2005.03.18 19:38
Szerző: doktorkitti
Szia te drága Csilla!!!!
Én is 23 évesen maradtam terhes a kisfiammal,Domival.Addig persze dúlt a láv,meg még utána is visszajárt hozzám az a szemét.Én nagyon szerettem,nem tudtam mit tegyek Hagytam magamnak elég időt a gondolkodásra,és végül az én kincsem mellett döntöttem.Azt mondtam,kell nekem ez a picur,de nem az apja miatt,hanem magam miatt,és mert ő nem tehet semmiről.Szó szerint az elejétől egyedül voltam,én,a nyüzsgő életű lány,és mindenkitől hallgattam,hogy mekkora szemét vagyok amiért ezzel akarom megfogni,és felelőtlenség ez a számomról.
1.hamarabb túlvoltam rajta,mint gondoltam volna,mert annyi szemétséget tett,olyan undorítóan viselkedett,amilyen oldaláról addig nem ismerhettem.Nem volt nehéz egyre inkább kiábrándulnom belőle.
2.Azt gondolom,nem felelőtlenség 24 évesen szülni.Nekem volt és van azóta is állásom,a családom szerencsére nem fordult ellenem,és megmaradt a legjobb barátnőm is.A pici szobámban pedig szépen éldegéltünk kettesben,mindent megadtam neki,ami csak tőlem tellett.
3.Sosem fognék meg egy pasit egy gyermekkel,hisz ne azért maradjon mellettem valaki,mert már gondoskodnia kell egy gyermekről,hisz akkor úgyis elmegy egy idő után,addig meg járná a saját útját.
4.Mindenki mondta,hogy nem kellek majd senkinek egy gyerekkel,és akárhányszor ránézek,mindig az apját látom majd.Kérdezem én,mennyivel jobb úgy nekiindulni egy babának,hogy lesz ami lesz,hisz a pasi sajnos bármikor leléphet,így viszont tudod mire számíthatsz,és így indulsz neki.Igen,hasonlít rá,de ha belenézek a szemébe,mást látok:olyan,mintha semmi köze nem lenne hozzá,mintha csak belőlem lenne a drága,és az életem árán is megóvom attól a szeméttől,aki azt akarta,hogy a hasamban öljem meg.....Hányan mondták,hogy meg fogom bánni...Tudod mit?Ha belenézel az édes kisbabád szemébe,ahogy pislog rád,és ahogy téged tekint a biztonságnak,te vagy neki a minden,hát ezt nem lehet megbánni.Üzenem azoknak:ezért érdemes élni!!!
Nagy huzavona volt,alig akart eljönni az apasági elismerésre,de még terhes voltam,mikor megtette.Kerekperec közöltem vele,hogy ha nem jön el,akkor megkapja a bírósági idézést,amin kénytelen lesz megjelenni,mert eleinte türelmesek,aztán előállítják.Szerencsére tisztában vagyok vele,mert ügyvéd leszek.És ott minden költség őt terheli majd,mert úgyis tudja,hogy ő az apa.Hát eljött és aláírta.A neve nem kellett annak a szemétnek,viselje csak a nevemet a fiam,és arra legyen majd büszke.Sosem tudhatod hogy alakul az életed,én jól döntöttem,mert nem tudja az igazságot a fiam,hisz az apja nem jön,és így nem is kérdezi,hogy őt miért hívják másképpen.
A szülésre a hugom jött be velem,és nagyon sokat segített.Persze nem volt jó érzés látni a sok apukát,de maga az érzés hiányzott,nem pedig az ő személye.Eleinte küldött havi 10ezret,de rendszertelenül,és mivel nem ebben állapodtunk meg,perre vittem.Ő is tudta,hogy nincs értelme időt húzni,mert vele fizettetik ki.Én sajnos ügyvéd nélkül mentem,és úgy voltam beállítva,mintha egy egyéjszakás kaland lettem volna,aki meg akarja fogni azt a szemetet.Közölte a bírónő,hogy szegény férfi(31 éves volt akkor)még meg van zavarodva,ezt nem lehet erőltetni,hagyjunk neki időt.Mikor én csak annyit kértem,döntse el,mit akar.Vagy járjon a picihez kezdettől fogva rendszeresen,de akkor ne tünedezzen el,vagy ne jöjjön egyszer sem,és hagyjon minket békén.A tartásdíj pedig-tévedés ne seeék,-nem az anyát illeti meg,hanem a gyermek joga,és az apa kötelessége!!!Megítélték a rendszeres jövedelméből a 20%-ot,amit azóta is kapok,és ma már 25ezer.Akkor még nem értettem hozzá,oda kellett volna figyelnem,mert nem e rendszeresből kell,ugyanis az a fizetése.Hanem a mindenkori adóköteles jövedelméből,mert abban egyéb juttatások is szerepelnek.
