Kiemelt témák

Sziasztok!


Nem tudom, mit tegyek. Korábban jól működő házasságunk megromlott, most úgy élünk egymás mellett mint két barát, nevelgetjük a gyerekeinket, kirándulunk, lakást rendezünk, főzünk együtt, beszélgetünk is, de már nem adunk egymásnak puszit, nem fogjuk meg a kezünket, és a második babánk születése óta nincsen köztünk szex. (3,5 hónapja) Én az elején próbáltam közeledni, de ő valahogy mindig kifogásokat talál. Eleinte azt mondta, hogy fáradt, mostanában meg azt, hogy ha veszekszünk, akkor ő nem tudja olyan hamar elfelejteni, mint én. De sokszor pont ezen veszekszünk, mert sértve érzem magam, hogy minden nap egyedül fekszem le a hálószobában, ő meg alszik a nappaliban, és csak valamikor hajnalban jön át, amikor már alszom, meg egyébként is a két kisfiunk közül valamelyik akkor már ébred.
Az is igaz, hogy van rajtam 15 kg. felesleg, el is kezdtem már fogyókúrázni. (ellenezte a fogyókúrát, mert félt, hogy nem lesz tejem, de én is odafigyelek erre ) Õ azt mondja, hogy a túlsúly engem zavar jobban, én meg úgy gondolom, hogy ha egy 50 kilós nő feküdne a hálóban, akkor nem lenne annyira fáradt. Szörnyű, hogy ezen kell vitázni, de ez is bánt, hogy így nem szeret. És pont ez az, ami miatt én már nem tudok közeledni.
Nagy szerelemmel kezdődött a kapcsolatunk, boldogok voltunk, minden megbeszéltünk, a szexről is. Én még ilyen fiúval nem találkoztam előtte, akit ennyire érdekelt volna, hogy mi jó nekem. Én most is szeretem őt, nem akarom elveszíteni. Nagon jó apa, énekel, zenél a gyerekeknek, hancúrozik a naggyal, biciklizni viszi. Mindig velük foglalkozik, ha hazajön a munkából, nekem is segít, közösen fürdetünk, altatunk.
Kértem, hogy mondja el, ha zavarja valami, vagy valaki más érdekli, minden jobb, mint ez a bizonytalanság. Azt nem hiszem, hogy megcsalna, mert napközben ahogy tud, visszahív, de heti 1-2-szer van délután tárgyalása, ott nem lehet hívni, meg esténként elmegy biciklizni, és volt olyan, hogy 3 óra múlva jött vissza. Egyszer találtam egy doboz óvszert a kocsiban, azt mondta, hogy együtt vettük, én nem emlékszem. Azért gondoltam már arra is, hogy van valakije, mert furcsa, hogy régebben mindig hiányzott neki a szex, most meg ilyen sokáig nem.
Megbeszéltük, hogy nem akarunk elválni, de attól félek, hogy ebben a helyzetben ha még nincs is, akkor is nagyon könnyen jöhet egy harmadik. Meg nekem nagyon hiányzik, hogy megöleljen, megpusziljon, nem tudok így együtt élni. Ezt is mondtam neki, ilyenkor valahogy mellébeszél.

Van valami ötletetek?

Szia !

Szerintem alapjában véve az hogy szinte barátként éltek egymás mellett nem gond. Viszont ha már felmerült a megcsalás gondolata benned (mármint hogy a párod esetleg megcsal) akkor lehet valami probléma. Vagy van alapja a gondolatnak, vagy te veszed annyira komolyan a dolgot, hogy mindenben azt látod.
A súlyfelesleges dologgal kapcsolatban sztem sem kell véresen komolyan venni, egy férj tudja hogy ez nem állandó állapot, hisz a pici még nincs négy hónapos, lesz még időd fogyózni. Szerintem egy jó alapos beszélgetés hiányozna nektek, ahol nincs jelen gyerek, senki rajtatok kívül. Meg kellene minden ilyesmit beszélni, hogy ő mit érez, mit gondol ezekkel kapcsolatban. Sok dolog kiderülhet, apróságok amik felett elsiklotok, de a másiknak fontos.
Aztán néha az is jó, ha elmentek kettesben sétálni, még ha csak egy fél órára is (annyit azért már kibír egy ilyen pici két szopi között ), és megbeszélitek a napot/hetet kivel mi történt, stb..
Az viszont kétségtelen hogy egy házasságban (a legjobban is biztos) vannak hullámvölgyek, kisebbek-nagyobbak, de idejében észre kell venni, és cselekedni kell, hogy ne fajuljon el a helyzet. "minden kapcsolat alapja a kommunikáció!"
Aztán ha végképp nem juttok semmire, kérjetek segítséget szakembertől!
Szorítok nektek!

Betti

Szia Betti!

Köszönöm, hogy válaszoltál.
A beszélgetés az megvan, ezeket a problémákat én mind elmondtam neki is. Talán éppen azért ilyen baráti a viszonyunk, mert sokat beszélgetünk.
De most gondolkodtam, hogy kb. 2.5 éve nem voltunk sehol kettesben, kivéve a bevásárlásokat. És általában oda is a gyerekekkel megyünk. Nem foglalkoztunk egymással.
Jó, hogy leírhattam, mert eddig nem beszéltem róla senkinek. Most egyelőre az jutott eszembe, hogy keresek valami rövid programot, ahova ketten elmegyünk. Csak nehéz lesz kikapcsolnom, hogy mi van a picivel. A nagy már jól elvan másokkal, de pl. a 2.5 év alatt ő sem aludt senkinél.

Nadi

Szia Nadi!

Nálunk is megvan ez a baráti viszony, szerintem ez az ideális. Bár az én uram nem vmi közlékeny, így inkább csak én elregélem mi bánt, ő meg tudomásul veszi. Nálunk ugye az a problema, hogy nem tudom néha neki mi a baja.
Ez a kisgyerek(ek)kel foglalkozás teljesen elveszi az ember eszét, csak a gyerekeknek élünk. Ami nem is baj, de közben a férjeink észrevétlen "kimaradnak" belőle. Persze tisztelet a kivételnek! Sajnos mi sem járunk túl sűrűn kettesben ide-oda, most kezdtük el behozni a dolgot, mert érezni hogy kell. Persze a picik miatti aggódás beárnyékolhatja a dolgot, de próbálj meg nem rájuk gondolni. Olyanra bízd őket, akikben megbízol, és hidd el , nem lesz semmi gond! Nálunk egy 2.5éves és egy 10 hós baba van (pici még szopizik) úgyhogy nálunk sem egyszerű otthagyni őket. De a nagymamánál teljes biztonságban vannak. Igaz nem mindent úgy csinál ahogy én, de nem is ez a feladata. Amíg ott vannak (egy-másfél órát) biztos nem fognak se éhen se szomjan halni, ha sírnak megvígasztalják, játszanak vele, lefoglalják mindkettőt. Saját tapasztalat alapján inkább attól tart az ember lánya, hogy nem pótolhatatlan. Én legalábbis azt gondoltam, senki más nem ért a gyerekemhez, ezért óckodtam otthagyni akárhol is. De aztán belegondoltam, hogy ezzel mindenki csak nyer. A nagyszülők végre felügyelet nélkül unokázhatnak, a gyerekek megtapasztalnak másfajta játékokat, stílusokat, mi pedig erősíthetjük a kapcsolatunkat, lazíthatunk. Valahol olvastam egyszer, hogy egy családban a legfontosabb a házastárs, és nem a gyerekek. Szépen le volt írva hogy miért, sajna mivel nem emlékszem szó szerint, nem idézek, de ha jól emlékszem olyasmi volt, hogy a férjnek fontosabb szerepe van, mint sokan gondolják. Hisz az a legfontosabb (a gyerekeknek is) hogy a család együtt maradjon, jó példát látva, s nem az hogy az anya mártírként önmagát feláldozva, gyötörve feleljen meg mindenki elvárásának, ezzel akár elvesztve a férjet, így a gyerekek is apa nélkül nőhetnek fel.
Szóval hidd el, kellenek ezek a kettesben töltött idők, és addig amíg vigyáznak a kicsikre, engedd el magad. Talán segít , ha először csak fél órára mentek el, aztán egyre többre. Na persze nem azt mondom hogy napi rendszerességgel, de azért heti egy-két órába még nem halnak bele a gyerekek
Jujj, még annyit akartam írni, hogy az én "nagy"lányom akkor aludt először másnál, mikor a pici megszületett, és itthon egyedül voltam, mert az uram sokat dolgozott. így anyu elvitte magukhoz pár napra (más városban is laknak ráadásul), és teljesen frászban voltam, hogy majd éjjel hozza haza, mert nem bírnak vele. Aztán az esett rosszul, hogy abszolút nem is hiányolt, eljátszott, nem ébredt fel éjszaka (nem úgy mint itthon )és mikor hazaértek egy vidám kiscsaj tért haza, nem egy meggyötört durcis ahogy én gondoltam.
Azóta viszont nem aggódom ha valamelyik mama el szeretné vinni egy picit
Szóval hajrá!

Betti

Sziasztok !
Elnézést kérek mindenkitől ,hogy nem a házasságbeli problémáimmal kezdem...engem elsősorban az érdekelne, járt e már valaki házassági tanácsadáson ? Tapasztalat ? Valaki , akinek ezzel a segítséggel sikerült ?
Köszönöm előre is ...
Gabi

Sziasztok!

