Gregor Wolbring!
Nem teljesen kristály tiszta számomra hogy ez a neved vagy idéztél a fent emlitett személytõl.
Mindennel egyetértek amit leirtál.Egy valamit elfelejtettél leirni:azt hogy kinél követeled követeljük mindezeket és mit teszel teszünk ennek érdekében.Vagyis az elméleti rész oké de a gyakorlati résszel mi a helyzet?
Üdvözlettel:Annamy
Új privát üzeneted érkezett!
2002.02.02 22:19
Elgondolkodtató. Csak egyszer nehogy magunkat is abortálnunk kelljen (szülés elõtt vagy után).
Errõl az esetreõl (nem biztos, hogy pont errõl ) van is az egyik ujságban, hogy több szülõ felháborodott, mert az anya valamelyik szervezetnél kapott munkát, hogy ilyen szülõk ne képviseljék az õ érdekeiket. Általában nem ez a jellemzõ, inkább együtt nyirják ki magukat (Te jó ég, miket irogatok én).
És az nálunk is ismert, hogy egy Down -os gyerek nem élvez egyenlõséget egy mûtéti sorban, gondolom nálunk is hasonló a helyzet egy szervátültetés során, egyáltalán sérült gyereket felvesznek a listára?
Rákerestem az origon, magyarul két efoesz linket dob ki, a teljes weben viszont elég sok linket nyomat ki.
Thaliomid (ez volt az a bizonyos gyógyszerbotrány ???) áldotaza, lábak nélkül született, és talán biológus.
[url=http://www.c3.hu/~efoesz/2000-3-4a.htm" TARGET="_top]http://www.c3.hu/~efoesz/2000-3-4a.htm[/url]
[url=http://www.c3.hu/~efoesz/2000-3-4b.htm" TARGET="_top]http://www.c3.hu/~efoesz/2000-3-4b.htm[/url]
[url=http://www.iif.hu/~jhorv/wcs/wcs11.htm" TARGET="_top]http://www.iif.hu/~jhorv/wcs/wcs11.htm[/url]
----
[url=http://www.thalidomide.ca/gwolbring/" TARGET="_top]http://www.thalidomide.ca/gwolbring/[/url]
[url=http://www.euthanasiaprevention.on.ca/Articles/gregorwolbring/gwolbring.htm" TARGET="_top]http://www.euthanasiaprevention.on.ca/Articles/gregorwolbring/gwolbring.htm[/url]
[url=http://www.thalidomide.ca/gwolbring/DO%20NO%20HARM.html" TARGET="_top]http://www.thalidomide.ca/gwolbring/DO%20NO%20HARM.html[/url]
Errõl az esetreõl (nem biztos, hogy pont errõl ) van is az egyik ujságban, hogy több szülõ felháborodott, mert az anya valamelyik szervezetnél kapott munkát, hogy ilyen szülõk ne képviseljék az õ érdekeiket. Általában nem ez a jellemzõ, inkább együtt nyirják ki magukat (Te jó ég, miket irogatok én).
És az nálunk is ismert, hogy egy Down -os gyerek nem élvez egyenlõséget egy mûtéti sorban, gondolom nálunk is hasonló a helyzet egy szervátültetés során, egyáltalán sérült gyereket felvesznek a listára?
Rákerestem az origon, magyarul két efoesz linket dob ki, a teljes weben viszont elég sok linket nyomat ki.
Thaliomid (ez volt az a bizonyos gyógyszerbotrány ???) áldotaza, lábak nélkül született, és talán biológus.
[url=http://www.c3.hu/~efoesz/2000-3-4a.htm" TARGET="_top]http://www.c3.hu/~efoesz/2000-3-4a.htm[/url]
[url=http://www.c3.hu/~efoesz/2000-3-4b.htm" TARGET="_top]http://www.c3.hu/~efoesz/2000-3-4b.htm[/url]
[url=http://www.iif.hu/~jhorv/wcs/wcs11.htm" TARGET="_top]http://www.iif.hu/~jhorv/wcs/wcs11.htm[/url]
----
[url=http://www.thalidomide.ca/gwolbring/" TARGET="_top]http://www.thalidomide.ca/gwolbring/[/url]
[url=http://www.euthanasiaprevention.on.ca/Articles/gregorwolbring/gwolbring.htm" TARGET="_top]http://www.euthanasiaprevention.on.ca/Articles/gregorwolbring/gwolbring.htm[/url]
[url=http://www.thalidomide.ca/gwolbring/DO%20NO%20HARM.html" TARGET="_top]http://www.thalidomide.ca/gwolbring/DO%20NO%20HARM.html[/url]
2002.02.05 10:34
Elnézést kérek, hogy ezt a nevet választottam, de ki akartam fejezni vele valamit, bár éppen lehetnék Csipkerózsika is.
Magamról annyit: a pro choice táborához tartozom és ateista vagyok.
Többször felvetõdött, hogy a különbség az abortusz és a már megszületett gyermek meggyilkolása között lényegében csak az, hogy az elõzõt a törvény megengedi. Szerintem van különség.
Van-e jogom az abortuszhoz? A testem sérthetetlensége- a testem feletti önrendelkezés- eléggé beívódott a kultúránka, ha nem az abortuszról van szó. Tilos a kínzás, a fizikai büntetés, bármenyire is hatékony büntetés lehetne pl. a megbotozás vagy a kar levágása. A testemmel akkor is rendelkezem, ha esetleg életet menthetnék, nem kötelezhetnek véradásra, csontvelõ donorságra stb. Az abortusz nem azt jelenti, hogy meg akarok fosztani valakit az élettõl, hanem hogy nem adom „kölcsön” a testem. Akkor is megfoszthatok valakit az élettõl, ha nem engedem, hogy szerveimet halálom után felhasználják. Nem fogadom el, hogy kötelezni lehetne a terhesség kiviselésére. Ebbõl nem következik, hogy az abortuszhoz okvetlenül segítséget kelljen nyújtani (úgy értem, megteremteni a törvényes abortusz lehetõségét.) Az abortusznak tudtommal létezett olyanszerû szabályozása, hogy a nõ által elkövetett magzatelhajtást nem büntették, de az ehhez adott segítséget igen. Az emberi tragédiákat (is) ekerülendõ fontosnak tartom a társadalmi szempontok figyelembe vételét is az abortuszszabályozásra. A testem feletti önrendelkezés akkor is megmarad, ha én vagyok a felelõs a fogamzásért. (Híres példa: elgázolsz valakit, akinek a veséje olyan súlyosan sérül, hogy veseátültetésre szorul. Ebben az esetben sem kell felajánlanod a fél vesédet.)
Erkölcsi nyomás: nagyon sokszor fordult elõ a hozzászólások között a gyilkos, gyilkosság szó. Még az emberi élet szándékos elvétele sem mindig gyilkosság (eutanázia, szemtõl szemben a fronton stb.) Ennek a szónak oyan erõs értékítélet tartalma van, hogy elég furcsa utána ilyeneket olvasni „én nem õt ítélem el, hanem…”. A Néma sikoly fimet mindenütt lehetett látni, én az MTV-n láttam, azután kiderült, hogy hamisítvány. Ha meg is figyelnek élettani jelenségeket, ezek interpretációja lehet nagyon is manipulatív.
Ne ítélj! Egy történet azok számára, akik nagyon határozottan állítják, hogy soha, semmilyen körülmények között…Valami külpolitikai mûsorban volt, hogy egy bosnyák asszonyt a háború alatt megerõszakoltak és terhes lett. A nõ megszülte a gyermekét, szoptatta, gondozta s egy nap bedobta a folyóba. A nagyobbik kislánya ezt úgy tudta, hogy véletlenül beleejtette, mert nagyon szerette kicsit. Az asszony megõrült. Tudom, hogy általában nem iyen végletesen tragikus helyzetben kerül sor az abortuszra, de ha ez a gyermek is Isten ajándéka volt, akkor csatlakozom Miltonhoz: inkább elkárhozom, de ilyen Istent nem imádok.
Sérült gyermek. Ez nagyon nehéz. Nincs jogunk senkinek az életét értéktelennek ítélni, vagy feltételezni, hogy az õ elete csupa szenvedés. Ugyanakkor elõfordulhat, hogy csak a saját nagyszerûségünk bizonyításához van szükség egy másik, a mi jóságunknak kiszolgáltatott életre (pl. teljes mozgás és kommunikációképtelenség, természetesen nem a vak, Down kóros stb emberekre gondolok. A fogyatékos gyermek felnevelésének, gondozásának terhe nagyon egyenlõtlenül oszlik meg, nagyon sokszor szinte teljes súlyával a szülõ vállára nehezedik. Az buzdítson a teher cipelésére, aki maga is hajlandó ebbe besegíteni és nemcsak az adóján keresztül.
Ember. Sokszor írtátok így: EMBER. Az ember nemcsak mint biológiai élõlény védendõ, hanem hozzárendelünk valamit, amitõl több, mint a többi élõlény (azt gondolom, a legtöbbünk agyonüti magán a szúnyogot.) De hogy ez a valami micsoda, vagy a biológiai emberbõl mikor lesz erkölcsi értelemben is az , vagy ez a kettõ kezdettõl fogva nem válik szét, az már nagyon is világnézeti kérdés. Egy nagyon jelentõs tudóstól hallottam ezt a kérdést, hogy mikor kerül a lélek a lombikbébikbe vagy egyáltalán belekerül –e. (És ha az nem kerül bele, akkor így fogant embertársaink nem is emberek? ) Az én világnézetem szerint a kérdés feltevése is abszurd.
Nagyon embertelennek tartom azt a nézetet, amely szerint nincs különbség egy embrió és egy megszületett ember között. Tudom, hogy nagyon fájdalmas lehet egy magzat elvesztése. Nem kívánom senkinek, hogy megtapasztalja mi a különség eközött és egy kétéves, vidám egészséges kis lurkó elvesztése között, akit két nap alatt elpusztít egy közönséges tüdõgyulladás.
Haddlegyekittnévtelen
Magamról annyit: a pro choice táborához tartozom és ateista vagyok.
Többször felvetõdött, hogy a különbség az abortusz és a már megszületett gyermek meggyilkolása között lényegében csak az, hogy az elõzõt a törvény megengedi. Szerintem van különség.
Van-e jogom az abortuszhoz? A testem sérthetetlensége- a testem feletti önrendelkezés- eléggé beívódott a kultúránka, ha nem az abortuszról van szó. Tilos a kínzás, a fizikai büntetés, bármenyire is hatékony büntetés lehetne pl. a megbotozás vagy a kar levágása. A testemmel akkor is rendelkezem, ha esetleg életet menthetnék, nem kötelezhetnek véradásra, csontvelõ donorságra stb. Az abortusz nem azt jelenti, hogy meg akarok fosztani valakit az élettõl, hanem hogy nem adom „kölcsön” a testem. Akkor is megfoszthatok valakit az élettõl, ha nem engedem, hogy szerveimet halálom után felhasználják. Nem fogadom el, hogy kötelezni lehetne a terhesség kiviselésére. Ebbõl nem következik, hogy az abortuszhoz okvetlenül segítséget kelljen nyújtani (úgy értem, megteremteni a törvényes abortusz lehetõségét.) Az abortusznak tudtommal létezett olyanszerû szabályozása, hogy a nõ által elkövetett magzatelhajtást nem büntették, de az ehhez adott segítséget igen. Az emberi tragédiákat (is) ekerülendõ fontosnak tartom a társadalmi szempontok figyelembe vételét is az abortuszszabályozásra. A testem feletti önrendelkezés akkor is megmarad, ha én vagyok a felelõs a fogamzásért. (Híres példa: elgázolsz valakit, akinek a veséje olyan súlyosan sérül, hogy veseátültetésre szorul. Ebben az esetben sem kell felajánlanod a fél vesédet.)
Erkölcsi nyomás: nagyon sokszor fordult elõ a hozzászólások között a gyilkos, gyilkosság szó. Még az emberi élet szándékos elvétele sem mindig gyilkosság (eutanázia, szemtõl szemben a fronton stb.) Ennek a szónak oyan erõs értékítélet tartalma van, hogy elég furcsa utána ilyeneket olvasni „én nem õt ítélem el, hanem…”. A Néma sikoly fimet mindenütt lehetett látni, én az MTV-n láttam, azután kiderült, hogy hamisítvány. Ha meg is figyelnek élettani jelenségeket, ezek interpretációja lehet nagyon is manipulatív.
Ne ítélj! Egy történet azok számára, akik nagyon határozottan állítják, hogy soha, semmilyen körülmények között…Valami külpolitikai mûsorban volt, hogy egy bosnyák asszonyt a háború alatt megerõszakoltak és terhes lett. A nõ megszülte a gyermekét, szoptatta, gondozta s egy nap bedobta a folyóba. A nagyobbik kislánya ezt úgy tudta, hogy véletlenül beleejtette, mert nagyon szerette kicsit. Az asszony megõrült. Tudom, hogy általában nem iyen végletesen tragikus helyzetben kerül sor az abortuszra, de ha ez a gyermek is Isten ajándéka volt, akkor csatlakozom Miltonhoz: inkább elkárhozom, de ilyen Istent nem imádok.
