sziasztok kedves sorstársak !
van egy 6 hónapos babám , aki amióta megszületett nem egy könnyű eset , sokat sír , és az éjszakáink borzalmasak most már ott tartunk hogy fél-egy óránként felébredünk és sírunk . Orvos nem látott semmi szervi bajt nála , nem fogzik , nem hasfájós ( már ) , de hiperaktívnak tűnik , mert nem lehet hosszútávon lekötni , és nyügősködünk elég sokat . Rengeteg örömet is ad , mert szép vidám baba is tud lenni , de ez a kisebbik része . Én kezdek nagyon depi lenni , és fáradt vagyok a 6 hónap nem alvástól , úgy érzem ki vagyok nagyon . Szeretnék levelezni vagy beszélgetni hasonló problémával küszkődő anyákkal , hogy megoszthassam a gondokat érzéseket és persze ez vissza is , várom soraitokat , sziasztok
hope
Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
2005.04.20 10:43
Szia hope!
Nagyon megörültem a topicodnak, mert én is hasonló cipőben járok és sehol nem találtam a "helyem".
Az én kisfiam négy és fél hónapos. Ő újszülöttnek nagyon csendes volt, csak evett és aludt. Azután viszont hasfájós lett, elég sokat sirdogált, mi pedig mindig-mindig a segítségére siettünk. Már nem aludt csak ölben vagy kocsiban (ez azóta is igy van, pedig már nem hasfájós). Éjszaka többször is fel kel enni (ezért köztünk alszik). Napközben a járókában nagyon rövid ideig van csak el, akkor ide rakom, oda rokom, de van hogy semmi nem jó-iyenkor cipelem őkelmét! Ráadásul pár hete még nyűgösebb, sőt pár napja már előfordul, hogy minden vigasztalási kísérletem csődot mond. Azt gondolom álmos, fáradt, de berakom a jól megszokott babakocsiba, ő meg még jobban sír. Marad a járkálás, de ez sem egyszerű ám, hiszen tovább üvölt, egészen addig amíg álomba nem sírja magát. Ilyenkor mintha a szívem tépnék ki, iszonyúan sajnálom őt és borzasztóan fáj a tehetetlenség, dühös vagyok és rossz anyának tartom magam amiért elkényeztettem (?) őt. De akkor elalszik és minden kín a múltté, csak gyönyörködöm benne, hogy ez az édes kis angyalka az én kis CSODÁM! Aztán persze rövidesen kezdődik minden elölről!
Tökéletesen megértem, hogy fáradt vagy, én is sokszor úgy érzem magam már reggel ébredéskor mint egy zombi. A helyzetet pedig csak nehezíti, hogy van még két nagyobb gyermekem (a nagyobbik éppen kiskamasz) rájuk abszolút nem marad energiám, apuciról nem is beszélve!
Bocs, hogy ilyen hosszúra nyúlt a bemutatkozó levelem, de valahogy csak jött és jött ki belőlem! :-)
Évi
Nagyon megörültem a topicodnak, mert én is hasonló cipőben járok és sehol nem találtam a "helyem".
Az én kisfiam négy és fél hónapos. Ő újszülöttnek nagyon csendes volt, csak evett és aludt. Azután viszont hasfájós lett, elég sokat sirdogált, mi pedig mindig-mindig a segítségére siettünk. Már nem aludt csak ölben vagy kocsiban (ez azóta is igy van, pedig már nem hasfájós). Éjszaka többször is fel kel enni (ezért köztünk alszik). Napközben a járókában nagyon rövid ideig van csak el, akkor ide rakom, oda rokom, de van hogy semmi nem jó-iyenkor cipelem őkelmét! Ráadásul pár hete még nyűgösebb, sőt pár napja már előfordul, hogy minden vigasztalási kísérletem csődot mond. Azt gondolom álmos, fáradt, de berakom a jól megszokott babakocsiba, ő meg még jobban sír. Marad a járkálás, de ez sem egyszerű ám, hiszen tovább üvölt, egészen addig amíg álomba nem sírja magát. Ilyenkor mintha a szívem tépnék ki, iszonyúan sajnálom őt és borzasztóan fáj a tehetetlenség, dühös vagyok és rossz anyának tartom magam amiért elkényeztettem (?) őt. De akkor elalszik és minden kín a múltté, csak gyönyörködöm benne, hogy ez az édes kis angyalka az én kis CSODÁM! Aztán persze rövidesen kezdődik minden elölről!
Tökéletesen megértem, hogy fáradt vagy, én is sokszor úgy érzem magam már reggel ébredéskor mint egy zombi. A helyzetet pedig csak nehezíti, hogy van még két nagyobb gyermekem (a nagyobbik éppen kiskamasz) rájuk abszolút nem marad energiám, apuciról nem is beszélve!
Bocs, hogy ilyen hosszúra nyúlt a bemutatkozó levelem, de valahogy csak jött és jött ki belőlem! :-)
Évi
2005.04.20 13:34
Szia Hope és Évi!
