Sziasztok,
szeretnék egy új beszélgetést elindítani. Most nem kimondottan a közelgõ halottak napja miatt jutott eszembe... Ti mit mondtok ovis gyerekeiteknek az élet komoly kérdéseirõl, mint például a halál? Jobban mondva nem is mit, hanem hogy mondjátok el azt, amit hisztek? A négy éves lányomat már hónapok óta foglalkoztatja a halál témája, szokja a gondolatot, érti is, nem is, próbálom mindig az õ nyelvén elõadni az igazat, de úgy, hogy ne is ijedjen meg... nagyon nehéz. Megvettem Polcz Alaine Élet és halál c. könyvét, sok hasznos gondolatot találtam benne. Gondoltam, az idén kiviszem a temetõbe halottak napján, fõleg azért, mert az olyankor nagyon szép a sok gyertyával, egyáltalán nem ijesztõ.
Másnál hogy mûködik ez a dolog? Más nehéz diókat is felvethetnénk, nem csak a halál témáját.
Andi
Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
2001.10.28 21:58
Szia, Andi!
Nagyon örülök, hogy felvetetted ezt a témát. Én se tudom sokszor, hogy mit kezdjek a dologgal, pedig az összes okos azt mondja, hogy amit a gyerek kérdez, arra a saját szintjén válaszolni kell. A kisebbik fiam 3,5 éves. Valahogy szóba került a napokban a halál. Õ teljesen kétségbe esett, látszott rajta, hogy nagyon megijedt, foglalkoztatja a dolog. Folyton ilyeneket kérdezett: És beleesünk egy nagy gödörbe? És elásnak a föld alá? Nyáron is ott leszünk? Éjszaka is? Be lesz csukva a szemünk? És soha nem nyitjuk ki? És mit fogunk érezni?
Persze, válaszolgattam neki, de nem akartam, hogy megrémüljön, mert amúgy is elég érzékeny lelkû gyerek. Nem tudom, mit fog föl a dologból, de naponta visszatér a témára.
A nagyobbik fiammal (5,5 éves) viszont volt egy aranyos esetünk. Nem tudom, hogy mikor beszélt a halálról az apjával, de egyszer azt mondta nekem: - Apa engem úgy megnyugtatott! Azt mondta, hogy ha meghalunk, csak a testünket teszik be a föld alá. De hogy a fejünkkel mi lesz, arról fogalmam sincs!
Kíváncsian várom a hozzászólásokat!
Emese
Nagyon örülök, hogy felvetetted ezt a témát. Én se tudom sokszor, hogy mit kezdjek a dologgal, pedig az összes okos azt mondja, hogy amit a gyerek kérdez, arra a saját szintjén válaszolni kell. A kisebbik fiam 3,5 éves. Valahogy szóba került a napokban a halál. Õ teljesen kétségbe esett, látszott rajta, hogy nagyon megijedt, foglalkoztatja a dolog. Folyton ilyeneket kérdezett: És beleesünk egy nagy gödörbe? És elásnak a föld alá? Nyáron is ott leszünk? Éjszaka is? Be lesz csukva a szemünk? És soha nem nyitjuk ki? És mit fogunk érezni?
Persze, válaszolgattam neki, de nem akartam, hogy megrémüljön, mert amúgy is elég érzékeny lelkû gyerek. Nem tudom, mit fog föl a dologból, de naponta visszatér a témára.
A nagyobbik fiammal (5,5 éves) viszont volt egy aranyos esetünk. Nem tudom, hogy mikor beszélt a halálról az apjával, de egyszer azt mondta nekem: - Apa engem úgy megnyugtatott! Azt mondta, hogy ha meghalunk, csak a testünket teszik be a föld alá. De hogy a fejünkkel mi lesz, arról fogalmam sincs!
Kíváncsian várom a hozzászólásokat!
Emese
2001.10.29 09:50
Sziasztok!
Nálunk is vannak hasonló megnyilvánulások, mivel nagyobbik lányom (most 5 éves) kb. két évvel ezelött kezdett el intenzíven foglalkozni a halál gondolatával. azt végülis simán elfogadta, hogy az öregek (akik általában betegek is ) meghalnak, de amikor véletlenül olyasmit hallott, hogy fiatalabbak, föleg gyerekek is meghalhatnak, ledöbbent. Az sem volt számára tiszta, hogy nemcsak betegségben lehet meghalni (ld. különféle balesetek). Állandóan kérdezgette, hogy ugye én sem fogok még meghalni meg az apja sem, meg persze ö sem?! Nehéz idöszak volt az biztos, és most, hogy már érettebb sem dolgozta még fel magában teljesen. Viszont azidötájt kezdtünk hittanra járni, ami határozottan megnyugtatta, hiszen ott azért mégiscsak megnyugtató válaszokat kapott avonatkozásban, hogy az élet a halállal nem ér véget. Nagyon aranyos, mert ha éppen valamilyen problémája van, akkor Jézussal simán megbeszéli azt (gyakorlatilag félhangosan elbeszélget) és utána határozottan megnyugszik. Nálunk ez nagyon jól müködk azóta is, bár persze azt nem tudom, hogy aki ateista az hogy dolgozza fel akár maga is a dolgokat. A kislányom azóta úgy fogalmazza meg a halált, hogy amikor valaki meghal, abból csillag lesz, és a lelke találkozik Jézussal. Hát ennyi.
Mindenesetre engem is érdekelnek a hozzászólások.
Sziasztok: Norcsi
Nálunk is vannak hasonló megnyilvánulások, mivel nagyobbik lányom (most 5 éves) kb. két évvel ezelött kezdett el intenzíven foglalkozni a halál gondolatával. azt végülis simán elfogadta, hogy az öregek (akik általában betegek is ) meghalnak, de amikor véletlenül olyasmit hallott, hogy fiatalabbak, föleg gyerekek is meghalhatnak, ledöbbent. Az sem volt számára tiszta, hogy nemcsak betegségben lehet meghalni (ld. különféle balesetek). Állandóan kérdezgette, hogy ugye én sem fogok még meghalni meg az apja sem, meg persze ö sem?! Nehéz idöszak volt az biztos, és most, hogy már érettebb sem dolgozta még fel magában teljesen. Viszont azidötájt kezdtünk hittanra járni, ami határozottan megnyugtatta, hiszen ott azért mégiscsak megnyugtató válaszokat kapott avonatkozásban, hogy az élet a halállal nem ér véget. Nagyon aranyos, mert ha éppen valamilyen problémája van, akkor Jézussal simán megbeszéli azt (gyakorlatilag félhangosan elbeszélget) és utána határozottan megnyugszik. Nálunk ez nagyon jól müködk azóta is, bár persze azt nem tudom, hogy aki ateista az hogy dolgozza fel akár maga is a dolgokat. A kislányom azóta úgy fogalmazza meg a halált, hogy amikor valaki meghal, abból csillag lesz, és a lelke találkozik Jézussal. Hát ennyi.
Mindenesetre engem is érdekelnek a hozzászólások.
Sziasztok: Norcsi
2001.10.29 13:27
Sziasztok!
Az én kislányom 3 éves volt amikor a dédipapa meghalt.Nem tudom valahogy nekem eszembe se jutott, hogy ne mondjam el neki. Láttam rajta, hogy megérti amit mondtam, tudta, hogy többet már nem fog találkozni vele, de szerencsére nem ijedt meg.Mondtam neki, hogy attól, hogy mi nem látjuk, dédi még mindig lát bennünket, és mindig szeretni fog minket. Utána pár hétig esténként amikor altattam, mondta: Anya én olyan szomorú vagyok, mert dédi meghalt. De szerintem ez azért volt, mert látta, hogy én szomorú voltam. Természetesen temetésre nem vittem el. De én mindig vele sétáltam ki a temetõbe, akár a sírt ápolni( másik két dédipapáét korábban), és mi szépen megbeszéltük, hogy kinek az apukája fekszik a sírban és miért, meg miért gyújtunk gyergyát.
Szerintem a legtöbb kérdésben nyugodtan megmondhatjuk nekik az igazat, és csak azt, csak a megfogalmazásra kell vigyázni, hogy az olyan legyen, hogy abból minden egyes szót megértsen, mert akkor nem marad benne félsz.
Például a klasszikus gyerek kérdésre, hogy hogy születik a kisbaba, nagyon aranyos a "Sehány éves kislány" könyv.Számomra talán az egyik legnehezebb kérdés az volt, hogy az unokatestvére apukája és anyukája miért nem élnek együtt.De végül ezt is sikerült megoldani.
Egyébként nagyon tetszik ez a topic létrehozás, jó ötlet volt Andi!
Nekem is lenne egy kérdésem, talán egy kicsit ide is tartozik meg nem is. Mikor mondanátok el a gyereknek, hogy kistestvére lesz?A hogyannal nincs gond, csak ugye amire az elsõ 12 hét, ami ugye azért még bármelyik irányba viheti a dolgot, az elég hosszú, fõleg, ha látja a gyermek, hogy anya hány, fáradt stb...
Üdv: SzMariann
Az én kislányom 3 éves volt amikor a dédipapa meghalt.Nem tudom valahogy nekem eszembe se jutott, hogy ne mondjam el neki. Láttam rajta, hogy megérti amit mondtam, tudta, hogy többet már nem fog találkozni vele, de szerencsére nem ijedt meg.Mondtam neki, hogy attól, hogy mi nem látjuk, dédi még mindig lát bennünket, és mindig szeretni fog minket. Utána pár hétig esténként amikor altattam, mondta: Anya én olyan szomorú vagyok, mert dédi meghalt. De szerintem ez azért volt, mert látta, hogy én szomorú voltam. Természetesen temetésre nem vittem el. De én mindig vele sétáltam ki a temetõbe, akár a sírt ápolni( másik két dédipapáét korábban), és mi szépen megbeszéltük, hogy kinek az apukája fekszik a sírban és miért, meg miért gyújtunk gyergyát.
Szerintem a legtöbb kérdésben nyugodtan megmondhatjuk nekik az igazat, és csak azt, csak a megfogalmazásra kell vigyázni, hogy az olyan legyen, hogy abból minden egyes szót megértsen, mert akkor nem marad benne félsz.
Például a klasszikus gyerek kérdésre, hogy hogy születik a kisbaba, nagyon aranyos a "Sehány éves kislány" könyv.Számomra talán az egyik legnehezebb kérdés az volt, hogy az unokatestvére apukája és anyukája miért nem élnek együtt.De végül ezt is sikerült megoldani.
Egyébként nagyon tetszik ez a topic létrehozás, jó ötlet volt Andi!
Nekem is lenne egy kérdésem, talán egy kicsit ide is tartozik meg nem is. Mikor mondanátok el a gyereknek, hogy kistestvére lesz?A hogyannal nincs gond, csak ugye amire az elsõ 12 hét, ami ugye azért még bármelyik irányba viheti a dolgot, az elég hosszú, fõleg, ha látja a gyermek, hogy anya hány, fáradt stb...
Üdv: SzMariann
2001.10.29 18:06
Sziaszok Lányok!
Nálunk a következö a helyzet: apukám már sajnos nem érte meg az unokáit, így én pici kora óta mondom a kisfiamnak, hogy a papa fentröl a mennyországból néz minket. Ki szoktam vinni a temetöbe is, ahol mondom neki: a testünket temetjük el, amikor meghalunk, a lelkünk felmegy a Jézuskához és onnan figyeljük tovább a szeretteinket itt lent a földön. Szerintem elfogadta ezt, amikor hallja, hogy egy gyermek hal meg, akkor mondom neki, hogy a Jézuskának szüksége volt rá, azért hívta magához, a hozzátartozók pedig azért sírnak, mert nagyon sokáig nem láthatják, majd, ha ök is meghalnak, akkor találkoznak újra.
