Sziasztok Lányok!
Örülök, hogy ilyen klasszul megy a társalgás a topicon!
Azért valami megfogalmazódott bennem, mialatt olvasgattalak benneteket - remélem, nem baj, ha most leírom.
A világért se szeretnék "tudálékosnak" hatni, de kérlek, Nikinozso szavait olvassátok és értsétek úgy, ahogy leírta...
(Bár persze biztosat nem tudhatok, de sejtésem nekem is támadt már affelöl, mért is ö a "legkompetensebb", aki a Gólyahír munkájáról beszámolhat nekünk.
)
Én is próbálkoztam már tudatosítani, ö maga is már sokadszor teszi egy-egy mondatába rejtve: könnyebb a várakozás, értelmesebben telnek közben a napjaink, ha igenis számot vetünk vele - a várakozás ideje a Gólyahírnél elöre láthatóan jelentkezésünktöl számítva minimum egy kerek esztenö.
Ahogy Renóca írja: az csak 12 hónap!
Az életünk minden meglepetésével, izgalmával és sikereivel!
Kizártnak tartom, ha bármelyikünk visszagondol, nem azt mondaná "Hogy elrepült ez a tavaji év!"
Hát ugyan így repül majd el a következö!!
Érted, mire gondolok, Drága Napsugaracsakánk?
Ha a szíved már "díszbe öltözve" várja a kisbabátokat, az tökéletesen rendben van - mindannyiónk így érez! Az meg egy külön csoda, ahogy készültök, és vásároltok, meg minden...
De szívböl kívánom, fogadja el a drága és nyílt "ünneplös" szíved azt is, hogy a mostani várakozás eltartahat - Nikinozso híreiböl következtetve el kell tartania - még egy ideig.
Csak azért mertem ezeket a sorokat ide írni, mert tudom magamról: hónapról-hónapra csalódni olyan nagyon fáj! (Persze rögtön az orvosok jutottak eszembe...
)
Inkább legyen váratlanul korán érkezett csodás meglepetés az életemben, mint csalódások sora, ahányszor újra eszembe jut: már sikerülnie kellett volna, mért nem csörög már a telefon?!
Így talán elkerülhet a keserüség, hogy "még mindíg nem", vagy hogy "de jó önekik", de közben ott leng a fejünk fölött, hogy meglepetés még mindíg bármikor érhet!
Jöhet a kérdés, úgy mint Rayonak! És ha a baba "problémája" számunkra nem akkora probléma, mint az elöttünk várakozóknak, akkor a kicsi átröppen a többi várakozó fölött, és a mi ölünkben landol!
A várakozás így tényleg töredékére rövidülhet - de nem ez az általános!
Én azt gondolom, legyen egy utolsó, gyönyörü évem a párocskámmal - utoljára vagyunk mi így ketten! Hogy közben esdünk azért, hogy majd hárman legyünk, az tény, de tudni kell egy kicsit a másik oldalról látni a dolgot.
Tudjátok, mint a félig telt pohár!
Most ketten élünk együtt: a kettö egyáltalán nem kevés!! - Csodálatos Vele az élet!
De az is biztos, több lesz majd a három - és nem is olyan soká...