Sziasztok!
Végre van pár percem.
Köszönöm a gratulációkat.
Remélem mindannyian jól vagytok.
Sajnos nekem nagyon kevés tejcsim van,amúgy minden rendben van a babánkkal.
Ha valaki tud valami okosat, és azt hogy legkésőbb mikor jöhet meg a tejcsi normál mennyiségben (már minden félét hallottam) akkor írjátok meg légyszí.
Most röviden tömören leírom a szülésemet.
Hát papa minket már május 20-án beutalt a kórházba
,mert nem tudta nézni,hogy szinte járni sem tudok olyan fájdalmaim vannak.
A kis kobakja úgy nyomta a csontomat,hogy azt hittem megbolondulok.Másnap hajnalban a nyákdugó(?) egy része eltávozott, és tartósan váladékoztam mikor milyen mennyiségüt és összetételűt egészen május 25-ig. 24-én este éreztem,hogy a babám majd ki hasad a hasamból,és leadott két hatalmas rúgást is.Valószínűleg akkor repedthetett meg a magzatburok, bár a szivárgást csak másnap reggel 7.43-kor észleltem.
Szóltam is rögtön a doktor bácsinknak aki aznap szegény ügyeletes volt, így egész nap az sem tudta szerintem,hogy hová szaladjon( műtött közben stb..).Nálam sajnos a fájások nem akartak rendszereződni, így oxitocint kaptam. Bár csak minimális adagot 3 cseppet ,de attól is úgy felerősödtek a fájásaim, hogy a szünetekben csak arra tudtam gondoloni, hogy valamelyest erőt merítsek a következő fájásig. Aztán már "hangoskodtam is " annyira fájt mindenem, és akkor megint megvizsgált a Bálint. Szerintem burkot is repesztett ,vagy ahogy más mondta" biztos levette a " buroksapkát" amitől fogva , még jobban fájt, és csak nem tágultam rendesen.
Ekkor odajött, és felajánlotta az Edát , de mondta hogy még várni kell, mert csak egy ujjnyira vagyok kitágulva.Mondta, hogy akkor tágítson rajtam kézzel, és az abszolút nem is fájt.
Mert egyszer csak ott volt a másik doki, sajnos a nevére nem emlékszem , de nagyon rendes fiatal doki volt.Végig mondta,hogy éppen mit csinál és két fájás között fekve (mert már felülni sem tudtam ) adta be az edát.
Már a próbától 3 ujjnyira tágultam, a normál adagtól meg kb. 2 óra alatt teljesen kitágultam-.
Oly annyira,hogy én is meglepődtem,mikor az eda hatása elmúltával az hittem,hogy meghalok olyan fájdalom tört rám.Tudtam,ha kimegy fájni fog,de hogy ennyire nem gondoltam. Mondtam is páromnak,hogy induljon hívni az orvost, de szegénykém bíztatott,hogy mindjárt letelik az idő,mikor kaphatom a következő edát. Aztán kiküldtem,hogy hívja a dokinkat, aki az eda kimenetele előtt fél perccel még megkérdezte,hogy hogyan érzem magam.Mivel még mindig nem mozdult a párom elkezdtem " hangoskodni" vele,hogy megértse,hogy most tényleg nagyon fáj, és végső elkeseredettségemben Katikáért kiabáltam, aki rögtön szaladt is,hogy bizony ezek már tolófájások és lennt van a buksink.Ekkor berobogt Bálint,akit a férjem végre tényleg felhívott a mobilján,de mire kicsörgött már ott is volt az ágyam szélénél.
Megnézett,és mondta,hogy akkor mit is csináljak,mivel fogalmam nem volt a légzéstechnikáról.
Annyira megnyugtatott az orvosom jelenléte, a férjem közelsége és a szülésznő bíztató szavai, hogy a tolófájásokat nem éreztem fájdalmasaknak.
Kb 40 perc (férjem szerint) elteltével megszületett Richárd Bálint (a második nevet a doktor bácsink iránti tiszteletből kapta)4800 grammal és 61 cm-vel , hál Istennek hüvelyi úton.
Állítólag a gátsebemben markolt,alíg bírták elvenni a kezét,és pici hurkás lábaival is jól megrúgdosta a mamája lábát.Leírhatatlanul gyönyörű érzés volt.
Majd másfél óra stoppolás következett, addig párom beszélgetett a picinkkel, aki teljesen meg volt elégedve a helyzettel.
Mégegyszer hálás köszönet Dr. Pálmai Bálint doktor bácsinknak aki minden "hisztimet a szülész alatt elviselt" és végig bíztatott , és Gömbikének a szülésznőnknek ,valamit szegény férjemnek , akit lelkileg megviselt az a tudat,hogy nem tud segíteni, de ennek ellenére végig a helyzet úra volt
.
Hát jó hosszú lett, lehet,hogy pár helyen zavaros is de hát ez van.
Sok puszi mindenkinek
Adri és Richárd Bálint
. 