Sérült gyermek. Ez nagyon nehéz. Nincs jogunk senkinek az életét értéktelennek ítélni, vagy feltételezni, hogy az õ elete csupa szenvedés. Ugyanakkor elõfordulhat, hogy csak a saját nagyszerûségünk bizonyításához van szükség egy másik, a mi jóságunknak kiszolgáltatott életre (pl. teljes mozgás és kommunikációképtelenség, természetesen nem a vak, Down kóros stb emberekre gondolok. A fogyatékos gyermek felnevelésének, gondozásának terhe nagyon egyenlõtlenül oszlik meg, nagyon sokszor szinte teljes súlyával a szülõ vállára nehezedik. Az buzdítson a teher cipelésére, aki maga is hajlandó ebbe besegíteni és nemcsak az adóján keresztül.
Ember. Sokszor írtátok így: EMBER. Az ember nemcsak mint biológiai élõlény védendõ, hanem hozzárendelünk valamit, amitõl több, mint a többi élõlény (azt gondolom, a legtöbbünk agyonüti magán a szúnyogot.) De hogy ez a valami micsoda, vagy a biológiai emberbõl mikor lesz erkölcsi értelemben is az , vagy ez a kettõ kezdettõl fogva nem válik szét, az már nagyon is világnézeti kérdés. Egy nagyon jelentõs tudóstól hallottam ezt a kérdést, hogy mikor kerül a lélek a lombikbébikbe vagy egyáltalán belekerül –e. (És ha az nem kerül bele, akkor így fogant embertársaink nem is emberek? ) Az én világnézetem szerint a kérdés feltevése is abszurd.
Nagyon embertelennek tartom azt a nézetet, amely szerint nincs különbség egy embrió és egy megszületett ember között. Tudom, hogy nagyon fájdalmas lehet egy magzat elvesztése. Nem kívánom senkinek, hogy megtapasztalja mi a különség eközött és egy kétéves, vidám egészséges kis lurkó elvesztése között, akit két nap alatt elpusztít egy közönséges tüdõgyulladás.
Haddlegyekittnévtelen
2002.02.05 11:57
Azt hiszem, ez sokkal összetettebb dolog, mint hogy akár elvekkel, akár törvényekkel dönteni lehessen, mi a helyes.
Egy fogyatékos gyereket, akit kihasználnak (megerõszakolnak, éheztetnek, tengõdik egy otthonban), nem biztos, hogy szereti Isten. De ugyanez megtörténhet egy egészséges gyerekkel is, sõt bármelyikünkkel.
Azt hiszem, Golbring inkább arra figyelmeztet, ne mi dönstük el, hogy mi a helyes, mi a nem, pl. és ebben nekem nagyon tetszik, elsõsorban az élethez és ne a halálhoz nyújtsunk segítséget. Ha ezt megtettük, utána lehet beszélni a magzat jogáról.
Vasárnap az utolsó perceket sikerült elkapni a Czeizel mûsorból (eddig nem tudtam, hogy Picasso pl. ért. fogy. volt). És felvetõdött bennem, ha kötelezõvé tennénk a genetikai szûrést (lenne valami egyszerû formája), vajon hány gyereket kellene elvetetni, mert valami nem stimmel? NEm tudom, létezik-e arra statisztika, hogy azoknál a nõknél, akik nem AFP, uh családi veszélyeztettség, idõs anya, apa, stb.. miatt csináltattak szûrést, akik a normál veszélyeztetettségû csoportba tartoznak, közülük hány %-nál derült ki, hogy baj van? És ugyanilyen számú anyának, akinél nem szûrtek, hány %-ban születik beteg gyereke?
Egy fogyatékos gyereket, akit kihasználnak (megerõszakolnak, éheztetnek, tengõdik egy otthonban), nem biztos, hogy szereti Isten. De ugyanez megtörténhet egy egészséges gyerekkel is, sõt bármelyikünkkel.
Azt hiszem, Golbring inkább arra figyelmeztet, ne mi dönstük el, hogy mi a helyes, mi a nem, pl. és ebben nekem nagyon tetszik, elsõsorban az élethez és ne a halálhoz nyújtsunk segítséget. Ha ezt megtettük, utána lehet beszélni a magzat jogáról.
Vasárnap az utolsó perceket sikerült elkapni a Czeizel mûsorból (eddig nem tudtam, hogy Picasso pl. ért. fogy. volt). És felvetõdött bennem, ha kötelezõvé tennénk a genetikai szûrést (lenne valami egyszerû formája), vajon hány gyereket kellene elvetetni, mert valami nem stimmel? NEm tudom, létezik-e arra statisztika, hogy azoknál a nõknél, akik nem AFP, uh családi veszélyeztettség, idõs anya, apa, stb.. miatt csináltattak szûrést, akik a normál veszélyeztetettségû csoportba tartoznak, közülük hány %-nál derült ki, hogy baj van? És ugyanilyen számú anyának, akinél nem szûrtek, hány %-ban születik beteg gyereke?
2002.02.05 23:17
Sziasztok!
Folytatnám az elmélkedést......
Én valahogy visszanyúlnék a természethez, bár tudom, erre az a legkézenfekvõbb válasz, hogy mi emberek vagyunk és nem állatok. De hátha sikerül valamit hozzátennem a gondolatmenethez.
A természet elég kegyetlen, nem nagyon hagyja életben a normálisnál életképtelenebb egyedeket, sõt azokat sem, akik valami miatt rosszkor, rossz helyre születtek. Abortusz nincs, viszont aki nem felel meg a körülményeknek (legyen az bármi, pl. a szülõk nem tudják gondozni a kicsinyeket, stb.), az elõbb-utóbb elpusztul.
Én nagyon sokat törtem/töröm a fejem azon, hogy az ember képes ebbe a folyamatba beleavatkozni (azon felül, hogy technikának köszönhetõen az életkörülményei jobbak és ezért nem hal meg ha nagyon hideg a tél, stb.), mindkét végén. Életben tud tartani nagyon sokakat, meg tudja hosszabbítani az életet, viszont a születés elõtt el is tudja venni, akármi miatt. Alapesetben, ha az ember is természeti lényként élne, ez nem fordulhatna elõ. Sokkal többen születnének meg, mint most, és sokkal többen is halnának meg.
Nekem azzal nincs problémám, hogy manapság már nem kell belehalni egy tüdõgyulladásba, viszont azzal igen, hogy ez a beleavatkozás nagyon nagy, és szerintem beláthatatlan következményekkel járó végletekbe torkollhat. Mivel ma már az ember szabhatja meg az élet keletkezését és végét, olyan mértékben, hogy az néha már félelmetesnek tûnik (klónozás), nehéz erre erkölcsi szabályokat kiagyalni: mit szabad és mit nem, mire van joga a nõnek és mire nem. Szerintem ezt lehetetlen minden érintett fél számára (értsd pl. abortusztra készülõ nõ és magzata) kedvezõen rögzíteni. A jog azt mondja ki, hogy a már életben lévõ ember dönthet a még meg nem születettrõl.
Az abortuszt felesleges tiltani, mert nem lehet senkit arra kötelezni, hogy szüljön, ha nem akar. Illetve ez nem vezet semmi jóra. Inkább az arra való ösztönzést kellene abbahagyni. Pl. terhesség diagnosztizálálsa esetén orvos elsõ kérdése: "elveteti?" Pl. rossz AFP, genetikai ultrahang, stb. esetén azonnal és megkérdõjelezhetetlenül azt mondja az orvos, hogy el kell vetetni. Miért? A leletek tévedhetetlenek? Rengeteg ellenpélda van, akik nem dõltek be ennek, és kihordták, egészséges babát szültek, vagy azóta is imádják a Down-os gyereküket.
Sajnos igaz, hogy minél elõbb, magzati korban diagnisztizálják a rendellenességeket, annál több az abortusz. És felmerül a kérdés, hogy MI számít rendellenesnek? Egy idõ után nagyon sok mindent fognak tudni diagnisztizálni, ez hova vezethet? PL. lehet, hogy tudni fogjuk, hogy a baba donga lábbal születik, vagy vak lesz, vagy mit tudom én még miket, és akkor is dönthet az anya, hogy kérem, nekem ne szülessen vak vagy dongalábú, stb. gyerekem, mert azzal sok a veszõdség, sok hátrány fogja érni, és egyáltalán, én csak makk egészséges babát akarok!
Hát nem könnyû az embernek lenni....
Emese
Folytatnám az elmélkedést......
Én valahogy visszanyúlnék a természethez, bár tudom, erre az a legkézenfekvõbb válasz, hogy mi emberek vagyunk és nem állatok. De hátha sikerül valamit hozzátennem a gondolatmenethez.
A természet elég kegyetlen, nem nagyon hagyja életben a normálisnál életképtelenebb egyedeket, sõt azokat sem, akik valami miatt rosszkor, rossz helyre születtek. Abortusz nincs, viszont aki nem felel meg a körülményeknek (legyen az bármi, pl. a szülõk nem tudják gondozni a kicsinyeket, stb.), az elõbb-utóbb elpusztul.
Én nagyon sokat törtem/töröm a fejem azon, hogy az ember képes ebbe a folyamatba beleavatkozni (azon felül, hogy technikának köszönhetõen az életkörülményei jobbak és ezért nem hal meg ha nagyon hideg a tél, stb.), mindkét végén. Életben tud tartani nagyon sokakat, meg tudja hosszabbítani az életet, viszont a születés elõtt el is tudja venni, akármi miatt. Alapesetben, ha az ember is természeti lényként élne, ez nem fordulhatna elõ. Sokkal többen születnének meg, mint most, és sokkal többen is halnának meg.
Nekem azzal nincs problémám, hogy manapság már nem kell belehalni egy tüdõgyulladásba, viszont azzal igen, hogy ez a beleavatkozás nagyon nagy, és szerintem beláthatatlan következményekkel járó végletekbe torkollhat. Mivel ma már az ember szabhatja meg az élet keletkezését és végét, olyan mértékben, hogy az néha már félelmetesnek tûnik (klónozás), nehéz erre erkölcsi szabályokat kiagyalni: mit szabad és mit nem, mire van joga a nõnek és mire nem. Szerintem ezt lehetetlen minden érintett fél számára (értsd pl. abortusztra készülõ nõ és magzata) kedvezõen rögzíteni. A jog azt mondja ki, hogy a már életben lévõ ember dönthet a még meg nem születettrõl.
Az abortuszt felesleges tiltani, mert nem lehet senkit arra kötelezni, hogy szüljön, ha nem akar. Illetve ez nem vezet semmi jóra. Inkább az arra való ösztönzést kellene abbahagyni. Pl. terhesség diagnosztizálálsa esetén orvos elsõ kérdése: "elveteti?" Pl. rossz AFP, genetikai ultrahang, stb. esetén azonnal és megkérdõjelezhetetlenül azt mondja az orvos, hogy el kell vetetni. Miért? A leletek tévedhetetlenek? Rengeteg ellenpélda van, akik nem dõltek be ennek, és kihordták, egészséges babát szültek, vagy azóta is imádják a Down-os gyereküket.
Sajnos igaz, hogy minél elõbb, magzati korban diagnisztizálják a rendellenességeket, annál több az abortusz. És felmerül a kérdés, hogy MI számít rendellenesnek? Egy idõ után nagyon sok mindent fognak tudni diagnisztizálni, ez hova vezethet? PL. lehet, hogy tudni fogjuk, hogy a baba donga lábbal születik, vagy vak lesz, vagy mit tudom én még miket, és akkor is dönthet az anya, hogy kérem, nekem ne szülessen vak vagy dongalábú, stb. gyerekem, mert azzal sok a veszõdség, sok hátrány fogja érni, és egyáltalán, én csak makk egészséges babát akarok!
Hát nem könnyû az embernek lenni....
Emese
2002.02.07 12:31
Edóka, mit jelent az, hogya természet rendjébe mindenáron beavatkozni? Az ember nem mindenáron, hanem valamiért avatkozik a természet rendjébe. Az én felfogásom szerint nem Istent játsszunk, hanem az ember lényegéhez tartozik hogy beavatkozik a természetbe és túllép természeti korlátain. Persze ezt felelõsséggel tegye. Az viszont igaz hogy a tudomány fejlõdését végig kísérte a morális pánik. Kant még úgy gondolta, hoyg a himlõoltás állati szintre süllyedéssel fenyeget. Szerintem egy himlõ nélküli világjobb, mint amiben himlõjárványok söpörnek végig.
2002.02.07 12:48
És hol a határ?
Jó, ha nincs himlõjárvány, nincs tüdõgyuszi. Jó, ha lehet operálni egy szájpadhasadékot, egy szivproblémát, stb. Jó, ha megakadályozhatjuk egy életképtelen magzat létrejöttét. Jó, hogy megakadályozhatjuk egy Down-os, vagy bármifajta más fejlõdési rendellenességes, értelmi fogyatékos gyermek létrejöttét. Jó, ha megakadályozhatjuk egy vak, siket, lábtalan gyermek megszületésést. Jó ha megakadályozhatjuk egy valószínûleg valamilyen sérültséggel világrajövõ gyermek megszületésést. Jó, ha megakadályozzuk egy késõbbiekben cukorbeteggé, epilepsziássá válló gyermek megszületésést. Jó, ha megakadályozhatjuk egy .. gyermek megszületésést.