Hát én így mondtam el neki. Egészen kicsi kora óta mondom, hogy aki születik, az meg is hal, ez az élet rendje.
Sziasztok:
Evey
Nálunk a következö a helyzet: apukám már sajnos nem érte meg az unokáit, így én pici kora óta mondom a kisfiamnak, hogy a papa fentröl a mennyországból néz minket. Ki szoktam vinni a temetöbe is, ahol mondom neki: a testünket temetjük el, amikor meghalunk, a lelkünk felmegy a Jézuskához és onnan figyeljük tovább a szeretteinket itt lent a földön. Szerintem elfogadta ezt, amikor hallja, hogy egy gyermek hal meg, akkor mondom neki, hogy a Jézuskának szüksége volt rá, azért hívta magához, a hozzátartozók pedig azért sírnak, mert nagyon sokáig nem láthatják, majd, ha ök is meghalnak, akkor találkoznak újra.
Hát én így mondtam el neki. Egészen kicsi kora óta mondom, hogy aki születik, az meg is hal, ez az élet rendje.
Sziasztok:
Evey
2001.10.29 22:37
Szia Mariann!
Hat hetes volt a kistesó bennem, mikor egy családi ebédnél elújságoltuk a nagyoknak, hogy húsvétkor már hárman lesznek. Nagyon boldogok voltak, rengeteg kérdéssel. Amikor 10 hetes volt,elvittem magammal a nagyokat(kérésükre)az orvosomhoz, aki ultrahang vizsgálatot végzett.Amikor magyarázta, hogy hol a szíve, a fiam azt mondta, anya, van szíve, hát akkor kész van! A nagyok 6-8 évesek.
Hatalmas élmény a tesó. szerintem, ha nincs probléma minél elõbb.
Zsomimama
Hat hetes volt a kistesó bennem, mikor egy családi ebédnél elújságoltuk a nagyoknak, hogy húsvétkor már hárman lesznek. Nagyon boldogok voltak, rengeteg kérdéssel. Amikor 10 hetes volt,elvittem magammal a nagyokat(kérésükre)az orvosomhoz, aki ultrahang vizsgálatot végzett.Amikor magyarázta, hogy hol a szíve, a fiam azt mondta, anya, van szíve, hát akkor kész van! A nagyok 6-8 évesek.
Hatalmas élmény a tesó. szerintem, ha nincs probléma minél elõbb.
Zsomimama
2001.10.30 13:23
Evey és Zsomimama, klasszak vagytok!!
Én is azt akartam írni, hogy van pár olyan kérdés, amit óhatatlanul fel fognak tenni és nem árt elõre készülnünk rá. Ilyen a meghalok - kérdés is. Ha már eleve úgy nõ fel, hogy a halál az élethez tartozó valami, mert kijárunk a sírokhoz és talán nemcsak halottak napján, de anyák napján, karácsonykor, stb is, akkor AKKORRA, amikorra ez számára életkoránál fogva kérdéssé válik, már csak finomítani kell a részleteken.
Nálunk is "egyszerÛ", mert a lelkünkbõl a Jézuska angyalkája lesz. Az, hogy hiányzik és sírunk, természetes, mert szerettük. Amíg kicsik voltak, addig a véletlenül elszabadult lufit nem a szél fújta el, hanem az "angyalkák összeszedegetik és vigyáznak rá".
Maminti
(Ui.: a kisebbik most elsõ osztályos és a hétvégén kiolvasta a Farkasréti temetõ összes sírfeliratát! Az életünk része.)
Maminti
Én is azt akartam írni, hogy van pár olyan kérdés, amit óhatatlanul fel fognak tenni és nem árt elõre készülnünk rá. Ilyen a meghalok - kérdés is. Ha már eleve úgy nõ fel, hogy a halál az élethez tartozó valami, mert kijárunk a sírokhoz és talán nemcsak halottak napján, de anyák napján, karácsonykor, stb is, akkor AKKORRA, amikorra ez számára életkoránál fogva kérdéssé válik, már csak finomítani kell a részleteken.
Nálunk is "egyszerÛ", mert a lelkünkbõl a Jézuska angyalkája lesz. Az, hogy hiányzik és sírunk, természetes, mert szerettük. Amíg kicsik voltak, addig a véletlenül elszabadult lufit nem a szél fújta el, hanem az "angyalkák összeszedegetik és vigyáznak rá".
Maminti
(Ui.: a kisebbik most elsõ osztályos és a hétvégén kiolvasta a Farkasréti temetõ összes sírfeliratát! Az életünk része.)
Maminti
2001.10.30 18:41
Sziasztok,
én is úgy gondolom, hogy nem kell mindent, átfogóan egyszerre megérteniük, szép lassan az õ szintjükön mindig van információ amit fel tudnak dolgozni, a többi pedig leülepszik, érik, dolgozik belül. Én látom a lányomon, hogy gondolkozik, és néha teljesen váratlanul elejt mondatokat, így tudom, 'hol jár'. Nagyon aranyos dolgok is születnek így. Pár napja közölte velem, hogy 'anya, az nem baj, ha én is meghalok, de te ne halj meg, mert akkor ki fog értem jönni az oviba?'.
Amikor a picit vártuk, mi már az elején megmondtuk neki, nem bírtuk ki. Még nem egészen volt három éves, és napokig minden reggel arra ébredt, hogy kereste, hol van már a kistesó, amikor megígértük. Hosszú nekik nagyon a kilenc hónap, de amikor már nõ a pocak, látványosabb, akkor már jobban értik és együtt várnak, legalábbis a három év körüli gyerek.
Egyébként szerintem is nagyon fontos, hogy ezek az élet-halál kérdések mindig is természetes részei legyen az életüknek, soha ne kelljen egy 'nagy rázudítással' megbírkózniuk.
Nagyon ajánlom mindenkinek a fentebb említett Polcz Alaine könyvet! Egészen meglepõ dolgokat is mond benne.
Andi
én is úgy gondolom, hogy nem kell mindent, átfogóan egyszerre megérteniük, szép lassan az õ szintjükön mindig van információ amit fel tudnak dolgozni, a többi pedig leülepszik, érik, dolgozik belül. Én látom a lányomon, hogy gondolkozik, és néha teljesen váratlanul elejt mondatokat, így tudom, 'hol jár'. Nagyon aranyos dolgok is születnek így. Pár napja közölte velem, hogy 'anya, az nem baj, ha én is meghalok, de te ne halj meg, mert akkor ki fog értem jönni az oviba?'.
Amikor a picit vártuk, mi már az elején megmondtuk neki, nem bírtuk ki. Még nem egészen volt három éves, és napokig minden reggel arra ébredt, hogy kereste, hol van már a kistesó, amikor megígértük. Hosszú nekik nagyon a kilenc hónap, de amikor már nõ a pocak, látványosabb, akkor már jobban értik és együtt várnak, legalábbis a három év körüli gyerek.
Egyébként szerintem is nagyon fontos, hogy ezek az élet-halál kérdések mindig is természetes részei legyen az életüknek, soha ne kelljen egy 'nagy rázudítással' megbírkózniuk.
Nagyon ajánlom mindenkinek a fentebb említett Polcz Alaine könyvet! Egészen meglepõ dolgokat is mond benne.
Andi
2001.11.03 06:08
Sziasztok,
eddig csak ovasgattam, de most rászántam magam az írásra, mert ez a kérdés nálunk most nagyon "éles". A lányom most 5 és fél éves, és újabban nagyon fél a haláltól. Biztos mondtam valami olyasmit, hogy a halál olyan, mintha elaludnánk és nem ébredünk föl és ezért fél elaludni. Az, hogy halála után angyalka lesz belõle megnyugtatja, de úgy érzem, nem teljesen biztos ebben, ezért újra meg újra meg kell erõsítenem. Az a baj ezzel, hogy én nem vagyok vallásos, nem hiszek a túlvilágban és falsnak érzem a saját magyarázatomat. Azt hiszem, egy ilyen kisgyereknek sajátmagára vonatkoztatva nem elfogadható a természeti körforgásba való visszatérés, ami jól mûködik mondjuk a nagypapára. Polcz Alaine gyerekeknek szóló könyvét én is elolvastam a lányomnak, de a képek, a pokolra, ördögökre való utalás megijesztették. Akkor sokat kérdezte, hogy ugye azért az jó, aki
sok csokoládét eszik, meg a báyja is jó, meg a kis barátja, aki igazi ördögfióka. Andi, te nem tapasztaltál ilyet? A könyv nagy hatásssal volt rá, a könyv elolvasása után azt mondta, anya most ne mesélj, most beszélgessünk.
Zsgabi
eddig csak ovasgattam, de most rászántam magam az írásra, mert ez a kérdés nálunk most nagyon "éles". A lányom most 5 és fél éves, és újabban nagyon fél a haláltól. Biztos mondtam valami olyasmit, hogy a halál olyan, mintha elaludnánk és nem ébredünk föl és ezért fél elaludni. Az, hogy halála után angyalka lesz belõle megnyugtatja, de úgy érzem, nem teljesen biztos ebben, ezért újra meg újra meg kell erõsítenem. Az a baj ezzel, hogy én nem vagyok vallásos, nem hiszek a túlvilágban és falsnak érzem a saját magyarázatomat. Azt hiszem, egy ilyen kisgyereknek sajátmagára vonatkoztatva nem elfogadható a természeti körforgásba való visszatérés, ami jól mûködik mondjuk a nagypapára. Polcz Alaine gyerekeknek szóló könyvét én is elolvastam a lányomnak, de a képek, a pokolra, ördögökre való utalás megijesztették. Akkor sokat kérdezte, hogy ugye azért az jó, aki
sok csokoládét eszik, meg a báyja is jó, meg a kis barátja, aki igazi ördögfióka. Andi, te nem tapasztaltál ilyet? A könyv nagy hatásssal volt rá, a könyv elolvasása után azt mondta, anya most ne mesélj, most beszélgessünk.
Zsgabi
2001.11.06 19:16
Szia Zsgabi,
sajnos nincs idõm minden nap írni, így csak megkésve válaszolok neked. Az én lányom még csak négy éves, még nem jutott el oda a gondolatmenetében, hogy a haláltól félni kellene esetleg... Remélem, nem is fog, ezért is igyekszünk nagyon, hogy ezt is el tudja fogadni az élet természetes részének. Egyszer próbáltunk belelapozni a könyvbe együtt, õt sem érdekelte, sõt, elutasította. Ha jól emlékszem, van az elején egy kis elpusztult madárfiókáról egy kép, azt megnézte, aztán közölte, hogy õ ezt a könyvet nem akarja olvasni. Fura, nem, hogy mennyire érzékenyek, szerintem tök átérezte egy pillanat alatt, hogy a madárka szenvedett... A könyvet inkább magamnak tartom jónak, mert adott ötleteket, és egész folyamatában értettem meg, hogy mi is az ovisok értésének szintje - remélem, érted, mit akarok mondani.
Nem is akarok információkat 'rázúdítani', és a könyv együttes olvasása ebben a korban, úgy érzem, az lenne. Õ kérdez, amikor dolgozik benne a kérdés, én pedig tanulom jobban, egyszerûbben, és számára érthetõbben megfogalmazni, hogy mit is hiszek.
Az óvodában meg ki tudja mivel ijesztgetik egymást a kölykök, olyan különbözõek az otthoni hátterek, esetleg próbáld meg kipuhatolni, hogy másoktól milyen információt szedett össze a lányod, lehet, hogy valamit hallott, amit nem ért, ami félelemben tartja?