Gabi, mi még nem voltunk házassági tanácsadáson, én felvetettem, de a férjem szerint meg tudjuk oldani.
Betti, ez az első bekezdés annyira igaz ránk is! Én elmondom, mi a problémám, ő meghallgat, próbál megoldást találni, de azt nem mindig tudom, hogy neki mi baja. Ezért szoktam gondolkodni, hogy nem tetszem neki, kövér vagyok stb.
A nagyobbik fiunkat azért nem hagytam fél éves korig senkire, mert az én családom messze van, a férjemé meg nem támogatta a szoptatást. Állandóan meg akarták etetni valamivel, almával, dobozos-rostos üdítővel. Most már alakulnak, talán a kicsinél elhiszik,hogy ez így jó, meg talán nem is mernek neki lisztes tejet adni!!!
Később már vigyáztak a "nagy"-ra, de valahogy úgy alakult, hogy nem aludt ott.
Igen, belefeledkezdem a babázásba, de a férjem is. Õ is odavan a nagyért is, kicsiért is. Csak éppen egymással nem nagyon foglalkozunk. Meg volt egy sikertelen építkezésünk is, azon nagyon sokat idegeskedtünk.
Nálunk ha elviszik a nagyszülők a fiunkat, akkor utána nehezen kezelhető, mert náluk mindent szabad. Már most a fejükre nőtt. Múltkor anyósom nem törölte meg az orrát, mert a gyerek nem engedte. Mindent megengednek neki.
Na mindegy, azért rájuk hagyom, csak találni szeretnék valami jó helyet, ahova elmehetünk.

Sziasztok!

Gabi!
Sajna én sem ismerek ilyen párt

Nadi!
Én sose gondoltam arra hogy azért nem mondja el mi a baj, mert nem tetszem neki, vagy nem vesz emberszámba. Mióta ismerem ilyen, tehát ez egy alkati adottság. Harapófogóval kell belőle kihúzni dolgokat, sokszor még úgy sem tudom. Viszont van amit már kitapasztaltam hogy miről mit gondol. Pl. ha másokról van szó hamarabb kiderül hogy mit tart irritálónak, vagy ilyesmi.
Igen, nehéz ilyen körülmények közt nem izgulni a gyerekekért. Tényleg az a megoldás, ha néhány dolgot kikötsz hogy azt ha törik ha szakad be kell tartani. Nálunk legalábbis bevált. Sokszor van hogy a fejemet fogom hogy miket megengednek a gyereknek (előttem!) de el kell fogadnom hogy ők mások. És a lányom is tudja hogy otthon más a módi!
Persze, nem szemrehányásnak szántam hogy mindenki beleszerelmesedik a gyerekébe, sztem ez természetes. Csak hát emellett gondolnunk kell a másikra is, és ezt akkor és ott nagyon nehéz szemmel tartani. Nem egyszerű dolog ez, az biztos.
Akkor nálatok még egyéb tényező is volt, ami miatt elszabadulhattak az "indulatok".
keress vmi olyan progit, amiről tudod hogy a férjednek is tetszene. Vagy talán az a legjobb ha megbeszéled vele is. Én első nekifutásra csak elmennék vele meginni egy cappuchinot, vagy teát egy jobb helyre. Az nem igényel sok időt , lehet beszélgetni közben. Pl. egy moziban nem sok idő jut dumálásra sztem, nem olyan meghitt. Bár ha notórikus mozizók vagytok az más

Betti

Szia Betti!

Nem mozizásra gondoltam, nem vagyunk nagy mozizók.
Decemberben volt nálunk Koncz Zsuzsa koncert, csak akkor lemaradtunk róla. Nagyon sajnáltuk mindketten. És csak kb. másfél óra lenne, 7-kor kezdődött, ha jól emlékszem. Beszélgetni nem lehet közben, de én hiszek a "zeneterápiában". Nálunk mindig segít. Ha rossz kedvem van, vagy ha a gyereket meg kell nyugtatni. Egy koncert is közös élmény, az is jó, ha nem beszélgetünk, csak ülünk és fogjuk egymás kezét. Meg eszünkbe juttathatja, hogy milyen volt a kapcsolatunk 1-2 évvel ezelőtt.

Szia Kéknadi!

Ne akard megbeszélni, mert a szexnek árt, ha kivesézitek. Egyezzetek meg abban, hogy szóltok, ha vmi. zavarja a másikat, nehogy idültté váljon a probléma.
Abban is egyezzetek meg - menj bele!!! -, hogy most jóbarátok lesztek, de ha vmelyikőtöknek a szíve (és teste) kezd másfele húzni, még megcsalás előtt szétmentek.
Jelezze vmi. egyértelmű módon, hogy rendbejött, de ne "kényszerítse", sürgesse magát (és Te sem).

Ez egy teljesen normális folyamat. Nem mindenkit ér utol, de sztem. van egy típus, akit igen. Nem függ az alakodtól és hasonlóktól.
NE LÉGY TÜRELMETLEN, ÉS NE ENGEDD, HOGY A SÉRTETT, MEGBÁNTOTT HIÚSÁGOD VEZESSEN!!!
Nem áltatlak, lehet, hogy egy hónap, lehet, hogy több év alatt jön rendbe.
Légy vele kedves, vidám, figyelmes. Ne várj el tőle semmit, örülj a legkisebb pozitív megnyilvánulásnak. És a magad érdekében NE LÉGY FÉLTÉKENY! Ha meg akar csalni, megcsal, ha nem, akkor nem. Egy eszköz: csak a békés családi légkör tarthatja vissza a lelkiismeretén kívül. Szereti a gyerekeit, hülye lenne újabb családot alapítani, hidd el!

Arra gondolj, hogy ezt nem direkt csinálja, szeretettel át kell segítened ezen a számára is nehéz időszakon.
Szerencsés vagy, hogy a szerelmed a barátod, ez keveseknek adatik meg.

Ne azon gondolkozz, mit nem kapsz meg, hanem hogy Te mit adhatnál.
Persze nem kell megaláznod magad, de csak a kiegyensúlyozott, derűs légkör lehet gyógyír.

Kitartást kívánok, hidd el, érettebb, mélyebb, szebb lesz a kapcsolatotok, mint valaha. De ezt sem adják ingyen!


Ne feledd: HA ÚJRA ÉS ÚJRA ELMONDOD UAZT., NEM JUTTOK ELÕRE!

Üdv:
Adri

Ui.: ha bármi mondandód van az üggyel kapcsolatban, ne vele, inkább velem közöld.

Szia Nadi!
Nalunk annyiban mas a helyzet,hogy 8 eves gyerek van,tehat ez a sulyfelesleg nem lenne problema...es anno nem is volt,csak engem zavart.Tehat ezzel ne foglalkozz,ha o sem csinal problemat belole.A ferjem valasza a kerdeseimre,hogy miert ritkultak ennyire az egyuttleteink az volt,hogy mar nem vagyunk"tinik".Es kulonben szerinte semmi nem valtozott a kapcsolatunkban,ugyanugy szeret,mint eddig.Az igazsaghoz tartozik,hogy rengeteget utazik(munka),igy egy heten 3-4 napot van itthon.Regebb en is gyotrodtem,hogy van valakije,o megsertodott,hogy nem tudna ezt megtenni velem,hogy megcsal.Erre mar nem is gondolok,

lehet,hogy en tevesztem ossze a szerelmet a szexszel? Sziasztok,Ildi

Sot anno,mikor a gyerek kicsi volt,sokkal gyakrabban osszebujtunk es a gyerek ujbol es ujbol megebredt es ilyenkor"gyorsan altasd vissza",most meg mikor lehetne nyugodtabban....
Hosszu voltam,bocsi,de olyan jo volt kiirni magambol!

Sziasztok!

Adri!
Az eszemmel tudom, hogy azt kell tennem, amiket Te írsz (köszönöm a tanácsokat), ha meg akarom menteni a házasságunkat. Csak azért nehéz, mert szerintem nálunk már megtörtént az, amit írtál, "hogy ha valaki mást megkíván a teste vagy a lelke". Innen kezdődött az egész. Előtte nem voltam féltékeny. Kb. 7-8 hónapos terhes lehettem most a másodikkal, amikor megváltozott. Előtte is adott magára, kolléganőim szerint jóképű, de akkor olyan aranyosan hanyag volt. Oda kellett rá figyelni. Utált fodrászhoz menni, mindig én jelentettem be, azóta meg ő szól, hogy kérjek időpontot. Hirtelen nem volt mindegy,hogy melyik inget veszi fel, gyakrabban borotválkozott, és bejártuk az egész várost alsónadrág ügyben. Már akkor rosszul esett, furcsa volt, de nem szóltam. Kiválasztott egy parfümöt, a többit nem használja, nem tetszik. Nagyon készült a karácsonyi bálra, pedig előtte utálta, ahogy tudott, eljött, most meg mondta előre, hogy tovább fog maradni. Az autónak csillogni-villogni kellett. Azt tudtam, hogy két kolléganőjét ő viszi. Érzésem szerint az egyik tetszett neki. Azt hiszem, nem csalt meg, de nem rajta múlt. Persze nem bírtam ki, hogy ne szóljak erről, de azt mondta, hogy nem tetszik neki, nem akar tőle semmit, nincs senkije. Ilyenkor meg elhiszem. De akkor is furcsa a változás. Erre az a válasza, hogy magasabb pozícióba került, és jobban oda kell figyelnie.
Most úgy látom, hogy jól érzi magát velem is, nemcsak a gyerekekkel.

Annamária!
Mi sem vagyunk tinik, (30 évesek), de azért 4 hónap elég sok idő. Szerintem a kapcsolathoz a szex is hozzátartozik, és teljesen normális, ha ennyi idő után hiányzik. Nálunk most is lehetne nyugodtan, vagyis most még alszanak a gyerekek, aztán ki tudja, majd ha jön a kicsi foga, lehet, hogy ő is ébredezni fog. Akkor meg azért nem. De azért nem szeretném, ha félreértenétek, nekem nem a szex hiányzik elsősorban, hanem, hogy megöleljük, megpusziljuk egymást, merthogy nálunk már ez sincs.

Köszi a tanácsokat, szívesen veszem ezután is, kívűlről jobban látjátok, mint én.

