Sziasztok!
Csak pár szóban,sajnos Eráshoz kell csatlakoznom:az első szülésem nagyon rossz élmény számomra,legszívesebben elfelejteném,ha lehetne!!!
Azt hittem 2000 óta változott a szemlélet.
Lehet,hogy csak én voltam rosszkor,rossz helyen és nem a megfelelő személyeket fogtam ki.
Mondjuk ez utóbbit nem fogadom el,én is betegágy mellett dolgozom,erre a magatartásra nincs magyarázat!
Szóval:
A szülésznő teljesen magamra hagyott,a fogadott orvosom sem volt rám túlzottan kíváncsi,csak amikor már látszott,hogy baj van.
Meconiumos volt a magzatvíz,romlott a szívhang,aki arra járt,szó nélkül megvizsgált.Abban a helyzetben ez zavart a legkevésbé.
A császár az utolsó pillanatban történt meg,mert valami engedélyre kellett várni-hálát adok Istennek,hogy fiam minden tekintetben ép és egészséges!!!
A csecsemősöktől kapott segítség a szoptatáshoz szinte 0,szerencsémre dolgozott ostt egy volt osztálytársam.
Volt,aki azzal intézett el,hogy úgy sem tudok szoptatni,mert kicsi a mellbimbóm.
Fiam rendszeresen tápszerrel volt teletömve.
Mikor végre hazamehettünk(9.napon!!!),kezdtünk el összerázódni és tudott szopni.Én pedig lassan elkezdtem örülni,hogy született egy szép kisfiam!
Sajnálom,hogy nem tudtam szépeket írni,kívánom,hogy mindenkinek jobb tapaszatalata legyen!!!
Üdv.
Kata