Andi
sajnos nincs idõm minden nap írni, így csak megkésve válaszolok neked. Az én lányom még csak négy éves, még nem jutott el oda a gondolatmenetében, hogy a haláltól félni kellene esetleg... Remélem, nem is fog, ezért is igyekszünk nagyon, hogy ezt is el tudja fogadni az élet természetes részének. Egyszer próbáltunk belelapozni a könyvbe együtt, õt sem érdekelte, sõt, elutasította. Ha jól emlékszem, van az elején egy kis elpusztult madárfiókáról egy kép, azt megnézte, aztán közölte, hogy õ ezt a könyvet nem akarja olvasni. Fura, nem, hogy mennyire érzékenyek, szerintem tök átérezte egy pillanat alatt, hogy a madárka szenvedett... A könyvet inkább magamnak tartom jónak, mert adott ötleteket, és egész folyamatában értettem meg, hogy mi is az ovisok értésének szintje - remélem, érted, mit akarok mondani.
Nem is akarok információkat 'rázúdítani', és a könyv együttes olvasása ebben a korban, úgy érzem, az lenne. Õ kérdez, amikor dolgozik benne a kérdés, én pedig tanulom jobban, egyszerûbben, és számára érthetõbben megfogalmazni, hogy mit is hiszek.
Az óvodában meg ki tudja mivel ijesztgetik egymást a kölykök, olyan különbözõek az otthoni hátterek, esetleg próbáld meg kipuhatolni, hogy másoktól milyen információt szedett össze a lányod, lehet, hogy valamit hallott, amit nem ért, ami félelemben tartja?
Andi
2001.11.06 21:56
Sziasztok !
Eddig valahogy nem sokat beszélgettünk a gyerekekkel a halálról . Nagyobbik fiam 4 éves volt amikor a dédi meghalt , de nem igazán fogta fel , hogy mi történik körülötte . Most viszont egy tragédia után muszáj volt velük leülni , és beszélni róla . Elvesztettük 2 hónapos unokatestvérüket . A kisebbik fiam most 3 éves , õ csak azt érti az egészbõl hogy az angyalkák vigyáznak rá , a nagyobbik pedig sokszor sírva fakad , õ most 8 éves . Nagyon hiányzik neki , imádta a kicsit , sokat ringatta , simogatta . A sógorom Szíriában dolgozik , repülõvel jár ki , és most a kicsi fiam azért várja haza , hogy most Gabi visszahozza Domikát az angyaloktól .
Mindennap elmondja, és nem tudom vele megértetni , hogy a kicsi az angyalokkal marad .
Eddig valahogy nem sokat beszélgettünk a gyerekekkel a halálról . Nagyobbik fiam 4 éves volt amikor a dédi meghalt , de nem igazán fogta fel , hogy mi történik körülötte . Most viszont egy tragédia után muszáj volt velük leülni , és beszélni róla . Elvesztettük 2 hónapos unokatestvérüket . A kisebbik fiam most 3 éves , õ csak azt érti az egészbõl hogy az angyalkák vigyáznak rá , a nagyobbik pedig sokszor sírva fakad , õ most 8 éves . Nagyon hiányzik neki , imádta a kicsit , sokat ringatta , simogatta . A sógorom Szíriában dolgozik , repülõvel jár ki , és most a kicsi fiam azért várja haza , hogy most Gabi visszahozza Domikát az angyaloktól .
Mindennap elmondja, és nem tudom vele megértetni , hogy a kicsi az angyalokkal marad .
2002.01.31 05:28
Sziasztok!
Én is Anyuka vayok, bár a kicsi még nem beszél. Engem viszont nagyon édekel a téma, mivel engem gyerek korom ota félem tölt el a halál gondolatára. Nem tudom ha egyszer majd rákérdez mit fogok neki válaszolni. Nekem anno azt mondták, a halál mindenkinél normális dolog, ez olyan mint a kalapácsolás. Ha elkezded egyszer be is fejezed, az élet ugyan ilyen. Szégyen-e vagy se én ha egyedül alszom a lakásba, csak lámpa mellett tudok normálisan aludni. Gondoltam arra nayon isten felé kéne vezetni a dolgokat, de nem tudom a pokol megrémitené-e? Ebben az ügyben teljesen tançstalan vagyok!
Én is Anyuka vayok, bár a kicsi még nem beszél. Engem viszont nagyon édekel a téma, mivel engem gyerek korom ota félem tölt el a halál gondolatára. Nem tudom ha egyszer majd rákérdez mit fogok neki válaszolni. Nekem anno azt mondták, a halál mindenkinél normális dolog, ez olyan mint a kalapácsolás. Ha elkezded egyszer be is fejezed, az élet ugyan ilyen. Szégyen-e vagy se én ha egyedül alszom a lakásba, csak lámpa mellett tudok normálisan aludni. Gondoltam arra nayon isten felé kéne vezetni a dolgokat, de nem tudom a pokol megrémitené-e? Ebben az ügyben teljesen tançstalan vagyok!
2002.02.04 11:19
Sziasztok!
Erika, nagyon sajnálom ami a családotokban történt, és én is biztos vagyok benne, hogy nem érdektelenségbõl szóltak hozzá kevesen.
Andrea, szerintem ha még pici a babád, de problémázz azon, hogy hogyan fogod elmagyarázni neki a halált. Úgy tudom, a gyereknél egy bizonyos korban természetes dolog a halálfélelem, az a baj, ha ez túlzott. Nálunk az a lányomnál, bár inkább remélem az volt, mostanában nem nagyon hozza szóba. Korábban viszont tényleg elõfordult, hogy iszonatos félelem lett rajta úrrá és negyed óráig zokogott, hogy õ nem akar meghalni. Pszichológusnál is voltunk, de lényegében nem mondott semmit. A fiamnál a "halálkorszak" úgy nézett ki, hogy szeretett temetõbe járni és távoli rokonokhoz kellett elmennünk, hogy megnézzük a dédik, ükszülõk sírját, viszont õ látványosan legalább is nem félt.
Egyébként sokszor egy fenõttnek sem egyszerû szembenézni vagy elfogadni a halál tényét. És egy kisgyerek talán kevésbé tudja eltolni a jövõbe ezt a lehetõséget.
Andrea, ha hívõ vagy, biztosan könnyebb kezelni ezt a kérdést. A poklot viszont biztosan kihagynám.
Zsgabi
Erika, nagyon sajnálom ami a családotokban történt, és én is biztos vagyok benne, hogy nem érdektelenségbõl szóltak hozzá kevesen.
Andrea, szerintem ha még pici a babád, de problémázz azon, hogy hogyan fogod elmagyarázni neki a halált. Úgy tudom, a gyereknél egy bizonyos korban természetes dolog a halálfélelem, az a baj, ha ez túlzott. Nálunk az a lányomnál, bár inkább remélem az volt, mostanában nem nagyon hozza szóba. Korábban viszont tényleg elõfordult, hogy iszonatos félelem lett rajta úrrá és negyed óráig zokogott, hogy õ nem akar meghalni. Pszichológusnál is voltunk, de lényegében nem mondott semmit. A fiamnál a "halálkorszak" úgy nézett ki, hogy szeretett temetõbe járni és távoli rokonokhoz kellett elmennünk, hogy megnézzük a dédik, ükszülõk sírját, viszont õ látványosan legalább is nem félt.
Egyébként sokszor egy fenõttnek sem egyszerû szembenézni vagy elfogadni a halál tényét. És egy kisgyerek talán kevésbé tudja eltolni a jövõbe ezt a lehetõséget.
Andrea, ha hívõ vagy, biztosan könnyebb kezelni ezt a kérdést. A poklot viszont biztosan kihagynám.
Zsgabi
2002.02.05 09:11
Sziasztok!
Nagyon érdekes ez a téma. Nekem ugyan még csak a hasamban van a picike, de eszembe jutott hogy én nagyon féltem a pokoltól. Talán azért is mert sokkal hihetõbben adták elõ mint a menyországot. Ateista család lévén nehéz dolguk lehetett. Ráadásul azt hittem hogy az ágyam alatt van a bejárat. Szóval elég nyomasztó volt. Aztán egyik napról a másikra elmúlt.
Zsunya
Nagyon érdekes ez a téma. Nekem ugyan még csak a hasamban van a picike, de eszembe jutott hogy én nagyon féltem a pokoltól. Talán azért is mert sokkal hihetõbben adták elõ mint a menyországot. Ateista család lévén nehéz dolguk lehetett. Ráadásul azt hittem hogy az ágyam alatt van a bejárat. Szóval elég nyomasztó volt. Aztán egyik napról a másikra elmúlt.
Zsunya
2002.02.05 15:02
Sziasztok!
Bár hivö nem vagyok, de hiszek istenben. tényleg még korai gondolkodnom azon, mit is fogok mondani, pár év mulva, de jobb elöre puhatolozni, melyik a számomra legelfogadhatobb megérthetö változat. Ezért is látogattam ide. Ezenkivül egy kérdést szeretnék feltenni, valoszinü, hogy butaságot kérdezek, de hátha valaki tud jo magyarázatot adni arra, miért van az, hogy a kisfiam -du. és esti alvásainál leggyakrabban- de játszás közben is nagyon gyakran a csupasz falra, ahol se kép se rajz-fénykép stb. nincs a falon, rámutat és nevet-beszél és folyamatosan egy pontot néz. Mintha látna ott valamit, nem ugrál a szeme egyik pontrol a másikra, csak mereven néz és nevet-beszél. Engem nagyon megijesztett ez cselekedete. Szerintetek lát ott valamit?
Andrea
Bár hivö nem vagyok, de hiszek istenben. tényleg még korai gondolkodnom azon, mit is fogok mondani, pár év mulva, de jobb elöre puhatolozni, melyik a számomra legelfogadhatobb megérthetö változat. Ezért is látogattam ide. Ezenkivül egy kérdést szeretnék feltenni, valoszinü, hogy butaságot kérdezek, de hátha valaki tud jo magyarázatot adni arra, miért van az, hogy a kisfiam -du. és esti alvásainál leggyakrabban- de játszás közben is nagyon gyakran a csupasz falra, ahol se kép se rajz-fénykép stb. nincs a falon, rámutat és nevet-beszél és folyamatosan egy pontot néz. Mintha látna ott valamit, nem ugrál a szeme egyik pontrol a másikra, csak mereven néz és nevet-beszél. Engem nagyon megijesztett ez cselekedete. Szerintetek lát ott valamit?
Andrea
2002.02.06 10:55
Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy közbe szólok, nekem még nincs gyerekem, de nagyon jól értem a gyerek nyelvet!
Elõször is!Erikának szeretném, és természetessen az egész családnak kifejezni mély és õszinte részvétem, szörnyû érzés a szülõnek, a családnak a saját gyerekét elveszíteni!
Nekem a kedvesem hunyt el, fél évvel ezelõtt..Õ 21 éves volt!Látom, hogy a szülei, a testvérei, a család mit él át..és persze látom azt is, hogy rajtam...az érzéseimen mi megy végbe!A világon a legszönyûbb dolog egy gyermeket eltemetni!És csak ezután jöhet az én fájdalmam, hogy az életem párját veszítettem el!
Viszont..a korábbi hozzászólások között/okt.29./olvastam Norcsi üzenetét, hogy Õ hívõ lévén úgy mesél, vagy ez esetben a pap úgy mesél a gyereknek, hogy nincs vége az életnek, hanem csillag lesz az elhunytból!
Ez nem csak egy gyerekenek megnyugvás..a kedvesem szülei és én is úgy gondoljuk, hogy Õ mostmár egy csillag az égen, aki minden lépésünket követi!
És, ha felnézel az égre..láthatod is szerettedet..kicsit rád kacsint az a csillag..és mindig ott vár rád!