Bocsi,en ezek szerint tenyleg felreertettelek,hogy neked a szex hianyzik elsosorban.En puszival szoktam koszonteni a ferjemet,el szoktam mondani neki mennyire szeretem (meg mindig ugyanugy)es ezt altalaban szivesen veszi,de olyan is elofordul,hogy ad egy gyors puszit,hogy"mennem kell".
Azt nem tudom elkepzelni,hogy megcsal a ferjed,szerintem akkor nem foglalkozna a gyerekekkel es ugyebar ti "mindent egyutt csinaltok"(bevasarlas,kirandulas,stb.)Lehet,hogy csak te lettel bizonytalanabb,mivel mint irtad zavar az a par kg.ami rajtad maradt szules utan(szerintem nem sokaig)es mas szemekkel nezel a ferjedre is.Lehet kulonben fel sem tunne,hogy jobban ad magara,hanem orulnel,hogy"vegre"nem hanyag.
(mi sem vagyunk epp tinik,de meg oregek sem-29)
SZtem probalj egy ideig nem veszekedni vele,kedvesnek lenni hozza es tobbszor mondd el neki,hogy mennyire szereted es boldog vagy vele.
Puszi

Próbálok nem veszekedni, meg kedves lenni, de az nem megy, hogy én mondogassam, hogy mennyire szeretem. Egyszer-kétszer megsimogattam,megöleltem, de úgy éreztem, hogy nem viszonozza, és így már nem megy. Inkább maradok a barátságnál. Nem akarom erőltetni magam.
Sajnos a mindennapi puszik is elmaradtak nálunk, pedig régen még elalvás előtt is mindig adtunk egymásnak. De ez egy kicsit a sikertelen házépítés miatt van. Rengeteget idegeskedtünk, főleg ő, minden idejét ott töltötte.
Az biztos, hogy most nincs senkije, ha nem dolgozik, velünk van.
Majd megpróbálom megteremteni azt, aminek örül, hogy legyen ideje a hobbijára pl.

Szoritok nektek,remelem minden ugy alakul majd,ahogy szeretned.Hidd el nagy dolog az,hogy baratok vagytok,mindent meg tudtok beszelni,torodik a gyerekekkel,stb.A baratnom 8 honapja szult,a ferjenek van egy kis muhelye,nap mint nap reggeltol ejjelig ott tolti minden idejet.A baratnom nem feltekeny,esetleg csak a munkajara meg a hobbijara.Nem torodik a gyerekkel,szerinte eleg az,hogy a gyereknek mindent megvesz.A baratnom szeretne ha neha bevasarolna a ferje,hogy ne o cipekedjen meg a gyerek mellett,szeretne egy kozos setat,kirandulast,de meg vacsora kozben is a pasi nyomja a szoveget a mobilon.Este mire hazaer a gyerek alszik,nincs is turelme hozza.Szerintem te ehez kepest 100%jobb helyzetben vagy,vigyazz arra,amitek van(baratsag foleg),mert akkor tenyleg szomoru a helyzet,ha meg ez sem adatik meg,hogy v-ki szoba alljon veled.Ez van a baratnomnel,pedig a ferje is varta a babat,de azt hitte,hogy egy gyerek csak alszik es mosolyog,tobb torodest nem igenyel az etetesen es pelenkazason kivul.Azt hiszem a baratnom a mennyorszagban erezne magat,ha a ferje veluk toltene a szabadidejet es foglalkozna a gyerekkel.Azert erdemes ebbol a szempontbol is elgondolkozni a dolgon.Azert a boldog csaladi hatter nagyon fontos,ezt kevesen rugnak fel.

Sziasztok!

Kéknadi, olvasd el a Nők Lapja Caféban a Szeressünk rovatban Soma oldalán az egyik cikket.
Ez egy hullámvölgy. Türelmetlenséggel elkergeted, kitartással magadhoz láncolod!

Nincs hiszti, nincs önsajnálat, nincs számonkérés: KI KELL BÍRNOD!

Nem kell folyton mondanod, mennyire szereted, s ne várj gyors, látványos javulást. KIEGYENSÚLYOZOTTNAK kell lenned. Lelj örömöt most másban, ne benne. Úgy értem, más dolgokban. Feledkezz bele a gyerekekkel töltött időbe stb.

NEM TEHET RÓLA! NEM BÁNTANI AKAR, NEKI IS ROSSZ!

De amíg hisz benne, hogy rendbejöhet, addig rendbejöttök. De ha tele leszel önértékelési problémával, belesüppedsz az önsajnálatba vagy számonkéred az érzései miatt, menekülni fog otthonról.

OLYAN NINCS, HOGY NEM BÍROD KI. Ki KELL bírnod, ha valóban akarod őt, ha tényleg fontos. Minden mással csak a végét sietteted.
Ágyba ugrani most neked sem lenne vele kedved, gondolom. Hagyd, hogy visszataláljon hozzád. Legyél nyitott, de nem kell "üldöznöd" a szereteteddel.

Drukkolok:
Adri

Ui.: Sírj itt, káromkodj itt, köpködj itt, kérdezz itt, de neki ne hozd elő a témát SEHOGY! Még célzással sem...

Sziasztok!

Adri! Pontosan nem tudom, hogy melyik Soma cikkre gondolsz, de hasznos volt olvasgatnom. Ma pl. megint azon rágtam magam, hogy még ha rendbe is jön a házasságunk, nem kell-e attól tartanom, hogy pár év múlva megint flörtölget valakivel ? Most visszatalált hozzánk, de meddig lesz így?
Valentin nap előtt vásároltunk, és mondta, hogy szeretne valamit venni, én addig nézelődtem, ő kifizette, kivitte a kocsiba. Nem tudom miért de volt egy olyan érzésem, hogy nem csak nekem vesz. Elmúlt a valentin, kaptam egy kedves apróságot, megvártam a húsvétot is, aztán elmeséltem neki. Inkább csak viccből, hogy milyen vagyok. De nagy meglepetésemre "bevallotta" hogy tényleg kettőt vett. Állítólag azért,mert nem tudta eldönteni, hogy melyik legyen. Utána a másikat kidobta. Ezt nem értem. Miért nem adta oda a kisfiunknak? Szerintem elég furcsa magyarázat, főleg, ha ismeri valaki, munkahelyén naponta fontos döntéseket hoz, és nem tud dönteni 2 nyúl közül?
Egyszer kérdezte tőlem, hogy mi a véleményem, ha valaki pl. elmegy egy cukrászdába a kolléganőjével?!!! szerintem ne menjen. Nekem ez nem fér bele a házasságba. Ezektől a dolgoktól félek, hogy látszólag visszajön hozzám, de közben flörtölni szeretne. Nem hagy el minket, de azért ha lehetősége lesz, és nem tudom meg, szórakozik egy picit. És még meg is magyarázza, hogy neki ez jár, mert mellette mindent megtesz értünk. (ami egyébként igaz, még túl sokat is)Lehet, hogy valaki más ezek felett szemet húnyna, van egy rendes férje, aki nagyon jó apa, és mellette szórakozik néha. Én nem ilyen vagyok. A haverjaival elmehet, biciklizhet is, gitározhat is. Nem akarom magamhoz láncolni.
Szeretném tudni az igazságot, de nem fogom, mert ő azt mondja, hogy nem volt senki, nem érdekelte senki stb. Lehet, hogy feleslegesen vagyok féltékeny, és beképzelek dolgokat?
Lehet, hogy kicsit zavaros voltam, kavarognak a gondolataim. Egyszer, 18 éves koromban, az első barátom tartott mellettem egy érettebb nőt is. Lehet, hogy ezért vagyok mindenkivel gyanakvó, vagy csak nem akarok még egyszer olyan helyzetbe kerülni.

Szia Kéknadi
Szerintem nem feleslegesen vagy féltékeny,egy icipici féltékenység még egészséges is,viszont nem szabad túlzásba vinni és főleg ezzel üldözni a társunkat.
Irjál magatokról,végülis milyen megoldást találtál?Gondolom ilyen rövid idő alatt még nem nagyon van mi változzon.
A.

Szia Annamária!

Tényleg nem változott sokminden, megvagyunk, beszélgetünk, szépítjük a lakásunkat. Én sokszor nagyon szeretném megsimogatni, ha elmegyek mellette, vagy ha mellettem ül, de nem teszem.
A féltékenységemet nem zúdítom mindig rá, de néha nem tudom megállni. Ha pl. 5-kor felhív, hogy már elindult haza, fél óra az út, és 7 után érkezik meg, mert találkozott egy régi ismerősével és elbeszélgette az időt. Amikor már elmondja, hiszek neki, de amíg haza nem ér, ezen gondolkodom. De azért nem foglalkozom állandóan ezzel, nincs is időm a gyerekek mellett.

Kéknadi
Nekem úgy tűnik,végülis te megtaláltad a helyes utat(megsimogatnád,de nem teszed),békén hagyod és bár nem én tanácsoltam ezt neked(hanem Adri),talán tényleg ez a legjobb megoldás.A férjed is úgy fogja érezni,hogy felszabadult a "nyomás"alól és megváltozik a viselkedése.
Én azt vettem észre,hogy ha kevesebb figyelmet forditok a férjemre,jobban igényli a törödést.De igaz,nem lehet általánositani.
A.

Annamária!

Régebben az én férjem is nagyon igényelte, hogy foglalkozzam vele. Megmostam a haját, reggelit készítettem neki a munkába,stb. CSak aztán az első babánkkal nagyon sokat éjszakáztam, nem volt energiám vele foglalkozni. Még olyan is volt,hogy kérte, hogy üljek be vele a fürdőbe beszélgetni, én meg mondtam,hogy nagyon fáradt vagyok. Most már sajnálom, nem szabadott volna őt sem elhanyagolnom.
Te mindig tudtál a gyerek mellett is időt szakítani rá?