Na, ki hova teszi a vonalat?
Jó, ha nincs himlõjárvány, nincs tüdõgyuszi. Jó, ha lehet operálni egy szájpadhasadékot, egy szivproblémát, stb. Jó, ha megakadályozhatjuk egy életképtelen magzat létrejöttét. Jó, hogy megakadályozhatjuk egy Down-os, vagy bármifajta más fejlõdési rendellenességes, értelmi fogyatékos gyermek létrejöttét. Jó, ha megakadályozhatjuk egy vak, siket, lábtalan gyermek megszületésést. Jó ha megakadályozhatjuk egy valószínûleg valamilyen sérültséggel világrajövõ gyermek megszületésést. Jó, ha megakadályozzuk egy késõbbiekben cukorbeteggé, epilepsziássá válló gyermek megszületésést. Jó, ha megakadályozhatjuk egy .. gyermek megszületésést.
Na, ki hova teszi a vonalat?
2002.02.07 21:31
Sziasztok,
utóbbi két levélrõl ugrott be egy emil, amit nemrégiben kaptam, sajnos kitöröltem. Hadd folytassam akkor a felsorolást:
ne szülessen meg egy részeges apja és egy szifiliszes, (talán még értelmi fogyatékos is??) anya (kilencedik??) gyermeke.
Akit utóbb Beethoven néven ismert meg a világ...
Ott van Toulouse-Lautrec (remélem, jól írtam) (majdhogynem törpe volt, az ókorban valszeg a Taigetoszon végzi), és még lehetne hosszan sorolni...
És ilyen alapon nem születhetett volna meg mozgássérült barátom négy gyönyörû, okos, egészséges gyermeke. És azé a vak házaspáré sem, akikrõl talán a Kismamában olvastam...
Zsóka
utóbbi két levélrõl ugrott be egy emil, amit nemrégiben kaptam, sajnos kitöröltem. Hadd folytassam akkor a felsorolást:
ne szülessen meg egy részeges apja és egy szifiliszes, (talán még értelmi fogyatékos is??) anya (kilencedik??) gyermeke.
Akit utóbb Beethoven néven ismert meg a világ...
Ott van Toulouse-Lautrec (remélem, jól írtam) (majdhogynem törpe volt, az ókorban valszeg a Taigetoszon végzi), és még lehetne hosszan sorolni...
És ilyen alapon nem születhetett volna meg mozgássérült barátom négy gyönyörû, okos, egészséges gyermeke. És azé a vak házaspáré sem, akikrõl talán a Kismamában olvastam...
Zsóka
Zsóka
2002.02.08 10:13
Többször is olvastam már ezt a Beethoven dolgot. Egy kiskiigazítás.
Lautrec pedig azért volt törpenövésû, mert unokatestvérek házasságából született. Készült egy film is róla.
[url=http://www.vital.hu/index.htm?http://www.vitalmedia.hu/themes/history2.htm" TARGET="_top]http://www.vital.hu/index.htm?http://www.vitalmedia.hu/themes/history2.htm[/url]
"Az általában harapós kedvû Johann van Beethovennek összesen hét gyermeke született, másodikként 1770-ben Ludwig. A testvérek közül mindössze hárman élték meg a felnõttkort. Itt kell megjegyeznünk, hogy XVIII-XIX. században a csecsemõ- és gyermekhalandóság még 30-50% között mozgott. Ismereteink szerint nem volt örökletes betegség a családban, ahogyan a süketség sem fordult elõ korábban. "
Lautrec pedig azért volt törpenövésû, mert unokatestvérek házasságából született. Készült egy film is róla.
[url=http://www.vital.hu/index.htm?http://www.vitalmedia.hu/themes/history2.htm" TARGET="_top]http://www.vital.hu/index.htm?http://www.vitalmedia.hu/themes/history2.htm[/url]
"Az általában harapós kedvû Johann van Beethovennek összesen hét gyermeke született, másodikként 1770-ben Ludwig. A testvérek közül mindössze hárman élték meg a felnõttkort. Itt kell megjegyeznünk, hogy XVIII-XIX. században a csecsemõ- és gyermekhalandóság még 30-50% között mozgott. Ismereteink szerint nem volt örökletes betegség a családban, ahogyan a süketség sem fordult elõ korábban. "
2002.02.08 12:07
Hogyan, a "természetbe való beavatkozás" szükségszerûnek tételezésébõl levezethetõ a foygatékkal élõ emberek reprodukciós jogainak korlátozása??!! Még soha nem adtatok be gyógyszert a gyereknek?
Lehet, hoyg a születésszabályozás miatt sok kis Beethoven meg sem fogan. Valószínû, hoyg akkor ( és most) sok kis potenciális Beethoven elpusztult diftériában, hasmenésben, agyon verte az apja, vagy éhen halt. Nem is beszélve a sok-sok kis nem-Beethovenrõl.
Azt, hiszem, jobb ha kiszállok.
Lehet, hoyg a születésszabályozás miatt sok kis Beethoven meg sem fogan. Valószínû, hoyg akkor ( és most) sok kis potenciális Beethoven elpusztult diftériában, hasmenésben, agyon verte az apja, vagy éhen halt. Nem is beszélve a sok-sok kis nem-Beethovenrõl.
Azt, hiszem, jobb ha kiszállok.
2002.02.08 13:15
Hlinévtelen
Bocs, hogy beleszólok, mindenkinek megvannak a maga fájdalmai, és ezek alapján itél dolgokról.
Nem tudom, mit értettél egy kétévesen tüdõgyulladásban meghaló gyermekrõl, de akinek így hal meg a gyermeke, annak biztosan fontos az orvostudománynak azon vívmánya, hogy ezzel többnyire ma már meg lehet küzdeni. Nekem is az.
Akinek viszont sérült gyereke van, az meg megrémül attól, hogy az õ létüket a társadalom többsége értelmetlennek, ingyenélõsködõnek titulálja, és nagyjából ilyen nyomor szinten is ismeri el. Az a gyermek is valakinek a nagyon szeretett gyermeke, mégha az sokaknak csak egy torzszülöttet is jelent. (Olvass bele a SOHA NE ADD FEL topikba) Bár valószínûleg õk azok, akik látják az elõnyeit is annak, hogy ezen betegségek jó része magzati korban kiszûrhetõ.
Nagyon nehéz dolog, nem szürjük, de nem is segítjük születés után (de akkor mi van azokkal a gyerekekkel, akik segítséggel, mûtéttel normális életet élhetnek, ki dönti el melyik gyereket mûtjük, melyiket nem, melyiknek adunk esélyt, és melyiknek nem).
Ha egy gyilkost visznek be, megkap minden orvosi ellátást (köteles az orvos ellátni). Ha egy beteg eleve halálra itélt kisgyermek következõ mûtétjérõl van szó, nem biztos, hogy foglalkoznak vele. És mennyit számít a pénz, ma már pénzen, ha nem is száz százalékban, de lehet életet vásárolni.
Bocs, hogy beleszólok, mindenkinek megvannak a maga fájdalmai, és ezek alapján itél dolgokról.
Nem tudom, mit értettél egy kétévesen tüdõgyulladásban meghaló gyermekrõl, de akinek így hal meg a gyermeke, annak biztosan fontos az orvostudománynak azon vívmánya, hogy ezzel többnyire ma már meg lehet küzdeni. Nekem is az.
Akinek viszont sérült gyereke van, az meg megrémül attól, hogy az õ létüket a társadalom többsége értelmetlennek, ingyenélõsködõnek titulálja, és nagyjából ilyen nyomor szinten is ismeri el. Az a gyermek is valakinek a nagyon szeretett gyermeke, mégha az sokaknak csak egy torzszülöttet is jelent. (Olvass bele a SOHA NE ADD FEL topikba) Bár valószínûleg õk azok, akik látják az elõnyeit is annak, hogy ezen betegségek jó része magzati korban kiszûrhetõ.
Nagyon nehéz dolog, nem szürjük, de nem is segítjük születés után (de akkor mi van azokkal a gyerekekkel, akik segítséggel, mûtéttel normális életet élhetnek, ki dönti el melyik gyereket mûtjük, melyiket nem, melyiknek adunk esélyt, és melyiknek nem).
Ha egy gyilkost visznek be, megkap minden orvosi ellátást (köteles az orvos ellátni). Ha egy beteg eleve halálra itélt kisgyermek következõ mûtétjérõl van szó, nem biztos, hogy foglalkoznak vele. És mennyit számít a pénz, ma már pénzen, ha nem is száz százalékban, de lehet életet vásárolni.
2002.02.10 22:02
Kedves Haddlegyekittnévtelen!
A beavatkozásokból sajnos azért vezethetõ le a sérült emberek reprodukciós jogainak korlátozása, mert ha abortáljuk õket, akkor eleve meg sem születhetnek, tehát nem is szaporodhatnak, illetve ha megszületnek, de nyomoréknak és életképtelennek, éppen csak megtûrt ("ha már egyszer él, nem lehet likvidálni" alapon) személynek tekintik õket, akkor NEM elfogadott, tehát nem is támogatott tény, hogy szaporodjanak. És mivel sérültek, ehhez speckó segítségre lenne szükségük, amit direkt nem adnak meg nekik. Ha pedig minden ellenük irányuló segítségmegvonás ellenére is szülnek, akkor egyszerûen õrültnek nézik õket vagy azokat akik ehhez segítséget nyújtanak (lásd vak házaspár 7 gyerekkel, sokak azt írták, ezek nem normálisak, minek szültek gyereket, amikor nem látnak semmit, nem tudják ellátni sem õket, nemhogy felnevelni, ahelyett, hogy a legnagyobb elismeréssel szóltak volna róluk, hogy õk aztán tényleg nem törõdtek bele a "nyomorukba").
A sterilizálással pedig a "leendõ" abortuszokat elõzik meg az arra ítéltek csoportjában. Bár errõl én nem tudok semmi konkrétumot.
A természet rendjébe való beavatkozás szerinted mindig okkal történik, nem pedig mindenáron. Persze, ez így van. MIndig van valamilyen ok, amit az ember el akar érni, valamivel többet, mint addig. Csak sajnos ez nem mindig vezet jóra. Tényleg örvendetes, hogy nincs himlõjárvány és nem kell belehalni minden 10-dik szülésbe egy nõnek. De van AIDS, kergemarhakór, atombomba, tömegpusztítõ fegyverek (országnyi embereket tudna ma az emberiség kiirtani), ciánszennyezés, élõvilág totális kinyírása (mintegy mellékhatásként, nem direkt persze), szmog, és folytathatnám. És mindezeket okozó dolgokat nagyon sokszor pozitív elõjellel hozták létre, aztán mi lett belõle....
Szerinted elõnyére változott a világ??? Mert én sajnos nem vagyok ebben olyan nagyon biztos. Éppen ezért nem vagyok olyan biztos abban sem, hogy az emberi életbe való beleavatkozás (mindkét végén) nem fog egyszer visszaütni. Nekem kezd úgy tûnni, bár ez lehet hogy csak paranoia, hogy minél jobban küzdünk azért, hogy irányítani tudjuk az életet és halált, annál nehezebb próbákat kapunk. Pl. ma már nincs himlõjárvány, de van AIDS. Jobb lett ettõl nekünk? Ezt most haladásnak tekitsük? Ha nem lesz AIDS, majd lesz más.
Meg tudjuk akadályozni emberek megszületését. Ezzel most jobb lett nekünk? Most haladtunk? Most már nem a megszületés után, hanem elõtte nyírunk ki valakit. Ettõl most jobb a lelkiismeretünk? Ez most vívmány, hogy orvosi segítséggel szabadulhatunk meg egy nem kívánt gyerektõl, nem nekünk kell puszta kézzel megfojtanunk, vagy kõre kötözve a folyóba dobnunk vagy halálra vernünk miután megszületett? Mondhatjuk, hogy igen, hiszen nem mi öljük meg a gyereket, hanem egy idegen személy, egy társadalmilag elfogadott orvosi gyakorlat során. De ettõl nem különbözik az sem, ha az lenne elfogadott, hogy születés után fojtsa meg az orvos, vagy adjon be neki halálos injekciót (pl. Kínában ma ezt is csinálják).
Én nem látom azt, hogy az abortusz, ami nem kívánt gyermekek megszületését vagy tovább élését gátolja, megszüntethetõ lenne. Mert ha nincs abortusz, akkor van születés utáni likvidálás, mint régen, vagy "fejletlenebb" nagyon szegény országokban, ahol nem hozzáférhetõ az abortusz. Ha egy anya nem akar egy gyereket, akkor mindenáron megszabadul tõle, akár születése elõtt, akár utána. Sajnos erre minden nõnek lehetõsége van, mert a gyermek totálisan az anyjától (vagy életbentartására alkalmas személytõl) függ. Ez van. Ilyen a világ rendje.
