2002.02.17 21:48
Szerző: Anonymous
Szia Ramóna!
Én már április óta dolgozom, akkor a lányom kilenc hónapos volt.
Nem akartam bölcsibe adni, mert szerintem ahhoz még túl pici volt, ráadásul a munkám is csak 4 órás volt, így megbeszéltük a párommal, hogy napközben -ha teheti- õ lesz vele, amikor pedig nem ér rá, akkor egy babysitter. Én találtam is egy nagyon jót, Bori imádja. Eleinte furcsa volt látni, hogy mennyire megszerette Annát, kicsit talán féltékeny is voltam, de ma már örülök neki. Olyan neki, mint egy második anya. Hozzáteszem, az látszik a gyerekemen, hogy engem soha, de soha senki nem tudna pótolni neki.
Bori most már 20 hónapos, még mindig nem bölcsis, és terveim szerint, ha tudom, hároméves koráig megoldom úgy az életünket, hogy ne is kelljen mennie. Láthatóan nem látja kárát annak, hogy néhanapján mással van, sõt, nagyon barátságos, és kiegyensúlyozott kislány. Nem sír, (na, jó, nagy ritkán), ha elmegyek dolgozni, és mindig annyira örül nekem, amikor hazajövök.
Hogy miért döntöttem a babysitter mellett? Elõször is, szerintem három éves kor alatt még nem eléggé szociálisak a gyerkõcök, nem sok profitálni valót találnak egy nagyobb társaságban. Aztán így csak vele foglalkozik egy ember, ráadásul abban a környezetben, amit már megszokott, és szeret. Mivel még pelusos és szopizik is, így sokkal nyugodtabb vagyok, hogy cserélve van a pelusa, és amint hazaérek hozzá, azonnal kaphat cicit, ha kér. A bölcsikrõl fõleg pelus ügyben elég sok negatívumot hallottam.
Anna ráadásul végzettségét illetõen is ért a gyerekekhez, meg alapból is, nagyon jó érzéke van hozzájuk. Rendszeresen mondókáznak, mesél Borinak, már ismeri minden rezdülését, tudja, mikor mit igényel a lányom, annak ellenére, hogy esetleg még nem tudja magát tökéletesen kifejezni. Tudom, hogyha sír, mert baja van, megvigasztalják, felveszik. Tudom, hogy akkor alhat, amikor álmos. Nekem ezek fontosak voltak.
Én azt javaslom neked, hogy egyelõre inkább dönts a bébisintér mellett, fõleg akkor, ha esetleg a papával kombinálva tudnak vigyázni a babádra. Jól körül kell nézni, lehet, hogy sokáig fogsz keresgélni, de biztos találsz majd egy olyan illetõt, aki neked is, és a lányodnak is megfelel. (Ráadásul, olykor kifejezetten sok dolgot lehet tõlük tanulni, mert kicsit kivülrõl látják a gyereket, vagy a gyerek és anya kapcsolatát, én az ilyen irányú véleményeit Annának mindig szívesen meghallgatom, lévén nagyon jól ismeri a gyereket és most már engem is.)
Ha teheted, egyelõre inkább csak 4 órában menj vissza, és fokozatosan állj vissza a teljes munkaidõre. És ha bármikor aggódnál, nyugodtan hazatelefonálhatsz, hogy hogy állnak a dolgok.
Sok szerencsét:
Dia