2005.07.26 07:55
Szerző: doktorkitti
Sziasztok Lányok!
Látom én is,hogy bővültünk,legalább ömi összetartunk.Szerintem ezekben a férfiakban sosem lesz ilyen...
Igen,érdekes,mennyire hasonlóak vagyunk,és mégis mennyire különbözőek.Az én kisfiam apja is munkatárs volt,a hosszú évek alatt úgy tűnt,ismerem is.A nap 24 órájából tényleg szinte 24-et együtt kellett dolgoznunk.És ha lehet ilyet mondani,átalakult szerelemmé.Ennek pedig következménye is lett,és látszik a fiamon,hogy szerelemgyerek.A következő hasonlóság:már engem is elhagyott pár napja,mikor kiderült, a terhesség.Különbség:én akkor még őrülten szerettem...amit a szemét ki is használt,mert azért visszajárni jó volt hozzám...
Mikor Domi pár hónapos volt,volt egy osztálytalálkozónk az általános sulival,és ott találkoztam egy olyan sráccal,aki sokat ült mellettem a padban,és nagyon jó humora volt.Néha tetszett is kicsit,bár magam sem értem,miért,mert nem volt sosem az esetem.Én eleinte a tökéletes(számomra)férfiakra buktam.Tinikoromban csak olyan fiúval voltam hajlandó szóba állni,aki minimum modell-külsejű volt.Kocka has,sármos arc,stb.Hosszú évek után jöttem rá,miért nem érzem magam jól mind mellett:mert nekem ők "kicsik"voltak.Én szeretek odabújni valakihez,aki nagyobb nálam,vonz,ha maffiózó kicsit.Azóta meg szinte csak olyan pasik voltak,akik masszív,agresszív fejű emberek.Most mit csináljak,ha erre gerjed a lelkem.És hiába mondják,hogy a külső nem számít,a fenéket nem...Csak önmagában nem elég...És hát ez az osztálytárs nem egy vonzó ember volt...fele akkora mint én,mintha az öcsém lett volna...De egy évvel idősebb is volt nálam,láttam,hogy a stílusa bejön,és élt bizony bennem is,hogy nekem nem lesz senkim.Mindenki ezzel traktált(kivéve a családomat),hogy nem találok majd senkit a gyerkőccel.Íme az újabb egyezés:én is belementem,mert nem akartam egyedül élni,ez azért minden emberből előjön,hisz társas lények vagyunk.Õ nagyon akarta,én viszont lefektettem a szabályokat előre:nagyon szeretek vele lenni,nagyon figyelmes és kedves,és azért is nagyon hálás vagyok,amiért a fiammal ilyen szépen bánik,(mert olyan emberrel szóba sem állktam volan,aki a fiamat az én utánfutómnak nézi),de én ígérni nem tudok neki semmit.Mert az érzelmek és a testi vonzódás sajna nem megy gombnyomásra,nem?Én megfeszítettem magam,hogy valamilyen dolog kialakuljon bennem,hogy szeretni tudjam,hogy vonzó legyen.Sok dolog kiderült közben,ami még inkább rosszul jött,mert akkor már sem a stílusa,sem a fiamhoz való hozzáállása nem tette vonzóvá.Láttam rajta a sunyiságot,meg azt,ahogy hazudozik,azt,ahogy a fiamat egy eszközként használja a felém vezető úton.Tudta,a fiamért mindent megteszek,de azt hogyan is gondolta,hogy ettől szexuálisan vonzani fog?Nem akartam egyedül maradni,ezért tudtam,valamit tenni kell.Vagy engednem,vagy elengednem.Persze menni nem akart...Sokan mondták,bármit hajlandó volt elviselni ez a férfi,csak velem maradhasson.Õ maradt ugyanaz a csúnya,kis vézna ember,én meg kivirultam,ahogy teltek a hónapok,ment le a súlyom,csinos lettem újra,és láttam,hogy ugyanúgy megnéznek a férfiak,mint azelőtt.Akkor tudatosult bennem,hogy nekem nem szabad megállnom itt,hisz találhatok magamnak olyan embert is,aki iránt én is vonzódom.Iszonyú volt az a 2 év,mert olyan életet éltem,amit csakis 100%-ban a fiamért tettem,de boldogtalan voltam,mint nő.Mint anya,szívmelengető volt,mert sok program,volt "apja" a gyerkőcnek,nem az otthoni depi,stb...De egy idő után,főleg mikor beadtam a derekam,már hányingerem volt az estéktől.Mindeközben görcsösen rettegtem az egyedülléttől.Soha addig nem feküdtem le akaratom ellenére férfival,ezért nem is tudtam színészkedni,látta rajtam,hogy csak miatta teszem,testem egyetlen porcikája sem kívánja...Neki ez elég volt a boldogságához.Én meg csak éltem a napjainkat,amikor lehetett,találtam valami kifogást...hát nem lenne belőlem valami jó k...va,mi?Egyre jobban kiszerettem a belsőjéből is(bár ez inkább kiábrándulás volt,mert szerelem sosem...).Hiába kértem,hogy a kb.40kilójához egy kicsit hízzon,jöjjön el velem szoliba,vagy használjon valami vonzó ruhát,egy finom parfümöt,stb.ami kicsit segítene...Mert az elején a belsője rendben volt,de ettől még senki nem kívánta meg őrülten a párját,kell valami,amitől tűzbe jövünk,nem?És ha azt látod,hogy egy ember szerencsétlenül,görbén áll előtted,míg te egy magabiztos nő vagy...És ciniku volt.Õ imádta,ha szép barnák a lábaim,de lehurrogott,hogy nem buzi ő,hogy szolizzon,ha kell nekem,akkor így,a kilátszó ordái is fognak tetszeni,hófehéren,hosszú fekete szőrszálakkal...Ne haragudjatok,tőlem a sznobság messze áll nagyon,de az ilyen emberben sajnos nem látok semmi vonzót,sőt,inkább visszataszítót.És bizony ahogy rajtunk is segít egy szexi ruha és egy finom illat,egy ápolt haj a randin,úgy a férfiakat is vonzóbbá teszi.Na,ezt kiveséztem.Õ meg nem volt hajlandó semmit tenni,miközben én még ágyba is bújtam vele,csak hogy már én is "adjak"valamit.Tudtam,hogy enélkül hosszú távon nem működhet.Ez így ment,míg szép lassan meggyűlöltem,meg az ellenem tett dolgai miatt(gyerekem ellen is) is,de ezt már hosszú lenne részletezni.És akkor jött egy nős pasi,akire ránéztem,és tudta,hogy meg akarom szerezni.Láttam,hogy azonnal az ágyába cipelne.Vártam egy darabig,amíg teljesen megőrül értem,mert ezek után nem akartam megint átadni az irányítást.Tudatában voltam,hogy csinos nő lettem újra,anyagilag sem kellett függnöm,mert bár a szüleimnél éltünk,de a fizetésem pont elég volt kettőnkre,és még maradt is néha erre-arra,ami kell egy nőnek.Itt kezdődött egy nagy szerelem,de ezt majd leírom máskor,mert most is hosszúra sikeredtem,bocsi.
Sziasztok!
Kriszti
Dorcsi,Domcsi,Kriszti