Nekem semmi bajom az abortuszt választókkal, egyszerûen csak nagyon sajnálom õket és meg nem született gyermekeiket. De NE hivatkozzanak SEMMI másra, ne hazudjanak önmaguknak se: NEKIK nem kell az a gyerek, saját maguk miatt öletik meg, nem másért.
És õszintén remélem, hogy soha nem jut el olyan szintre az orvostudomány, hogy méhen belül megállapítsa, ki lesz késõbb vak, cukorbeteg, autista, stb. stb. stb., ezzel is növelve a potenciálisan abortálandó babák körét. Én mindenesetre nem szeretnék ilyen világban élni.
Emese
A beavatkozásokból sajnos azért vezethetõ le a sérült emberek reprodukciós jogainak korlátozása, mert ha abortáljuk õket, akkor eleve meg sem születhetnek, tehát nem is szaporodhatnak, illetve ha megszületnek, de nyomoréknak és életképtelennek, éppen csak megtûrt ("ha már egyszer él, nem lehet likvidálni" alapon) személynek tekintik õket, akkor NEM elfogadott, tehát nem is támogatott tény, hogy szaporodjanak. És mivel sérültek, ehhez speckó segítségre lenne szükségük, amit direkt nem adnak meg nekik. Ha pedig minden ellenük irányuló segítségmegvonás ellenére is szülnek, akkor egyszerûen õrültnek nézik õket vagy azokat akik ehhez segítséget nyújtanak (lásd vak házaspár 7 gyerekkel, sokak azt írták, ezek nem normálisak, minek szültek gyereket, amikor nem látnak semmit, nem tudják ellátni sem õket, nemhogy felnevelni, ahelyett, hogy a legnagyobb elismeréssel szóltak volna róluk, hogy õk aztán tényleg nem törõdtek bele a "nyomorukba").
A sterilizálással pedig a "leendõ" abortuszokat elõzik meg az arra ítéltek csoportjában. Bár errõl én nem tudok semmi konkrétumot.
A természet rendjébe való beavatkozás szerinted mindig okkal történik, nem pedig mindenáron. Persze, ez így van. MIndig van valamilyen ok, amit az ember el akar érni, valamivel többet, mint addig. Csak sajnos ez nem mindig vezet jóra. Tényleg örvendetes, hogy nincs himlõjárvány és nem kell belehalni minden 10-dik szülésbe egy nõnek. De van AIDS, kergemarhakór, atombomba, tömegpusztítõ fegyverek (országnyi embereket tudna ma az emberiség kiirtani), ciánszennyezés, élõvilág totális kinyírása (mintegy mellékhatásként, nem direkt persze), szmog, és folytathatnám. És mindezeket okozó dolgokat nagyon sokszor pozitív elõjellel hozták létre, aztán mi lett belõle....
Szerinted elõnyére változott a világ??? Mert én sajnos nem vagyok ebben olyan nagyon biztos. Éppen ezért nem vagyok olyan biztos abban sem, hogy az emberi életbe való beleavatkozás (mindkét végén) nem fog egyszer visszaütni. Nekem kezd úgy tûnni, bár ez lehet hogy csak paranoia, hogy minél jobban küzdünk azért, hogy irányítani tudjuk az életet és halált, annál nehezebb próbákat kapunk. Pl. ma már nincs himlõjárvány, de van AIDS. Jobb lett ettõl nekünk? Ezt most haladásnak tekitsük? Ha nem lesz AIDS, majd lesz más.
Meg tudjuk akadályozni emberek megszületését. Ezzel most jobb lett nekünk? Most haladtunk? Most már nem a megszületés után, hanem elõtte nyírunk ki valakit. Ettõl most jobb a lelkiismeretünk? Ez most vívmány, hogy orvosi segítséggel szabadulhatunk meg egy nem kívánt gyerektõl, nem nekünk kell puszta kézzel megfojtanunk, vagy kõre kötözve a folyóba dobnunk vagy halálra vernünk miután megszületett? Mondhatjuk, hogy igen, hiszen nem mi öljük meg a gyereket, hanem egy idegen személy, egy társadalmilag elfogadott orvosi gyakorlat során. De ettõl nem különbözik az sem, ha az lenne elfogadott, hogy születés után fojtsa meg az orvos, vagy adjon be neki halálos injekciót (pl. Kínában ma ezt is csinálják).
Én nem látom azt, hogy az abortusz, ami nem kívánt gyermekek megszületését vagy tovább élését gátolja, megszüntethetõ lenne. Mert ha nincs abortusz, akkor van születés utáni likvidálás, mint régen, vagy "fejletlenebb" nagyon szegény országokban, ahol nem hozzáférhetõ az abortusz. Ha egy anya nem akar egy gyereket, akkor mindenáron megszabadul tõle, akár születése elõtt, akár utána. Sajnos erre minden nõnek lehetõsége van, mert a gyermek totálisan az anyjától (vagy életbentartására alkalmas személytõl) függ. Ez van. Ilyen a világ rendje.
Nekem semmi bajom az abortuszt választókkal, egyszerûen csak nagyon sajnálom õket és meg nem született gyermekeiket. De NE hivatkozzanak SEMMI másra, ne hazudjanak önmaguknak se: NEKIK nem kell az a gyerek, saját maguk miatt öletik meg, nem másért.
És õszintén remélem, hogy soha nem jut el olyan szintre az orvostudomány, hogy méhen belül megállapítsa, ki lesz késõbb vak, cukorbeteg, autista, stb. stb. stb., ezzel is növelve a potenciálisan abortálandó babák körét. Én mindenesetre nem szeretnék ilyen világban élni.
Emese
2002.02.11 00:04
Vagy két órája kérõdzök egy filmen, a Vanilla Sky-on. És azon gondolkodom itt a topik témájával kapcsolatban, hogy most még abortusz, késõbb klónozás, majd egyszer csak ott fogunk valami trutymóban lebegni, és az agyunk által kreált képzeletvilágban fogjuk végtelen hosszú életünket élni, ahol a tönkrevágott arcunk is megint szép lehet.
Judit
Judit
2002.02.11 13:05
Sziasztok!
Nem szeretnék vitatkozni, csak elmesélném az aktuális gondolataimat. A doktornõm felhívta a figyelmemet, hogy 35 éves kor után genetikai vizsgálatot szoktak csinálni. Mondtam, hogy köszönöm szépen nem kérem. Nekem volt már egy vetélésem, nem kockáztatok még 1 ezreléket sem.
És ha beteg a baba?
Kihordom. Megbeszéltem a párommal.
És ha "élettel összeegyeztethetetlen" betegsége van és születés után csak 1 órát él?
Az már a baba dolga.
A doktornõ azt mondta, támogatja ezt a fajta gondolkodásmódot. Jól esett, hogy nem az kezdte ecsetelni, miféle szörnyûségeket tapasztalt.
És amin még gondolkodtam, hogy valójában ahhoz kevesebb bátorságom van, hogy az orvosok véleménye alapján elvetessem az esetleg beteg magzatot, mint felvállalni hogy alapjaiban megváltozik az életünk ha nem egészséges kisbabát szülök.
Ha elvetetném minden éjjel kísértene a gondolat, hogy vajon tényleg beteg volt?
Üdv.
Malacka
Nem szeretnék vitatkozni, csak elmesélném az aktuális gondolataimat. A doktornõm felhívta a figyelmemet, hogy 35 éves kor után genetikai vizsgálatot szoktak csinálni. Mondtam, hogy köszönöm szépen nem kérem. Nekem volt már egy vetélésem, nem kockáztatok még 1 ezreléket sem.
És ha beteg a baba?
Kihordom. Megbeszéltem a párommal.
És ha "élettel összeegyeztethetetlen" betegsége van és születés után csak 1 órát él?
Az már a baba dolga.
A doktornõ azt mondta, támogatja ezt a fajta gondolkodásmódot. Jól esett, hogy nem az kezdte ecsetelni, miféle szörnyûségeket tapasztalt.
És amin még gondolkodtam, hogy valójában ahhoz kevesebb bátorságom van, hogy az orvosok véleménye alapján elvetessem az esetleg beteg magzatot, mint felvállalni hogy alapjaiban megváltozik az életünk ha nem egészséges kisbabát szülök.
Ha elvetetném minden éjjel kísértene a gondolat, hogy vajon tényleg beteg volt?
Üdv.
Malacka
2002.02.11 13:29
Emese igazad van, mindenbõl minden levezethetõ, ahogy egy papírlapon is midnen pontból eljuthatsz minden pontba, és minden pontból végtelen sok pontba juthatsz el.
Az emberekben mindig is volt félelem a tudástól, tudománytól. Lásd kiûzetés a paradicsomból, Faust, vagy amivel morális pánik néven manapság foglalkoznak ráérõ szociológusok. Szó sincs róla, van is okunk rá, senki nem fogja a kezünk, hogy elkerüljük a hibás lépéseket.
Malacka, természetesen rokonszenves a felfogásod, kívánom,hogy egészséges babád szülessen.
Az emberekben mindig is volt félelem a tudástól, tudománytól. Lásd kiûzetés a paradicsomból, Faust, vagy amivel morális pánik néven manapság foglalkoznak ráérõ szociológusok. Szó sincs róla, van is okunk rá, senki nem fogja a kezünk, hogy elkerüljük a hibás lépéseket.
Malacka, természetesen rokonszenves a felfogásod, kívánom,hogy egészséges babád szülessen.
2002.02.11 15:02
Kedves Haddlegyekittnevtelen!
Csak hogy ne erjen vad, bevallom,elfogult vagyok.
Eloszor voltam varandos eletemben, de volt egy alapbetegsegem, amit kezeltek. Amint kiderult hogy varandos vagyok az is kiderult, hogy allapotom rosszabbra fordult, es tobb orvos egybehangzo velemenye volt, hogy a baba sulyosan veszelyeztetve van, nagy az eselye hogy sulyosan fogyatekos lesz. A 12. hetenlattam eloszor ultrahangon, semmilyen rendellenesseget nem lattak rajta. Ma boldog, gyonyoru es egeszseges ovodas.
Azert sem vettettem el tobbek kozott, mert
1) Mindenki csak eselyekrol beszelt, senki sem tudott bizonyosat.
2) Senki sem tudhatta, milyen termeszetu baja lehet, es milyen mertekben karosodhat.
3) Ki vagyok en hogy eldontsem, melyik ember mit tud elviselni? Ami az en szememben szornyunek tunhet (pl. ha nem hallanek), az a masik embernek talan kezelheto problema. Azt a ket honapot pedig ami teljes bizonytalansagban telt, nem kivanom senkinek. Ettol menekuljon meg minden leendo edesanya!
Tudom ugyanakkor, hogy oriasi szerencsenk volt. Mindenkinek ezt kivanom.
Csak azt nem tudom meg, hogyan meselem majd el Neki.
Remelem, a tortenet szolgalt nemi adalekkal a temahoz.
Igylettemanya
Csak hogy ne erjen vad, bevallom,elfogult vagyok.
Eloszor voltam varandos eletemben, de volt egy alapbetegsegem, amit kezeltek. Amint kiderult hogy varandos vagyok az is kiderult, hogy allapotom rosszabbra fordult, es tobb orvos egybehangzo velemenye volt, hogy a baba sulyosan veszelyeztetve van, nagy az eselye hogy sulyosan fogyatekos lesz. A 12. hetenlattam eloszor ultrahangon, semmilyen rendellenesseget nem lattak rajta. Ma boldog, gyonyoru es egeszseges ovodas.
Azert sem vettettem el tobbek kozott, mert
1) Mindenki csak eselyekrol beszelt, senki sem tudott bizonyosat.
2) Senki sem tudhatta, milyen termeszetu baja lehet, es milyen mertekben karosodhat.
3) Ki vagyok en hogy eldontsem, melyik ember mit tud elviselni? Ami az en szememben szornyunek tunhet (pl. ha nem hallanek), az a masik embernek talan kezelheto problema. Azt a ket honapot pedig ami teljes bizonytalansagban telt, nem kivanom senkinek. Ettol menekuljon meg minden leendo edesanya!
Tudom ugyanakkor, hogy oriasi szerencsenk volt. Mindenkinek ezt kivanom.
Csak azt nem tudom meg, hogyan meselem majd el Neki.
Remelem, a tortenet szolgalt nemi adalekkal a temahoz.
Igylettemanya
2002.02.13 16:30
Sziaztok,
Szerintem senki sem itelhet el senkit es senki sem donthet mas helyeben. Mindenki mas anyagi es tarsadalmi korulmenyek kozott el. Eppen ezert, csak magunk donthetunk a sajat es a meg nem szuletett gyerek elete felol. Szerintem eppen eleg buntetes a tett feldolgozasa. De talan indokolhato valamivel, sajat magunknak persze, mert itt egyetertek, az aki elveteti a gyerekert nem a gyereknek tesz jot, hanem sajat maganak. Talan nem erdekel senkit, de itt az en peldam:
Kinnt eltem kulfoldon egy itteni szarmazasu ferfival.
