2002.01.21 14:19
Szerző: Anonymous
Sziasztok Lanyok!
Ez a tema szerintem is egy eleg jo kis darazsfeszek lesz!
Ugye ismeritek? Kinek a pap, kinek a papné...
Most lehet, hogy ti is ( mint egyebkent sokan masok ) teljesen idiótának fogtok nezni. Leirom a mi esetünket.
En egy jol meno es nagyon jo utazási irodánál dolgozom, ahol ráadásul nem is szimpla tengerparti nyaralásokat szervezünk, hanem próbáljuk az embereknek a világ természeteti szépségeit megmutatni. A világ legcsodálatosabb tájaira szervezünk kalandtúrákat, mint például Kenya, India, Nepál, Portugália, Izland, Egyiptom, Baleár szigetek..... és még sorolhatnám!
Sokan csak álmodnak ezekrõl a helyekrõl, és én pedig képes vagyok inkább 3 éves kisfiammal egy zsúfolt tengerpartra menni, mint hogy elmenjünk a férjemmel egy ilyen útra nélküle. Hát én ilyen vagyok! Egyszerûen nem tudnám magam jól érezni, mert folyton azon aggódnék, hogy mi van az én kicsimmel! Pedig lennének nagyik, akik vigyáznak rá..
Ezen álomszép utazások helyett, tavaly nyáron elmentünk egy Olaszországi tengerparti nyaralásra ( természetesen gyerekkel) ahol nagyon jól éreztük magunkat. Dehát Bibione ugye nem Kenya...
Azt nem mondom, hogy nem fáj a szivem, ha látom a kollegák képeit, hallgatom élménybeszámolóit, de mikor a kisfiam odabújt mellém a tengerparton, és azt mondta, anya én olyan boldog vagyok, hogy itt vagyunk, hát azt hittem elsírom magam...
Sokan mondták, hogy a kicsi nem is fog emlékezni rá, hogy volt velünk nyaralni. Aláirom, lehet, hogy így lesz, de valahol a tudatalattijában benne lesz, és szerintem építõleg fog hatni a személyiségére az együtt eltöltött csodálatos nyaralás.
A gyerekek nagyon sok mindenre emlékeznek ám. Engem nagyon megdöbbentett a következõ eset:
Tavaly ( 2 éves volt akkor Soma ) elvittük magunkkal vásárolni a Cora-ba. Amikor bementünk, még nem esett a hó, de mire kijöttünk, minden szép fehér lett. Na persze nekünk sem kellett több, leáltunk hógolyózni ott a parkolóban. Ez volt a fiam elsõ igazi találkozása a hóval, és nagyon élvezte. Az egész játék nem tartott tovább 10 percnél és nem is tulajdonítottam neki nagy jelentõséget.
Igen ám, csak akkor lepõdtem meg, amikor az idén - 1 év elteltével - Soma megkérdzte:
- Anya, mért itt hógolyóztunk holnap a parkolóban?
( azért holnap, mert a lelkem keveri a holnap, tegnap, múltkor... stb. jelentéseit )
Hirtelen nem is tudtam, mit is akar kérdezni, és nagyon megdöbbentem, amikor rájöttem, hogy az egy évvel ezelõtti hógolyózásra gondol.
Ezekután mondhat nekem, akárki-akármit arról, hogy a gyerek késõbb úgysem fog emlékezni rá, hogy nélküle mentünk nyaralni...
Bocs, ha túl hosszú voltam vagy valakinek nagyon a lelkébe tiportam, de ez az én egyéni véleményem, ha valakinek nem inge, ne vegye magára...
Ja igen, és nehogy azt higgyétek, hogy soha sehova nem megyünk a gyerek nélkül, és betegesen féltjük. Szerintem is szüksége van egy házaspárnak gyerkõc nélkül eltöltött 1-2 napra, és néhány átmulatott, táncolós éjre a barátok körében. Ezek az évek visszahozhatatlanok; de nemcsak a mi fiatalságunkba, hanem a gyermekeink életébe is.
Pl. voltunk tavaly 3 napot Ausztriában sielni. Az elsõ nap jó volt, a második már csak elviselhetõ, a harmadik pedig, alig vártam, hogy otthon legyek, és a karomban tartsam a kicsim.
És azt nem bírnám elviselni, ha nem ismerne meg a csemetém, amikor hazajövök.
Ezzel ellentétben, nem itélek el senkit. Van a baráti körünkben is olyan, aki évente kétszer jár nyaralni a gyerekei nélkül, mert azt vallják, hogy ez a pihenés márpedig nekik igenis jár. No comment..
Anyci