Domi nálam lett elhelyezve,és kéthetente jöhetett volna,de szerencsére nem jött.Útlevelet akartam csináltatni,ahol tudott keresztbe tett.Mikor a párom nevét akartuk fölvenni,szintén.Mindenbe beleszólása van,ez szomorú.Egyféleképpen szabadulhatsz meg tőle örökre:nálunk lemond róla,pont most van folyamatban.Örökre elveszíti az apai jogait,sosem láthatja többé.Dönts,mit akarsz,mindkettőben van előny-hátrány.Ha nem csináljátok meg a gyermekelhelyezési pert,bármikor megfoghatja a játszótéren és viheti,senkivel nem tudod visszahozatni.Amint megvan,hogy nálad van elhelyezve,onnantól gyermekrablás,és rendőri ügy.Most természetesen nem megyek szélsőségekbe,hogy Törökországból hogyan hozná vissza a rendőrség...
Na szóval:akkor kapsz tartásdíjat is,és ha nem fizati,akkor már nem a bíróságra kell menned,hanem följelenteni,akkor az állam megelőlegezzve fizeti nektek tovább,rajta pedig behajtják,és bizony ha kell le is csücsültetik szemrebbenés nélkül.Egyébként a tartásdíj megállapításakor visszamenőleg is kérheted a kifizetést egy időre.De onnantól ki-be sétálhat az életetekben,nem kötelezheted,hogy mindig pontosan jöjjön,és neked jópofát kell vágnod hozzá.Az én fiam 6 éves lesz,és eddig nem jött az apja szerencsére.A keresztfiam 5 éves múlt,nála hol jön,hol nem.A gyerek várja,aztán vagy csalódik vagy nem.A lelke annyira ráment,hogy nem hiszed,de nem ült a wc-re kakilni,ügyeletre hordták,amikor már nagyon nagy baj volt,mert egyáltalán nem kakilt,visszatartotta.Ha mégis,akkor a szobába,a játékok közé,és 4-5 évesen mindenbe belekente.Holott egy borzasztó értelmes kisfiú.Megállt a rajzfejlődésben,pedig már akkor trolit rajzolt,mikor a többiek még csak ismerkedtek a ceruzával.Óvónő voltam,és nagyon szívbemarkoló látni,ahogy tönkremegy a kisfiú,mert az apja a saját kénye-kedve szerint viselkedik.Azóta is orvoshoz hordják a kicsit.A másik kislányt az oviból dokitól dokihoz cipelték,mert nem múlt a fejfájása,folyton volt valami betegsége.Ő 6 éves.Az anyukája sírt az öltözőben,félt,hogy a kislánynak valami nagyon komoly betegsége van.Van is,de nem testi,hanem lelki,ami testi tüneteket okoz.Nem tudja elviselni,hogy az apukája hol jön,hol nem,és képtelen elfogadni az apukája új párját is.Szintén orvoshoz hordják a kiskányt.Ő egyébként a fiam szerelme,és már el is jegyezték egymást gyűrűvel...A kislány kérte meg a fiam kezét!!!
Most azzal zsarol minket az apja,hogy nem egyezik bele majd semmibe,ő le akar mondani a fiamról,mert csak abban érzi,hogy van egy gyermeke,hogy 25ezret levonnak tőle havonta...Nem ember az ilyen.
