Sziasztok!
Kicsit késői (vagy korai
) órában, de itt vagyok.
Névnapozni voltunk ma, úgyhogy a déli alvás kimaradt. Viszont du. 4-kor beájult az én Dodóm és este 7-kor ébredt. Mi is aludtunk vele egy kicsit, most meg fitt és üde vagyok még mindig.
Anyapoc!
Elismerésem, hogy végigrágtad magad az írásomon!
Nálunk a ráfújás nem minden esetben elég. Sokszor csak a hideg víz segít. Azt tudom, hogy rázni nem szabad, de szabadban, víz hiányában nem tudom mit tennék. Állítólag ha semmi nem használ és nincs víz, lábon fogva fejjel lefelé kell lógatni pár pillanatra. Szerencsére még nem volt rá szükségünk.
Az ájulásig sem jutottunk még, de Dancsival igen. Nem kívánom senkinek. Őrzőangyalunk lehetett, mert éppen egy olyan házaspárnál voltunk vendégségben, ahol a csajszi csecsemős nővér.
Kocsiban evés: természetesen nálunk sincs véglegesen megtiltva, de csak ha nem én vezetek és tudok rá nézni.
Tudod az a furcsa, hogy megérti. A mekibe szoktunk járni elég gyakran ha intéznivalóm van. Ilyenkor ő szépen megkajcsizik menet közben. Az üdítő ott van mellette a pohártartóban, szóval önkiszolgáló nagyon ügyesen. Az eset után megvettem a Happy meal-t, félreálltunk a parkolóba, megette, ivott és indultunk. Egy szóval nem kérte utána amig úton voltunk, hogy ő még eszik a maradékból, vagy iszik.
Párodnak igaza van, tényleg be kellene ültetni az ilyet a volán mögé, hogy lássa mit látok én belőle.
Bölcsi: látom alakultok. Szerintem nincs abban semmi, hogy arra neveled a gyereket, hogy ne hagyja magát. Nem arra kérted, hogy mindenkibe rúgjon bele, vagy karmolja meg. Egyszerűen azt tanítod vele, hogy védje meg magát. Én is azt tanítottam mindig a két nagyobbnak, hogy soha ne üssön először. Ha valaki bántja szóljon az óvónéninek. Ha nem történik semmi, akkor viszont ne hagyja magát.
Egy eset volt anno Dancsival, hogy egy kisfiú nem szállt le róla. Hiába szólt az óvónő, hiába szólt Dancsi, mindig bántotta ok nélkül. Amikor már Dancsi sírva ment egy reggel oviba a Dani miatt, akkor viszont betelt a pohár. Én beszéltem a kisfiúval, hogy ha mégegyszer bántani meri Dancsit, akkor szólni fogok az anyukájának. No erre annyira megszeppent a gyerek, hogy utána egy ujjal sem ért Dancsihoz.
Alvás: úgy néz ki nem lesz szükség rá. Ugyanis a bulinak nem sikerült a tervezett helyet kibérelni, úgyhogy csak a fiúk mennek, feleségek nem.
Tehát nem lesz rá szükség. Ha meg nincs rá szükség minek próbálgassuk, hogy maradna el mással.
Melinda!
Fejjebb írtam Anyapocnak, hogy miért nincs szükség a mással alvásra.
Sajnos nálunk Dancsival csak rontanánk a dolgon. Egyszerűen nem jön ki a két gyerek. Ha ők együtt vannak, mindig az ordítás, a veszekedés, a vita. Minden bizonnyal Dancsiban lehet a hiba, mert ő Anitával sem jött ki sosem. Mindig csak a vita és veszekedés volt vele is. És persze van is a mai napig.
Zsuzsa!
Mint látod írok. Hosszút!
Szoktatom magam, hogy ha elkezdődik a munka, már úgysem a babanet lesz a fontos.
Eddig nem volt nap, hogy ne nézzek be ide, de mostanában viszont előfordul, hogy csak 2-3 naponta jutok ide, akkor is csak olvasni.
Ahogy eddig hiányzott, most annyira nem érzem hiányát ha nem tudok jönni. Talán tényleg kezdem magam átállítani a dolgozó anya szerepre?
Dackorszak: húúúú, tudnék róla mesélni. Nálunk még mindig tart. "nem, majd én, stb."
El tudod képzelni mekkora hisztit tud csinálni ha pl. én kapcsolom ki a tv-t a szobában ha kijövünk? És persze ilyenkor nem is hajlandó semmit csinálni. Nem ül le, nem jön ide, csak azt hallom tőle, hogy nem.
Anyukáddal neked nagyon nagy szerencséd van. Jó, tudom van ennek azért hátránya is. Persze amint látom hamarosan költöztök.
Én úgy el tudnám viselni ha anyu velünk élne.
Előd édes lehet ahogy Lucát vígasztalja. Engem is megvígasztalt anno a bátyám, aki szűk 3 évvel idősebb tőlem. Szerinte azért sírtam, mert láttam, hogy ő csokit eszik és én is szerettem volna (2 hónaposan). Úgyhogy megetetett.
Még szerencse, hogy anyu felfigyelt rá, hogy hirtelen hagytam abba a sírást.
Ditta, Gyöngyöske!
Köszönöm!
Bringa!
Jó, hogy újra itt vagy!
Olvastam Áfonyánál, hogy hazajöttetek és minden rendben. Ez olyan jó hír.
Berni nagyon édes!
Olvastam ám az anyai érzéseidről is. Ugye milyen furcsa, hogy ha az egyikkel vagy, mindig a másikra vágysz? Majd megszokod. Ezt meglehet. Az ellenkezőjét soha.
Én a mai napig nem tudom megemészteni, hogy Anita annak idején az exemmel ment és vele él. Hiányzik. A nap minden percében hiányzik még ma is, pedig már több mint 4 éve.
Abba is hagyom nem akarok pont neked, pont most ilyen dolgokról beszélni. Hiszen Te most az ellenkezőjét érzed. Hirtelen nem csak egy emberke fontos az életedben, hanem kettő. A szereteted hidd el, nem lesz kevesebb mert kétfelé kell osztani. Ettől lesz több.
Jó, lesznek éjszakák amikor egyszerre sír mindkettő, egyszerre ordít majd a boltban mindkettő, stb, de gondolj arra, hogy két szempár csillog majd pár év múlva anyáknapja reggelén az ágyad mellett.
Ettől nincs szebb...
Megint hosszú voltam, úgyhogy bocs, újra...
K.