Én is átmentem mindezeken a dolgokon, amit leírtatok! Kisfiam 2 éves volt februárban, nem akarlak elkeseríteni titeket, de még most sem alussza végig az éjszakát. Ez nem jelenti azt, hogy a ti babátok is ilyen lesz két évesen, csak szeretném megosztani a tapasztalataimat, ha nem gond:
Mi is a hasfájással kezdtük, 3 kemény hónapig tartott, de túléltük. Aztán volt 2 nyugis hónap, amikor "csak" 4-5 ször volt fenn éjszaka, aztán jöttek a fogak....Volt olyan éjszakám is, amikor minden 40-45percben felébredt. De ezt is túléltük!
Egészen 2 éves koráig megmaradt ez a 4szeri felébredés, de mostmár sokkal könnyebb, mert nem sír, csak kér egy kis teát, iszik egy kortyot, megkérdezi, hogy "apa, miért horkol?" aztán alszik tovább...
Olyan még sajnos nem volt, hogy 2 éjszakát átaludt volna egymás után!
Évi! Nekem is mindíg azt mondták, az okosabbak, hogy hagyjam csak sírni, mert máskülönben elkényeztetem. Eleinte megpróbáltam, de rájöttem, hogy nem ér annyit az egész,mert nekem is megszakadt a szívem. Azóta sok ismerősömnek van babája, de én mindenkinek azt mondom, hogy szerintem egy csecsemőt, akinek fáj a hasa, vagy egyszerűen anyahiánya van igenis fel kell venni, és megnyugtatni.Én azt vallom, hogy egy pár hónapos gyereket nem lehet elkényeztetni. De ha mégis elkényeztetem, akkor mi van??? Majd, ha nagyobb lesz, leszoktatom róla! Nem érdemes az első éveit ilyen hülyeségekkel elrontani, úgyis olyan gyorsan elszalad az az 1-2 év,most meg ha akarnám sem tudnám kényeztetni, mert nem haggyja magát!!
Én is átmentem mindezeken a dolgokon, amit leírtatok! Kisfiam 2 éves volt februárban, nem akarlak elkeseríteni titeket, de még most sem alussza végig az éjszakát. Ez nem jelenti azt, hogy a ti babátok is ilyen lesz két évesen, csak szeretném megosztani a tapasztalataimat, ha nem gond:
Mi is a hasfájással kezdtük, 3 kemény hónapig tartott, de túléltük. Aztán volt 2 nyugis hónap, amikor "csak" 4-5 ször volt fenn éjszaka, aztán jöttek a fogak....Volt olyan éjszakám is, amikor minden 40-45percben felébredt. De ezt is túléltük!
Egészen 2 éves koráig megmaradt ez a 4szeri felébredés, de mostmár sokkal könnyebb, mert nem sír, csak kér egy kis teát, iszik egy kortyot, megkérdezi, hogy "apa, miért horkol?" aztán alszik tovább...
Olyan még sajnos nem volt, hogy 2 éjszakát átaludt volna egymás után!
Évi! Nekem is mindíg azt mondták, az okosabbak, hogy hagyjam csak sírni, mert máskülönben elkényeztetem. Eleinte megpróbáltam, de rájöttem, hogy nem ér annyit az egész,mert nekem is megszakadt a szívem. Azóta sok ismerősömnek van babája, de én mindenkinek azt mondom, hogy szerintem egy csecsemőt, akinek fáj a hasa, vagy egyszerűen anyahiánya van igenis fel kell venni, és megnyugtatni.Én azt vallom, hogy egy pár hónapos gyereket nem lehet elkényeztetni. De ha mégis elkényeztetem, akkor mi van??? Majd, ha nagyobb lesz, leszoktatom róla! Nem érdemes az első éveit ilyen hülyeségekkel elrontani, úgyis olyan gyorsan elszalad az az 1-2 év,most meg ha akarnám sem tudnám kényeztetni, mert nem haggyja magát!!
2005.07.04 20:55
Sziasztok!Talán,még nem halt ki teljesen ez a topik.Nekem a kislányom agusztus26.án lesz két éves,és még egyetlen egy átaludt éjszakánk nem volt.Szívesen beszélgetnék veletek.Ha tudtok jelentkezzetek.Nekem most lenne szükségem egy pár jó ötletre,na meg persze kíváncsi lennék van e valakinél változás.Sziasztok:ERIKA
2005.08.22 15:33
Erika,
nézz be az Alvás topikba, ott találsz jó ötleteket. Az én lányom egyébként pont két évesen aludta át az éjjelt először. Csak most már itt a fiam is, aki meg nappal nem alszik, és elég nehezen is szopizik (3 hónapos lesz holnapután). Prolémák, azok vannak csőstül, de éppen ezek miatt én pl. nemigen érek rá írni
nézz be az Alvás topikba, ott találsz jó ötleteket. Az én lányom egyébként pont két évesen aludta át az éjjelt először. Csak most már itt a fiam is, aki meg nappal nem alszik, és elég nehezen is szopizik (3 hónapos lesz holnapután). Prolémák, azok vannak csőstül, de éppen ezek miatt én pl. nemigen érek rá írni
Oldal: 1 / 1