A testvérek is úgy gondolják, hogy bátyjuk mostmár egy gyönyörû csillag, ami mindig rájuk ragyog!
Ez nagyon megnyugtató..muszáj valahová helyezni..képzelni az elhunytat, különben beleõrülsz a gondolatba, hogy nincs többé!
Erika..Neked még szeretnék annyit mondani, hogy bölcsõhalál nincs!Hülyeség, ha valaki azt állítja, hogy van!Valamilyen betegsége akkor is kellett, hogy legyen.Gondolom Nektek is az orvos mondta, hogy bölcsõhalálban hunyt el a kisbaba..kétlem!
Természetesen én nem tudom az okokat..a történteket nem ismerem, de hallottam már egy- két ilyen esetrõl..sajnos!
Üdv:
Nikol
Ne haragudjatok, hogy közbe szólok, nekem még nincs gyerekem, de nagyon jól értem a gyerek nyelvet!
Elõször is!Erikának szeretném, és természetessen az egész családnak kifejezni mély és õszinte részvétem, szörnyû érzés a szülõnek, a családnak a saját gyerekét elveszíteni!
Nekem a kedvesem hunyt el, fél évvel ezelõtt..Õ 21 éves volt!Látom, hogy a szülei, a testvérei, a család mit él át..és persze látom azt is, hogy rajtam...az érzéseimen mi megy végbe!A világon a legszönyûbb dolog egy gyermeket eltemetni!És csak ezután jöhet az én fájdalmam, hogy az életem párját veszítettem el!
Viszont..a korábbi hozzászólások között/okt.29./olvastam Norcsi üzenetét, hogy Õ hívõ lévén úgy mesél, vagy ez esetben a pap úgy mesél a gyereknek, hogy nincs vége az életnek, hanem csillag lesz az elhunytból!
Ez nem csak egy gyerekenek megnyugvás..a kedvesem szülei és én is úgy gondoljuk, hogy Õ mostmár egy csillag az égen, aki minden lépésünket követi!
És, ha felnézel az égre..láthatod is szerettedet..kicsit rád kacsint az a csillag..és mindig ott vár rád!
A testvérek is úgy gondolják, hogy bátyjuk mostmár egy gyönyörû csillag, ami mindig rájuk ragyog!
Ez nagyon megnyugtató..muszáj valahová helyezni..képzelni az elhunytat, különben beleõrülsz a gondolatba, hogy nincs többé!
Erika..Neked még szeretnék annyit mondani, hogy bölcsõhalál nincs!Hülyeség, ha valaki azt állítja, hogy van!Valamilyen betegsége akkor is kellett, hogy legyen.Gondolom Nektek is az orvos mondta, hogy bölcsõhalálban hunyt el a kisbaba..kétlem!
Természetesen én nem tudom az okokat..a történteket nem ismerem, de hallottam már egy- két ilyen esetrõl..sajnos!
Üdv:
Nikol
2002.02.06 14:06
Norcsi!
Már csak a szép dolgokra emlékszem, ezért is tudtam ezt így leírni!
Téged bedig arra kérlek, Higgy abban, ne csak a csemtéd, hogy halott szeretteink csillagként élnek tovább!
Van is erre egy vers, amit kedvesem édesanyja szokott mondani:
"Mielõtt lefekszel, tárd ki az ablakod,
Keresd az égen a szerencse csillagot,
Ha megtaláltad mondj el egy imát,
Kire Te gondoltál, az is gondol Reád!"
Köszönöm együtt érzésed!
Kívánok Neked minden jó és szépet, legfõbb képpen egészséget!
Szia
Nikol
Már csak a szép dolgokra emlékszem, ezért is tudtam ezt így leírni!
Téged bedig arra kérlek, Higgy abban, ne csak a csemtéd, hogy halott szeretteink csillagként élnek tovább!
Van is erre egy vers, amit kedvesem édesanyja szokott mondani:
"Mielõtt lefekszel, tárd ki az ablakod,
Keresd az égen a szerencse csillagot,
Ha megtaláltad mondj el egy imát,
Kire Te gondoltál, az is gondol Reád!"
Köszönöm együtt érzésed!
Kívánok Neked minden jó és szépet, legfõbb képpen egészséget!
Szia
Nikol
2002.02.07 11:41
Nikol, nagyon sajnálom, ami veled történt.
Hogy érted azt, hogy nincs bölcsõhalál?! Az lehetséges, hogy majd találnak valami betegséget, eltérést, aminek köetkeztében ez fellép (tudtommal idáig ilyet nem találtak), de a jelenség biztos, hogy lézetik!
Anrdream szerintem semmi rémísztõ nincs abban amit a kisfiad csinál. Mennyi idõs? A gyerekek sokszor látnak vagy képzelnek oda valamit, amot mi nem látunk. Egy böcsis gondozónõ ismerõsöm mesélte , hogy az õ két év körüli fia szobájában volt egy kép amin egy barika volt. Ez a bárány éjszaka átváltozott farkassá, aki fenyegette a kisfiút. A megoldás az lett, hogy éjszakára levették a képet. Szerintem örülj neki, hogy az a valami nem rémisztõ, hanem ezek szerint kedves és barátságos.
Üdv,Zsgabi
Hogy érted azt, hogy nincs bölcsõhalál?! Az lehetséges, hogy majd találnak valami betegséget, eltérést, aminek köetkeztében ez fellép (tudtommal idáig ilyet nem találtak), de a jelenség biztos, hogy lézetik!
Anrdream szerintem semmi rémísztõ nincs abban amit a kisfiad csinál. Mennyi idõs? A gyerekek sokszor látnak vagy képzelnek oda valamit, amot mi nem látunk. Egy böcsis gondozónõ ismerõsöm mesélte , hogy az õ két év körüli fia szobájában volt egy kép amin egy barika volt. Ez a bárány éjszaka átváltozott farkassá, aki fenyegette a kisfiút. A megoldás az lett, hogy éjszakára levették a képet. Szerintem örülj neki, hogy az a valami nem rémisztõ, hanem ezek szerint kedves és barátságos.
Üdv,Zsgabi
2002.02.07 14:05
Szia Zsgabi!
Bölcsõhalál, mint olyan mi is????
Van vmi meghatározása?Nincs..azt mondják bölcsõhalál és kész!Meghalt a kis baba és nincs oka, csak annyi, hogy bölcsõhalál!Ugye ez elég komolytalanul hangzik amikor egy emberéletrõl beszélünk?Mindenképpen kell legyen vmi oka!
Pl..egy ismerõsömnek volt egy unokája.2 hónaposan halt meg!Állítólag bölcsõhalál volt az ok.A kislány beteg volt már elõtte két-három héttel is. Az orvos kijárt hozzá mindig megvizsgálta, javasolt dolgokat, hogy mit tegyenek a szülõk!
A kislány halálának napján ismét kiment a doktornõ megvizsgálni a babát.Ezt mondta neki: na kiasszonyka már meg is gyógyultál! Az orvos távozása után 3-4 órával a kislány egyet kapott levegõ után, majd elhunyt.
A doktornõ azt mondta bölcsõhalál, nem lehetett mit tenni.
A kislány leleteit ezek után elvitték más orvoshoz, orvosokhoz..és megállapították, hogy a kislánynak két oldali tüdõgyulladása volt, amit az a felelõtlen orvos bölcsõhalálnak nevezett!
És nem csak ez az egy ilyen eset volt.A nagymamám testvére 3 hónaposan halt meg ugyan így!
Nikol
Bölcsõhalál, mint olyan mi is????
Van vmi meghatározása?Nincs..azt mondják bölcsõhalál és kész!Meghalt a kis baba és nincs oka, csak annyi, hogy bölcsõhalál!Ugye ez elég komolytalanul hangzik amikor egy emberéletrõl beszélünk?Mindenképpen kell legyen vmi oka!
Pl..egy ismerõsömnek volt egy unokája.2 hónaposan halt meg!Állítólag bölcsõhalál volt az ok.A kislány beteg volt már elõtte két-három héttel is. Az orvos kijárt hozzá mindig megvizsgálta, javasolt dolgokat, hogy mit tegyenek a szülõk!
A kislány halálának napján ismét kiment a doktornõ megvizsgálni a babát.Ezt mondta neki: na kiasszonyka már meg is gyógyultál! Az orvos távozása után 3-4 órával a kislány egyet kapott levegõ után, majd elhunyt.
A doktornõ azt mondta bölcsõhalál, nem lehetett mit tenni.
A kislány leleteit ezek után elvitték más orvoshoz, orvosokhoz..és megállapították, hogy a kislánynak két oldali tüdõgyulladása volt, amit az a felelõtlen orvos bölcsõhalálnak nevezett!
És nem csak ez az egy ilyen eset volt.A nagymamám testvére 3 hónaposan halt meg ugyan így!
Nikol
2002.02.07 14:52
sziasztok
zsgabi, a kisfiam még csak másfél éves, csak annyi mindent hallani, ezért ijedtem meg. Pl: 12 éves korukig a gyerekek 7. érzéke nagyon erös. Egy barátom aki hisz a szellemekben, azt mondta, nagyon sok gyerek látja azt amit mi nem látunk! Számomra rémisztö dolog, és én erre is gondoltam, ezért nézi a csupasz falat. Abban viszont igazad van, hogy ha lát is valamit-valakit, nem lehet rémisztö, mert mosolyog és beszél. Ez tényleg nagyon nyugtato!
zsgabi, a kisfiam még csak másfél éves, csak annyi mindent hallani, ezért ijedtem meg. Pl: 12 éves korukig a gyerekek 7. érzéke nagyon erös. Egy barátom aki hisz a szellemekben, azt mondta, nagyon sok gyerek látja azt amit mi nem látunk! Számomra rémisztö dolog, és én erre is gondoltam, ezért nézi a csupasz falat. Abban viszont igazad van, hogy ha lát is valamit-valakit, nem lehet rémisztö, mert mosolyog és beszél. Ez tényleg nagyon nyugtato!
2002.02.11 12:12
Szia Andi!
Ez egy nagyon szörnyû érzés és még rátesz az értelmetlen halál tudata és az iszonyú tragédia tudata!
Bárcsak nekem sem kellett volna megismernem ezt az érzést!
Mostmár másképpen látom a dolgokat, mit a balesetet követõ pár hónapban. Talán ez valamit javított az én lelkiállapotomon is.
A másik téma: nem hallottam még errõl a dologról, hogy a gyerekek látnák a szellemeket, vagy éreznék Õket!Mindenesetre érdekes gondolat.
Persze ugye volt errõl film is, ami kicsit valótlannak tûnt, de ezek szerint lehet igaz is, a teljesen épelmájû gyerekeknél is.
Niki
Ez egy nagyon szörnyû érzés és még rátesz az értelmetlen halál tudata és az iszonyú tragédia tudata!
Bárcsak nekem sem kellett volna megismernem ezt az érzést!
Mostmár másképpen látom a dolgokat, mit a balesetet követõ pár hónapban. Talán ez valamit javított az én lelkiállapotomon is.
A másik téma: nem hallottam még errõl a dologról, hogy a gyerekek látnák a szellemeket, vagy éreznék Õket!Mindenesetre érdekes gondolat.
Persze ugye volt errõl film is, ami kicsit valótlannak tûnt, de ezek szerint lehet igaz is, a teljesen épelmájû gyerekeknél is.
Niki
2002.02.13 08:40
Szia Nikol!
Nagyon örülök, hogy már jobban vagy lelkileg, biztos , hogy feldolgozni nagyon nehéz. Lenne egy kérdésem, ha fáj ne irj rola!
Ha nem haragszol megkérdezhetem mi is tÖrtént a pároddal?
