Szia Andrew!
Én már szültem ebben a kórházban, megosztok veled néhány élményemet.
A felvételünk után beültettek a franciaágyas, kádas vajúdóba, ahol kb fél óránként meghallgatta a szívhangot a szülésznő. Amikor épp ráért, jött, borotvált, beöntést csinált. Nem kérdezte, akarom e.Ennyiben aztán ki is merült a segítségnyújtás.
Aztán mivel nem nagyon akartam tágulni, átmentünk a szülőszobára, ahol bekötötték az infúziót. Akkor már jöttek rendesen a fájások, de a kutya nem kérdezte, akarok e kádban vajúdni, vagy mit segítsenek. Aztán megkaptam a labdát, meg a kissámlira is ráültem, de azzal ott is hagytak, hogy ugrándozzak a labdán. Én meg, mint első szülő, nyöszörögve a fájásoktól, épp nem arra gondoltam, hogy rákérdezzek ezekre a dolgokra.
Közben az orvos tágított volna kézzel (ami baromira fáj!), meg nyomattak, holott még nem volt tolófájás.
Végül kb 10 óra vajúdás után, mivel nem haladtunk sehová, megcsászároztak. Közben volt szülésznő váltás, de a következő sem törte magát hogy nekem jobb legyen. A végén mellém tették a babát, de szoptatásról szó sem esett...
Kb ugyanezek a negatív dolgok mondhatók el a csecsemősökről is, a 4 nap alatt 2* mutatták meg a szoptatást, máskülönben kapott a gyerek cukros vizet, meg tápszert.
Amúgy nem fizetős szobában voltam, de a szoba és a mosdó rendben volt.
Ami még nem tetszett: volt olyan, hogy rámszólt a nővér, hogy vigyázzak jobban a lepedőre, mert nem tudják mindennap kicserélni. Az hozzá tartozik, hogy a metszés miatt mozogni alig tudtam, nem még a betétet bugyi nélkül a helyén tartani
Különben az első nap csak feküdni tudtam, de szerencsémre épp az ebédosztásnál járt arra egy nővér, aki hozott szívószálat, így tudtam enni néhány korty levest. Máskülönben nem ettem volna semmit.
Hát dióhéjban ennyi. Annyira azért nem volt rossz, mert októberben is ott fogok szülni. Csak legfeljebb okosabb leszek, és kérek segítséget mindenhez.
Mi volt a tanfolyamon Krisztina?
Andi