Sziasztok!
Az én véleményem kb a másik véglet, mint Mandariné
. Mivel 9 hónapig a pocakunkban laktak, teljesen természetes, hogy utána is anya-közelségre vágynak. Persze, vannak babák, akik kezdettől elalszanak magukban, de nagyon sok az olyan baba, akinek folyamatosan igénye van az anyjára. Természetesen előbb vagy utóbb, több kevesebb sírással legtöbbjük megtanítható, tréningelhető. Mintahogy mi felnőttek is tréningelhetők lennénk bármire, amiről mások úgy vélik, hogy nekünk az jobb, sőt nekik az biztos jobb, de ettől még azt hiszem, nem sokan örülnénk ennek a tréningnek.
Első gyerkőcöm abszolút "elrontott" baba volt, én inkább azt mondom rá, többemberes. Hosszú hónapok teltek úgy el, hogy örültem ha épp nem sír (nappal, mázlimra éjjel relative jól aludt picinek). Õ aztán úgy volt ringatva, hogy rossz volt nézni, nem csendes, nyugodt, pihentető hintáztatás, hanem nagy sebességű, erőteljes "rázás", rossz lehetett nézni bárkinek. Ezzel együtt ma már nem ringatom a negyvenakárhány kilóját
(12 éves) És ő nála én még bepróbálkoztam sok mindennel, volt ott sírni hagyás is, eredménytelenül.
Aztán az ikrek (10év) néha elaludtak maguk, mert muszáj volt nekik, de később mégis rászoktak, hogy vagy cicin aludtak el, vagy hasonfekve a feneküket rázogatva. Vagy kézben, cipelgetve.
A legkisebb meg (2év) mai napig cicin alszik el. Nála kisebb korban ment a babakocsis altatás, amig ki nem nőtte,jött is a kinom utána... kézbenaltatás, majd a cicis módszer maradt.
Leszokás: számomra a legsimább verzió,azoknak, akik úgy érzik, ogy tulképp nem teher nekik, hogy még altatnak, azaz ráérnek. Egyszerűen kivárni, hogy értelmileg sokkal nagyobb legyen, hogy kommunikálni lehessen vele. Ekkor már megbeszélhető vele, hogy megyünk aludni, eleinte fogva a kezét vagy simogatva, később már csak a szobájában tartózkodva, még később pár percekre otthagyva, végül pedig egyedül hagyva. Szépen fokozatosan, hónapok, évek alatt.
Ritka az, hogy gimis korban is ringatni kelljen
.
Viszont ha belegondolunk, én pl szivesen alszom el a páromhoz bújva...azaz nem egyedül!
Ildi