Szia Kéknadi,
ne haragudj, hogy belepofázok, de mögöttem 33 év házasság áll, no meg egy halom taapsztalat mások házasságával is.
Lehet teljesen alap nélkül írom amit írok, de nekem valami azt súgja, hogy a férjed szerelems volt másvalakibe, de mintha úgy döntött volna, hogy ez tulajdonképpen szemétség. Sajnos gyakorlatilag nincsen olyan házasság, ahol ez meg ne történne.
Kérdés, hogy ilyenkor mit tehet egy nő?
Hát szerintem inkább semmit. Maradjon a háttérben, hagyja, hogy a férje magában lerendezze ezt az ügyet, ne közeledjen, bírja ki... ugyanakkor azt éreztesse, hogy ő az aki a férfi hátországát biztosítja, ő az aki megbocsát, és ő az akihez vissza lehet menni. Tudom ez nagyon nehéz... és ha valamit tanácsolhatok: minél kevesebb lelkizés, ilyenkor az a legjobb, ha a férfi magában meg tud birkózni ezzel a dologgal.

És még egy tanács - tán mások is írták - egy gyerekek nélkül eltöltött nap, esetleg egy hétvége, pár nap közös nyaralás... ilyenkor ez sokkal fontosabb mint az, hogy a nagyszülők adnak e gyümölcslevet az unokának, remélhetőleg nem adnak de ha adnak abba se hal bele. Egy házasság megmentése egyszerűen nem tehető mérlegre azzal, hogy mik is a táplálási elveid.

Biztosítsad a férjedet arról, hogy te megérted, hogy nem kell neked magyarázkodnia (ez az amitől a férfiak sikítófrászt kapnak jelzem)- ugyanakkor próbálj vele külön is lenni gyerekek nélkül...
Drukkolok.

Kéknadi!
Nem,nem tudtam mindig időt fordítani a férjemre a gyerek mellett és arra,hogy ez neki mennyire fájhatott csak most jöttem rá,mikor magunkra is ismertem abban,hogy engem is hányszor kért,hogy üljek be a fürdőbe beszélgetni,miközben ő fürdik.
Ha néha be is ültem,rögtön ott volt a gyerek is,mindig kitalált valamit,éhes,szomjas,csak hogy vele foglalkozzak.Azt hiszem nem kell mondanom,hogy a gyerek javára döntöttem.Most jöttem rá,hogy ez nem helyes.
Régebben minden hétvégén levittük a gyereket a nagyihoz és irány az éjszakai élet és utána otthon csak egymással foglalkoztunk.Valahogy elmaradoztak ezek a gyerektelen együttlétek,a múltkor meg is jegyezte a férjem,hogy engem bárhova hív,azt válaszolom,hogy tudja jól,hogy nem tudok menni a gyerek miatt.Én meg azért haragszom,hogy már sehova nem akar velem kettesben menni,erre kiderül,hogy ez nem így van,csak hogyha már párszor "nem"et mondtam,többet nem is próbálkozik.
Olyan is volt,mikor a gyerek kisebb volt,hogy a nagyi jött hozzánk aludni,hogy a kicsi a megszokott környezetében legyen.
Nálatok sehogy nem lehet megoldani,hogy néha kettesben elmehessetek valahova?Nekem mindig jól esett egy kis gyerekmentes idő,mikor nő is lehettem,nem "csak"anya.
Puszi,A.

Azért most elgondolkoztam,hogy miért mindig mi nők vagyunk a hibásak,mi kell a gyerekkel foglalkozzunk,a háztartással törödjünk,ha meg fáradtak merünk lenni és nincs energiánk még a férjecskénk igényeit is teljesíteni,ez azért még nem jogosítja fel a férfiakat a félrelépésre.Mi is joggal lázadozhatnánk,játszhatnánk a sértődött,meg nem értett házastársat.

Anamária: Igen, ezen már én is gondolkodtam. A gyerekek nem véletlenül jöttek, eljutottunk oda a kapcsolatunkban, hogy szerettünk volna. Én hamarabb, de megvártam, amíg ő is így érzi. Azt, hogy nem hagytuk sokszor másra a gyerekeket, nem csak én akartam így. Õ sem foglalkozott velem többet a gyerek mellett, én mégsem nézelődtem más felé.
Alice: Nem zavar, hogy beleszóltál, azért indítottam a topicot, hogy más szemmel is lássam a helyzetünket. Szerintem is ez volt, hogy szerelmes volt, vagy van valakibe, de azért nem csalt meg.
Most, ebben a pillanatban nincs kedvem csinálni semmit. Ha már egyszer mást szeretett, akkor csak erőltetés az egész. Meg a gyerekek miatt. Eljönni már nem akar velem sehova, kifogásokat keres. Most kinéztem egy nagyon jó szállodát, azt mondta, hogy most ne menjünk, mert a költözés miatt megviselné a nagyot, meg mi van, ha ott is azt mondja, hogy "haza akarok menni..." Már a terhesség alatt is éreztem, hogy gond van, a koncertről is ő beszélt le, mert csak pótszéken lett volna hely, színházba is akartam menni, de közömbös volt, amikor mutattam neki, hogy mit lenne jó megnézni. Szerintem egyáltalán nem akart velem jönni sehova.
Kicsit visszavonulok. Õt is békén hagyom. Olvasok, és a gyerekekkel fogok foglalkozni. Nincs kedvem most ezen rágódni.



sziasztok

Kéknadi,
nagyon drukkolok érted.
Tényleg jobb, ha egy ideig nem csinálsz semmit, bábozódj be egy kicsit. Te megtetél mindent, a többi úgysem tőled függ nem tudsz változtatni rajta, a férjedtől függ. Vagy rébred arra kinél van a helye vagy nem.
Szomorú dolog ez, de vannak dolgok amket már nem tudunk befolyásolni, inkább azon kell gondolkodni, hogy az adott helyzetből hogyan hozzuk ki a legoptimálisabb megoldást.
És ne légy türelmetlen, ez egy nagyon hosszú folyamat, beletelik egy évbe is - ha közben nem történik más...
Írjál, ha úgy érzed meg tudnál fojtani valakit...

Sziasztok!

Adri látom itt is sokat segítettél.
Nekem is ezzel: 2005 Július 05 kedd - 14h 46:

Nadi
Hasonló cipőben járunk csak az a különbség, hogy engem a férjem megcsalt, ő mondta el(EZ JÓ?), 2-3 héttel később. Együttmaradtunk, most viszont gondolkodik, hogy akar-e minket, a családját. Mit kettesben voltunk itt-ott, de nem javult semmi. Anyósom bíztat, hogy rendbe fog jönni a dolog. De ki tudja?
1 hétig gondolkodik a párom, de tegnap, és ma sem hívott még. Nem tudom mi lesz?

Számomra szörnyű az az ember, aki elhagyja családját, vagy mást kér arra, hogy hagyja el.
Le tudnám köpni az olyat, már bocs...

Kata

Adri!
Visszaolvastam a régebbi hozzászólásaidat is, nagyon értessz a témához. Amikor én szembesültem a problémával, egyáltalán nem tudtam mit kellene tennem. Pszichológussal beszéltem, és hasonlókat mondott, mint te. Csak te bővebben, nagyon köszi, remélem rendbejön minden Nadiéknál, és nálunk is.
Ez is nagyon jó volt:
2005 Július 03 vasárnap - 23h 08:

A Soma cikkrészlet is, bár a nlc.hu oldalon a teljeset nem találtam meg. Fantasztikus Soma, csodálom, bárcsak én értenék a férfiak nyelvén ennyire. Magabiztos, csinos, ez is nagyon fontos.

Miért nem hív még a férjem? Csak nem hívon én, nem? Hívjál már!

Adri!
Írj nekem is, kérlek.

Kata

Hát, Kata...
Sztem a férjed -ne legyen igazam- rég döntött, már bocs. Nem a partvonalról beszélek, teleírtam egy-két topikot az elmúlt 1 év alatt, csak néha Fido nick-en.
Szóval, bár nem írtad, mennyi idős a fiad, miért hisztizik-lehet, hogy korral jár, lehet, hogy épp a köztetek levő feszültség miatt-, de azért nem lép félre valaki, mert hisztis a gyereke. Lehet, hogy igyekszik minél kevesebbet otthon lenni, amikor ébren van a gyerek, de nem bújik más nő ágyába. Amúgy épp akkor szokta idegesíteni a kedves papát/férjet a gyerek viselkedése, amikor egész máshol jár az agya.
Sztem hagyd, ne kérdezgesd, ne borulj ki előtte, ne próbáld meg meggyőzni, ne ígérgess neki, ne várj tőle ("kedvező") döntést. Hagyd, csináljon, amit akar. Tudom, k... nehéz, de, ha valami, ez működhet. Próbálj meg úgy viselkedni, mintha erős lennél. Nem úgy, mint, akit nem érdekel, mert az dacot válthat ki belőle, de úgy, mint, aki nem törik össze és nem rászorultságból akarja összetákolni újra a házasságot.
Próbáld meg végiggondolni, hogy milyen lesz az élet kettesben a fiaddal, hiszen lehet, hogy tényleg úgy alakul végül. De az is lehet, hogy ő fog megijedni, ha tényleg realizálódni kezd a különválás, rájön, hogy mit veszítene, és attól gondolja meg magát.
Egyet ne hagyj: ne cicázzon veled és a gyerekkel. Attól mindketten kikészültök. Gondolkodik? Ugyan min?
Nekem azt mondta a pszichomókus, aki mellesleg 30-as és jóképű, tehát "képben van", hogy egy férfi addig szórakozik, amíg ő van döntési pozícióban. Amikor kiveszed a kezéből a döntési lehetőséget, mindjárt fordul a kocka. Nálunk is így lett. Csak én már nem kértem belőle.
Szóval ne hagyd, hogy megalázzon, mert amit most csinál, az az. Nem a megcsalás, az még csak hagyján, de ez a "kérek időt hetyegni" című duma gusztustalan.
Azért nem kívánok semmit, mert nem tudom, hogy nálatok mi lenne a jó. Legyen úgy, ahogy te szeretnéd!

Szia Kata!

