De névnek mindenesetre olyat választottál, amin még nem írtak.
-------------
Állítólag az autisták nem képesek magukat beleélni mások helyébe, és hogy a
szüleikben is vannak jelek rendesen. Valami baj tényleg lehet velem, hogy
csak simán a beírás után feltünt, aki írta, kissé maga alatt van. (Vagy csak
magamat ismertem fel éppen benne?) Nem kellett volna, utólag mindig megbánom, mi a
fenének, ez a világ nem errõl szól (aztán persze a többség csodálkozik, hogy
a buszokon nem adják át neki a helyet, senki nem segít a babakocsit és a
tesót feltenni a villamosra, vagy a sorban órákat kell két gyerekkel állnia nyolchónapos terhesen). CSak aki már kinn van a világ keretein, nem
nagyon bánja, ha a napi pár hivatali bunkózás után még kap itt is egyet.
Lepereg, csak egy "kicsit" leszek tõle mindig agresszívabb, fogadkozom, a következõkben én is alkalmazom az átgázolási technikát. Inkább.
Valami idióta utopisztikus gondolat alapján szerettem volna arról irni itt a babaneten, milyen,
ha az ember egy autisztikusnak (és sok minden másnak) mondott kisgyermekkel él együtt, vagy más mire figyeljen a
gyermeke fejlõdésénél, látván elég sokat magam körül (csak remélni tudom,
nem voltam agresszívebb, mint a szoptatási propaganda, és talán a két ügy
nem áll ellentétes oldalon).
Ezt se kellett volna. Ne paráztassunk másokat,
azt csak az atyhártyagyulladással, meg a bölcsõhalállal szabad, ugyan
mindkettõnek nagyságrendekkel kisebb az esélye, mint hogy a gyermeked
fejlõdésével van valami gond.
Gondolkodtam már rajta, az összes beírásom töröltetem, csak abban bízom,
talán lesz valaki, akinek segít, és esetleg nem egyévesen fog egy akkor még
csak éppen kúszó vagy forgó gyerekkel eljutni a Dévény alapítványhoz, vagy
csak már akkor, amikor már nem lehet segíteni, vagy egy nem beszélõ kisgyerekkel nem négyévesen jön rá, nem kellett volna a dokikra meg a szomszéd nénire hallgatnia. Mint ahogy nekem is segített
Rainman alapoldala a neten. De azt is tudom, azért veszéyles a dolog, mert ezt minden szülõnek maga kell végigjárnia, ha valóban baj van, neki kell ezzel szembenéznie, és ebben én nem segíthetek, és nem is kivánom magamra venni a jövõben ezt a feladatot.
De a továbbiakban meghagyom e szent helyet a
tökéletes mindentudó mamáknak és gyermekeiknek. Talán a dühöngõbe kellett
volna írnom, nem is ide?
Kivánom, minél kevesebb gyermek legyen az itt született babák közül érintve,
és minél kevesebb mamának kelljen a megint megjött vagy a vetélés topikokba
irogatni.
-----
Adataim, így utólag talán mégsem árt, két gyermek, egy négyéves autisztikus gyönyörû
kisfiú, és egy tízhónapos kislány mamája.
Na pá, Keke
Ja, Kriszti, ha olvasod. Gratula a pocaklakóhoz.
Tudjátok, mi a legszörnyíûbb, hogy senki nem fog erre reagálni. Sokkal kegyetlenebb érzés, mint amikor b...-ó levelek jönnek, mert akkor már valami reakciót sikerült kiváltani. De mivel ugyse nézek ide többet vissza (saját lelki nyugalmam érdekében), tökmindegy.