Sziasztok!
Alice, Kati, nagyon aranyosak vagytok, OK, próbálok lazítani. Épp ma mondtam a férjemnek, hogy ha nem lenne fél éves kora óta evés-problémánk a fiammal, nem jutottam volna el a dackorszak elejére oda, hogy ráhagyom, nem eszik, nem eszik, majd éhes lesz - vagy nem. Persze ezt nagyon nehéz így eldönteni, hogy nem izgatom magam. Főleg, hogy olyan izgulós vagyok egyebekben is. Pl. 3 hónapos koráig mértem minden szopit
. Az a nehéz, hogy még azt sem lehet mondani, hogy ezt vagy azt tuti megeszi. Sokszor csinálok neki "alternatívát", ha tudom, hogy mondjuk a spenótfőzeléket meg sem fogja kóstolni, amit mi eszünk, de sokszor azt sem eszi, amiről egy hete még azt hittem, hogy a kedvence. Persze ilyenkor széttárom a kezem, akkor nincs ebéd, kész.
Egyébként abban nem hiszek, hogy a gyerekek tudják, mi kell nekik. Olvastam ilyen kísérletekről, hogy a gyerekek elé tettek mindenféle kaját, és hosszú távon nagyon kiegyensúlyozott táplálkozást alakítottak ki. Csak éppen nem volt az asztalon csoki, chips, kóla, ropi, keksz.... És most mindenki felhördül, hogy minek eszik ilyeneket a gyerek: nálunk nincs chips, kóla, ropi, de a játszóházban a többi gyereknél van.
Egyszer egy olyan esetem is volt, hogy megkértem az ismerősömet, hogy ne adjon neki, ha jól emlékszem, ropit, de csakazértis adta, azzal, hogy ugyan már, egy kis ropitól (teleszórva sóval) nem lesz semmi baja. Persze ha már meglátja, akkor már nem tudom megtiltani, hogy egyen belőle. A csokit meg hozta a Mikulás, azzal ott tartunk, hogy minden reggel, reggeli után van 1-2 kocka. Ez talán még belefér.
Zsófi