Persze csak a harom honapos vizummal. Mondhatni se anyagi, se tarsadalmi helyzet. Teherbe estem, 26 eves voltam.
Elso gondolat, elvetetem. El is mentem, mentunk a baratommal akkoriban, ultrahangos felvetelre. A baba 7 hetes volt, tehat meg idoben voltunk. Az ultrahangos felvetelen meglattuk a pici szivet dobogni.
Megtartottuk. Boldogok vagyunk es hazasok mar ket eve.
Nehez volt, de en vagyok a legboldogabb, csodalatos fiam van
Imadom.Ennyi
Szerintem senki sem itelhet el senkit es senki sem donthet mas helyeben. Mindenki mas anyagi es tarsadalmi korulmenyek kozott el. Eppen ezert, csak magunk donthetunk a sajat es a meg nem szuletett gyerek elete felol. Szerintem eppen eleg buntetes a tett feldolgozasa. De talan indokolhato valamivel, sajat magunknak persze, mert itt egyetertek, az aki elveteti a gyerekert nem a gyereknek tesz jot, hanem sajat maganak. Talan nem erdekel senkit, de itt az en peldam:
Kinnt eltem kulfoldon egy itteni szarmazasu ferfival.
Persze csak a harom honapos vizummal. Mondhatni se anyagi, se tarsadalmi helyzet. Teherbe estem, 26 eves voltam.
Elso gondolat, elvetetem. El is mentem, mentunk a baratommal akkoriban, ultrahangos felvetelre. A baba 7 hetes volt, tehat meg idoben voltunk. Az ultrahangos felvetelen meglattuk a pici szivet dobogni.
Megtartottuk. Boldogok vagyunk es hazasok mar ket eve.
Nehez volt, de en vagyok a legboldogabb, csodalatos fiam van
Imadom.Ennyi
2002.02.13 20:11
Kedves Névtelen!
Örülök hogy elolvashattam leveled melynek nagyon örülök.Éppen arról akartam irni hogy nagyon sokan a társadalmi és anyagi helyzettel takaróznak.
Társadalmi helyzet:Mindenkinek más nincs két egyforma.De nincs tökéletes sem.Minden hozzá állás kérdése.Anyósomék hatan voltak testvérek.Az apuka kint volt a fronton hosstú éveken keresztül és az anya éjjel nappal vart hogy felnevelje gyerekeit.Soha egy jajszó sem hagyta el a száját.A hatodik gyerekkel akkor lett állapotos amikor az apa hazajött rövid idõre a frontról de utánna ment is vissza.Soha fel sem vetõdött a gyermeke megölésének gondolata.Mi ez ha nem nehéz társadalmi és anyagi helyzet.
Anyagi helyzet:Van akinek kenyérre kell van akinek kalácsra de van olyan akinek mannára.Melyik helyzet a nehéz?Szerintem egyik sem ha becsülettel és hittel próbálunk elõre lépni.
Sokan most 2002-ben nehéz anyagi körülményekre hivatkoznak.Nem tudják mi volt a Horty rendszerben a Kádár rendszerben.Nem ismerik a padlás lesöprés tényét a beszolgáltatásokat a kötelezõ Tsz.belépést...
Elõsször vissza kellene menni néhány évet egy egész emberöltõ nem is kell hozzá.Ne takarózzon senki az anyagiakkal.
Társadalmilag nem biztos hogy szépen és jól itélnek meg bennünket.
Nekem egészséges gyerekem van aki nem hiperaktiv de nagyon mozgékony.Nem nagyon tud sokáig egy helyben maradni és ugy néznek rá nagyon sokan mintha megakarnák ölni a szemükkel vagy legalábbis lekötözni.Hiába van eg.gyerekem nem biztos hogy az õ és az én társadalmi megitélésem számomra megfelelõ.Nem nagyon érdekel ki mit mond mit gondol rólam vagy ha lesz beteg gyerekem róla.Akkor is az enyém és Isten adta.
Kedves Hadlagyekittnévtelen!
Ne haragudj de ugy érzem ki soraidból minha te lennél a megtestesült tökéletesség és aki más mint te-a te szavaiddal fogyatékos-az már emberi selejt.
Szomorú ha igy gondolod mert nem ismered el az emberi másságot és különbözõséget és azt hogy mindenkinek joga van az ÉLETre.
Az rendben van hogy minden nõ maga rendelkezik a testével de ha egy ember élet van a szive alatt azt nem lehet összehasonlitani semmi mással.Aki nem akarja ezt az állapotot ne kockáztasson ember életet hanem védekezzen.
Üdv:Annamy
Örülök hogy elolvashattam leveled melynek nagyon örülök.Éppen arról akartam irni hogy nagyon sokan a társadalmi és anyagi helyzettel takaróznak.
Társadalmi helyzet:Mindenkinek más nincs két egyforma.De nincs tökéletes sem.Minden hozzá állás kérdése.Anyósomék hatan voltak testvérek.Az apuka kint volt a fronton hosstú éveken keresztül és az anya éjjel nappal vart hogy felnevelje gyerekeit.Soha egy jajszó sem hagyta el a száját.A hatodik gyerekkel akkor lett állapotos amikor az apa hazajött rövid idõre a frontról de utánna ment is vissza.Soha fel sem vetõdött a gyermeke megölésének gondolata.Mi ez ha nem nehéz társadalmi és anyagi helyzet.
Anyagi helyzet:Van akinek kenyérre kell van akinek kalácsra de van olyan akinek mannára.Melyik helyzet a nehéz?Szerintem egyik sem ha becsülettel és hittel próbálunk elõre lépni.
Sokan most 2002-ben nehéz anyagi körülményekre hivatkoznak.Nem tudják mi volt a Horty rendszerben a Kádár rendszerben.Nem ismerik a padlás lesöprés tényét a beszolgáltatásokat a kötelezõ Tsz.belépést...
Elõsször vissza kellene menni néhány évet egy egész emberöltõ nem is kell hozzá.Ne takarózzon senki az anyagiakkal.
Társadalmilag nem biztos hogy szépen és jól itélnek meg bennünket.
Nekem egészséges gyerekem van aki nem hiperaktiv de nagyon mozgékony.Nem nagyon tud sokáig egy helyben maradni és ugy néznek rá nagyon sokan mintha megakarnák ölni a szemükkel vagy legalábbis lekötözni.Hiába van eg.gyerekem nem biztos hogy az õ és az én társadalmi megitélésem számomra megfelelõ.Nem nagyon érdekel ki mit mond mit gondol rólam vagy ha lesz beteg gyerekem róla.Akkor is az enyém és Isten adta.
Kedves Hadlagyekittnévtelen!
Ne haragudj de ugy érzem ki soraidból minha te lennél a megtestesült tökéletesség és aki más mint te-a te szavaiddal fogyatékos-az már emberi selejt.
Szomorú ha igy gondolod mert nem ismered el az emberi másságot és különbözõséget és azt hogy mindenkinek joga van az ÉLETre.
Az rendben van hogy minden nõ maga rendelkezik a testével de ha egy ember élet van a szive alatt azt nem lehet összehasonlitani semmi mással.Aki nem akarja ezt az állapotot ne kockáztasson ember életet hanem védekezzen.
Üdv:Annamy
2002.02.14 03:32
Annamy!
A vedekezesrol annyit,hogy szakadhat a gumi!
A masik,az anyagi helyzet szerintem nem igy van,mert az en baratnom egyedul neveli a ket gyermeket,es csak annyi penze van,hogy a gyerekeknek megveszi a legszuksegesebbet,de O csak egyszer eszik egy nap,kulonben a kolykok nem laknak jol.Szerintem az anyagiak az tenyleg eleg kenyes dolog.
Vagy ha Te az O helyzeteben lennel,es lenne egy baratod,terherbe esel,mert ugye szakadt a g. te mit tennel?
A ferfiakra meg mar egyebbkent sem igazan lehet szamitani {tisztelet a kiveteleknek
} lasd.:nem mondhatom el senkinek,elmondom hat mindenkinek topicot.
De,mindenki maskepp latja
udv
O
A vedekezesrol annyit,hogy szakadhat a gumi!
A masik,az anyagi helyzet szerintem nem igy van,mert az en baratnom egyedul neveli a ket gyermeket,es csak annyi penze van,hogy a gyerekeknek megveszi a legszuksegesebbet,de O csak egyszer eszik egy nap,kulonben a kolykok nem laknak jol.Szerintem az anyagiak az tenyleg eleg kenyes dolog.
Vagy ha Te az O helyzeteben lennel,es lenne egy baratod,terherbe esel,mert ugye szakadt a g. te mit tennel?
A ferfiakra meg mar egyebbkent sem igazan lehet szamitani {tisztelet a kiveteleknek
} lasd.:nem mondhatom el senkinek,elmondom hat mindenkinek topicot. De,mindenki maskepp latja
udv
O
2002.02.15 11:40
Annamy,õszintén kíváncsi vagyok rá, hogy mi alapján alkottad meg a véleményed rólam, bár egyáltalán nem vagyok meglepve tõle. Valóban önuralom szükséges, hogy egy olyan vitában, ahol semmit nem tudunk egymásról, csak a leírt szavak alapján ítéljünk a másikról. Újra megnéztem, amit írtam és általában a hozzászólásokat. Most is úgy érzem, hogy kevesebb erkölcsi imperatívusz van a hozzászólásomban, mint sok máséban. Saját fájdalmas érintettségem mellett éppen ezek indítottak írásra.
2002.02.15 13:41
Igazán kényes téma, de szerintem valahogy úgy kéne megközelíteni, hogy azért a döntési helyzetet meg kéne adni a nôknek, és közben minde erôvel, észérvekkel az abortusz ellen kampányolni.
Az én példámról: nagyon szerelmes voltam és 18 évesen teherbe estem, a fiú 22 volt . Akkor már 1 éve együtt voltunk. Nem éltünk fényesen, de a családjaink sem a legszegényebbek közé tartoztak. Fel tudtuk volna nevelni. De maximálisan éreztem, hogy teljesen éretlenek vagyunk érzelmileg a feladatra. Én döntöttem egyes- egyedül az abortusz mellett (Nem volt könny?), senkit nem avattam be, csak a barátomat, de ôt is távol tartottam magamtól egy jó ideig. Ez után még két évig tartott a nagy szerelem, de mai fejjel is azt mondom, hogy nem lett volna jó, ha egy nem 100%.ig vállalt gyermek miatt össze lett volna kötve az életünk. Ezekben az években csak tanultuk, hogy hogyan kell egy másik emberrel együtt élni. És én azt hiszem egy gyerek nem kísérleti tárgy.
Ma gyönyör?, boldog családom van, sok-sok gyerekkel és eszembe sem jutna az abortusz, mert ma már tudom, hogy ki az aki világra jön, és tudom azt is, hogy képes vagyok felnevelni ôket.
nem bántam meg egyik döntésemet sem.
Az én példámról: nagyon szerelmes voltam és 18 évesen teherbe estem, a fiú 22 volt . Akkor már 1 éve együtt voltunk. Nem éltünk fényesen, de a családjaink sem a legszegényebbek közé tartoztak. Fel tudtuk volna nevelni. De maximálisan éreztem, hogy teljesen éretlenek vagyunk érzelmileg a feladatra. Én döntöttem egyes- egyedül az abortusz mellett (Nem volt könny?), senkit nem avattam be, csak a barátomat, de ôt is távol tartottam magamtól egy jó ideig. Ez után még két évig tartott a nagy szerelem, de mai fejjel is azt mondom, hogy nem lett volna jó, ha egy nem 100%.ig vállalt gyermek miatt össze lett volna kötve az életünk. Ezekben az években csak tanultuk, hogy hogyan kell egy másik emberrel együtt élni. És én azt hiszem egy gyerek nem kísérleti tárgy.
Ma gyönyör?, boldog családom van, sok-sok gyerekkel és eszembe sem jutna az abortusz, mert ma már tudom, hogy ki az aki világra jön, és tudom azt is, hogy képes vagyok felnevelni ôket.
nem bántam meg egyik döntésemet sem.
2002.02.16 11:08
Mi akárhogyan is vitatkozunk itt, ez magánügy marad. És így is van jól. Nem kényszeríthetünk senkit egy gyerek (fõleg ha fogyatékos) megszülésére, és arra sem hogy elvetesse.
Nem látunk bele a jövõbe, hogy mi lett volna ha....
Sok eddig leírt dolognak inkább eszmei mondanivalója van az élõkkel kapcsolatban. Pl. fogyatékos magzat elvétele.
Én teljes mértékben ellene vagyok a beteg gyerek elvételének ma alkalmazott magyarázatának, de ha én kerülnék hasonló helyzetbe, szinte biztos, hogy nem tartanám meg. Élnék a jog és orvostudomány adta lehetõséggel, mert önzõ lénynek születtem, mint az emberek többsége.