Szerintem jobb, hogy elmondta, legalábbis nekem jobb lenne, mint állandó bizonytalanságban élni.
Én láttam a férjemen, ahogy beszélt arról a nőről, hogy nem közömbös neki. Mégis tagadta. Szerintem szerelmes volt, és ha nagyon megértő vagyok, akkor meg is csalna. Csak így, hogy észrevettem, gondban van. Elhagyni nem akar minket, lelkiismeret furdalása is van, mert az apja megcsalta az anyját, ezért váltak el, utána lett még két családja, velünk nem is tartja a kapcsolatot. Ilyen nem akar lenni. Imádja a gyerekeket, és ő akarja felnevelni.
Én meg azon rágódom, hogy a fenének kellett a nagy szerelem, inkább maradtam volna az előző párommal, ő egy kicsit unalmas volt, de legalább megbízható. A férjem nagyon jó apa, ezt nem csak én mondom, hanem a testvéreim, az ismerőseim is. Akkor lehet,hogy én vagyok önző, és hagyni kellene az egészet? Minden megvan, csak éppen nem szeret. A mi kapcsolatunk olyan, mintha már elváltunk volna, csak egy lakásban élünk. Ez azért esik rosszul, mert én szeretem, mégis barátként kell hozzá viszonyulnom.

Remélem, Ti azért rendbejöttök. Én sem tisztelem az olyan embert, aki megcsalja a feleségét, vagy elhagyja a családját. Én a harmadik felet nem szoktam hibáztatni. Mert rengeteg nő van, ha nem az egyik,akkor jön a másik. Bár az is igaz, hogy a férjem munkahelyén is úgy viselkednek a nők, hogy nem is csoda, hogy megakad a szemük. Talán nem úgy kellene dolgozni, hogy kivan a fél mellük. Én elég konzervatív vagyok, és egyébként is olyan helyen dolgoztam, ahol pl. még átlátszó sem lehetett a blúz.(mondjuk egy fehér blúznál ez elég nehéz)

Drukkolok Nektek! Ha van kedved, írj még magatokról.

Jaj, lányok!

Kéknadi,
Te mintha a 2 évvel ezelőtti énem lennél. Elvált vagyok, megbizható, de issé unalmas embertől váltam el, akivel nem voltunk barátok se, ellenségek se.
Jött a NAGY szerelem, s idilli boldogság, és minden, MINDEN klappolt. Na, nem pöttyös könyvből pattantunk ki, csak tök reális elvárásaink voltak.
Nem szépítek, az első gyermekem kb. egy éves volt, vagy kevesebb, ameddigre k*rva sz@r lett az egész.
Nő akár lehett is, egy idő után féltékeny voltam fűre-fára-virágra.

Közölte elhagy, mert bár nagyon szeret, meg én vagyok a legjobb barátja, de már nem szerelmes belém.

Érzéseim: kétségbeesés, tehetetlenség, fizikai-anyagi-érzelmi függés, megalázottság a szex mellőzése miatt, düh. Mindezt úgy, h. közben tudtam, h. "luxus", mert a fiam ne lásson bőgni stb.

Aztán végiggondoltam. Ez pánik mindkettőnknél. Nálam a végétől, nála meg valszeg ekkor realizálódott, h. már nem az az egyke, független ember, hanem felelős lett másért is.

Próbáltam megbeszélni, csak félreértette, veszekedés lett belőle, féltékeny voltam - EZ A VILÁG EGYIK LEGSZÖRNYÛBB BETEGSÉGE -, de rájöttem, hogy csak a lelkiismeretfurdalástól mentem meg (nem tudom, megcsalt-e).

Aztán váltottam. Mondtam - nem akkor, mikor eszembe jutott, hanem, mikor olyan volt a szitu, hogy mondhattam a nyitott füleinek - , h. akkor melyik könyveket, melyik polcokat, mit viszek én(szülei lakása), egy teherautóra rá is fér stb. Na, erre elképedt. Nem mentem párbeszédbe erről, hagytam érni.

Másik alkalommal mondtam, hogy ha új családja lesz, kíváncsi vagyok, az új nője, hogy fogadja a gyerekét. Mit szól majd a tartásdíjhoz?

Milyen rossz lesz neki is, gyereknek is, hogy nem lesznek benne egymás hétköznapjaiba.

Más nő is uncsi lesz pár év múlva, de ciki, hogy mindenhol elpottyant egy porontyot.
Ha más mellett megmarad, nem azért, mert az jobb (már volt egy csomó nője, szomorú, ha még nem élte ki magát), hanem azért, mert nem éri meglepetésként már az utód érkezése.

Ezekkel nem egyszerre, hanem alkalmanként szembesítettem. és nem vitáztam róla, elmondtam, és nem engedtem, h. részletekbe vesző, lényegről letérő hatalmi harccá fajuljon.

És nagyon fontos volt, hogy ne legyek dacos, mert az provokatív. Kedves, normális voltam, nem könnyítettem meg a döntését azzal, hogy haragból rámcsaphassa az ajtót.
És igen, elképzeltem, h. amitől pánikolok, ti. hogy vége lesz, inkább most történjen meg, mint később, és hogy ő veszít többet.

Szépen lassan visszatalált hozzánk, s én is hozzá. Én is, mert az önfegyelem, a sértett hiúságom, s a csalódás benne megkoptatták a fényét ennek az embernek.
De megtanultam magamról valamit: erős vagyok, s nem szabad kisajátítani a társamat, s ebből azt is megtanultam, hogy a gyerekemet sem. Problémás helyzetekben próbálok az ő fejével gondolkodni.
S NEM FÉLEK EGY LEHETSÉGES ROSSZTÓL ELÕRE!

Azóta sok kapcsolatot láttam, s csak megerősített abban, hogy ez egy bizonyos típusnál jön elő, egy bizonyos típusú partner mellett, azt hiszem, s csak önfegyelemmel, türelemmel és magabiztossággal lehet megoldani.

Kata,
a Te eseted egy kicsit más, bár nem tudom, mi előzte meg az átmeneti szétköltözést. -hirtelen haragból, vagy higgadt - nem lelki terroros - megbeszélésből fakadt-e.

Rjuli,
már talákoztam veled, akkor is az volt a véleményem, hogy egy racionális nő vagy, és az önsajnálat távol áll tőled.

Nem foglalkoztam soha horoszkóppal, nem is hiszek benne, de lassan már kezd érdekelni ez a része is, mert annyira kínosan egyeznek ezek az általam azóta megismert forgatókönyvek!

Kiartás, türelem, ne kapaszkodjatok, engedjétek egyedül rájönni a dolgokra, pár jól irányzott mondat segítségével.

Azért ha olyan a hangulat, az őszinte beszélgetés is segíthet, de ne legyen belőle hatalmi harc, kezdjük énnel a mondatokat. (Én meg változtam a szülés után, mert ingadozott a hormonom, be lettem zárva, idegesített, hogy másoktól függök az első hónapokban - kell némi segítség stb.)

Drukkolok:
Adri

Ja, és mi van most?

Mi nem házasodtunk össze soha, kisfiam nehezen jött össze, a kislányunk viszont véletlenül sikerült, persze adtunk esélyt neki bőven, s mindenképpen akartunk tesót.

MOST megerősödött a kapcsolatunk, tudjuk, hogy nem csak a sors sodort minket egymás mellé, s nem hiába volt olyan hihetetlen, hogy egymásra találtunk, hanem mi döntöttünk így. Mi akarjuk, azaz nem állapot, hogy együtt vagyunk, hanem tett. Nem tudom világosabban kifejezni.
Ez nem azt jelenti, hogy erőltetjük az együttmaradást, hanem azt, hogy a még előttünk álló buktatókon igyekszünk ügyesebben átjutni.

Garancia persze egy kapcsolatra sincs, s nem állítom, hogy nincsenek vitáink. Olyan nem lesz mint AZelőtt volt, de most nem rosszabb, csak más...

Sziasztok!
Mindenkinek köszönöüm a segítséget. Nagyon jók vagytok lányok.

Jó hírem van. Persze azért annyira nem kell örülnöm, mert ez mégcsak a férjem szóbeli döntése. Más a szöveg, és más a tett. Szóval nagyon hiányzunk, szeret, és velünk akar lenni!
Megkérdeztem, képes lesz-e arra, hogy csak 1x2x találkozik a haverjával, és nem megy el erre-arra, azt mondta igen. Határozottan beszéltem vele, nehogy azt higyje, hogy mindenáron vele akarok lenni, vannak ám feltételeim. Mit képzel? De örülök, be fogja tartani. Remélem. Ha mégsem, akkor repítem. Pedig nem akarom...Túlságosan szeretem. AZért a nők is hibásak, irtátok, megfogják a férfiakat, rengeteg ötletük van, a neten is olvastam nagyon sokat, mert most nekem is kell, hogy minden tökéletes legyen otthon. A saját férjünket is csábítani kell állandóan. Mindig csinosnak lenni, stb, ezer dolog van.

Juli
Átgondoltam mindent kettesben milyen lenne a fiammal. Nem fogom hagyni, hogy szórakozzon velem. Te is nagyon ismered már ezeket a dolgokat. Év elején, amikor kitudódott az egész(megcsalás), paff lettem, és nem is tudtam mit kell ilyenkor tenni. Tudom, hogy megalázott, igen, de én kitartó vagyok, és a családot egybe tartom, ha bírom. Ja, és még egy negatív dolog a részéről, január óta, azaz 7 hónapja kábé, nagyon kevés figyelmet, törődést, stb. kaptam tőle. Szörnyű, ezt ő is tudja, és tesz ellene. REMÉLEM!
Azt fogok tenni, amit írtál, és nem fogok a nyakába ugrani, ha visszamegyünk, tényleg, MIT CSINÁLJAK, ha találkozunk????