Ha nem válaszolsz megértelek, és elnézést, hogy ilyen illetlenül rákérdeztem!
Kisine Andrea
Nagyon örülök, hogy már jobban vagy lelkileg, biztos , hogy feldolgozni nagyon nehéz. Lenne egy kérdésem, ha fáj ne irj rola!
Ha nem haragszol megkérdezhetem mi is tÖrtént a pároddal?
Ha nem válaszolsz megértelek, és elnézést, hogy ilyen illetlenül rákérdeztem!
Kisine Andrea
2002.02.13 11:37
Szia Andrea!
Feldolgozni lehetetlenség, legfeljebb csak elfogadni lehet...de akkor is mindig bennem van, hogy miért?
Pl. a temetésen senkivel nem beszéltem egy szót sem, az úgy nevezett "barátiköröm" oda sem jött hozzám, hogy mondjon valamit, vagy nem is tudom..nagyon rosszul esett!Egyedül Tomi legjobb barátjától, aki egyben kollégája is volt..Tõle kérdeztem meg, hogy: Miért?Miért pont Õ?
Erre annyit mondott, hogy nem tudom. És ez így is van..nem lehet megmondani, hogy miért szab ki a sors egy 21 éves fiúra ekkora bûntetést, amikor rövidre szabott életében, mindig tiszteséges, rendes fiú volt!
Ráadásul a törvényt szolgálta, hiszen rendõr volt!
A balesetrõl!Huu..
2001 július 27-én este fél 12 körül, Tomiék szolgálatban voltak, egy rendõr kollégájával és egy polgárõrrel Dány községben. Közúti igazoltatást végeztek.Aznap már a sokadik autót ellenõrizték. Egyszer csak jött KN a tuningolt ladájával...Tomi kiállt, jelzett, hogy álljon félre. A gyerek nem lassított, hanem a gázra lépett, Tomi megpróbált elugrani, amikor észlelte, hogy nem áll meg az autós, de az autó a nagy sebességtõl pont arra fordult, amerre Tomi ugrott. 130 km/h sebességgel gázolta el. Elõször a védõkorlátra, majd az aszfaltra zuhant. A gázoló 80 méterrel feljebb tudott csak megállni. Tomi a kórházba szállítás közben a baleset után 40 percel belehalt sérüléseibe. Ezért úgy számolják, hogy július 28-án hunyt el. A gázoló nem volt ittas, kábítoszer hatása alatt sem volt..Egyszerûen elütötte!Hogy miért?Nem tudom!Egy 19 éves fiú.Hihetelen nem?Nekem a mai napig az. Nem értem, hogy történhetett meg ilyesmi!? És miért pont Tomi állt ki?
Pont az nem kapta a hírt, hogy felvették a jászberényi fõiskolába.
Annyi terve, tervünk volt még. 40-50 perc alatt, mind elveszett!
És, hogy mit fog kapni az illetõ?Valószinû semmit..max felfüggesztettet.Mert, hogy nem szándékos volt.
De akkoris..véletlenül nem megy valaki a megengedett sebesség háromszorosával és amikor észre veszi az igazoltató rendõrt, akkor nem a gázra lépek, hanem a fékre!
Na de, hiába is töröm az agyam, már nem tudok mit tenni!
Viszont azt nem fogom tûrni, hogy az a szemét megússza!
Szerinte mindenki más hibás volt, csak õ nem! Pedig ez nem így van! De mit tehetek én a törvény ellen? Semmit!
Sírhattam Tomikám halála napján, temetésén, mindennap, minden hó 28-án, karácsonykor, nem sokára következõ "22". születésnapján.Ennyi, ami nekem maradt!Pár fénykép az asztalon, pár kép a pénztárcámban, pár emlék a szívemben és a gondolataimban és egy szörnyû tragédia tudata!
2001 november 22-én / 4hónappal a tragédia után/ Dr. Pintér Sándor belügy miniszter Tomi Szolgálat halottja minõsítését visszavonva, Hõsi halottnak nyílvánította és elõléptette rendõr hadnaggyá.
Ehez a családnak és nekem 4 hónapon keresztül kellett ostromolnunk a leveleinkkel a BM-et, az ORFK-át, az ombudsmant, a miniszterelnököt, Dr. Ignácz dandártábornokot, az igazságügy miniszter asszonyt.
Szóval ennyit számit ma magyar országnak egy 21 éves rendõr élete, aki a középiskola elvégzése óta egész hátralévõ életét, mindennapját a rendõri hivatásra tette fel és becsülettél végezte a munkáját, szolgálat teljesítés közben a munkájáért halt meg!
"Kihunyt a Földön egy fénysugár,
hogy az égen csillagként ragyoghasson tovább"
Nikol
Feldolgozni lehetetlenség, legfeljebb csak elfogadni lehet...de akkor is mindig bennem van, hogy miért?
Pl. a temetésen senkivel nem beszéltem egy szót sem, az úgy nevezett "barátiköröm" oda sem jött hozzám, hogy mondjon valamit, vagy nem is tudom..nagyon rosszul esett!Egyedül Tomi legjobb barátjától, aki egyben kollégája is volt..Tõle kérdeztem meg, hogy: Miért?Miért pont Õ?
Erre annyit mondott, hogy nem tudom. És ez így is van..nem lehet megmondani, hogy miért szab ki a sors egy 21 éves fiúra ekkora bûntetést, amikor rövidre szabott életében, mindig tiszteséges, rendes fiú volt!
Ráadásul a törvényt szolgálta, hiszen rendõr volt!
A balesetrõl!Huu..
2001 július 27-én este fél 12 körül, Tomiék szolgálatban voltak, egy rendõr kollégájával és egy polgárõrrel Dány községben. Közúti igazoltatást végeztek.Aznap már a sokadik autót ellenõrizték. Egyszer csak jött KN a tuningolt ladájával...Tomi kiállt, jelzett, hogy álljon félre. A gyerek nem lassított, hanem a gázra lépett, Tomi megpróbált elugrani, amikor észlelte, hogy nem áll meg az autós, de az autó a nagy sebességtõl pont arra fordult, amerre Tomi ugrott. 130 km/h sebességgel gázolta el. Elõször a védõkorlátra, majd az aszfaltra zuhant. A gázoló 80 méterrel feljebb tudott csak megállni. Tomi a kórházba szállítás közben a baleset után 40 percel belehalt sérüléseibe. Ezért úgy számolják, hogy július 28-án hunyt el. A gázoló nem volt ittas, kábítoszer hatása alatt sem volt..Egyszerûen elütötte!Hogy miért?Nem tudom!Egy 19 éves fiú.Hihetelen nem?Nekem a mai napig az. Nem értem, hogy történhetett meg ilyesmi!? És miért pont Tomi állt ki?
Pont az nem kapta a hírt, hogy felvették a jászberényi fõiskolába.
Annyi terve, tervünk volt még. 40-50 perc alatt, mind elveszett!
És, hogy mit fog kapni az illetõ?Valószinû semmit..max felfüggesztettet.Mert, hogy nem szándékos volt.
De akkoris..véletlenül nem megy valaki a megengedett sebesség háromszorosával és amikor észre veszi az igazoltató rendõrt, akkor nem a gázra lépek, hanem a fékre!
Na de, hiába is töröm az agyam, már nem tudok mit tenni!
Viszont azt nem fogom tûrni, hogy az a szemét megússza!
Szerinte mindenki más hibás volt, csak õ nem! Pedig ez nem így van! De mit tehetek én a törvény ellen? Semmit!
Sírhattam Tomikám halála napján, temetésén, mindennap, minden hó 28-án, karácsonykor, nem sokára következõ "22". születésnapján.Ennyi, ami nekem maradt!Pár fénykép az asztalon, pár kép a pénztárcámban, pár emlék a szívemben és a gondolataimban és egy szörnyû tragédia tudata!
2001 november 22-én / 4hónappal a tragédia után/ Dr. Pintér Sándor belügy miniszter Tomi Szolgálat halottja minõsítését visszavonva, Hõsi halottnak nyílvánította és elõléptette rendõr hadnaggyá.
Ehez a családnak és nekem 4 hónapon keresztül kellett ostromolnunk a leveleinkkel a BM-et, az ORFK-át, az ombudsmant, a miniszterelnököt, Dr. Ignácz dandártábornokot, az igazságügy miniszter asszonyt.
Szóval ennyit számit ma magyar országnak egy 21 éves rendõr élete, aki a középiskola elvégzése óta egész hátralévõ életét, mindennapját a rendõri hivatásra tette fel és becsülettél végezte a munkáját, szolgálat teljesítés közben a munkájáért halt meg!
"Kihunyt a Földön egy fénysugár,
hogy az égen csillagként ragyoghasson tovább"
Nikol
2002.02.13 12:17
Nikol!
Megint megrendített a történet errõl a borzasztó halálesetrõl, most hogy részletesen is leírtad hogy mi történt.Azt hiszem annakidején volt az újságokban is egy röpke hír róla. Azért az tényleg borzasztó, hogy ennyi egy ember élete, és nem marad utána más csak egy kis hír, aztán utána belevész a feledés homályába. Nagyon együttérzek veled.
Andi! Ez a szellem-dolog szerintem nem kitaláció, én legalábbis több "élmény" után hiszek benne. A nagyobbik lányom még a régi lakásunkban teljesen úgy viselkedett mint a te gyereked, fõleg a konyhában, ahol remekül elbeszélgetett a fallal, meg gagyarászott, mosolygott, és mereven egy pontra figyelt. Szóval abban a lakásban nagyon különös dolgok történtek ezt megelõzõen is, úgyhogy én ezen akkor már szinte meg sem lepõdtem. Aztán a mostani lakásunkban ilyen direktben nem találkoztam a jelenséggel, de én hiszek abban hogy a szellemek körülöttünk állandóan jelen vannak. Mindenesetre ha ez nálatok is inkább pozitív élmény, mert mint írod a gyerek mosolyog, nem fél, akkor neked sem kell emiatt kétségbeesned.
Sziasztok: Norcsi.
Megint megrendített a történet errõl a borzasztó halálesetrõl, most hogy részletesen is leírtad hogy mi történt.Azt hiszem annakidején volt az újságokban is egy röpke hír róla. Azért az tényleg borzasztó, hogy ennyi egy ember élete, és nem marad utána más csak egy kis hír, aztán utána belevész a feledés homályába. Nagyon együttérzek veled.
Andi! Ez a szellem-dolog szerintem nem kitaláció, én legalábbis több "élmény" után hiszek benne. A nagyobbik lányom még a régi lakásunkban teljesen úgy viselkedett mint a te gyereked, fõleg a konyhában, ahol remekül elbeszélgetett a fallal, meg gagyarászott, mosolygott, és mereven egy pontra figyelt. Szóval abban a lakásban nagyon különös dolgok történtek ezt megelõzõen is, úgyhogy én ezen akkor már szinte meg sem lepõdtem. Aztán a mostani lakásunkban ilyen direktben nem találkoztam a jelenséggel, de én hiszek abban hogy a szellemek körülöttünk állandóan jelen vannak. Mindenesetre ha ez nálatok is inkább pozitív élmény, mert mint írod a gyerek mosolyog, nem fél, akkor neked sem kell emiatt kétségbeesned.
Sziasztok: Norcsi.
2002.02.13 12:31
Norcsi!
Igen, volt Róla szó az újságokban és a TV-ben is. Nem csak röpke hír volt, mert elég sokan megkerestek bennünket.
Pl: az ATV Napkelte címû mûsorában készítettek Tamásról egy emlékmûsort, majd 1-2 hónap múlva egy másikat is.