A férfiakkal kapcsolatban, akik jól választottak, azok könnyen mondják, olyan férfival feküdj le, akinek gyermekét vállalnád. Én is (azt hiszem) jól választottam. De jöhet még kutyára dér. Saját magamról sem tudom elõre, hogy viselkednék egy bizonyos életszituációban, honnan tudhatnám ezt egy másik emberrõl.
Nem látunk bele a jövõbe, hogy mi lett volna ha....
Sok eddig leírt dolognak inkább eszmei mondanivalója van az élõkkel kapcsolatban. Pl. fogyatékos magzat elvétele.
Én teljes mértékben ellene vagyok a beteg gyerek elvételének ma alkalmazott magyarázatának, de ha én kerülnék hasonló helyzetbe, szinte biztos, hogy nem tartanám meg. Élnék a jog és orvostudomány adta lehetõséggel, mert önzõ lénynek születtem, mint az emberek többsége.
A férfiakkal kapcsolatban, akik jól választottak, azok könnyen mondják, olyan férfival feküdj le, akinek gyermekét vállalnád. Én is (azt hiszem) jól választottam. De jöhet még kutyára dér. Saját magamról sem tudom elõre, hogy viselkednék egy bizonyos életszituációban, honnan tudhatnám ezt egy másik emberrõl.
2002.02.17 22:17
Szerintem az nagyon fontos lenne, hogy tudatositsák minden nõben, hogy az abortusz nem fogamzásgátlási módszer. Ezt én is megtanultam, sajnos a saját káromon.
Szerintem sokan kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor sajnos egy egészséges magzatot elvetetnek, mert muszáj.
Én 17 éves voltam, amikor ilyen helyzetbe kerültem. Gimnáziumba jártam, harmadikos voltam, amikor teherbe estem. Nem irom, le , mit éreztem. Egyetlen egy alkalom volt, amikor nem figyeltünk oda, természetesen gyerek lett belõle, de tudtuk mindketten, hogy nem születhet meg, pedig nagyon szerelmesek voltunk, másfél éves kapcsolat volt mögöttünk. A nyári szünetem a mûtéttel kezdõdött, szerencsére hamar túl voltam rajta, ebben a szerelmem sokat segitett, aki végig mellettem volt, támogatott, aggódott. Soha nem éreztem lelkiismeretfurdalást és nem volt szükségem pszichológusra sem, hogy feldolgozzam a történteket. Értelmiségi családba születtem, továbbtanulási terveim voltak, nem akartam gyereket.
Elvégeztem a gimnáziumot, diplomát szereztem, majd dolgoztam, és 29 évesen szültem meg a kislányomat, akit terveztünk és óriási szeretettel vártunk az elsõ perctõl kezdve, természetesen ugyanazzal az emberrel, akitõl az elsõ gyermekem lett volna.
100%, hogyha megszültem volna akkor azt a gyermeket, akkor én ma nem lennék ennyire boldog, ugyanis igenis fontos, hogy az embernek normális anyagi háttere legyen, és mi ezt a párommal megteremtettük magunknak. Van egy lakásunk, autónk, és nem a havi 18000 forintos GYES-bõl vegetálunk, meg tudunk mindent venni, amire szükségünk van. Luxusra nem telik, de nem is vágyunk rá, a boldogságunkhoz elég az, hogy fedél van a fejünk felett, van mit ennünk és a gyermekünket is el tudjuk tartani, nem szorulunk segélyre, szociális ellátásokra.
Még egy megjegyzés! Imádom a gyermekemet és nem szivesen szültem volna meg azért, hogy egy olyan párnak adhassam, akinek nem lehet gyermeke. Ez biztosan nagyon önzõ dolog, de nekem az a véleményem, hogy egy nõ, aki valaha anyának érzi magát, nem adja másnak a gyerekét!!! Ezt csak az érzi igazán, aki átéli azt a bizonyos 9 hónapot. Nem érzem magamat bûnösnek azért és nem is fogom soha, mert az elsõ bennem megfogant magzatnak nem adtam életet. Ennek igy kellett lennie!
Tudom, hogy sokan nem értenek velem egyet, de nem érdekel.
Igenis mindenki döntse el maga (esetleg a párjával együtt), hogy akarja-e azt a gyereket vagy sem. Mi is együtt döntöttünk, a párom vállalta volna, ha én is úgy akartam volna, de nem kényszeritett. Szerencsére nem azok közé a férfiak közé tartozik, aki csak megcsinálja a gyereket, aztán utána hallani sem akar róla és lelép.
Szerintem sokan kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor sajnos egy egészséges magzatot elvetetnek, mert muszáj.
Én 17 éves voltam, amikor ilyen helyzetbe kerültem. Gimnáziumba jártam, harmadikos voltam, amikor teherbe estem. Nem irom, le , mit éreztem. Egyetlen egy alkalom volt, amikor nem figyeltünk oda, természetesen gyerek lett belõle, de tudtuk mindketten, hogy nem születhet meg, pedig nagyon szerelmesek voltunk, másfél éves kapcsolat volt mögöttünk. A nyári szünetem a mûtéttel kezdõdött, szerencsére hamar túl voltam rajta, ebben a szerelmem sokat segitett, aki végig mellettem volt, támogatott, aggódott. Soha nem éreztem lelkiismeretfurdalást és nem volt szükségem pszichológusra sem, hogy feldolgozzam a történteket. Értelmiségi családba születtem, továbbtanulási terveim voltak, nem akartam gyereket.
Elvégeztem a gimnáziumot, diplomát szereztem, majd dolgoztam, és 29 évesen szültem meg a kislányomat, akit terveztünk és óriási szeretettel vártunk az elsõ perctõl kezdve, természetesen ugyanazzal az emberrel, akitõl az elsõ gyermekem lett volna.
100%, hogyha megszültem volna akkor azt a gyermeket, akkor én ma nem lennék ennyire boldog, ugyanis igenis fontos, hogy az embernek normális anyagi háttere legyen, és mi ezt a párommal megteremtettük magunknak. Van egy lakásunk, autónk, és nem a havi 18000 forintos GYES-bõl vegetálunk, meg tudunk mindent venni, amire szükségünk van. Luxusra nem telik, de nem is vágyunk rá, a boldogságunkhoz elég az, hogy fedél van a fejünk felett, van mit ennünk és a gyermekünket is el tudjuk tartani, nem szorulunk segélyre, szociális ellátásokra.
Még egy megjegyzés! Imádom a gyermekemet és nem szivesen szültem volna meg azért, hogy egy olyan párnak adhassam, akinek nem lehet gyermeke. Ez biztosan nagyon önzõ dolog, de nekem az a véleményem, hogy egy nõ, aki valaha anyának érzi magát, nem adja másnak a gyerekét!!! Ezt csak az érzi igazán, aki átéli azt a bizonyos 9 hónapot. Nem érzem magamat bûnösnek azért és nem is fogom soha, mert az elsõ bennem megfogant magzatnak nem adtam életet. Ennek igy kellett lennie!
Tudom, hogy sokan nem értenek velem egyet, de nem érdekel.
Igenis mindenki döntse el maga (esetleg a párjával együtt), hogy akarja-e azt a gyereket vagy sem. Mi is együtt döntöttünk, a párom vállalta volna, ha én is úgy akartam volna, de nem kényszeritett. Szerencsére nem azok közé a férfiak közé tartozik, aki csak megcsinálja a gyereket, aztán utána hallani sem akar róla és lelép.
2002.02.18 09:32
Csak egy kerdesem volna: mitol gondolja azt magarol valaki hogy erett a szexre, ha tudja hogy nem erett az esetleges kovetkezmenyek viselesere?
Masik megjegyzesem: kedves Nevtelen: ne nezd le aki a gyesbol "tengodik", tudod vagyunk akik azert kapunk csak gyest, mert diploma utan az egyetemen maradtunk doktori ertekezest irni es oktatni, de ennek manapsag az a modja hogy haromeves hallgatoi jogviszonyt letesitunk, ami ugye nem munkaviszony. (Az eloirt napi nyolc ora munkaido ellenere sem.) Igy mertem 26 evesen szulni.
Masik megjegyzesem: kedves Nevtelen: ne nezd le aki a gyesbol "tengodik", tudod vagyunk akik azert kapunk csak gyest, mert diploma utan az egyetemen maradtunk doktori ertekezest irni es oktatni, de ennek manapsag az a modja hogy haromeves hallgatoi jogviszonyt letesitunk, ami ugye nem munkaviszony. (Az eloirt napi nyolc ora munkaido ellenere sem.) Igy mertem 26 evesen szulni.
2002.02.18 10:36
Sziasztok!
Minden névtelennek tényleg magánügye, hogy hogyan döntött, és konkrét gyakorlati oldalról nem is szándékozom vitázni velük. Nem értek egyet velük, ez más kérdés.
NN-el egyetértek, el kéne gondolkodni rajta, hogy mitõl érett valaki 17-18 évesen a szexre, annak tudatában, hogy nem érett a következményekre.
Véleményem szerint manapság nagyon sokan túl korán kezdenek bele a szexuális életbe, középiskolában meg általános végén. Érettek a 14-15 éves gyerekek erre? Kell ez már akkor ahhoz, hogy megismerjem a másikat? Enélkül nem tudom?
Nem mondom azt, hogy szûzen kell férjhez menni, de a kettõ között azért még van átmenet.
Ez a gyes-bõl vegetálni, meg van mindenünk autó, lakás dolog emlékeztet arra, amit a nagycsalád ellen szoktak sokan elõadni. HOgy azok tuti szegények, nem lehetnek boldogok, segélyekbõl élnek biztos, és milyen felelõtlenek.
Én szültem egyetem mellett, éltem gyesbõl meg ösztöndíjból, lediplomáztam, és boldog voltam. Sõt, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy tengõdünk. Hiszem, hogy a boldogság, és a családi harmónia nem autó és mindenünk megvan függvénye.
Ildi
Minden névtelennek tényleg magánügye, hogy hogyan döntött, és konkrét gyakorlati oldalról nem is szándékozom vitázni velük. Nem értek egyet velük, ez más kérdés.
NN-el egyetértek, el kéne gondolkodni rajta, hogy mitõl érett valaki 17-18 évesen a szexre, annak tudatában, hogy nem érett a következményekre.
Véleményem szerint manapság nagyon sokan túl korán kezdenek bele a szexuális életbe, középiskolában meg általános végén. Érettek a 14-15 éves gyerekek erre? Kell ez már akkor ahhoz, hogy megismerjem a másikat? Enélkül nem tudom?
Nem mondom azt, hogy szûzen kell férjhez menni, de a kettõ között azért még van átmenet.
Ez a gyes-bõl vegetálni, meg van mindenünk autó, lakás dolog emlékeztet arra, amit a nagycsalád ellen szoktak sokan elõadni. HOgy azok tuti szegények, nem lehetnek boldogok, segélyekbõl élnek biztos, és milyen felelõtlenek.
Én szültem egyetem mellett, éltem gyesbõl meg ösztöndíjból, lediplomáztam, és boldog voltam. Sõt, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy tengõdünk. Hiszem, hogy a boldogság, és a családi harmónia nem autó és mindenünk megvan függvénye.
Ildi
Ildi
2002.02.19 23:25
Sziasztok!
Mindenkitõl elnézést kérek, akit megsértettem azzal, hogy GYES-bõl tengõdni, mert nem állt szándékomban. Csak érzékeltetni szerettem volna, hogy most boldogabbnak érzem magamat, mintha megszültem volna az elsõ bennem megfogant gyermekemet, mert most már van mibõl megélnünk és meg is értem az anyaságra. Minden elismerésem azoknak, akik a GyES-t és a férjük átlagos fizetését úgy be tudják osztani, hogy elég legyen.
Amúgy a sógornõméknek 4 gyermekük van, akik szépek, okosak, de akárki akármit mond, igenis fáj a szivem, mikor pl. a cipõboltban azt mondja a legnagyobbik gyermekük, aki 12 éves, hogy neki annyira tetszik egy bizonyos cipõ, ami nem is a legdrágábbak közé tartozik és a sógornõm azt mondja neki, hogy márpedig azt nem tudjuk megvenni. A gyerek pedig mivel nem követelõzõ tipus, belenyugszik, hogy az olcsóbbikat veszik meg neki, de hazafelé látni kéne a búskomor arcát. Ilyenkor határozom el, hogy igenis nekünk csak kettõ lesz és még nekik sem biztos, hogy mindent biztositani tudunk, ami szükséges. És nagyon rossz érzés, hogy a sógórnõm gyermeke nem járhat német órára, -pedig nagyon szeretne- mert nem tudják megfizetni a tanárt. Mindezek mellett a két iskolás gyermekét nevezik minden matematika versenyre, versmondó versenyre, stb., tehát nagyon sokat foglalkoznak velük a szüleik és ez látszik is rajtuk, de néha egy kis "luxus" kellene a boldogságukhoz. És ilyenkor nem elég a szeretet, mert abból nem lehet kifizetni a nyelvtanárt. Sajnos a nagyszüleik sem tudnak anygilag segiteni, ezért marad a gyereknek az iskolai angol óra, amit ugyancsak szeret, de ott van a beteljesületlen vágy a német óra után. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem Action man-re, és hasonló drága játékokra vágynak ezek a gyerekek, hanem tudásra és egy kicsit szebb cipõre, néha szebb ruhákra. Mert az a drágább cipõ valóban szebb volt és bõr, mig a megvásárolt nem túl szép és mûbõr.