Nadi!
Én is konzervatív vagyok. És szerintem is a férfi legyen hűséges, megbízható, a rigolyák nem érdekesek. Most hogy szüleimmel voltam, apámon felfedeztem rengeteg ilyet (változik mindenki) de nem érdekelne engem sem, mostani fejemmel, mert őneki a családja a legfontosabb, sosem nézte a saját érdekeit, csak a gyerekeiét, feleségét. Nekünk tesz félre még a mai napig is, nyaralni nem tudom mióta nem voltak. Azért elmehetnének, mondtam is nekik, de nem akarnak. Nagyon spórolósak.

Köszi a drukkokat, még szükségem van rájuk.

MIT CSINÁLJAK, ha találkozunk a férjemmel????
És azt is mondta, hogy szüleimmel nem akar találkozni, de ebbe nem fogok belemenni, mert a családi programokkal akkor mi lesz?

Kata

Sziasztok!

Kata! Olyan szívesen segítenék, de teljesen össze vagyok zavarodva. Hibát, hibára halmozok. Tudom, hogy mit kellene tenni, de pl. tegnap este is összevesztem vele. Idegesít, hogy nem válaszol dolgokra, meg szombaton is elment biciklizni,(nem szokott, 2 hónapja vettük, előtte nem is szerette), és 2 órát elvolt. Múltkor hármat, éjjel fél kettőkor jött haza. Aztán, amikor elmondja,hogy hol volt, feltekert a hegyre, meg fekvőtámaszozott, akkor hiszek neki.

Visszatérve Rátok: Örülök, ha rendbejönnek a dolgok.
Mikor találkoztok?

Sziasztok!

Kata! Ne tervezz előre, hogy mit csinálj! Majd úgyis adja magát. Tartsd az elvhez magad, hogy egybe kell tartani a családot, de nem bármi áron. Szerintem a szüleid előtt szégyelli magát...

Nadi!
Ne kérdezd!

NE AZZAL FOGLALKOZZ, MIT GONDOL Õ, HOL TART LELKIEKBEN, HANEM MAGADRA FIGYELJ!
Te a gyerekekkel egy csapat vagy, ha akar, veletek tart, ha nem lemarad.
Ha kérdezgeted, veszekedés lesz, nem tanultad még meg? Eljön az ideje, mikor újra kérdezheted, sőt mondja magától is, de előbb gyertek egyenesbe. NE PÁNIKOLJ!!!
És a féltékenységet győzd le magadban.
Ha meg akar csalni, nappal is megtalálja a módját. Arról nem is beszélve, ha megcsal, szánalmas, nem érdemli meg, hogy foglalkozz vele. Ha nem csal meg, akkor meg nem azt érdemli, hogy nyúzd ezzel.
Kérlek, próbáld kikapcsolni a "mi lesz, hogy lesz" dolgot. Ha kérdezed, sem oldjátok meg. MAGADDAL TÖRÕDJ!
Durvát írok: egy bőgőmasina, kétségbeesett, görcsösen kapálózó nő nem kell senkinek.
Amíg nem érzed magaddal jól magadat, ő sem fogja magát veled.
Nem azért nem oldja meg, mert nem akarja - akkor már rég lezártátok volna -, hanem mert "béna". Ezt csak TE tudod megoldani, ha női szemmel reális megoldást vársz tőle, azzal elkergeted. Ne azt várd tőle, amit magadtól, ő pasiból van.
Nyugi!
Írd le ide a kérdéseket, amiket neki tennél fel!
De ki ne mondd, még úgy sem, hogy :na ezt még megkérdezem, ez az utolsó...
Ez egyfajta "drog", ha megkapod a korántsem kielégítő választ, vagy a megnyugtatót, vmi. felszabadul...
Ahhoz, hogy teljes értékű életet élj, nincs szükséged rá. Akkor van szükséged rá, ha jól érzed magad vele. De ez most így van?
A gyerekeknek szükségük van rá, de azt Te nem tudod megoldani.

Kérlek, írd ki ide, vagy magadnak egy papírlapra - aztán dobd ki, csak ne faggasd. Mindig ugyanaz lesz a forgatókönyv, lépj ki a mókuskerékből-ördögi körből. Lepd meg magatokat azzal, hogy nem kérdezed.

Egy játék az élet - közhely, de vedd is könnyedén. Kísérletezd ki, mi milyen hatással van rá.
KITARTÁS, erős vagy, ez az igazi feladat. Ha ezt megtudod tenni, akkor tettél meg mindent a kapcsolatotokért, nem akkor, ha pánikolsz és sajnálgatod magad!

Miben jobb egy új nő? Nem kéri számon, nincsenek elvárásai. Kapják meg ezt az illúziót!

Kata, írd meg, lécci, milyen volt a tali, Nadi, számolj be arról, hogyan álltad meg, h. nem faggattad, és mi volt a reakciója.

A hűség és a bizalom alapkövetelmény. Kellő önbizalom kell, főleg az utóbbihoz!

Írjatok a fejleményekről, vagy csak hogy megkönnyebüljetek. Nem szabad változást várni a másiktól, ha magatok sem változtok. Mindegy itt kinek van igaza, ha különváltok, sokra mentek az igazatokkal.

Közhelytáram utolsó darabja: a férfi a fej, de a nő a nyak. Tessék manipulálni!

Na, nem osztom az észt tovább, csak azért pofázok ennyit, mert erőt akarok adni!

Üdv
Adri

Adri!

Köszi, nagyon jó tanácsokat tudsz adni, megpróbálom.
Sírni nem szoktam, utoljára akkor sírtam el magam, mikor anyukám felhívott, hogy meghalt a mama, de akkor is össze kellett szednem magam a gyerekek miatt. Ez több hónapja volt.
Veszekedni szoktam, utálatos vagyok, belemarok, ahol tudok. Aztán meg megbánom, mert ezek után még akkor is elmegy, megcsal, ha előtte nem akart.
Le kell foglalnom magam, vettem is egy új tornakazettát, meg előveszem újra az angolt, és a németet.

Sziasztok

Szia Nadi!

Tudom, hogy nehéz megállni, meg valszeg már átjárta a probléma az egész tested-lelked.

A mozgás jó, a nyelvtanulás szintén.
Így nem hergeled fel magad, mire hazaér.

Erősnek lenni azonban akkor nehéz különösen, amikor adódik konkrétan vmilyen szituáció, amit nem értesz v. gyanúsnak ítélsz.
Na, akkor kell az önfegyelem. Akkor nehéz megállni, akkor kell kibírni. Ha igazad van, akkor is, ha számodra egyértelmű, akkor is.

Rendszersíts vmit. ilyenkorra. Ha kell, ilyenkor mondd azt magadban: majd elmúlik ez is, drágám! Vagy menj ki a szobából, vagy kapcsold be a gépet stb. Vagy írd le és tépd össze.
Ha pedig megbánt vmi.-vel, persze nem kell lenyelned, könnyedén jegyezd meg, hogy nem kel bántania, de tovább ne folytasd. Ha kérdezi, mivel bántott, max. egy mondatba foglald össze, ha vitázni, érvelni kezd, mondd, h. te így látod, majd gondolkodtok rajta. Vagy ha van lelkierőd, üsd el humorral, de úgy se ragadj bele a témába.

Jelentkezz, s számolj be nekünk vagy egy naplónak (csak kezébe ne akadjon) a leküzdött helyzetekről, ha azokat később elolvasod, erőt meríthetsz belőle.

DE NE TÁJÉKOZTASD, HOGY MIT FOGSZ TENNI, HOGY FOGOD LESZERELNI, NE MONDD EL, HOL ÁLLSZ AZ ÉRSZELMEIDDEL, S NE FITRATSD, Õ MIT GONDOL!

Nagyon szorítok, erős vagy, s nem sajnálatra van szükséged, nem is bántani akarod, hanem magad mellett tudni, ha lehet, örökre.

Üdv:
Adri

Katka!

Nehéz ebben tanácsot adni, tényleg az élet hozza. Talán itt is arany középút lesz a jó. Ha nagyon elragadtatod magad a találkozáskor, akkor megint ő lesz nyeregben, mert ő úgysem fog "filmszerűen" viselkedni. Ha meg túl flegma vagy, akkor esetleg azt hiszi, hogy le se ... őt, és akkor meg azért fogja sajnálni magát.
Szóval örülj neki, de ne úgy, mint aki végre hajlandó visszatérni a családjához, hanem, mint akit rég nem láttál és jó viszontlátni.
A szülős dologgal most ne törődj. Valszeg. lesül a bőr a képéről. Idővel halványul majd, de ne erőltesd, ezen nem múlik semmi.

Nadi!

Saját tapasztalat: amikor esténként eltűnik, új hobbi, új sport, egyebek, csupa oylan, amit együtt is lehetne, és mégsem, plusz a korábbiak, amiket írtál: sztem van valakije. Nem plátói, hanem igazi hús-vér nő.
Nálunk úgy nézett ki a beszélgetés, hogy leültettem és feltettem a kérdést.
Van valakid?
Nem, nincs.
Akkor megint megkérdezem. Van valakid?
Igen, de nem számít.
Szóval? Van valakid?
Igen.
Ehhez viszont az kell, hogy elhatározd, most már igenis tudni akarod, elég a homokba dugott fejből.
Nem hiszek abban, hogy egy megromlott házasságból félrelépő férfi egyszer csak magától megrázza magát és visszatalál, mert rájön, hogy nem helyes, amit tesz.
Hiszti nélkül ugyan, de rá kell ébreszteni, hogy ez így tarthatatlan.
Ha nője van, akkor választania kell. Te mosol-főzöl, neveled a közös gyereket, telesírod a párnát, ő meg "biciklizik"????
HÉ! nehogy már!
Nem arról kell őt kérdezgetni, hogy mit csinál, merre jár, mi baja.
Az a lényeg, hogy te/ti vagy a barátnő/szerető.