Többekközött 2szer jelent meg kétoldalas cikk a Zsaru magazinban és kétszer a Pandúr magazinban, Tomiról.
A Szolnok megyei Néplapban is jelentettel meg cikket és emlékképeket.
Az RTL klub és a TV2 is többször említette a Hiradóban.
De ez csak a sajtó! És mi van azokkal az emberekkel, akik a törvényt alkotják és akiknek kötelességük lenne megbûtetni a gázolót?!
Tudom, hogy Tomit már soha nem kapjuk vissza, de képtelen vagyok elfogadni, hogy egy ember élet ennyit ér!
Írtam egy levelet az ORFK-nak, miután közölték velem, hogy a gázoló még fiatal és nem szándékosan okozta a balesetet, ezért lehetett már otthon a családjával a baleset másnapján és harmadnap már mehetett a helyi búcsúba szórakozni.
Erre azt kérdeztem, hogy akkor ezek szerint én most kimehetek az utcára és minden 3 járókelõt elüthetek, mert úgysem kapok érte semmit? Hiszen csak véletlenül mentem 130-cal!!!
Válasz erre az volt, hogy a Pest megyei ügyészség határozata alapján engedélyezik, hogy szabadlábon védekezhessen.
Nikol
Igen, volt Róla szó az újságokban és a TV-ben is. Nem csak röpke hír volt, mert elég sokan megkerestek bennünket.
Pl: az ATV Napkelte címû mûsorában készítettek Tamásról egy emlékmûsort, majd 1-2 hónap múlva egy másikat is.
Többekközött 2szer jelent meg kétoldalas cikk a Zsaru magazinban és kétszer a Pandúr magazinban, Tomiról.
A Szolnok megyei Néplapban is jelentettel meg cikket és emlékképeket.
Az RTL klub és a TV2 is többször említette a Hiradóban.
De ez csak a sajtó! És mi van azokkal az emberekkel, akik a törvényt alkotják és akiknek kötelességük lenne megbûtetni a gázolót?!
Tudom, hogy Tomit már soha nem kapjuk vissza, de képtelen vagyok elfogadni, hogy egy ember élet ennyit ér!
Írtam egy levelet az ORFK-nak, miután közölték velem, hogy a gázoló még fiatal és nem szándékosan okozta a balesetet, ezért lehetett már otthon a családjával a baleset másnapján és harmadnap már mehetett a helyi búcsúba szórakozni.
Erre azt kérdeztem, hogy akkor ezek szerint én most kimehetek az utcára és minden 3 járókelõt elüthetek, mert úgysem kapok érte semmit? Hiszen csak véletlenül mentem 130-cal!!!
Válasz erre az volt, hogy a Pest megyei ügyészség határozata alapján engedélyezik, hogy szabadlábon védekezhessen.
Nikol
2002.02.18 16:45
Szia Nikol!
Ne haragudj, nem jutottam el idáig, elég hosszu ideje!
Elolvastam, hogy mi történt, és teljesen le vagyok törve!! Ez a baleset tényleg teljesen értelmetlen volt! Elvesztetted az életed párját egy 19 éves tévedése miatt! Bizony elég nagy tévedés, az ha valaki a gáz pedált nyomja a fék helyett! Én teljesen le vagyok döbbenve, hogy szabad lábon van! Elmult 18 akkor, hogy lehet kint? Ráadásul én azt képzeltem, ha rendör az áldozat biztos joval keményebben kezelik a dolgot, nem igy!
Nikol én nem is tudok, mit mondani-irni most a döbbenetemre, de ez szégyen a magyar igazság szolgáltatás részéröl. Remélem nagyon hamar meghozzák az itéletet, és börtön lesz! Ez a minimum! Ezt tudnia kéne az igazság ügynek!
Ne haragudj, nem jutottam el idáig, elég hosszu ideje!
Elolvastam, hogy mi történt, és teljesen le vagyok törve!! Ez a baleset tényleg teljesen értelmetlen volt! Elvesztetted az életed párját egy 19 éves tévedése miatt! Bizony elég nagy tévedés, az ha valaki a gáz pedált nyomja a fék helyett! Én teljesen le vagyok döbbenve, hogy szabad lábon van! Elmult 18 akkor, hogy lehet kint? Ráadásul én azt képzeltem, ha rendör az áldozat biztos joval keményebben kezelik a dolgot, nem igy!
Nikol én nem is tudok, mit mondani-irni most a döbbenetemre, de ez szégyen a magyar igazság szolgáltatás részéröl. Remélem nagyon hamar meghozzák az itéletet, és börtön lesz! Ez a minimum! Ezt tudnia kéne az igazság ügynek!
2002.02.19 11:53
Kedves Andrea!
Igen, valóban elég nagyot tévedett KN! Már akkor amikor beült az autóba!
Szabadlábon van, mert a Pest megyei ügyészség így döntött. Sõõõt..már másnap szablábon volt, ugyanis 12 órát volt a fogdában! Kissé nevetséges nem? Tomit el sem temettük még, de Õ már bulizott. Elmúlt 18 éves, de az állam mégis úgy gondolja, hogy fiatal, "kár" lenne tönkre tenni fiatal életét egy "véletlen" baleset miatt! Ebbe szerintem van egy-két ellent mondás. Fiatal életét tönkre tenni?Neki joga volt Tomi fiatal életét elvenni? A másik..Véletlen baleset?Véletlenül nem autózik vki 130-cal!
Sajnos az is valószinû, hogy csak felfüggesztett büntetést fog kapni, pontosan fiatal kora miatt..és a véletlen haláleset miatt. Az pedig, hogy Tomi rendõr volt, sajnos csak az egyesült államokban számítana, de ott le is lõtték voltna a gázolót a kollégák.
KN majd szépen megússza, mi meg sírathatjuk tovább Tomit, gyászolhatunk, senkit nem fog érdekelni.
Látod?!Azért is 4 hónapig kellett harcolnunk, hogy elõléptessék.
Üdv: Nikol
Igen, valóban elég nagyot tévedett KN! Már akkor amikor beült az autóba!
Szabadlábon van, mert a Pest megyei ügyészség így döntött. Sõõõt..már másnap szablábon volt, ugyanis 12 órát volt a fogdában! Kissé nevetséges nem? Tomit el sem temettük még, de Õ már bulizott. Elmúlt 18 éves, de az állam mégis úgy gondolja, hogy fiatal, "kár" lenne tönkre tenni fiatal életét egy "véletlen" baleset miatt! Ebbe szerintem van egy-két ellent mondás. Fiatal életét tönkre tenni?Neki joga volt Tomi fiatal életét elvenni? A másik..Véletlen baleset?Véletlenül nem autózik vki 130-cal!
Sajnos az is valószinû, hogy csak felfüggesztett büntetést fog kapni, pontosan fiatal kora miatt..és a véletlen haláleset miatt. Az pedig, hogy Tomi rendõr volt, sajnos csak az egyesült államokban számítana, de ott le is lõtték voltna a gázolót a kollégák.
KN majd szépen megússza, mi meg sírathatjuk tovább Tomit, gyászolhatunk, senkit nem fog érdekelni.
Látod?!Azért is 4 hónapig kellett harcolnunk, hogy elõléptessék.
Üdv: Nikol
2002.02.19 13:23
Szia Nikol!
Engem teljesen ledöbbent, hogy ennyivel megussza! Nevetséges, hogy mennyire nem kezelik ezt az ügyet! Pedig ember élet nem játék. Nagyon együtt érzek veled Nikol, bár tudom, hogy nem segit, de öszintén sajnálom ami történt. Remélem azért jobban vagy már lelkileg, bár feldolgozni biztos nem lehet a történteket.
Minden jot kivánok neked!
Kisine Andrea
Engem teljesen ledöbbent, hogy ennyivel megussza! Nevetséges, hogy mennyire nem kezelik ezt az ügyet! Pedig ember élet nem játék. Nagyon együtt érzek veled Nikol, bár tudom, hogy nem segit, de öszintén sajnálom ami történt. Remélem azért jobban vagy már lelkileg, bár feldolgozni biztos nem lehet a történteket.
Minden jot kivánok neked!
Kisine Andrea
2002.02.19 13:29
'Szia Norcsi!
Neked milyen élményeid voltak a szellemekkel kapcsolatban? Remélem nem rossz! :-) Tudsz erröl a dologrol többet is, pl: miért, mit akarnak stb? Tudok -e elleni bármit is tenni és a kicsit bánthatják-e? Ne haragudj, ha butaságokat kérdeztem, de szeretnék egy kicsit többet tudni ezekröl a dolgokrol. Elöre is köszönöm!
Kisine Andrea
Neked milyen élményeid voltak a szellemekkel kapcsolatban? Remélem nem rossz! :-) Tudsz erröl a dologrol többet is, pl: miért, mit akarnak stb? Tudok -e elleni bármit is tenni és a kicsit bánthatják-e? Ne haragudj, ha butaságokat kérdeztem, de szeretnék egy kicsit többet tudni ezekröl a dolgokrol. Elöre is köszönöm!
Kisine Andrea
2002.02.19 13:49
Andrea!
Szerintem nem kell féltened a kisfiadat, ha tényleg nem félelmetes, amit lát, már ha látja egyáltalán. Mert lehet, hogy csak odaképzel valamit/valakit, aki jóbarát, aki mindig kéznél van, akivel bármikor lehet "beszélgetni". Volt egy ismerõsöm, ikerfiai vannak, amíg kicsik voltak, két manó "lakott" náluk. Mindkét fiú ismerte õket, elbeszélgettek, játszottak velük, amikor nagyobbak lettek, elmesélték a szülõknek, sõt, meg is mutatták õket nekik. Az egyik a mosógépben lakott, a másik a szekrényben. Még nevük is volt. Aztán ahogy megnõttek a fiúk, kinõtték a manókat is.
Emese
Szerintem nem kell féltened a kisfiadat, ha tényleg nem félelmetes, amit lát, már ha látja egyáltalán. Mert lehet, hogy csak odaképzel valamit/valakit, aki jóbarát, aki mindig kéznél van, akivel bármikor lehet "beszélgetni". Volt egy ismerõsöm, ikerfiai vannak, amíg kicsik voltak, két manó "lakott" náluk. Mindkét fiú ismerte õket, elbeszélgettek, játszottak velük, amikor nagyobbak lettek, elmesélték a szülõknek, sõt, meg is mutatták õket nekik. Az egyik a mosógépben lakott, a másik a szekrényben. Még nevük is volt. Aztán ahogy megnõttek a fiúk, kinõtték a manókat is.
Emese
2002.02.19 14:47
Szia Andi!
Az az igazság, hogy ezekrõl a dolgokról nem sokat tudok, de azért az elég ijesztõ volt számomra mikor a régi lakásunkban nem megmagyarázható kis dolgok történtek, itt volt az is amit írtam a lányommal kapcsolatban.Én nem idéztem sohasem szellemet, és nem is szeretnék, mert én tartok a következményeitõl.Viszont szellemlátóval volt dolgom és az is elég érdekes élmény volt.Azt nem tudom hogy mit akarnak, de szerintem a kicsit nem akarják bántani. Emesének is igaza lehet, mert olyan is van mikor kitalálnak a gyerekek maguknak egy képzelt barátot, de én attól még a saját tapasztalataim alapján hiszek a szellemekben. Olvastam néhány könyvet is ezzel kapcsolatban régebben.
Lehet hogy jó lenne egy ilyen tárgyú topicot nyitni, hátha vannak olyanok akiknek több tapasztalatuk van e téren. Nem gondolod hogy jó lenne?
Szia, bocs hogy nem tudtam többet segíteni: Norcsi.
