2002.01.25 16:22
Szerző: Anonymous
Újoncként átolvastam (majdnem az egész) topicot, és szeretnék pár dologhoz szólni.
Elôször is: én drukkolok az otthonszülôknek. Nem mintha én otthon akarnék szülni - egyszerìen nem merült bennem fel az igény-, de hiszem, hogy a ?harcosok?, a nôk, akik petíciót írnak, kiállnak a személyiségi jogaikért, nagyon nagy dolgot tesznek, mert még ha esetleg nem is engedélyezik a dolgot azonnal (de fogják, ebben biztos vagyok), ráirányítják a figyelmet valamire, ami fontos nekünk, a szülô nô megítélésére, a családdal, babával való bánásmódra a egészségügyben, és hiszem, hogy bármilyen nehéz is megszokásokon változtatni, mindenki profitálni fog belôle, egyszerìen több elégedett ember lesz. Én azért emlékeztetnék Ildi (nov.30) kérdésére: csakugyan jó lenne egy olyan listát összeállítani, amelyben MINDEN szülô nôre vonatkozó igények benne lennének. Ugyanis valóban sok embernek vannak kisebb-nagyobb negatív tapasztalatai a szüléssel kapcsolatban, de nem törvényszerìen fog ettôl otthon szülést kívánni. Az otthon szülôk úgy biztosítják a háborítatlanságot és az emberséges bánásmódot a maguk (és gyermekük számára), hogy nem mennek be eg.ügyi intézménybe, de szerintem ez azt is megilletné a lehetô legmagasabb mértékben, aki be fog menni a kórházba szülni - különbözô okok miatt. Arról sem feledkezzünk meg, hogy egy otthoni szülés is végzôdhet kórházban -az a bizonyos 10%.
Nagyon fontos lenne észrevenni -én ezt olvastam ki a hozzászólásokból-, hogy itt nagyrészt nem agitáció folyik a két oldal közt, sôt két oldal sincs, tehát nem ráerôltetni akarja a saját álláspontját a másikra. Az otthon szülô jogot és lehetôséget kér ehhez a döntéshez, és ennek engedélyezése nem feltétlenül fogja tömegessé tenni az igényt. De jó lenne azt is tiszteletben tartani, és elhinni, hogy nagyon sokan -és mivel nem készült kimutatás, nem tudjuk az arányokat- igenis elégedettek voltak a szülésélményükkel a kórházban is. Egyéni eseteket lehet pro és kontra sorolni, de nem derül ki ebbôl mi a tendencia.
Sem a szakmai, sem a jogi oldalhoz nem értek, de azt gondolom, itt sem egyértelmìek az álláspontok, és nincsenek örök igazságok. Ami ma evidens, az holnap maradiság, holnapután elképzelhetetlen. A dolgok változnak, és minden reformfolyamatnál idôprobléma is van: mi legyen elôbb, a tyúk vagy a tojás: elôbb legyen otthonszülés, aztán kialakul a háttér, vagy teremtsük meg a hátteret, és aztán indulhat a dolog. (De miért alakuljon ki valaminek a háttere, ami még nem létezik?) Egyébként nem mi találtuk fel (most sem) a spanyolviaszt, ezek a hollandok, amerikaiak, stb. már megint rendelkeznek bejáratott rendszerekkel, tehát van hová néznünk. Jogilag pedig nem értem, miért veszélyeztetné egy kellôen elôkészített otthonszülés a gyereket, illetve mit mond a jog ugyanerrôl a kórházi szülés esetén. (Igaz, akkor perelhetek.) Egyébként a jog sem örök érvényì,, hanem a társadalom elvárásaihoz igazodik, lásd új betegjogi törvény, amely engedi a kísérô jelenlétét a szülésnél.
(Egyébként én megértem az orvosokat, hogy nehéz változtatni -ez nem azt jelenti, hogy nem szükséges, szörnyì lehet szembenézni azzal, hogy amit és ahogy eddig csináltam, az nem is biztos jó. Ezt én koromnál fogva nem éltem még át, de még átélhetem, amikor mondjuk kiderül, hogy a teljes ôrlésì gabona rákkeltô, és mostantól csak fehér lisztet szabad használni.)
A szülésrôl beszélve egy dolgot feltétlenül figyelembe kell venni: SZUBJEKTÍV. Átolvasva elég sokat: ugyanaz a cselekedet, mondat valaki részérôl (orvos, bába, szülö nô) egész más hatású más embereknél. És ez nemcsak személyiségfüggô, hanem kiszámíthatatlan, ki milyen állapotba kerül szülés közben. (Pl: Mia történetét olvasva, megdöbbenetem: ezt akár én is írhattam volna. Mégsem volt rám olyan rossz hatással az egész, mint rá. Az sem biztos - Ilon, nov.30.- , hogy ha minden szuper is, egy csecsemôs el tudja rontani az egészet. Mert végül is sokkal nagyobb súllyal esik latba, hogy megszületett a baba.) Tehát nehéz megítélni pl. egy kórházat egy-egy történet alapján, mert rendkívül szubjektív. De hát miért is ne lenne az? Éppen ezért azt gondolom, hogy az orvosok ?szakmai? nézeteibe nagyon be kellene illeszteni a pszichológiai oldalt. Igenis iszonyú mély hatása van a szülésnek, akár jó, akár rossz, akár vegyes, és jogos lehet a kismamák igénye, hogy minél jobb emlék maradjon. Ha jól tudom, mostanában kezdtek azzal foglakozni pszichológusok itthon, hogy milyen hatású a szülés az anyára, babára nézve, illetve - és ez fontos lehet a ?háborítatlanság? szempontjából- , milyen hatással van az anya pszichés állapota a szülésre. Mert mondhatluk, hogy szükség lehet beavatkozásra, de lehet, hogy a helyzet teremt olyan pszichés állapotot, hogy be kell avatkozni. Szóval lehet, hogy ez csúnyán hangzik, azt hiszem, a szüléssel foglalkozóknak a jövôben a mamákat derékon felül is ?kezelni? kell. Nem véletlenül van azoknak ?sikere?, akik ezt már most megteszik.
.. Most abbahagyom, mert a végtelenségig tudnám folytatni. Bocsi...
Andi