MOndjuk én "könnyen" beszélek, mert nálunk ez a beszélgetés már nő nélkül is arról szólt, hogy részemről válni akarok, úgyhogy meg volt bennem az elhatározás anélkül is. Rég túl voltam azon, hogy újabb erőn felüli erőfeszítéseket tegyek a házasságunk helyrehozatalára.
Én nem hiszek abban, hogy minden áron, bármi áron együtt kell maradni.
Nem mondom, hogy a gyerekeknek ideális, de, ami rájuk várt volna, ha még tovább húzzuk, az tuti elmeosztály mindenkinek. Kis rossz/nagy rossz közül választottam.
MOstanra szépen élünk, a gyerekek kezdik felfogni, hogy is néz ki a dolog, az apjuk boldog egy nővel (nem a kis ribanccal hanem egy normális barátnővel), én is boldog vagyok valakivel, nincs veszekedés, nincs megalázottság, nincs gyomorideg.
Félre ne értsetek, senkit nem buzdítok válásra!
De valami tartás azért legyen bennetek, az egyedülléttől való félelmet ne fordítsátok a "család és a gyerek mindenek előtt" szlogenre.

Sziasztok Lányok!

Rjuli!
Igazad is lehet, de mikor én azt feltételeztem az egyre többet távolmaradó, s a tiédhez hasonló kérdésekkel faggatott páromról, hogy van vkije, tartotta magát a nemhez. S párszor "ellenőriztem", és igazat mondott, ott volt, ahol mondta. Később kiderült, hogy egyszerűen menekült itthonról, mert már nem akart a kapcsolatunkon gondolkodni, javítani akart, de úgy nem ment neki, hogy folyton "ez dobol az agyában".
Nincs kaptafa, egy biztos csak: a faggatás nem használ, s Kata és Nadin ne azért érezzék jól magukat, hogy visszakapják a társaikat, hanem azért, mert egy életük van, s azt nem érdemes elszúrni ilyenekkel. Nem érdemes veszekedésekre pazarolni...

Én meg abban hiszek, hogy a gyerek érkezése megviseli sokszor a kapcsolatokat. S mással sem jobb, csak már türelmesebbek vagyunk, s minden ilyen hajcihőnél csiszolódunk. Mikor a ti kapcsolatotok zátonyra futott, te is hibás voltál, s amit megtanultál, tanulságként leszűrtél, azt már mással kamatoztattad. És a párod viszont.
Szélőségektől eltekintve az együttélés egyforma, azon múlik csak, mennyire vagy motivált.

Szerintem.

Üdv
Adri

Így igaz.
Nálunk is a 2. gyereknél kezdődtek a gondok, akkor még nő nem volt a képben. Menekülés is stimmel. Hogy én is hibáztam? Hát, persze.
De vannak dolgok, amiket nem lehet ennek a számlájára írni. Ha hirtelen jobban kezd adni magára, ha nem fexik le a feleségével, ha új hóbortjai vannak, ha éjjel kimarad-ezek nem pusztán menekülések.
Nálunk az első 1 év úgy telt, hogy későn járt haza a munkából, utána este (nem éjszaka) újra elment haverozni, gyakorlatilag nem beszélgettünk. De az újfajta ing, a gyakori hajvágás, a reggeli borotválkozás az esti helyett, az új sport, az éjjelig tartó kimaradások, a telefon nem felvétele csak az utolsó félévben voltak, amikor már volt a nője.
És akkor nálunk még a szexből nem is lehetett következtetni. Illetve egy fertőzésből igen, de a gyakorisággal semmi gond nem volt.

Jó a rosszban, hogy a gyerekekkel olyan gyönyörűen foglalkozik, mióta nincsenek "kéznél", hanem külön program mindannyiuknak, hogy bár a családmintájuk más, mint a többségé, az apjukkal való kapcsolatukat sokan irigylik.
Elég szomorú, hogy ehhez el kellett válnunk, de úgy látszik, csak íg ytanulta meg értékelni őket. Főleg a kicsit.

Kicsit off:
nem akarnék túl nagy vihart kavarni, de nem bírom szó nélkül, hogy mennyire bántó az "egyedül maradtam terhesen" topikban panaszkodó, magukat sajnáltató hozzászólásokat olvasni. Hiszen ott a legtöbben épp azok a harmadikok, akik befeküdtek egy nős ffi ágyába, bármelyikünk férjének az ágyába, gyakorlatilag felcsináltatták magukat, aztán most csodálkoznak, hogy a férfi mégsem borít fel mindent értük.
Én csak a születendő babákat sajnálom.
És elképedek azon, hogy még ők beszélnek arról, hogy mi a helyes. Mert szerintük az volna, ha apuci otthagyná a feleséget, gyerekeket, mindent az újdonsült szeretőért.
Hú, de mérges tudok lenni ilyenkor.
Legalább húznák meg magukat csendben.

Én meg nagyon mérges tudok lenni amikor a más nőért elhagyott feleségek csak magukat sajnálják,és természetesen csak és kizárólag a másik nőt hibáztatják ahelyett hogy a saját férjük f...t rángatnák meg,vagy esetleg egy kicsit saját magukba néznének.És mérges vagyok hogy egyesek keresnek és megragadnak minden alkalmat hogy ennek hangot adjank,és mások szidalmazásában tombolják ki a saját kudarcaikat ahelyett hogy beismernék hogy vesztettek."És elképedek azon, hogy még ők beszélnek arról, hogy mi a helyes. Mert szerintük az volna, ha apuci otthagyná a feleséget, gyerekeket, mindent az újdonsült szeretőért."Ha jól olvasom akkor téged és a gyerekeidet otthagyott apuci!Így meg nem biztos hogy neked kéne mindenkinek osztani az észt ilyen arrogánsan!!!
Nem akartam vihart kavarni csak nem bírtam már szó nélkül hagyni.Bocsánat mindenki mástól akire ez nem vonatkozik!
Vanessza

1. nem voltam arrogáns
2. rosszul olvasod:nem sajnálom magam. sőt!
3. rosszul olvasod: minket nem hagyott ott apuci sem nőért, sem másért.
4. és, ha tényleg értenéd is az olvasottakat,(bár a pár soros hsz-odból többször is kiderül, hogy sanja nem) akkor azon túl, hogy nem siklottál volna keresztül azon a többször leírt tényen, hogy minket nem hagyott el a férjem, azt is olvashattad volna szintén nem 1x, hogy itt senki nem gondolja magáról, hogy hibátlan. Erről többen is írtunk.
Ahogyan én nem megyek abba topikba beszólni, ahol azok a csajok írkálnak, akik házasságokat rúgnak fel, majd utána sajnáltatják magukat, neked sem kellett volna itt kifakadnod. Rossz a a lelkiismereted vagy fogadatlan prókátor vagy?
Akik itt írogatnak, más topikokban nem szoktak panaszkodni, tehát az sem állja meg a helyét, hogy minden alkalmat megragadnak.
Egy fórum egy topikjában beszélgetünk. Neked nem muszáj, ha te nem vagy érintett. Az pedig, hogy a tapasztalataimat, véleményemet leírom akár arrogánsan is-bár itt ilyenről max.a te esetedben beszélhetnénk- nem a te jóváhagyásodon fog múlni.
Ha újra ellenállhatatlan kényszered támadna hozzászólni, szánj már néhány percet a visszaolvasásra és az olvasottak értelmezésére, mert így nagyon lejáratod magad.
Bár végülis ez csak neked ciki.

Sziasztok!

Gondoltam, én is hozzászólok a kicsit off, de azért a témánkhoz kapcsolódó dologhoz.

Vanessza,
Rjuli már helyettem elmondta, h. nem, vagy csak felületesen olvastál vissza... stb.

Ha arról szólna a topik, amiről írnál, akkor azt mondanám, abban igazad van, elsősorban a csábuló felet, lehet az férj, vagy feleség, kellene hibáztatni. Ha már gyerekem van, családom van, különösen megérdemli a párom, hogy megbeszéljem vele a problémákat, megpróbáljam megoldani, aztán ha nem megy lezárjam, aztán ha begyógyultak a sebek, keresgéljek.
(Erről már írtam más fórumon, volt olyan libuska, aki azt írta, h. ő nem tudta, h. nős a pasi. Na, én pl.az a fajta vagyok, aki nem ugrom első randin az ágyba, lehet, hogy ez jó módszer. )
És kedves csábító harmadikok,
olyan nevetséges illúzió azt hinnetek, hogy ti megadjátok, amit otthon nem kapott meg az illető. Drágáim, egy dologban vagytok jobbak, újdonság vagytok, nincsenek hétköznapok, nincsenek közös gondok. De lesztek ám régiek, ha megéritek a csábuló fél mellett, aztán ha nem lesztek elhagyva, az nem azért van mert ti továbbra is mindent megadtok, hanem, mert a társatok addigra má rühell továbbállni megint.
Én az általam művészként, gondolkodóként igen tisztelt Verebes István művész urat hoznám példának. Remélem, nem mondok téves adatokat, a lényeg megértése szempontjából mindegy. A negyedik házasságából született fia reggeli közben megkérdezte: "Apu, majd minket is itthagysz!"
Végül tudod, Vanessza, egy facér pasit nagyobb kihívás elcsábítani, magunkba bolondítani, mit egy éppen válságban lévő, gyönge embert, akit a hiedelmeddel ellentétben, egyikünk sem ment fel, sőt...És a tanulságokat is leszűrjük, mi mit csinálunk rosszul.
Boldog párkapcsolatot kívánok neked, s kívánom, hogy te olyan ügyes legyél, hogy sose unjanak rád.

Adri

Sziasztok!

Nem dugom homokba a fejem, ha megcsal, azt tudni akarom. Én is többször kérdeztem már, de mindig nemet mondott. Nem hiszem, hogy meg tudnám bocsátani. Neki megmondtam, hogy nálam ez nem fér bele a házasságba. Többször gondoltam már, hogy leellenőrzöm, (akkor nem csak nekem jutott eszembe!) Csak két kicsi gyerektől én nem tudok menni sehova. Mindig én vagyok velük, reggel 7-kor megy el a férjem, és este 7 után ér haza. A család messze van. Tehát, én nem tudok utána járkálni. Senki nem tud róla, hogy mi van velünk, nem tartozik a családra. De ha tudnám, hogy ott van, ahol mondja, akkor megnyugodnék.
Tudom, hogy a bizalom nagyon fontos egy kapcsolatban, bíztam is, kb. fél évvel ezelőttig. Akkor változott meg.