Az az igazság, hogy ezekrõl a dolgokról nem sokat tudok, de azért az elég ijesztõ volt számomra mikor a régi lakásunkban nem megmagyarázható kis dolgok történtek, itt volt az is amit írtam a lányommal kapcsolatban.Én nem idéztem sohasem szellemet, és nem is szeretnék, mert én tartok a következményeitõl.Viszont szellemlátóval volt dolgom és az is elég érdekes élmény volt.Azt nem tudom hogy mit akarnak, de szerintem a kicsit nem akarják bántani. Emesének is igaza lehet, mert olyan is van mikor kitalálnak a gyerekek maguknak egy képzelt barátot, de én attól még a saját tapasztalataim alapján hiszek a szellemekben. Olvastam néhány könyvet is ezzel kapcsolatban régebben.
Lehet hogy jó lenne egy ilyen tárgyú topicot nyitni, hátha vannak olyanok akiknek több tapasztalatuk van e téren. Nem gondolod hogy jó lenne?
Szia, bocs hogy nem tudtam többet segíteni: Norcsi.
2002.02.19 22:15
Szia Nikol !
A keresztfiam is " csak" egy apró tévedés miatt halt meg . Elfelejtették ugyanis a nõvéremmel közölni , hogy szüléskor újraélesztették a babát , 5-ös apgarral született , de úgy adták haza hogy teljesen egészséges . Gyönyörû kisfiú volt , egy anya nem is álmodhatna szebbet . És egy géppel talán megmenthették volna az életét , de sajnos nem tudtuk mi történt szüléskor . Megvették volna a légzésfigyelõ gépet , és akkor Dominik talán még mindig élhetne . Nekem se tudják elmagyarázni , hogy hogy egy látszólag egészséges kisbaba miért nem vesz levegõt . Örrökké hiányozni fog . A kisfiam esténként a plafont nézi , és mondja hogy látja Dodó babát , és hogy sír a baba . De azt nem mondja , hogy miért . A temetõ mellett elhaladva pedig mondja , hogy a baba itt alszik , és vigáznak rá az angyalok . Én ilyenkor mindig elsírom magam , mert még most is felfoghatatlan .
A keresztfiam is " csak" egy apró tévedés miatt halt meg . Elfelejtették ugyanis a nõvéremmel közölni , hogy szüléskor újraélesztették a babát , 5-ös apgarral született , de úgy adták haza hogy teljesen egészséges . Gyönyörû kisfiú volt , egy anya nem is álmodhatna szebbet . És egy géppel talán megmenthették volna az életét , de sajnos nem tudtuk mi történt szüléskor . Megvették volna a légzésfigyelõ gépet , és akkor Dominik talán még mindig élhetne . Nekem se tudják elmagyarázni , hogy hogy egy látszólag egészséges kisbaba miért nem vesz levegõt . Örrökké hiányozni fog . A kisfiam esténként a plafont nézi , és mondja hogy látja Dodó babát , és hogy sír a baba . De azt nem mondja , hogy miért . A temetõ mellett elhaladva pedig mondja , hogy a baba itt alszik , és vigáznak rá az angyalok . Én ilyenkor mindig elsírom magam , mert még most is felfoghatatlan .
2002.02.20 18:24
Kedves Andrea!
Köszönöm a részvétet, nagyon jól esik! Sajnos tényleg elkeserítõ, hogy csak ennyit kap egy "gyilkos"!Az ember élet tényleg nem játék. Tudod én azt kívánom az illetõnek, hogy tapasztalja meg Õ is azt a gyötrelmes érzést, amit mi is! Állítólag nem szép dolog valakinek rosszat kívánni, de ez engem nem érdekel..egy ilyen embert csak gyûlölni tudok!
Kedves Erika!
Ez az, amirõl egy elõzõ hozzászólásomban írtam. Értelmetlenül meghal a baba és azt mondják bölcsõhalál, vagy nem mondanak semmit, de mint utólag kiderül, lehetett volna segíteni, megmenthették volna az életét és akkor talán még ma is boldogok lennének Dominik szülei, meg az egész család.
Sajnálom, hogy Nektek is át kellett élni ilyen szörnyûséget. Egy gyermek elvesztésének a fájdalmán senki nem tud segíteni, semmi nem enyhíti azt.
Kisfiad valószinûleg most éli át teljes mértékben Dominik hiányát. Mostanában én is sokszor látom Tomit esténként.
Egyszer, a temetés után nem sokkal sétáltunk haza a temetõbõl Tomikám kisebbik öccsével és hugával. A kis lány fogta a kezem és azt mondta:Niki, olyan szép pár lettetek volna, olyan jó lett volna, ha az a sok ember nem a temetésére, hanem a ti esküvõtökre jön el. Több, mint 300-an voltak a temetésen. Ez a mondat annyira a szívemig hatolt, mint talán még soha semmi.
A kislány azóta a nõvérének tekint és hív. Szegénykém még olyan fiatal és már ilyen tragédiát kellett átélnie. Sajnos én sem tudok rajta segíteni, csak azzal, hogy mindent megbeszélünk, amit csak lehet.
Erika!Ti bepereltétek a kórházat,ill. a szülészetet?
Egyébként még nagyon sokáig, talán örökre felfoghatatlan lesz. Elképzelhetetlen, hogy már nem láthatod többet, nem foghatod meg.
Drága Tomikám keresztszülei a helyi újságban a fél éves fordulóra nagyon szép emlék verset írattak és egy fényképet tettek mellé. Mi egyébként minden ünnepkor szoktunk tetetni az újságba ilyen emlékezõ verset.
Beírom Neked ide:
Emlékezés
a Magyar Köztársaság Hõsi halottjára,
rendõr hadnagyra,
drága keresztfiunkra.
"Besenyszögi temetõben
féléve van egy sírhalom.
Te fekszel ott, kicsi keresztfiunk
és hiányzol nagyon!"
Nikol
Köszönöm a részvétet, nagyon jól esik! Sajnos tényleg elkeserítõ, hogy csak ennyit kap egy "gyilkos"!Az ember élet tényleg nem játék. Tudod én azt kívánom az illetõnek, hogy tapasztalja meg Õ is azt a gyötrelmes érzést, amit mi is! Állítólag nem szép dolog valakinek rosszat kívánni, de ez engem nem érdekel..egy ilyen embert csak gyûlölni tudok!
Kedves Erika!
Ez az, amirõl egy elõzõ hozzászólásomban írtam. Értelmetlenül meghal a baba és azt mondják bölcsõhalál, vagy nem mondanak semmit, de mint utólag kiderül, lehetett volna segíteni, megmenthették volna az életét és akkor talán még ma is boldogok lennének Dominik szülei, meg az egész család.
Sajnálom, hogy Nektek is át kellett élni ilyen szörnyûséget. Egy gyermek elvesztésének a fájdalmán senki nem tud segíteni, semmi nem enyhíti azt.
Kisfiad valószinûleg most éli át teljes mértékben Dominik hiányát. Mostanában én is sokszor látom Tomit esténként.
Egyszer, a temetés után nem sokkal sétáltunk haza a temetõbõl Tomikám kisebbik öccsével és hugával. A kis lány fogta a kezem és azt mondta:Niki, olyan szép pár lettetek volna, olyan jó lett volna, ha az a sok ember nem a temetésére, hanem a ti esküvõtökre jön el. Több, mint 300-an voltak a temetésen. Ez a mondat annyira a szívemig hatolt, mint talán még soha semmi.
A kislány azóta a nõvérének tekint és hív. Szegénykém még olyan fiatal és már ilyen tragédiát kellett átélnie. Sajnos én sem tudok rajta segíteni, csak azzal, hogy mindent megbeszélünk, amit csak lehet.
Erika!Ti bepereltétek a kórházat,ill. a szülészetet?
Egyébként még nagyon sokáig, talán örökre felfoghatatlan lesz. Elképzelhetetlen, hogy már nem láthatod többet, nem foghatod meg.
Drága Tomikám keresztszülei a helyi újságban a fél éves fordulóra nagyon szép emlék verset írattak és egy fényképet tettek mellé. Mi egyébként minden ünnepkor szoktunk tetetni az újságba ilyen emlékezõ verset.
Beírom Neked ide:
Emlékezés
a Magyar Köztársaság Hõsi halottjára,
rendõr hadnagyra,
drága keresztfiunkra.
"Besenyszögi temetõben
féléve van egy sírhalom.
Te fekszel ott, kicsi keresztfiunk
és hiányzol nagyon!"
Nikol
2002.02.26 12:49
Szia Nikol !
Már eltelt 8 hónap mióta nincs velünk a kicsi , de még mindig sírva fakadok hacsak rágondolok .Képtelenség feldolgozni , tudjuk , hogy a kórház hibázott , de 2002-ben van olyan orvosi mûhibaper amiben a vesztesek , a családok pert nyernek ? Itt mindig csak a család veszít , mindenki éli tovább az életét , a doktornõnek talán eszébe se jut hogy egy család örökké szenvedni fog .
Már eltelt 8 hónap mióta nincs velünk a kicsi , de még mindig sírva fakadok hacsak rágondolok .Képtelenség feldolgozni , tudjuk , hogy a kórház hibázott , de 2002-ben van olyan orvosi mûhibaper amiben a vesztesek , a családok pert nyernek ? Itt mindig csak a család veszít , mindenki éli tovább az életét , a doktornõnek talán eszébe se jut hogy egy család örökké szenvedni fog .
2002.02.27 21:51
Kedves Erika!
Én 7 hónapja veszítettem el Tamást, tehát most hasonló fájdalmas érzések lehetnek úrrá rajtunk.
Én is mindig sírok, ha rágondlok. Persze, képtelenség feldolgozni, kár is próbálkozni vele..Azt mondják az idõ múlásával enyhul a fájdalom, de nekem csak erõsödött, sõt egyre rosszabb.
Hallottam olyan perrõl, ahol a család nyert az orvossal szemben. De erre igazán bíztató szót nem tudok mondani, hiszen Tomikám gázolóját sem kérték igazán számon, azóta sem érte semmilyen atrocitás, boldogan éli világát.
Ma volt a fókuszban, nem tudom láttad-e, egy orvosról szó, aki miatt sok csecsemõ és édesanya hunyt el. Remélem ez az orvos nem ússza meg szárazon, hanem a lehetõ legrosszabbat kapja majd!
Igazad van, valószinû nem jut eszébe, hogy Nektek ez mekkora fájdalom, leginkább a saját bõrét menti. Mint KN..az "ámokfutó állat", aki megölt egy 21 éves fiút.Discóba jár, mulatozik, röhögcsél..de a bûnbánás eszében sincs!
Ember az ilyen?
Most sajnálom, hogy tilos az önbíráskodás, mert szívesen ellátnám a baját!
Én 7 hónapja veszítettem el Tamást, tehát most hasonló fájdalmas érzések lehetnek úrrá rajtunk.
Én is mindig sírok, ha rágondlok. Persze, képtelenség feldolgozni, kár is próbálkozni vele..Azt mondják az idõ múlásával enyhul a fájdalom, de nekem csak erõsödött, sõt egyre rosszabb.
Hallottam olyan perrõl, ahol a család nyert az orvossal szemben. De erre igazán bíztató szót nem tudok mondani, hiszen Tomikám gázolóját sem kérték igazán számon, azóta sem érte semmilyen atrocitás, boldogan éli világát.
Ma volt a fókuszban, nem tudom láttad-e, egy orvosról szó, aki miatt sok csecsemõ és édesanya hunyt el. Remélem ez az orvos nem ússza meg szárazon, hanem a lehetõ legrosszabbat kapja majd!
