltem reggel imádom ha pörög a topic
)))
Leírom azért, hogy nem vagyok rosszkedvű, bár ti csak a mosolygó pofikból láthatjátok ezt, hisz itt sokszor szomorkodom...
DE tudnotok kell, hoyg ez azért van, mert leülök a gép elé, és a szívemben lévő érzések fogalmazodnak meg bennem - a legnagyobb vágyam: "anyának lenni".
Hisz már maga a topic címe is: örökbebabára várva beszélgessünk. És ha már valami így kezdődik akkor a jókedvemen erőt vesz a szívem hangja, az érzés, hopy még mennyit várjunk...
Mialatt olvastalak titeket 2 kedvenc idézetem jutott eszembe...
Az első pont arról szól, hogy nem élünk meg semmit sem egyformán:
"Minél több tudás rejlik egy-egy dologban,
annál nagyobb a szeretet...
Aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs ugyanakkor érik meg, mint a szamóca,
az semmit sem tud a szőlőről." /Paracelus/
Ezt mondjuk én azért szeretem, mert tényleg annyira mások vagyunk, és tényleg mi páran is mennyire máshogy érezzük a dolgokat. Mennyire különbözőképpen is gondolkodunk...
És ez a jó, ettől szeretjük egymást
)
Milyen uncsi lenne ha mindenki ugyanazt érezné.
DE a legszebb az egészben, hogy mindannyian ugyanarra vágyunk a legjobban!!! És mindenkit a szíve csal erre a topicra.
Még Nikinozsót is
))
És higyjétek el, hogy a férjemmel imádjuk egymást, nem fekszik addig le aludni még én sem megyek. Pedig már jó pár éve élünk együtt...
Többször előfordul, hogy szerelmes sms-ekkel bombázzuk egymást, és néha teljesen véletlen, ugyanakkor akarjuk egymást felhívni mikor a másik is
Meglepetést is szoktunk egymásnak adni (nem kell többre gondolni, mint pl. egy szál rózsára, vagy egy kedvenc sütire).
Itthon sokszor tőlünk zajos a ház
Hisz kergetőzünk (akár felmosófával is), vagy épp megijesztjük egymást.
Vidámak vagyunk nagyon, olyan mindig gyerekek (lélekben). Ha a szomszédok gyermekei átjönnek hozzánk, akkor már tudjuk melyik mesedvdnek kell szólnia játék közben
És már tudják, hogy a játékokat honnak kell elővenni, és hogy a párom már mehet is le lovacskának
És persze a férjem azért nem gyerek, hisz komoly állása van stb.. de a gyerekektől ő is éppúgy elolvad mint én. A nagycsalád az életünk.
És éppen ezért nem is értem, hogy mit értetek azon, hogy örüljünk neki, hoyg kettesben lehetünk még, mert 1 év múlva mondjuk nem.
Akkor is itt leszünk egymásnak, és még sok sok évig nagyon remélem
))
Nem hinném, hogy sokkal kevesebbet bezsélgetünk majd, de ugye majd a gyakorlatban kiderül.
Egyébként is nagyon beszélgetősek vagyunk
Nem volt szó köztünk soha olyanról, hogy a baby előtt menjünk el még nyaralni kettesben, meg menjünk el sok helyre stb..
mert mi tudjuk, hogy ha a gyerekek 1-2 évesek lesznek akkor ők is jönnek velünk, hisz a mi kis családunk együtt megy majd. És már mennyire várjuk
Jajj lányok, hihetetlen érzések vannak bennünk, amiket mér nagyon nagyon jó lenne ha végre a gyermekeinknek adhatnánk.
Lehet hoyg nem értitek amiről írok, azt is elfogadom...
Mindkettőnket az állandó vidámság jellemez, elképzelni sem tudok jobb helyet gyerekeknek..
Sokszor elképzelem, hoyg a nappalink közepén egy nevető-viccelő vidám és boldog család hancúrozik
Ahhh jajj de jó lesz...
A 2. vers szól a lelkemről (hisz én éppen egy ilyen vidám lány vagyok érzésekkel):
" Oly furcsák vagyunk mi emberek;
A lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.
Egymásról azt hisszük, hogy boldog talán,
És irigykedünk is egy-egy mosolyán.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog;
Gondolatai Tiszták, szabadok.
S nem vesszük észre, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösek vagyunk mi emberek:
A lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk." /Dante/
Csak azt szerettem volna ha kicsit jobban megismeritek az érzéseim.
De értem azt is, hogy talán ebben a topicban jobb lenne másról beszélgetni, még akkor is ha oly nehéz ez pont itt...
Amneris!
Én azért nem aodm fel, mert szívem ennél sokkal erősebb. Nem vagyok beletörődös tipus. (lehet hogy sajnos
Bizakodom, hogy a Gólyahírnél esetleg lesz olyna babuci aki esetleg hamarabb megtalál engem... (Mint Rayot megtalálta mondjuk...)
Vagy még van sok hely ahonnan szólhatnak, bár ezekben nem nagyon bizok, de lehetséges... Vagy 10 helyről még szólhatnak, nem csak Tegyesz és Alapítvány létezik. Mondhatnám azt is, hogy sajnos mert az lenne a legjobb, de nagyon sok ötletet kaptam már örökbefogadoktól. Természetesen a pénzért vásárlást és hasonló dolgokat elitélem, és nem is tudom elfogadni.
Szóval én nem tudom feladni, és ha egyszer már leadtam a papírjaimat, akkor én már nem tudok meglepődni.
Várni azt tudok, és már előre mosolygok, hogy majd ha anyuci leszek, akkor elfelejtődik ez a nagyon nagyon hosszú várakozás.
Az életemben nem sok minden adatott meg eddig, de azt elmondhatom, hogy boldog voltam. (és ez nagyon elég!) Édesanyám a nagy szegénységben is úgy nevelt minket (3unkat), hogy nem éreztük szegénynek magunkat. Mikor nagyobb lettem, sokan mondták, én meg csak csodálkoztam, hoyg miről bezsélnek ezek... Édesanyám is vidám alkat, és nagyon nagyon sokat segítek neki most már a rokkant nyugdíja mellé. Megérdemli, hisz nagyon nagyon jó anyuka
))
Bocsi hogy sokat kotyogtam, meg ilyenek.
Érzelgősségemet most elteszem mélyebbre
Megjegyzem közben a Rómeó és Júlia: "Szeme tűzben ég" dalt hallgatom, jajj... (A dajka éneke)