Nem biztos, hogy ha egy szülõ boldog a szép és okos gyerekivel, akkor a gyerek is ugyanolyan boldog a szép, okos, de szerény anyagiakkal rendelkezõ szüleivel, mert a vágy a gyerekekben a szebb cipõért (most éppen a cipõ jutott eszembe, mert ez volt a legutóbbi eset) mindig megmarad.
Mindenkitõl elnézést kérek, akit megsértettem azzal, hogy GYES-bõl tengõdni, mert nem állt szándékomban. Csak érzékeltetni szerettem volna, hogy most boldogabbnak érzem magamat, mintha megszültem volna az elsõ bennem megfogant gyermekemet, mert most már van mibõl megélnünk és meg is értem az anyaságra. Minden elismerésem azoknak, akik a GyES-t és a férjük átlagos fizetését úgy be tudják osztani, hogy elég legyen.
Amúgy a sógornõméknek 4 gyermekük van, akik szépek, okosak, de akárki akármit mond, igenis fáj a szivem, mikor pl. a cipõboltban azt mondja a legnagyobbik gyermekük, aki 12 éves, hogy neki annyira tetszik egy bizonyos cipõ, ami nem is a legdrágábbak közé tartozik és a sógornõm azt mondja neki, hogy márpedig azt nem tudjuk megvenni. A gyerek pedig mivel nem követelõzõ tipus, belenyugszik, hogy az olcsóbbikat veszik meg neki, de hazafelé látni kéne a búskomor arcát. Ilyenkor határozom el, hogy igenis nekünk csak kettõ lesz és még nekik sem biztos, hogy mindent biztositani tudunk, ami szükséges. És nagyon rossz érzés, hogy a sógórnõm gyermeke nem járhat német órára, -pedig nagyon szeretne- mert nem tudják megfizetni a tanárt. Mindezek mellett a két iskolás gyermekét nevezik minden matematika versenyre, versmondó versenyre, stb., tehát nagyon sokat foglalkoznak velük a szüleik és ez látszik is rajtuk, de néha egy kis "luxus" kellene a boldogságukhoz. És ilyenkor nem elég a szeretet, mert abból nem lehet kifizetni a nyelvtanárt. Sajnos a nagyszüleik sem tudnak anygilag segiteni, ezért marad a gyereknek az iskolai angol óra, amit ugyancsak szeret, de ott van a beteljesületlen vágy a német óra után. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem Action man-re, és hasonló drága játékokra vágynak ezek a gyerekek, hanem tudásra és egy kicsit szebb cipõre, néha szebb ruhákra. Mert az a drágább cipõ valóban szebb volt és bõr, mig a megvásárolt nem túl szép és mûbõr.
Nem biztos, hogy ha egy szülõ boldog a szép és okos gyerekivel, akkor a gyerek is ugyanolyan boldog a szép, okos, de szerény anyagiakkal rendelkezõ szüleivel, mert a vágy a gyerekekben a szebb cipõért (most éppen a cipõ jutott eszembe, mert ez volt a legutóbbi eset) mindig megmarad.
2002.02.20 21:34
Azon gondolkodom, hogy hogy létezik az, hogy egy ember, aki ANYÁNAK _MERI_ nevezni magát, azt le képes írni, hogy inkább megöli a gyermekét (abortusz), minthogy örökbeadja. Vagyis: inkább megöli, minthogy élhessen. Embernek mered nevezni magad, ezek után? Nem is csodálom, hogy nem mered magad felvállalni.
Elõzõ névtelenekkel is egyetértek. NN, SZEM)
Elõzõ névtelenekkel is egyetértek. NN, SZEM)
2002.02.20 22:12
Hû, már annyi névtelen van, alig tudom követni... Én a febr.17. 22h15. névtelen írásán akadtam ki, (hasonlóan az elõttem szólóhoz) Szóval azon filózgattam, hogy miért van az, hogy valaki FELELÕTLENÜL teherbe esik, és meg sem fordul a fejében az örökbeadás gondolata, hanem az anyai(?) érzéseire hivatkozva inkább megöli a babát. Azt megértem, hogy nehéz lemondani egy gyerekrõl, aki 9 hónapig kopácsol az ember hasában, és biztos egyszerübb "túlesni" a dolgon egy rövidke kis mûtéttel, de nekem ez az egész iszonyúan ellentmondásos. Megkockáztatom, hogy önzõ dolog. Mit mondhatnék a megnemszületettnek, azt hogy "bocs kicsim, NEKEM könnyebb, ha megöllek így mindjárt az elején, mert sokkal macerásabb a szülés után lemondani rólad?"
Lehet hogy kicsit erõsen fogalmaztam, de nagyon fel tud dühíteni, ha valaki ilyen lazán, minden lelkifurdancs nélkül nyilatkozik az abortuszáról, és mindemellett még büszke is arra, hogy milyen jó anya.
juci
Lehet hogy kicsit erõsen fogalmaztam, de nagyon fel tud dühíteni, ha valaki ilyen lazán, minden lelkifurdancs nélkül nyilatkozik az abortuszáról, és mindemellett még büszke is arra, hogy milyen jó anya.
juci
2002.02.20 22:24
Juci, mennyire igazad van!! Mit gondolsz, miért nem vállalja a nevét? Azt már nem meri.
Az a baj, hogy itt sokan nagyon jó mentségeket találnak arra, hogy miért is voltak olyan önzõk (idézet tõled, egyetértek vele), hogy nmeggyilkoltak vkit.
Egy másik topikban olvashatók hozzászólások súlyosan fogyatékos babákról, három héttel a szülés várható idõpotnaj elõtt meghalt babûáról (köldökzsinór csomó)... Ha arra gondolok, hogy azokat a babákat mennyire várták... Ezeket a babákat itt, akik jöttek volna, de NEM KELLETTEK SENKINEK...
Mit lehet erre mondani?
Áhh, inkább nem is jövök ide többet. Csak elkeserít. Kíváncsi vagyok, mennyi ideig tartott vajon, ímíg meggyõzték magukat azok a(z) (leendõ) anyák, akik felmentést adtak maguknak egy emberélet elvételéért?
Taán ez túl erõs... De azt hiszem, ez a téma is olyan... Már a megindításakor is nagyon erõs indulatokat kavart. Vki pár hónapja beillesztett egy linket abortált magzatok fotójáról. Talán nem a link kellett volna ide, hanem maguk a fotók...
Az a baj, hogy itt sokan nagyon jó mentségeket találnak arra, hogy miért is voltak olyan önzõk (idézet tõled, egyetértek vele), hogy nmeggyilkoltak vkit.
Egy másik topikban olvashatók hozzászólások súlyosan fogyatékos babákról, három héttel a szülés várható idõpotnaj elõtt meghalt babûáról (köldökzsinór csomó)... Ha arra gondolok, hogy azokat a babákat mennyire várták... Ezeket a babákat itt, akik jöttek volna, de NEM KELLETTEK SENKINEK...
Mit lehet erre mondani?
Áhh, inkább nem is jövök ide többet. Csak elkeserít. Kíváncsi vagyok, mennyi ideig tartott vajon, ímíg meggyõzték magukat azok a(z) (leendõ) anyák, akik felmentést adtak maguknak egy emberélet elvételéért?
Taán ez túl erõs... De azt hiszem, ez a téma is olyan... Már a megindításakor is nagyon erõs indulatokat kavart. Vki pár hónapja beillesztett egy linket abortált magzatok fotójáról. Talán nem a link kellett volna ide, hanem maguk a fotók...
Zsóka
2002.02.20 23:19
Zsóka!
Én is láttam valahol a neten ilyen fotókat. Igazság szerint már azt is nehezen tudtam elképzelni, hogy sok nõt az sem tart vissza az abortusztól, ha meglátja az UH-n a babát. És sokszor az orvosok hozzáállása is felháborít. Mikor a kisfiammal terhes lettem, az orvos megvizsgált, majd az ELSÕ kérdése az volt, hogy megtartom-e a babát. Azt hittem, rosszul hallok. Semmi "gratulálok, ön terhes". Kishíján leestem a vizsgálóról. Utána azon gondolkodtam, hogy vajon ennyire mindennapos dolog, hogy valaki megöli a gyerekét?
Mintha arról lenne szó, hogy kihúzzunk egy fogat, vagy sem.
Azért ez ijesztõ.
juci
Én is láttam valahol a neten ilyen fotókat. Igazság szerint már azt is nehezen tudtam elképzelni, hogy sok nõt az sem tart vissza az abortusztól, ha meglátja az UH-n a babát. És sokszor az orvosok hozzáállása is felháborít. Mikor a kisfiammal terhes lettem, az orvos megvizsgált, majd az ELSÕ kérdése az volt, hogy megtartom-e a babát. Azt hittem, rosszul hallok. Semmi "gratulálok, ön terhes". Kishíján leestem a vizsgálóról. Utána azon gondolkodtam, hogy vajon ennyire mindennapos dolog, hogy valaki megöli a gyerekét?
Mintha arról lenne szó, hogy kihúzzunk egy fogat, vagy sem.
Azért ez ijesztõ.
juci
2002.02.21 10:04
Sziasztok!
Teljesen egyetertek az utobbi par beirassal (Pl. Juci). Nehany hozzaszolassal fentebb leirtam, miert tartottam meg azt a babat, amelyikre azt tanacsoltak orvosok hogy ne szulessen meg, es aki megis egeszseges. A legmegdobbentobb az volt, amikor a haziorvosom azt tanacsolta hogy ne szulessen meg, mert EZ MINDKETTONK ERDEKE! Hogyan lehetett volna ez a kisfiam erdeke?
Epp ezert nem tartom mentsegnek az anyagi erdeket sem, ugyanis ha a mama ugy erzi hogy ezzel elhalasztott egy dolgot, az csak ra igaz: o nem most terhes, hanem kesobb lsz az. De a baba eletet nem halasztotta el! Nem az a baba fog kesobb megszuletni! Nem igaz az, hogy most nem kicsim, majd kesobb megszuletsz! EZ a baba most meghal, aki megszuletik, az egy MASIK lesz!
Igylettemanya
Teljesen egyetertek az utobbi par beirassal (Pl. Juci). Nehany hozzaszolassal fentebb leirtam, miert tartottam meg azt a babat, amelyikre azt tanacsoltak orvosok hogy ne szulessen meg, es aki megis egeszseges. A legmegdobbentobb az volt, amikor a haziorvosom azt tanacsolta hogy ne szulessen meg, mert EZ MINDKETTONK ERDEKE! Hogyan lehetett volna ez a kisfiam erdeke?
Epp ezert nem tartom mentsegnek az anyagi erdeket sem, ugyanis ha a mama ugy erzi hogy ezzel elhalasztott egy dolgot, az csak ra igaz: o nem most terhes, hanem kesobb lsz az. De a baba eletet nem halasztotta el! Nem az a baba fog kesobb megszuletni! Nem igaz az, hogy most nem kicsim, majd kesobb megszuletsz! EZ a baba most meghal, aki megszuletik, az egy MASIK lesz!
Igylettemanya
2002.02.21 11:03
Én azon gondolkodtam el, hogy ominózus emlegetett 4 gyerekes család kislánya mit szólna egy ilyen dologhoz: kislányom, vagy a cipõ, vagy a kistesód. Avagy egy gyermekét már megölt anya: látod kicsim, én megöltem a bátyádat/nõvéredet, és ezért neked lesz új cipõd /némettanárod stb. Ugye, kicsim, milyen jó, hogy így döntöttem anno? (És ne folytassam: ha te se lennél, ha téged is megöletlek, akkor most kacsalábon forgó házikóm lehetne!) Ugye ezt sose fogod mondani a gyerekednek??
Bocs, tudom, ez kemény, de sarkítva errõl szólt névtelen írása!
Ildi
Bocs, tudom, ez kemény, de sarkítva errõl szólt névtelen írása!
Ildi
Ildi
2002.02.21 12:34
Van ennek más oldala is.
Egy anya a már meglévõ gyerekeinek is felelõsséggel tartozik.
Pl veszélyeztetett terhesség, anyucinak még otthon pár gyerek, akiknek mondjuk nincs más hozzátartozójuk, apuci halott, lelépett, nagymama nincs, stb.
Vagy a nagyobb esetleg pont akkor lesz beteg (leukémiás vagy valami más finomság.) Ilyenkor mit csináljon az anya? Feküdjön be a kórházba a pocakban lévõvel vagy menjen a másikkal. Sophie választása.
Számít a pénz, bárki bármit mond. Persze nem az uj kocsi vagy gyerek hasonlításban, de számít. És ha valami baj lesz, nem fog senki segíteni. Az anyának egyedül kell megoldania mindent. És vannak nõk, akik nagyon könnyen megfogannak, nem szedhetnek fogamzásgátlót, ... De anyagi helyzetük nem engedi meg a másfélszobás lakásba az ötödik gyereket.