Igazad van, valószinû nem jut eszébe, hogy Nektek ez mekkora fájdalom, leginkább a saját bõrét menti. Mint KN..az "ámokfutó állat", aki megölt egy 21 éves fiút.Discóba jár, mulatozik, röhögcsél..de a bûnbánás eszében sincs!
Ember az ilyen?
Most sajnálom, hogy tilos az önbíráskodás, mert szívesen ellátnám a baját!
2002.02.27 23:22
Sziasztok,
Szellemek:
nálunk is volt olyan, hogy az aookor két éves fiam az udvaron nagyban integetett a hársfa koronájának, és sziázott neki. Kérdeztem, ki van ott. A válasz: ott repül egy néni!
A barátnõm szerint õk még látják a szellemeket, az aurát is. Ez utóbbit el is hiszem, a fiam ui. a születése utáén vagy egy hónapig nem a szemünkbe nézett, hanem egy bizonyos pontra a fejünk fölé (mindig poénkodtunk, hogy biztos a glóriánkat nézi...)
Andrea,
azt hiszem, mi nagyon hasonlóak lehetünk. Az ilyesmitõl én is félek, holott azt sem tudom, hiszek-e benne vagy sem.
Lányok, engem az érdekelne, hogy hogyan, mit mond el a ksgyerekáének a halálról az, aki ateista? Vagy, mint az én esetemben, aki sem ateista sem hívõ, egyáltalán semmi, csak egy nagíy összevisszaság van a fejemben, a világképem még mindig (vén koromra
) nem alakult ki... Én magam is rettegek a haláltól. Hogyan mondjam el akkor a gyerekemnek??
Zsóka
Szellemek:
nálunk is volt olyan, hogy az aookor két éves fiam az udvaron nagyban integetett a hársfa koronájának, és sziázott neki. Kérdeztem, ki van ott. A válasz: ott repül egy néni!
A barátnõm szerint õk még látják a szellemeket, az aurát is. Ez utóbbit el is hiszem, a fiam ui. a születése utáén vagy egy hónapig nem a szemünkbe nézett, hanem egy bizonyos pontra a fejünk fölé (mindig poénkodtunk, hogy biztos a glóriánkat nézi...)
Andrea,
azt hiszem, mi nagyon hasonlóak lehetünk
. Az ilyesmitõl én is félek, holott azt sem tudom, hiszek-e benne vagy sem. Lányok, engem az érdekelne, hogy hogyan, mit mond el a ksgyerekáének a halálról az, aki ateista? Vagy, mint az én esetemben, aki sem ateista sem hívõ, egyáltalán semmi, csak egy nagíy összevisszaság van a fejemben, a világképem még mindig (vén koromra
) nem alakult ki... Én magam is rettegek a haláltól. Hogyan mondjam el akkor a gyerekemnek?? Zsóka
Zsóka
2002.02.28 04:36
Sziasztok mindeki!
Hát nálam ugyanez a helyzet, mert fogalmam sincs mit mondok erre a bizonyos kérdésre, mert én is rettegek töle. Ha rákérdez, majd jo pár év mulva. Addigra sem tudom magam tultenni ezen, mert gyerek korom ota sem sikerül csak szeretnék neki olyan választ adni ami nem rémiti el! Én nem tudom felfogni, hogy egyszercsak nem leszek, nem tudok gondolkodni, cseledekedni, nevetni, stb többet. Ha én nem vagyok biztos a válaszban akkor ö is megérzi és bizonytalan lesz!
Zsoka szerintem is hasonloak vagyunk, mert én is brrrr ez a gondolat, és nem tudom hiszek-e vagy sem benne. Biztatom magam a halál utáni élettel, de nem tudok hinni benne! Sok érdekes, de számomra valotlannak tünö adatot akarnak elhitetni velem, ami néha még jobban megrémit!
Pl: ha valaki rossz ember volt (gyilkos, szadista, emberiség irto, stb) akkor ha ujra születik, bizonyos végtagjai hiányoznak majd, és a halál után rájön arra mit is csinált rosszul. Ha pedig ugymond tökéletes az ember akkor meegtal'lja a végsö nyugalmat! Nos ez szépen hangzik, csak amikor valaki végtag hiányosan születik, vagy esetleg
szervi károsodással akkor magyarázza meg nekem valaki, hogy fogja fel ez az egyén? Mert ugye nem eml'kszünk semmire elözö életünkböl, és nem tudjuk, hogy hol rontottuk el. Emellett, ki dönti el, hogy mikor csinálunk rosszat? Nem a fent leirtakat értem ezalatt, mert ez megitélésem szerint a lehetö legrosszabb, hanem pl: amikor ugy érzed, hogy bántanak téged, pedig az a bizonyos illetö azt mondja, nem akartalak bántani, csak segiteni, és nem rossz te vagy a rossz ha ezt gondolod! Hát nekem ezért se világos ez a gondolat menet a halál utáni életröl, bár nem vagyok benne tanult, lehet ezt kéne potolnom!! ;-)
Nikol!
Neked sok kitartás, hogy ezeket a napokat tulvészeld, mert most biztos mégtöbbet gondolsz vissza a multra!! Veled vagyok és sok-sok-sok ölelés! :-)
kisine andrea
Hát nálam ugyanez a helyzet, mert fogalmam sincs mit mondok erre a bizonyos kérdésre, mert én is rettegek töle. Ha rákérdez, majd jo pár év mulva. Addigra sem tudom magam tultenni ezen, mert gyerek korom ota sem sikerül csak szeretnék neki olyan választ adni ami nem rémiti el! Én nem tudom felfogni, hogy egyszercsak nem leszek, nem tudok gondolkodni, cseledekedni, nevetni, stb többet. Ha én nem vagyok biztos a válaszban akkor ö is megérzi és bizonytalan lesz!
Zsoka szerintem is hasonloak vagyunk, mert én is brrrr ez a gondolat, és nem tudom hiszek-e vagy sem benne. Biztatom magam a halál utáni élettel, de nem tudok hinni benne! Sok érdekes, de számomra valotlannak tünö adatot akarnak elhitetni velem, ami néha még jobban megrémit!
Pl: ha valaki rossz ember volt (gyilkos, szadista, emberiség irto, stb) akkor ha ujra születik, bizonyos végtagjai hiányoznak majd, és a halál után rájön arra mit is csinált rosszul. Ha pedig ugymond tökéletes az ember akkor meegtal'lja a végsö nyugalmat! Nos ez szépen hangzik, csak amikor valaki végtag hiányosan születik, vagy esetleg
szervi károsodással akkor magyarázza meg nekem valaki, hogy fogja fel ez az egyén? Mert ugye nem eml'kszünk semmire elözö életünkböl, és nem tudjuk, hogy hol rontottuk el. Emellett, ki dönti el, hogy mikor csinálunk rosszat? Nem a fent leirtakat értem ezalatt, mert ez megitélésem szerint a lehetö legrosszabb, hanem pl: amikor ugy érzed, hogy bántanak téged, pedig az a bizonyos illetö azt mondja, nem akartalak bántani, csak segiteni, és nem rossz te vagy a rossz ha ezt gondolod! Hát nekem ezért se világos ez a gondolat menet a halál utáni életröl, bár nem vagyok benne tanult, lehet ezt kéne potolnom!! ;-)
Nikol!
Neked sok kitartás, hogy ezeket a napokat tulvészeld, mert most biztos mégtöbbet gondolsz vissza a multra!! Veled vagyok és sok-sok-sok ölelés! :-)
kisine andrea
2002.02.28 04:43
Bocsi csunyán félra irtam a végét!!
Helyesne:-Pl: amikor ugy érzed, hogy bántanak téged, pedig az a bizonyos illetö azt mondja:nem akartalak bántani csak segiteni és nem én vagyok a rossz, hanem te vagy a rossz, ha ezt gondolod! bár ez se a leg helyesebb, mert sok egy mondatban a rossz és a gondolod! Bocsi mindenkitöl!
kisine andrea
Helyesne:-Pl: amikor ugy érzed, hogy bántanak téged, pedig az a bizonyos illetö azt mondja:nem akartalak bántani csak segiteni és nem én vagyok a rossz, hanem te vagy a rossz, ha ezt gondolod! bár ez se a leg helyesebb, mert sok egy mondatban a rossz és a gondolod! Bocsi mindenkitöl!
kisine andrea
2002.02.28 14:06
Szia Nikol !
Te is besenyszögi vagy ? Mi Szolnokon lakunk , hallottam én is a tragédiáról . Felháborítónak tartom , hogy a gázoló szabadlábon van . Élete végéig bûnhõdnie kellene .
Van egy könyv az orvosi mûhibákról , ez a doki is szerepel benne név szerint akirõl a fókuszban szó volt , de a könyv szerzõje legalább veszi a bátorságot és megnevezi . Kende Péter : Mik vagtok ti , Istenek ? címû könyvét ajánlom , minden történetnél szerepel a hibázó orvos neve . Nem tudom , hogy csak véletlen-e de túl sok benne a szüléssel kapcsolatos mûhiba .
Te is besenyszögi vagy ? Mi Szolnokon lakunk , hallottam én is a tragédiáról . Felháborítónak tartom , hogy a gázoló szabadlábon van . Élete végéig bûnhõdnie kellene .
Van egy könyv az orvosi mûhibákról , ez a doki is szerepel benne név szerint akirõl a fókuszban szó volt , de a könyv szerzõje legalább veszi a bátorságot és megnevezi . Kende Péter : Mik vagtok ti , Istenek ? címû könyvét ajánlom , minden történetnél szerepel a hibázó orvos neve . Nem tudom , hogy csak véletlen-e de túl sok benne a szüléssel kapcsolatos mûhiba .
2002.02.28 15:27
Zsóka, én ateistának érzem magam, és feljebb már írtam, hogy egyszerûen hazudtam a lányomnak. Irtózatos halálfélelme volt és nem tudtam másképp megnyugtatni, csak azzal hogy a halál után másképp él majd tovább (angyalka, de ez mindegy). Én is rosszul éreztem magam ettõl a hazugságtól, nem szoktam hazudni neki, nem mondom, hogy nem fog fájni, stb, de nem mondhattam azt neki, hogy az életben éppen az a kihívás, hogy véges, hogy nem lehet eltékozolni stb. Úgy érzem, és bocsánat mindenkitõl, akit megbántok, hogy éppen ezért van szükségünk Istenre, mert nagyon nehéz elfogadni a halál tényét.
Bevallom, félek a leleplezõdéstõl.
Zsgabi
Bevallom, félek a leleplezõdéstõl.
Zsgabi
2002.02.28 19:07
Andrea!
Köszönöm, nagyon jól esik, amit írtál!
Igyekszem optimistán gondolkodni, már amennyire lehet.
Erika!
Nem, én nem besenyszögi vagyok, hanem budapesti. Tomit a munkahelyérõl ismerem, mert én ott születtem és a nagyszüleim ott élnek.
Sok mindenkit felháborított a tragédia, a temetésen is rengetegen voltak.
Akkor utána nézek annak a könyvnek, nem hiszem, hogy nem lehet mit tenni az ilyen orvosokkal szemben. Eszméletlen hová jut ez a világ.
Nikol
Köszönöm, nagyon jól esik, amit írtál!
Igyekszem optimistán gondolkodni, már amennyire lehet.
Erika!
Nem, én nem besenyszögi vagyok, hanem budapesti. Tomit a munkahelyérõl ismerem, mert én ott születtem és a nagyszüleim ott élnek.
Sok mindenkit felháborított a tragédia, a temetésen is rengetegen voltak.
Akkor utána nézek annak a könyvnek, nem hiszem, hogy nem lehet mit tenni az ilyen orvosokkal szemben. Eszméletlen hová jut ez a világ.
Nikol
Oldal: 1 / 1