Õ csak akkor megy el, ha már elaludtak a gyerekek, mindig együtt fürdetünk, altatunk. Azt már írtam korábban is, hogy nagyon sokat foglalkozik a gyerekekkel. Nálunk már most is sokan irigylik, ahogy játszik velük, viszi őket stb. Mehetne haverozni, de inkább a gyerekkel megy horgászni.

Én nem függök tőle, sem anyagilag, sem máshogy. Mivel egész nap nincs itthon, kénytelen vagyok mindent egyedül megoldani. De abban nem vagyok biztos, hogy ha válásra kerülne sor, akkor nem harcolna a gyerekekért.

Tegnap este sétáltunk a gyerekekkel, amikor messziről láttam, hogy már a parkolóban van, ül a kocsiban, és telefonál. Rögtön arra gondoltam, hogy ha nem jön fel,akkor valaki olyannal beszél, amit mi nem hallhatunk. Aztán odaszaladt hozzánk, és hallottam,hogy munkaügyben beszél. Persze ebben is átverhet, mert amikor meglátott felhívhatott még valakit. De nem támadtam le, egész jól telt az este, saját magától mesélt a munkájáról, készítettem neki vacsorát, beszélgettünk. Már ez is valami.

Ui.: Az ellenőrzést nem úgy gondoltam, hogy mászkálok utána, meg bujkálok, stb. Csak arra kíváncsi lennék, hogy pl. heti egyszer még később jön haza értekezlet miatt, hogy akkor ott van-e.

Szia Nadi!

Tudja ő jól, h. megcsalás nem fér bele. Ha át akar verni, akkor is megteszi, ha ellenőrzöd. És nem azért nem fog, mert látja, h. résen vagy.

Nálunk akkor még csak egy gyerek volt, s volt egy beavatottam, ő segített. Már soha nem nyomoznék utána, mindig beégtem magam előtt. Ha menni akar, nem tarhatod vissza.
De a gyerekei ottvannak nálad, látja sztem ő is, h. melletük a helye, s nem hiszem, h. akar új családot. Ha béke és szeretet veszi körül, akkor hazatalál.
Meg van még egy kincs a kezedben. Te vagy a legjobb barátja.

Én asszem érzékenyebb voltam, és amin korábban nevettem, azon ekkor nem mindig, ráadásul pesszimistán álltam a dolgokhoz, s bármivel megbántott, nem tréfára vettem, hanem azt gondoltam, h. persze, mert nem szerelmes már belém.

Nehéz, de próbáld meg ezt az egészet vhogy kikapcsolni.
Ügyes voltál, hogy nem kérdezted! Így tovább, szerintem jó úton jársz.
Lepd meg vmivel, ha van kedved.

De ne azért, h. belédszeressen, csak ha neked is jó...
Várunk!

Kata és többiek, veletek mi újság?

Szép napot!
Adri

Szia Adri!

Azt nem merném állítani, hogy én vagyok a legjobb barátja. Legjobb baráttal őszinte az ember, nem tudom, hogy mi volt, vagy van, de nem mondta el, pedig jobb lett volna. (mint pl. a Te férjed)
Én is érzékeny vagyok. Itt van pl. a nyaralás. Találtam itt a neten egy balatonparti gyerekbarát szállodát. Annyira megtetszett, felhívtam, elmeséltem. Kérdezte, mennyi lenne, mondtam, hogy 120 egy hétre, azt mondta, az sok. Otthon még szóba hoztam,hogy talán egy hétvégére, meg találtam olcsóbb szállodát is, de kifogásokat talált. Hogy a nagyobbikkal most nem mer elindulni, mert nemrég költöztünk, és még megviselné. Szerintem már okos, és tudja, hogy most nem költözünk, hanem nyaralunk. Azt is mondogatja, hogy az unokatesói nyaralnak, meg a szomszéd lányok stb...
Aztán mondtam neki, hogy csak kifogásokat keres, és az soha nincs, amit én szeretnék. Akkor kicsit gondolkodott(egy napot), és mondta, hogy ha nagyon akarom elmehetünk... De így nem kell. Én most nem fogom megint erőltetni, mert úgy érzem, hogy velem nem akar jönni sehova. Ha most ő találna valamit, akkor talán.
Nem azért szerettem volna nyaralni, hogy visszahódítsam, Isten őrizz!!! Azt sem tudom, mi lesz, ha egyszer ő közeledik. Elég zárkózott vagyok, nehéz lesz újra "visszatalálni egymáshoz".
Jó lett volna elmenni, ők fürödtek volna a naggyal, mi meg néznénk őket az árnyékból. És a férjemnek sem ártana 1-2 nap, amikor 0 munka, 0 telefon, mert most még vasárnap sem hagynak békén. Bár, szerintem nyaralás alatt is hívnák.
Nemrég vettünk neki egy új gitárt, csak azért, mert szerette volna, és soha nem vágnám a fejéhez, de ez is volt annyi, mint a nyaralás.

RJuli!

Te magad írtad hogy apucinak jött egy másik pipi.És te magad írtad hogy innen már lehetetlen volt visszafordítani a folyamatot.Ha esetleg nem lett volna az a harmadik akkor ment volna.Aztán elváltatok.Nem mondom hogy egy másik nőért mert ezt nem olvastam sehol tőled(vagy nem emlékszem).És azt is te magad írtad hogy igen is elsősorban a másik nő a hibás nem a drága kis férjecskéd.(pl:pl:a Harmadik vagyok egy kapcsolatban topikba)Szóval ne, én olvasok rosszul hanem te emlékszel rosszul.És én nem a témához hanem az " off" hozzászólásodhoz fűztem a véleményem ami nekem is szintén szabad."És kedves csábító harmadikok,
olyan nevetséges illúzió azt hinnetek, hogy ti megadjátok, amit otthon nem kapott meg az illető. Drágáim, egy dologban vagytok jobbak, újdonság vagytok, nincsenek hétköznapok, nincsenek közös gondok." A megunt feleségek meg törődjenek már bele hogy ők csak a hétköznapi dolgokra jók.Gyereknevelés,háztartás,legyen otthon tiszta gatya,amibe az uj pipkéhez el lehet menni. És ha nem is hagy el a férjecske lehet rettegni hogy mikor jön a következő libuska akinek 3 perc alatt sikerül elcsavarnia a fejét a kis drágának.És amíg egy pasi 40 évesen fiatal és vonzó egy nő negyven évesen már öreg!
Nem voltam sem harmadik, sem megcsalt feleség csak egyszerűen nem tettszik az hogy így beszélnek egyesek a "harmadikról" holott ők is kigúnyolhatnának és röhöghetnének a feleségeken legalább ilyen stílusban,de mégsem teszik.Lehet hogy azért mert ők nem keseredtek még meg?Marad bennük mindezek ellenére emberség?

Lányok,ne veszekedjetek már,Kéknadi szerintem nem ezzel a céllal indított topikot.
Soha nem tudhatjuk előre,melyikünk lesz elhagyott feleség vagy harmadik egy kapcsolatban.És bármi ilyesmi történik egy családban,szerintem soha nem csak az egyik fél a hibás.Sokszor hónapok,évek múltán jövünk csak rá,hogy viselkedésünkkel nagymértékben mi is besegítettünk társunk döntésébe.

Anamaria,
nem veszekszünk. Ütköztetjük a véleményünket. Sztem Nadi sem bánja.
Mi újság veled, veletek? Írj pár sort, lécci.
Én nem leszek harmadik egy kapcsolatban, mert az ösztöneimen tudok uralkodni. Nem potenciális pasi, akinek családja van, s képtelen vagyok ismeretlennel összejönni. De nem szégyellem magaaaam!

Vanessza,
a harmadikból egyszer csak feleség, vagy afféle lesz - jobb esetben, rosszabban annyit ér, mint egy guminő.
S nem csak a gatyamosás lesz a dolga stb., viszont az együttélés során igenis sok gond felmerül, aminek híre-hamva sincs még "félrekeféléskor". Ezt vagy tudomásul veszed, felfogod, vagy a magad kárán megtanulod, vagy te leszel a nagyon szerencsés, nagyon kivétel.

Azt viszont vallom, hogy egy kapcsolat megromlása miatt ketten és a körülmények hibáztathatók.S az csak a csábuló fél gyengeségét mutatja, ha ezt a könnyebbik és önző utat választja a kapcsolat megoldása, vagy lezárása helyett.
Kaptam már meg más fórumon, hogy persze, ilyen erkölcsös vagyok stb. És igen, ez számomra egy minimum követelmény, enélkül nincs értelme családot alapítani, s főleg a gyerekvállalásra gondolok.

Nadi,
lehet, h. tényleg nagyon drága ez az út. A párom - már minden oké volt, vmi. vitánk volt, s azt mondta: "na jó, de én dolgozok!". Én itthon voltam a nagyobbikkal, a kicsi a pocakomban, s esténként eljártam tanulni. akkor ép nem voltam érzékeny, s nevetve kérdeztem, minek minősítené az én tevékenységemet. Máskor halálra sértődtem, és patáliát csináltam volna, messzemenő következtetéseket levonva, hogy mert már nem szeret, én nem számítok stb. És nem kért volna bocsánatot, hanem ő is megbántott volna.
Szóval ne általánosíts, ez nagy buktató, s ha ő is azt teszi, békésen szólj rá.

Néha arra gondolok, hogy az volt a bajunk, h. nem volt semmi bajunk, meg a hormonok és komplexusok.

Kata,
béke van, vagy begubóztál?

Sok humort és békességet, kitartást mindenkinek.

Üdv:
Adri

Ui.: engem még sosem idéztek szószerint. Most örüljek vagy bánkódjak?