Sziasztok!
Az biztos, hogy az apukák is részt akarnak venni a szülésben valahogy, ki-ki vérmérséklete, bátorsága stb. szerint.
A párom Marcinál sem akart már bejönni. Este 10 körül értünk a kórházba, addigra Anyukámék is ottvoltak - ők az ellenkező irányból jöttek. A magzatvíz folyt el, s egész nap fájásaim voltak, de nem erősek, így este fel is hívtam a dokit, hogy a vesém görcsöl-e v. szülni fogok.
Kórterembe akartak még tenni, de az addig 1 napot ráhúzott Marcikám már akkor is édi volt, úgy döntött, kibújik.
Hát előkészítettek, és majdnem sikerült gátvédelemmel a 3,67 kilós nagybuksijút megszülni - egy kicsit vágtak - 3:47 perckor. Apa mire jött be? A beöntésre, ill. ami utána következett!
Sajnos a végén letapadt a lepény - kismamák, ne ijedjetek meg! -, s nagyon sok vért veszítettem. Anyu és a párom teljesen bepánikoltak, mikor meglátták a 2 zacsi vért, amit hoztak.
Engem elkábítottak - nem volt altatóorvos vagy mi? - a beavatkozáshoz. Amúgy is be voltam zsongva a picitől, nyomtam is a sok sületlenséget
, de a kb. 10 ember nem nevetett körülöttem. És bejött a párom!
Mondom: ugye, de gyönyörű! Válasz: Nem érdekel, jól megvoltunk ketten! Na, gondoltam, ez meghülyült!
Apa beijedt, hogy elvérzek. Ja, azt nem mondtam, hogy Marcit nagyon akartuk, és nagyon nehezen - gyógyszerrel - jött össze!
(Ja, és a vajúdásnál együtt sétáltunk a folyosón Apával, de itt be is jöhetett volna.)
A lányomnál (aki már gond nélkül megfogant)megfigyelésre bentfogtak éjszaka - nem tudtam, h. a magzatvíz szivárog-e. Este 8 körül ment haza a párom. Éjfél körül kezdődtek a fájások. 3 körül készítettek elő. 5 körül hívták csak be a dokimat, addigra gyengültek a fájások. Az oxitocin viszont megtette a magáét. Egyedül vajúdtam. Nem volt szívem a páromat berángatni, a szülésznő pedig eltűnt.
Aztán kiáltottam: vki. jöjjön, nyomnom kell! 3 tolás és kint volt Nati 7:23-kor. S csak ekkor hívtam az apukát, majd a család többi tagját. Nagyon csalódott volt a párom, hogy kihagytam az egészből. Pedig csak arra gondoltam, h. egyedül ne ücsörögjön éjjel a kispadon, ne utazzon éjjel 40 km-t stb. (Anyukám, sajnos nem érte meg Nati fogantatását sem
)
Aztán bejött - kaparás után voltam, de most jött magától lepény-burok, s gátvédelem is volt.
És mire érkezett a párom? Õ szedte ki alólam az ágytálat.
S döbbenten mondta, h. csupa vér alattam a lepedő stb. Mondtam is, h. jó, hogy rádöbbent, h. nem a gólya hozza.
Szóval a mi apucink a "leglíraibb" részeknél bírt bentlenni.
De már meg merte fogni a picurt, ottvolt az első szopinál, még a szülőszobán!
Tyű, bocs, hogy mindkét szülésem történetét a nyakatokba zúdítottam.
A mai gyerekek nem tudják, mi a közösség - nekünk az úttörőmozgalom segített egy kicsit.
A külsőről pedig úgy van, ahogy írtátok. S a ruhadivat: anyagok (minden bőrhibát látni engednek), szabások, színek mind erősítik még ezt a torz elvárást! Sztem nehezebb most tininek lenni, mint nekünk volt!
Na, nem lopom az időtöket. Szép ünnepeket, puszi:
Adri