Én azt vallom, gyereket akkor vállalj, ha magad is képesnek érzed felnevelni.
Egy régebbihez. Doktorit munka mellet is lehet írni. Nem kötelezõ elfogadni az ösztöndíjat, sõt doktorit sem kötelezõ írni.
Egy anya a már meglévõ gyerekeinek is felelõsséggel tartozik.
Pl veszélyeztetett terhesség, anyucinak még otthon pár gyerek, akiknek mondjuk nincs más hozzátartozójuk, apuci halott, lelépett, nagymama nincs, stb.
Vagy a nagyobb esetleg pont akkor lesz beteg (leukémiás vagy valami más finomság.) Ilyenkor mit csináljon az anya? Feküdjön be a kórházba a pocakban lévõvel vagy menjen a másikkal. Sophie választása.
Számít a pénz, bárki bármit mond. Persze nem az uj kocsi vagy gyerek hasonlításban, de számít. És ha valami baj lesz, nem fog senki segíteni. Az anyának egyedül kell megoldania mindent. És vannak nõk, akik nagyon könnyen megfogannak, nem szedhetnek fogamzásgátlót, ... De anyagi helyzetük nem engedi meg a másfélszobás lakásba az ötödik gyereket.
Én azt vallom, gyereket akkor vállalj, ha magad is képesnek érzed felnevelni.
Egy régebbihez. Doktorit munka mellet is lehet írni. Nem kötelezõ elfogadni az ösztöndíjat, sõt doktorit sem kötelezõ írni.
2002.02.21 14:28
Judit!
Ez a doktoris hozzászólás engem is szíven érintett, én most csinálom, 3 gyerek mellett, munkvaviszonnyal, tudom, hogy ez mit jelent! Tény, nem kötelezõ doktorit írni, de jellemzõ, hogy az a hozzáállás, hogy magára vessen, ha olyan hülye, hogy tanul, vagy tudományos pályára adja a fejét. (és ráadásul a jövedelme se lesz utána se olyan magas)
Nem értek egyet korábbival. Igen, felelõsséggel tartozom, és igen, ha ott állnék egy méhenkívüli terhességgel, amikor az orvos azt mondja, a saját életem érdekében kell megtennem, akkor esetleg igen, bár imádkozom, hogy sose kerüljek ilyen helyzetbe.
De vallom, hogy ahol 3-4 gyerek elfér, elfér a 4. (5.) is, inkább, mintsem megöljem. Számít az anyagi, igen, egyszerûen úgy, hogy nem tervezek több gyereket, és felelõsséggel megteszem amit ezügyben megtehetek.
Nem vagyok szakmabeli, de nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy sok olyan nõ lenne, aki semmilyen módszerrel se tud védekezni! Akinek csak a teljes megtartoztatás jelenti azt, hogy jó eséllyel nem jön össze újabb baba!
Én is azok közé tartozom, aki nagyon könnyen fogan, a 3 gyerekem 2 mensis ciklus alatt jött össze, 3 akcióból. De közte és utána éveket éltünk gumival vagy másképp, és nem lett több. Nagyon kicsi annak az esélye, hogy valaki, aki helyesen védekezik, 3-4-szer is védekezés mellett essen teherbe! Nem hinném, hogy ebbõl lenne az országban a 90 ezer abortusz (vagy 80 ezer, majdnem mindegy) (per év).
Sokkal inkább olyanból, ahol nem tesznek meg mindent, lazábban veszik a védekezést, és aztán úgy ítélik meg, hogy "így jobb lesz mindenkinek".
Ildi
Ez a doktoris hozzászólás engem is szíven érintett, én most csinálom, 3 gyerek mellett, munkvaviszonnyal, tudom, hogy ez mit jelent! Tény, nem kötelezõ doktorit írni, de jellemzõ, hogy az a hozzáállás, hogy magára vessen, ha olyan hülye, hogy tanul, vagy tudományos pályára adja a fejét. (és ráadásul a jövedelme se lesz utána se olyan magas)
Nem értek egyet korábbival. Igen, felelõsséggel tartozom, és igen, ha ott állnék egy méhenkívüli terhességgel, amikor az orvos azt mondja, a saját életem érdekében kell megtennem, akkor esetleg igen, bár imádkozom, hogy sose kerüljek ilyen helyzetbe.
De vallom, hogy ahol 3-4 gyerek elfér, elfér a 4. (5.) is, inkább, mintsem megöljem. Számít az anyagi, igen, egyszerûen úgy, hogy nem tervezek több gyereket, és felelõsséggel megteszem amit ezügyben megtehetek.
Nem vagyok szakmabeli, de nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy sok olyan nõ lenne, aki semmilyen módszerrel se tud védekezni! Akinek csak a teljes megtartoztatás jelenti azt, hogy jó eséllyel nem jön össze újabb baba!
Én is azok közé tartozom, aki nagyon könnyen fogan, a 3 gyerekem 2 mensis ciklus alatt jött össze, 3 akcióból. De közte és utána éveket éltünk gumival vagy másképp, és nem lett több. Nagyon kicsi annak az esélye, hogy valaki, aki helyesen védekezik, 3-4-szer is védekezés mellett essen teherbe! Nem hinném, hogy ebbõl lenne az országban a 90 ezer abortusz (vagy 80 ezer, majdnem mindegy) (per év).
Sokkal inkább olyanból, ahol nem tesznek meg mindent, lazábban veszik a védekezést, és aztán úgy ítélik meg, hogy "így jobb lesz mindenkinek".
Ildi
Ildi
2002.02.21 14:36
A doktori szép és jó dolog. De ennek az az ára, amit fentebb leírtál.
Mi még kétszer 18 rongyból éltünk (egy közalkalmazott, egy doktori). Beláttuk, hogy kevés, és váltottunk.
Hiába panaszkodtunk ugyanis, hogy nem tudjuk a szülõk által megvett mosogép javítását meg a havi bérletet kifizetni. És bár lassabban, de a doktori is elkészült.
Nálunk ez még nem így megy, de mondjuk Amerikában számít, hogy van doktorid vagy sem. Fizetésben is. Ott nem is értenék ezt a fajta panaszkodás. Hiszen az ember nem azért ír doktorit, hogy másokkal tegyen jót, hanem mert neki ez üzlet, befektetés a jövõjére nézve.
Mi is a téma?
Mi még kétszer 18 rongyból éltünk (egy közalkalmazott, egy doktori). Beláttuk, hogy kevés, és váltottunk.
Hiába panaszkodtunk ugyanis, hogy nem tudjuk a szülõk által megvett mosogép javítását meg a havi bérletet kifizetni. És bár lassabban, de a doktori is elkészült.
Nálunk ez még nem így megy, de mondjuk Amerikában számít, hogy van doktorid vagy sem. Fizetésben is. Ott nem is értenék ezt a fajta panaszkodás. Hiszen az ember nem azért ír doktorit, hogy másokkal tegyen jót, hanem mert neki ez üzlet, befektetés a jövõjére nézve.
Mi is a téma?
2002.02.21 14:46
Ildikó, bocs, csak a beírásod még nem olvastam el.
De azt fenntartom, az ember azért tanul, mert szeretne kiemelkedni, és az egyetemi végzettség, egy doktori anyagilag is sokat jelent a jövõjére nézve (remélhetõleg elõbb utóbb nálunk is így lesz). Most lehet rosszabb, mert nem kap elég gyedet és tgyast vagy mit, de késõbb meg valószínûleg több pénzt fog tudni keresni, mint azok akiknek több év munkaviszonyuk volt szülés elõtt. Ha valaki viszont késõbb anya akar csak lenni, ott luxus a doktori.
A kilencvenezer abortusz nem ezekbõl jön össze, de én tudok ilyen nõrõl, akinél ez gond volt.
Én nem szeretem az általánosításokat, meg amikor valaki kicsit szemellenzõsen gondolkodik, mert annyi féle ok lehet emberi döntések mögött. Az élet nagyon faramuci helyzeteket tud teremteni.
És könnyû megszólni valakit, akinek a helyzetében még nem voltál.
De azt fenntartom, az ember azért tanul, mert szeretne kiemelkedni, és az egyetemi végzettség, egy doktori anyagilag is sokat jelent a jövõjére nézve (remélhetõleg elõbb utóbb nálunk is így lesz). Most lehet rosszabb, mert nem kap elég gyedet és tgyast vagy mit, de késõbb meg valószínûleg több pénzt fog tudni keresni, mint azok akiknek több év munkaviszonyuk volt szülés elõtt. Ha valaki viszont késõbb anya akar csak lenni, ott luxus a doktori.
A kilencvenezer abortusz nem ezekbõl jön össze, de én tudok ilyen nõrõl, akinél ez gond volt.
Én nem szeretem az általánosításokat, meg amikor valaki kicsit szemellenzõsen gondolkodik, mert annyi féle ok lehet emberi döntések mögött. Az élet nagyon faramuci helyzeteket tud teremteni.
És könnyû megszólni valakit, akinek a helyzetében még nem voltál.
2002.02.21 15:33
Judit!
Nem panaszkodtam, csak valaki megjegyezte hogy milyen jo hogy dolgozott es nem a gyesbol kell tengodnie, erre reagaltam hogy nem feltetlenul csak azok kapnak gyest, akik nagyon fiatalok vagy akik soha nem akartak dolgozni, hanem olyanok is akik rendesen dolgoznak de olyan a szabalyozas, amilyen. (Nem kell tehat lenezni oket.) A sajat temamban (kiserletezem) nem tudtam volna megtenni hogy kimenjek levelezore, de itt nyilvan ugyanazt a munkat vegzem mint a tanarseged.
Elnezest mindenkitol akit a tema nem erint, de reagalni szerettem volna a megszolitasra.
NN
Nem panaszkodtam, csak valaki megjegyezte hogy milyen jo hogy dolgozott es nem a gyesbol kell tengodnie, erre reagaltam hogy nem feltetlenul csak azok kapnak gyest, akik nagyon fiatalok vagy akik soha nem akartak dolgozni, hanem olyanok is akik rendesen dolgoznak de olyan a szabalyozas, amilyen. (Nem kell tehat lenezni oket.) A sajat temamban (kiserletezem) nem tudtam volna megtenni hogy kimenjek levelezore, de itt nyilvan ugyanazt a munkat vegzem mint a tanarseged.
Elnezest mindenkitol akit a tema nem erint, de reagalni szerettem volna a megszolitasra.
NN
2002.02.21 19:40
Kedves Judit!
Én sem szeretem az általánosítást, sõt szemellenzõsnek sem tartom magam. Sõt, elfogadom, hogy vannak faramuci helyzetek. Itt most egészen konkrétan Névtelen döntésérõl írtam meg a véleményemet. De szerintem ,az abortuszok többsége elkerülhetõ lenne megf. fogamzásgátlással, illetve azzal, hogy vállaljuk a felelõsséget a tetteinkért, és nem az az elsõ gondolatunk, hogy "hát sajnos ez a baba nem születhet meg". Egyébként az én környezetemben is van néhány véletlen(?) baba,( akik szerencsére megkapták az esélyt), és akiknek a szülei mind ugyanazt a módszert alkalmazták a védekezésre.
szia
juci
Én sem szeretem az általánosítást, sõt szemellenzõsnek sem tartom magam. Sõt, elfogadom, hogy vannak faramuci helyzetek. Itt most egészen konkrétan Névtelen döntésérõl írtam meg a véleményemet. De szerintem ,az abortuszok többsége elkerülhetõ lenne megf. fogamzásgátlással, illetve azzal, hogy vállaljuk a felelõsséget a tetteinkért, és nem az az elsõ gondolatunk, hogy "hát sajnos ez a baba nem születhet meg". Egyébként az én környezetemben is van néhány véletlen(?) baba,( akik szerencsére megkapták az esélyt), és akiknek a szülei mind ugyanazt a módszert alkalmazták a védekezésre.
szia
juci
2002.02.21 20:27
A sok abortusz, inkább a tudatlanság, meg a szülõk nem odafigyelése. A fiataloknál legalábbis. Nincs felelõsségérzetük, legalábbis ha többször kerül vissza. Nem beszélnek a gyerekkel errõl a témáról, oda se figyelnek a gyerekre. Nem tudom, mit lehetne ezzel kezdeni.
De egy pozitiv történet.
Amikor babát vártam, akkor a kórházban volt egy nagyon fiatal lány, és épp kiskönyvet kapott, sõt vele volt egy ifjú (max 17-18) titán is. Olyan jó volt látni, hogy megtartják, azóta már biztos meg is született. Látatlanban drukkoltam nekik, sikerüljön jól venniük az akadályokat.
De egy pozitiv történet.
Amikor babát vártam, akkor a kórházban volt egy nagyon fiatal lány, és épp kiskönyvet kapott, sõt vele volt egy ifjú (max 17-18) titán is. Olyan jó volt látni, hogy megtartják, azóta már biztos meg is született. Látatlanban drukkoltam nekik, sikerüljön jól venniük az akadályokat.