Dominik féléves volt,mikor az osztálytalálkozómon udvarolni kezdett egy srác,aki kedeves és figyelmes volt,jó humorú,de abszolút nem az esetem.Bennem éltek a megjegyzések,miszerint nem kellek majd senkinek,így hát hagytam magam.Előre tisztáztam,hogy nem tudok neki mit ígérni,de ő így is akart minket nagyon.Aztán sajnos ahogy telt az idő,úgy mutatta meg igazi önmagát,adósságba vert,hazudott,nem volt miért megtűrnöm tovább.Kb.2 évig voltunk együtt,de úgy gondoltam,inkább nevelem egyedül a fiamat,mint ezzel az emberrel.Nem hagytam el magam,tudtam,hogy nem szeretném egyedül leélni az életemet,nem szabadott föladnom.Nem jártam el sehová,nem hiányzott,pedig előtte nagyon pörgős volt az életem.Csak odafigyeltem magamra,hiszen nő is vagyok az anyaság mellett,és egy férfi nemcsak az anyát látja egy nőben,hanem a szeretőt is.Hát szó szerint szerető is voltam,belebotlottam egy nős pasiba,aki épp vált.Vagyis elhittem neki,de szerencsére rájöttem,és már az is a múlté.A páromat 3 éve ismertem meg,a fiamat feltétel nélkül elfogadja,Domi pedig rajongva szereti.Védekezőreakcióként lezáródott egy függöny neki,és semmire nem emlékszik úgy,ahogy az addig volt.Meggyőződése,hogy a párom mindig velünk volt,és nem is beszélünk erről,olyan természetes ez.3éves volt akkor,és egy akkora apróságnak nem mondhatod el az igazságot,pláne,hogy nem is jön az igazi apukája.Így teljes az élete,van egy kistestvére is,és most csináljuk az örökbefogadást.Vigye az a szemét a tartásdíját ahová akarja,nem ér meg annyit a fiam boldogsága.Hogy idejöjjön majd egyszer vadidegenként és közölje,hogy én vagyok az apád,engem kell szeretned,és most velem kell jönnöd...Ez volt a keresztfiamnál is,sírt az anyjának a telefonban,hogy haza akar menni,az apja beletette szaros seggel a kádba,hogy ő nem törli ki kaki után a fia fenekét,ázzon le a vízbe...A bírónő pedig az anyját hibáztatta,hogy hasson a gyerekre,mert az ő hibája,amiért a gyerek nem akar az apjához menni...Hát ebből én nem kérek.A páromnak van egy féltestvére,ő tudta az igazságot az elejétől,és mindig kevesebbnek érezte magát,hogy őt eldobta az apja,és stb.Én azt akarom,hogy a fiam és a lányom szeretetben és egyenlőségben nőjjenek föl,és majd ráér megtudni az igazságot akkor,ha már fel tudja dolgozni,de azt is csak akkor,ha már sehogy sem lehet elkerülni.Akkor biztos dühös lesz és kavarogni fog benne minden,de már elég érett lesz,és ha visszanéz az életére,látni fogja azt a sok feltétel nélküli szeretetet,hogy nem volt kivételezés,és ha büntiben van,nem hiszi azt,hogy azért,mert őt nem is szereti a nevelőapja...Akkor majd tudni fogja,hogy valahogyan döntenünk kellett,és próbáltuk a legjobbat tenni,mert a gyermek a legsérülékenyebb,és amit nem tud feldolgozni,az végigkíséri az egész életét.Akkor majd eldönti,kíváncsi-e arra az emberre,aki akkor a halálát akarta,aki sajnálta rá a pénzt,aki nem akarta őt nevelni,sem látni,és aki végleg lemondott róla.Ez az én véleményem.
Nekem a teherbeesés után 5 év kellett ahhoz,hogy rendbejöjjön az életem.Miket kaptam akkor a rosszakaróimtól,miket jósoltak?Ahhoz képest azóta a saját lakásomban élek,pedig nem állok jól anyagilag,csak be mertem vállalni a részletfizetést,van egy diplomám,amit akkor kezdtem el mikor Domi 1 éves volt,most készülök letenni a másodikat is,van egy állásom azóta is,ahol előreléptem,persze iszonyú nehezen,mert nőből van a főnököm,van egy imádnivaló párom aki most fog feleségül venni,és van két gyönyörű gyermekem.Dominik 6 éves ördögfióka,Dorina 11 hónapos ördögkisasszony.A mélypontra zuhantam 23 évesen lelkileg,és 5 évig formálódtam.Az elmúlt 1 évben jöttem igazán helyre.30 éves koromra.23 évesen egyedül mardtam terhesen mint te,és 30 évesen jöttem rendbe úgy,hogy nehéz ez a sokminden természetesen,anyagilag és mindenhogyan,de itt vagyok és boldog vagyok,üzenem azoknak,akik akkor elítéltek amiért életben hagytam a drága kincsemet.Inkább nézzék meg ők,hol tartanak most.Azt hiszem szívesen lennének a helyemben...
Bármiben segíthetek,írj,és ha kell,elküldöm a címemet is.
Üdv.:Kitti
Dorcsi,Domcsi,Kriszti