Anitq!
Megpróbálok gyorsan írni, ha hagynak
Szóval, a régi motorosok ismerik a történetemet, de azért gyorsan leírom, mert Te meg még jó néhányan nem.
Petivel végigkínlódtam a szopizást, 7 hónapos koráig - inkább 6 - szopott, de az elejétől fogva kapta a tápszert, mert "kevés volt" a tejem.
Noha 35 - 40 dkg-t is hízot hetente, de minimum 25-öt. Csakhogy:
1.) altatásban császároztak, szó nem lehetett a szopiról, csak felhozták (ami nagyon jó volt) a műtét után szinte rögtön (azaz nekem rögtönnek tűnik, de szerintem eltelt jópár óra, csak én nem aludtam vissza a műtét után, mint az átlag, )meg közben anyuék is beértek, szóval a lényeg: aznap nem szopott.
Másnap egyszer hozta fel egy aranyos csecsemős, de azt mondta, csak ismerkedjünk. Senki nem mondta, hogy szabadna szopiztatni. Noha akkor már "járóképes " voltam, eszembe se jutott, hogy lemehetek a csecsemőosztályra szoptatni.
Aztán másnap kerültünk a gyermekágyra egy elég érdekes szobába, ahol nem volt pelenkázó, ergo nem volt rom ing szoba
Oda nem lehetett kihozni a babát. Egész nap a nővérek nyakára jártam, hogy másik szobááááátt!!!! Próbált átpasszolni az éjszakásnak, hogy majd Õ átköltöztet. De addig szekíroztam, amíg este 6 körül csak átmentem.
De ez már a 3. nap volt.
Még mindig senki nem szólt, hogy szoptatás??? Na aztán aznap éjjel bedurrant a cicim, kő kemény lett, mondták, fejjek...de egy pici lukon 3 csepp ha jött, persze Peti szegény azt se tudta mit csináljok két kőkemény valamivel....
Aztán fejtem mint az állat, és mindig bele próbáltam tuszkolni még szopi után a maradékot, hjogy meglegyen a 4 napos gyereknél elvárt 40 ml/szopi, mert "addig nem mehetünk haza"...
Na aztán itthon a család "besegített", :-éhes a gyerek, mert bekapta az ujjamat," "-csak 16 percet szopott nem 20-at, hiába alszik, keltsd fel, szopjon még, "ideges vagy mitőL? Elmegy a tejed", Szopi után 2 percel, sír: "éhes ez a gyerek, szoptasd meg!!!"
Jön a doktornéni: "olyan ideges a katikám, tessék felírni a tápszert, meert mi van, ha pont éjjel szombaton fogy el a teje???"
Na innentől minden szopihoz úgy álltam, hogy na, most fogy el.....
Aztán csak felnyitottuk a tápszert enyhe nyomásra, mert sírt, meg is evett vagy 20 ml-t. Na innen minden sírásnál meg kellett kínálni, és minden ml tápszer csökkentette a tejemet, meg az önbizalmamat.
Mellékesen jegyzem meg, ez a tápszer erőltetés egyrészt amiatt volt, hogy a szopást nem lehetett ellenőrizni, a másik, hogy a 3 hónapos gyereket a nagyszülők már el akarták vinni hétvégére. Pont akkor volt egy olyan időszak, amikor úgy nézett ki vissza tudom szoktatni a csak cicire. Mondom, de végre csak szopik!!!! Azt a csalódottságot láttátok volna!
Mondanom se kell, Peti olyan extra ekcémás lett, hogy 2 évesen be kellett kötni folyamatosra 3 ujjacskáját, és az egész teste csupa ekcéma volt.....
Aztán várandós lettem, a kezdetektől főként az ekcémára utalva mondtam: ez a gyerek nem fog tápszert kapni!!!!!
És lőn: Anna 17 hónapos, és még 7x szopik!!!!
Igaz, Õ "ciciőrült", Petinek mindig csak táplálékforrás volt, kötődés nem igazán, hiába no, Õ férfi vagy miffene.
Hogy hogy csináltam?
A szülés (szintén császár) igaz, spinál, után megkaptam, igaz megint nem engedték szopni, mert nem tudták rendesen leszívni az orrát.
De másnap hajnali 5-kor lekérdeszkedtem a csecsemőosztályra és megszoptattam. Miután látták, hogy szopik (valószínú csak cumizott, de gyakorolt) megengesdték, hogy 3 óránként menjek.
Aztán a cukros vizet is minden alkalommal köszönettel visszaadtam, amikor hozták a frisset. Aztán, a fürdetésnél nem adtam oda minig valamit kitalálva pl "most evett", ez jó volt, mert akkor monták, hogy fél óra múlva vigyem be, addigra végeznek a többivel, mert most nem lógatnák fejjel lefelé..
akkor vittem, megvártam és hoztam, bár nem örültek, hogy megvárom. Ugyanis bevett gyakorlat: baba fürdik, rá a kenyereskocsira, ha bőg cukrosvíz. na ezt kihagytuk.
Aztán nem mondtuk meg senkinek, hogy hazaengedtek pénteken hétfő helyett. Így volt egy nyugodt napunk, és éjszakánk négyesben. Petinél itt zsizsegett az egész család.
bocsi, folytköv, mert Anna eddig bírta, és annyit írtam, hogy muszáj elküldenem.
Pusz Maszat
du folytatom